Muminpapa ​hőstettei (Mumin 4.) 89% 41 csillagozás

A sorozatot folytatva ez a rész tökéletesen illett a komolyabb-nehezebb olvasmányaim közé: Muminpapa 'eredettörténetét' ismerhettem meg gyerekkorától kezdve. Az árvaházból kikerülve kalandos életet élt, barátokat szerzett és sokféle lénnyel megismerkedett. Viccesek voltak a 'jelenbeli' epizódok, amikor családja nyaggatja, hogy folytassa az izgalmas felolvasást a memoárjából.
Humoros, cselekménydús és kedves történet, amiben a barátság és az bátorság fontossága is megjelenik.

Ez a rész tulajdonképpen egy memoár, amelyben Muminpapa felidézi kalandokban és hőstettekben bővelkedő gyerek- és fiatalkorát. Az eddig olvasott Mumim-könyvek közül ez volt talán a legmélyebb, a legfilozófikusabb. Szerintem a célcsoport is inkább a gyermeki lelkű felnőttek, mint a gyerekek.
Remek új karakterek tűntek fel, a kedvencem a kísértet volt, aki a rossz idegei megnyugtatása végett kötöget, amikor épp nem ijesztget. A másik zseniális szereplő a legfenségesebb Király és Önkényuralkodó, aki szeretett népét csak így szólítja meg: “Drága, ostoba, cselszövő, csacsi alattvalóim!”

A muminokról gyerekkori emlékeim vannak: a rajzfilmsorozat és az újság, amelyből csak egy szám volt meg. Azóta már felnőtt fejjel is olvastam, nem folyamatban, de ez a kötet, akár a sorozat első kötete is lehetne. Hiszen itt nem Mumin, hanem Muminpapa kalandjairól, fiatalkoráról olvashatunk: hogyan ismerkedett meg barátaival, Kóborral és Kótyomfittyel, milyen kalandjaik voltak együtt, hogyan találtak otthonra, és találkozott Muminpapa Muminmamával.
Kellemes olvasmány felnőttként és továbbra is, úgyhogy rám még további kalandok várnak Mumin-völgyben.

Muminpapának elég menő fiatalkora volt, azt meg kell hagyni!!!

Sok új, bájos lénnyel gazdagodott ez a kis világ. Bár, ha belegondolok, lehet, nem is olyan kicsi. Vagyis… Akárhányszor képzelem el, mindig más. Az új szereplők közül különösen a mocskosmancsokat szerettem meg, emlékeztetnek a tengerimalacomra.

Lencsimama szabados szexuális életéről* eszembe jutott, hogy kicsit olyan ez a könyv, mint a Micimackó. Egyrészt tényleg rémesen aranyos és imádnivaló, másrészt ki lehet tekerni az egészet, és akkor feltűnik, hogy itt mindenki monomániás, felelőtlenül kalandozik, betegesen gyűjtöget… Egész nap csak pipázgatnak, szabályokat szegnek meg, szándékosan kiszúrnak másokkal, bezárt helyekre törnek be, és Muminpapa bevallottan kiszínezi az emlékezéseit.

De. És ez a „de” nagyon fontos. Ilyesmiket mindenki csinál élete során, csak felnőttként igyekszik eltitkolni a gyerekei elől. A könyvbeli csínytevések valóban csínyek maradnak: sem azokkal, sem a monomániákkal nem ártanak senkinek (túlzottan). Ráadásul mindezek ellenére a szereplők igazán szeretik és segítik egymást mindenben; összetartanak, tisztelik a másikat, és van egyfajta, kissé különös igazságérzetük és bűntudatuk. A könyvek pedig elsősorban gyerekeknek szólnak, és ők ezt a részét tanulják meg belőle.

*Persze lehet, hogy osztódással szaporodik :)

Aranyos történet, vicces és szeretnivalóan zöldfülű szereplőkkel, no meg rengeteg kalanddal földön-vízen-levegőben. Csak azt szeretném tudni, hogy vajon hol színezte ki Muminpapa az eseményeket spoiler.
Azt hiszem, mostantól igyekszem lehetőleg mindent Fridolin képeskönyves szemlélete szerint nézni (ld.: https://moly.hu/idezetek/843213).

Mindig is tudni akartam, ki is pontosan Joxter, bár voltak sejtéseim. A nevek egy részével semmi bajom. Muminpapa fiatalkorában Mumin. Joxter Kóbor, ez is rendben van. Még Fridolin is, bár ő a képregényben – gondolom a rajzfilmben is – Hopkins. A többiek neve szörnyű. Mafliból Motyó, Jupiból Kótyomfitty. A többi szereplő nevét nem is sikerül megtudni, vagyis az eredeti nevét nem sikerül megtudni. Mert lesz itt Mumusmamus (Henriette), Fittyemkonty, Sárkány Gáspár, Lencsimama, mocskosmancs (nibling), Jégrém (Hork). Összevetettem a képregénnyel, és tulajdonképpen nem sok eltérés van a két fordítás között. Csak apróságok, mint a hajó neve, itt Vízisellő, a képregényben Háborgó Tenger. Meg a sárkány, ami itt sárkány, de a képregényben dinoszaurusz. És egy dologra nem derült fény, pedig nagyon reménykedtem benne. Nem derült ki Muminmama leánykori neve.
Kellően izgalmas, kalandos, sok szereplőt felvonultató történet. Ez már nagyon hiányzott a Mumin-ismereteimből.

Ez volt a második Mumin-könyvem. Kicsit lassabban haladtam vele. Nagyon szeretem a régebbi sorozatot. Örülök, hogy pár kérdésemre választ kaptam, de lettek újabbak is. Sajnos a könyv rövidebb, mint gondoltam. Kíváncsi vagyok a többi részre is.

Nagyon aranyos könyvecske , a többi részét is sorra kerítem, szerintem a nyári kihívásban.
Szerethető karakterek . Főleg Lencsilány tetszett :)

Hát én ezt a könyvet szeretem. Nagyszerű befejezése az amúgyis szívemhez nőtt sorozatnak. Tove Jansson szokásától eltérően itt egy icipici sötét árnyat sem hagy, semmi melankólia vagy magányosság, csak izgalmas kalandok, érdekes, derűs világ, és boldog haza- meg egymásra találás.
Néhány mókás dolog: nincs új a Nap alatt, Motyó születésnapjára senki nem emlékszik, tehát bármelyik lehet, egészen úgy, mint Vacskamatié Lázár Ervin meséjében. (Volt még egy Micimackós vagy Négyszögletű Kerek Erdős fordulat, de most hirtelen nem jut eszembe). És ennyit arról, hogy jó példát mutatni vannak a mesék: Kószlászbóklász apja az ágyban dohányzik, az egész bagázs folyamatosan kávét vedel, és a férfiak-fiúk nagyrésze szivarozik vagy pipázik. Hogy a bezárt lakások felnyitását már ne is említsem. :P

Nagyon-nagyon szeretni való könyv, kedves leírásokkal, esendő, emberi figurákkal. Kedvenc.