Jön ​az üstökös (Mumin 2.) 91% 36 csillagozás

Elbűvöl a Mumin-völgy minden története! Tove Jansson nagyszerű író kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

Mesés köntösbe öltöztették, de az áttetsző szövet alatt ott vicsorít a világháború. Jön az üstökös, az ég alja lángol a vörös fénytől, mindenki menekül, hátukon viszik az életüket, még a tengervíz is elhagyja medrét, a szereplők érzik, hogy vége lesz a világnak, annak a világnak, amit megismertek… Mindezt még teljesebbé, még hatásosabbá teszi az a sok csodás illusztráció, amiket az írónő készített.
Annak ellenére, hogy ez eddig a legsötétebb történet a sorozatból, amit olvastam, ne tántorítson el senkit a korábbi pár sor. Remek volt.
spoiler
Ja, és készüljetek fel, hogy kb. mindenkit másként fognak hívni, mint ahogy korábban megszoktuk, mert a műfordító meghagyta az eredeti neveket, pl. Mumin=Mumintroll, Vándor (Kószlászbóklász)=Snusmumrik, Mafli (Motyó)=Sniff.
A kötet nagyon szép, élmény kézbevenni. Várom a további kiadásokat.

Rettentő kíváncsi voltam Péterfi Vanda fordítására, különösen a februári beszélgetés után, ami csak tovább fokozta a lelkesedésem. Már első látásra is szembetűnik, mennyire szép, kemény borítós kiadványról beszélünk. Az eredeti, svéd változattal szinte hajszálra megegyezik – csupán apróbb eltérések vannak, amik nem is kifejezetten számottevőek.

Bevallom, a történettől picit tartottam, mert a véleményeket olvasva, illetve a háttértörténet ismeretében sejtettem, hogy ez lesz a legborúsabb kötete az egész sorozatnak. Ehhez képest nem rázott meg annyira, mint gondoltam, mivel Jansson pont ott lazította a hangulatot, ahol arra éppen szükség volt. Nyilván a mű keletkezésének idejéről sejthető, hogy az üstökös nem más, mint maga a világháború, ami mindent elpusztított, amit csak ért. A muminok számára azonban mégis felcsillan a remény: talán van rá esély, hogy a völgy megmeneküljön.

Alig várom, hogy összevessem a Napkút Kiadós változattal, mert alapvetően azt a sorozatot szerettem meg, és ismertem meg előbb. Ennek ellenére nagyon örülök, hogy a Geopen felkarolta, és új köntösbe bújtatva adja ki ezeket a történeteket, mert bizton állíthatom: megható és szórakoztató élmény kicsiknek és nagyoknak egyaránt! :)

A Múmin tvsorozat a gyerekkorom egyik része volt, sőt volt néhány oldalas kis füzetkéim többféle Múmin történettel. Az eredeti történettel most találkoztam először – a könyvfeszten szereztem be a Geopen standjánál ezt a friss, új fordításban megjelent részt. Nagyon tetszett, hogy az utószóban megismerhettük a szövegváltozatok történetét, az új fordítás módosításait. Kalandos utat járt be ez a történet, ebben a 2018-as kötetben a végső szerzői változatot fordította le Péteri Vanda.
Felnőtt fejjel érdekes volt Múminboccsal és Sniffel bóklászni, az üstökös nyomába eredni és új ismeretségeket kötni – az üstökösben és a történetben szereplő pusztulásban könnyen azonosítható a világháború.

Korábban már olvastam ezt a könyvet, csak más fordításban (Muminbocs és az üstökös). Ezt a kötetet az eredeti svéd nyelvű kiadásból fordították, míg az előzőt finnből.
Érdekesség, hogy itt meghagyták az eredeti svéd neveket, emiatt kicsit furcsának tűnik, ugyanakkor jó megoldás, hogy nem születik még egy újabb fordítása a neveknek a már meglévő négy mellé (pl. Sniff = Mafli, Motyó, Szimat, Nipszu, Snork kisasszony = Bájocska, Szipogili, Cókmók, Horkica).
A könyv tetszett, mint legutóbb is. Az üstökös fenyegetően közeledik, a tenger kiszárad, mindenki menekül, elég apokaliptikus a kép. Ugyanakkor ezeket a sötét részeket megszakítják vidámabb epizódok is. A felnőtt szereplők óriási nyugalommal vészelik át a helyzetet, ahogy ez a többi kötetben is megjelenik: Muminmama az állandóság, a biztonság a könyvekben.

A könyv végén van egy táblázat a korábbi fordításokban megjelent nevekről is, ami hasznos. Emellett kiderül az utószóból, hogy ezt a történetet többször is átdolgozta az írónő. Nem emlékszem már pontosan, hogy milyen részletek voltak a másik könyvben, és nincs is belőle sajnos példányom, így nem tudom összehasonlítani.

A kérdés már csak a következő: van-e remény arra, hogy az eddig magyarul meg nem jelent első kötetet is kiadják valaha? Kedves @Geopen_olvasó , mikor tervezik kiadni a sorozat többi részét is? 2018-ban jelent meg a Jön az üstökös, a közeljövőben várható folytatás? Remélem, hogy igen, mert a keménytáblás kiadás nagyon tetszetős, szép a borító.

Imádom a muminokat! És imádom ezt a könyvet is! Zseniális! Még, még több történetet akarok ezekről a furcsa kis lényekről!

Kevés volt a cuki rajzokból és a történet eleje is rettenetesen lassan indult be. Tesztettek benne az olyan apró kreatív dolgok, mint „van egy titkom, M-mel kezdődik és A-ra végződik.”
Viszont én a Mumin könyvekkel mindig is úgy voptam, hogy inkább nagyra nőtt gyerekeknek valók, mint mondjuk én…

Kiskorom meghatározó meseélménye volt a Muumin család kalandjai, finn ismerőseinktől kaptuk a róluk szóló videókazettákat. Imádtam nézni a különös, szeretnivaló figurákat a gyönyörű tájakon, és ebben cseppet sem zavart, hogy egy szót sem értek a szövegből-hiszen finnül volt. Immár 27 évesen olvasni az eredeti történetet fantasztikus volt. Sok helyen felelevenedtek bennem a rajzfilm képkockái, és végre megtudtam, miről is szól a történet.
Igazán szerethető mese ez, de talán felnőtt fejjel olvasva még jobb, így látni lehet az utalásokat benne, amik gyerekként valószínűleg nem tűntek fel.
Az eddigi fordításokat nem ismerem, úgyhogy összehasonlítani sajnos nem tudom a könyveket, de ebben a fordításban nincsenek magyarosítva a szereplők, hanem az eredeti neveiken olvashatunk róluk ( legalábbis az 1968-as szerzői változat szerinti neveket, ugyanis az írónő többször átírta a könyvet), nekem ez jobban tetszik. A könyv végén amúgy kapunk egy korrekt táblázatot, amiben fel vannak sorolva a szereplők nevei a különböző forditásokban, valamint azok jelentése.
Szívből ajánlom!

Különleges mese a gyerekkorból. Világvége jóslat, ami majdnem valóra válik, de végül barátokat hoz össze. Nekem a szülők kicsit felelőtlennek tűnnek.

Muminok nélkül nagyon szomorú világot élnénk.