A ​láthatatlan lurkó (Mumin 7.) 34 csillagozás

Tove Jansson: A láthatatlan lurkó

Mindenki ​lehet főszereplő – egy mese erejéig biztosan! Az összes bikfic, mütyür, csipcsup jószág, valamennyi mumin, lencsi, böngész és emberfia életében eljön az a pillanat, amikor ő játssza a főszerepet egy mesében. Ő talál sárkányfiókát, őt találja meg a rettegett balszerencse, ő találkozik egy láthatatlan lurkóval, s találomra választja ki a sors arra, hogy Nagy Kalandba keveredjen. Talán. Ehhez persze nyitva kell tartani a szemünket, és fel kell ismerni a csodákat. A mindennapiakat és ámulatosakat egyaránt. Nem könnyű dolog, mint ahogy főszerepet játszani sem egyszerű. Szerencsére Tove Jansson novelláskötete sok mindenre megtanítja az olvasót, lurkókat és fölnőtteket egyaránt. A mesék főhőse ezúttal bárki lehet: egy különc és magányos böngész éppen úgy, mint a csupa szorongás Cukota kisasszony. Bárki láthatatlanná válhat, akárcsak Nünüke, de életre szóló leckét vehet barátságból és sárkánytanból, mint Muminbocs. Csupa fordulópont, csupa döntési helyzet, csupa kalamajka: épp… (tovább)

A láthatatlan kisgyerek címmel is megjelent.

Eredeti cím: Det osynliga barnet

Eredeti megjelenés éve: 1962

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

>!
Napkút, Budapest, 2008
180 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632630342 · Fordította: Vukovári Panna · Illusztrálta: Tove Jansson

Kedvencelte 2

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

>!
petibácsi
Tove Jansson: A láthatatlan lurkó

Jó ez. Kezdésnek.
Kis koromban, amikor a tévében elkezdték sugározni a rajzfilmsorozatot, az első rész, amit láttam, az volt, hogy Muminbocs (ott asszem csak Mumin) valami szörnyeteggé változott, és addig nem változhatott vissza, amíg meg nem győzi a szüleit arról, hogy ő tényleg az ő fiuk.
Rohadtul féltem tőle, ha jól emlékszem, utána már a főcímzene hallatán menekültem a szobából, amikor a szüleim odakapcsoltak, szóval ennek a kötetnek a kézbe vétele egyfajta terápia, ha úgy tetszik, traumaleküzdés is volt számomra :D
Bevallom a címadó mese főhősét most is kicsit ijesztőnek találtam, mert hát miféle gonosz átok sújtja ezt a szegény kislányt, amire végül sem derül fény?, ki átkozta meg azzal, hogy láthatatlanul kelljen élnie??, de alapvetően jól szórakoztam.
Néhol különösek ezek a mesék (de talán azért is, mert egy tőlünk elég távoli kultúra termékei), gyakran humorosak, és mindig nagyon tanulságosak, sőt kicsit azt (is) éreztem, hogy Jansson eléggé baloldali figura lehetett, a jó értelemben, mert bár meséi gyakran szólnak pl. a földi javainkról való lemondásról és az ajándékozás öröméről (ezáltal a fogyasztói mentalitás, azon belül is a birtoklási vágy leküzdéséről), egyáltalán nem didaktikusak.
Ez pl. kifejezetten tetszett.
El is olvasok még egy pár kötetet.
(Bár kissé félek belefutni az említett rajzfilm-epizód eredetijébe, de egyszer azon is túl kell esnem. Farkasszemet fogok nézni a félelemmel:D)

>!
Sister
Tove Jansson: A láthatatlan lurkó

Igazi meglepetésként ért, amikor kiderült számomra, hogy egybefüggő mese helyett itt több, rövidebb történetet találok majd. Tetszett ez a felosztás, bár nem mindegyik szösszenet nőtt egyformán a szívemhez. Viszont odáig voltam a sárkányfiókás meséért, a Böngészért, aki szerette a csöndet, és a plüsskutyusos részért, Szecskáért. Utóbbi nem csak kedves, de tanulságos is. A muminok reakciója a Karácsonyra nagyon vicces volt, és igazi remek lezárója ennek a történetfüzérnek. Ráadásul tényleg bebizonyosodott, hogy egy mese erejéig bárki lehet főhős!

>!
kedaiyun
Tove Jansson: A láthatatlan lurkó

Második alkalommal olvastam el ebbena fordításban ezt a könyvet. Előrebocsátom, hogy elfogult vagyok a Szakonyi Csilla-féle fordítással (A láthatatlan kisgyerek, 1989), de Vukovári Panna verziójának is megvannak az előnyei.
Mindkét könyv a finn változat alapján készült, tehát egyik sem az eredeti svédből. Mégis óriási különbségek vannak, ami a stílust illeti! Szakonyinál nagyon nyomasztó a hangulat, míg Vukovárinál a szóhasználat miatt a nyomasztóságba valami játékosság vegyül. Ezt a többi, általa fordított kötetben is kritizáltam, mert szerintem egyes kifejezések nem illenek ebbe a világba, pl. a csücsül szó túlzott használata kissé „dedóssá” is tette ezt. Úgyszintén a kobak, ami egy remek szó, csak nem 2 oldalon belül 3-4 alkalommal.
Érdekes viszont az, hogy van egy rövid részlet, ami a Szakonyi-féle fordításból kimaradt, de Vukovárinál szerepel – ezt az Idézeteknél ki is írtam. Ez egy jó pontot adott az új fordításnak.:) Az viszont kicsit zavaró, hogy Szakonyinál Cókmók Kalamáli barátnője, míg Vukovárinál Cókmók=Bájocska, aki Szakonyinál Szipogili. A Szakonyi-féle Cókmók nála Szöszmösz. A neveken már kezdek túllépni lassan…
Ennyit a fordításokról. Maga a könyv az egyik kedvencem, a Böngész, aki szerette a csendet, a Rémtörténet és a Cukota, aki hitt a balszerencsében a három legkedvesebb történetem belőle.
Azért mindig a Szakonyi Csilla-féle fordítás marad a favorit, kár, hogy nem ő fordította az egész sorozatot.

6 hozzászólás
>!
moni79
Tove Jansson: A láthatatlan lurkó

A kötet kilenc novellája közül az egyik nagy kedvencem Cukota története, ami kicsit nyomasztó és bizarr, de végül is igaza van: ha már megtörtént a legrosszabb, amire számítottunk, nem kell félnünk semmitől. Böngészt, Nünüke vagy a hattivattik története is nagyon tanulságos. A karácsonyról szóló mese aktuális és vicces: teljesen igazuk van muminéknak, amikor nem értik, miért jelent ekkora káoszt, rohanást és stresszt ez az ünnep.

>!
Doria09
Tove Jansson: A láthatatlan lurkó

Az előzőekhez hasonlóan ez a kötet is nagyon tetszett, jó volt így, hogy több különböző történetet olvashattam. A kedvencem Cukota kisasszony története lett.

>!
obietero
Tove Jansson: A láthatatlan lurkó

A korábban olvasott részekhez képest meglepett, hogy ez a kötet már nem egybefüggő történetet mesél el, hanem novellák gyűjteménye. Ettől kicsit hiányoltam, hogy soha nem fonódnak össze rendesen a szálak, 1-1 szereplőt kiemel az író a környezetéből, nagyon jó, mély, mondanivalóval teleszőtt történetet kerít köré, de a szereplők önmagukban állnak, nem éreztem igazán a Mumin-völgy érzést, nem értek össze az ízek. Az egyes szereplők „nagy jeleneteit” letudva már nem nagyon térnek vissza a színpadra közös szereplésre.

Mindezt leszámítva a könyv hangulata, mondanivalója nagyon tetszett, szeretem, ahogy a szomorkás, borongós keveredik az aranyossal, kedvessel. És nagyon sok történetnél éreztem azt, hogy nekem szól, tudtam azonosulni Cukota kisasszony szorongásaival, a csendet szerető Böngész vívódásaival és a Muminok karácsony-szemléletével.

>!
Pennmenelien P
Tove Jansson: A láthatatlan lurkó

Igazából csak egy történet szól a láthatatlan lurkóról, egyébként jó pár kisebb mese van ebben a könyvben. A legjobban a címadó mese tetszett, a legkevésbé pedig A fenyő (miért kell szegény muminokat a téli álom idején felzargatni?!).

>!
Gyalogkakukk
Tove Jansson: A láthatatlan lurkó

Egyetlen nagy történet helyett rövid novellák, talán az eddiginél is színesebb szereplőgárdával és hangulatokkal? Miért ne! :) Ezzel nem lóg ki a sorból, inkább kiegészíti a többit. Mindegyik nagyon jó, de nekem a sárkányos és Cukota kisasszony története tetszett legjobban: előbbi azért, mert ez a történet mutatja legszebben, hogy Vándor bölcs és igazi jó barát; a másik azért, mert… *suttogóra fog* igen csak bele tudtam élni magam a hősnő helyzetébe. :)
Egy valamit furcsállottam: az embergyerekeket a második (ha jól emlékszem) történetben. Nem tudom, miért, elvégre eddig is éltek a Mumin-világban emberek.

>!
pikkupilvi P
Tove Jansson: A láthatatlan lurkó

A sorozat legkedvesebb kötete számomra eddig. A történetek közül különösen A fenyő tetszett, karácsony táján mindenkivel elolvastatnám. A nevek, nos, kár a régiekért.

>!
Sakura
Tove Jansson: A láthatatlan lurkó

A könyv kicsit meglepett, valahogy elkerülte a figyelmemet, hogy ez most amolyan novellás kötet. De sebaj, így is jól szórakoztam, bár kezdem megszokni hogy Jansson-nál valami szomorúság minden kötetbe kell. Kedvencem a karácsonyi lett, talán mert pont akkor olvastam. Úgy gondolom, már az egész sorozatot el fogom olvasni, mert csodás világ ez, amit Jansson teremtett nekünk.


Népszerű idézetek

>!
Amrita I

[Vándor] Sosem leszel szabad, amíg rajongsz másokért.

14. oldal

5 hozzászólás
>!
déli_báb I

Most otthon ücsörög a kulipintyójában, és azt hiszi, hogy eseménytelen és szánalmas az életem. Még mit nem?! Hiszen minden áldott nap világvége van a szívemben. Ezen kívül persze felöltözöm, levetkőzöm, falatozom, elmosom az edényeket, teavendégeket hívok, mintha minden a legnagyobb rendben volna.

52. oldal Cukota, aki hitt a balszerencsében

>!
Amrita I

Mindenféle manócák és aprójószágok nyüzsögnek ilyenkor. Még szép.

10. oldal

1 hozzászólás
>!
Amrita I

Drága Szöszmösz, annyira parányi jószágok vagyunk a teasüteményeinkkel, szőnyegeinkkel és csecsebecséinkkel együtt! Azt hisszük, fontos az életünk, pedig egy közelgő rémség könnyedén romba dönthet mindent…

45. oldal

4 hozzászólás
>!
Linire

Csendet kérek! Gondolkoznom kell – jelentette be Muminpapa. – Ha a fenyőt olyan szépen fel kell díszíteni, ahogyan csak tudjuk, aligha fog rejtekhelyként szolgálni. Valószínűbb, hogy el kell kápráztatni vele a Karácsony nevű szörnyet. Kezd összeállni a kép.

166. oldal - A fenyõ

>!
Chivas

Akik némák tudnak maradni, azokat egyfajta tisztelet övezi: azt hihetni, hogy különösen bölcsek, vagy szédítően izgalmas az életük.

128. oldal

>!
déli_báb I

A képzeletében sokkalta komorabb színekkel festette le a vihart, mint amilyen a valóságban volt. A hullámverés fodraiból tengeri szörny született, a látóhatáron feketén örvénylett a fenyegető hurrikán, mind közelebb és közelebb vágtatott…

50. oldal Cukota, aki hitt a balszerencsében

>!
kedaiyun

A szobák falait olyan magasra építették, hogy a mennyezet homályba veszett, hiába gyújtott lámpást. Az ablakok ormótlanok és komorak voltak, és a világ összes függönye közül nem akadt olyan, mely hívogatóvá varázsolta volna őket.
Egy ilyen ablak nem csábít kellemes nézelődésre, sokkal inkább alamuszi beleskelődésre – és ez cseppet sem volt Cukota kisasszony ínyére.

Cukota, aki hitt a balszerencsében, 40. o.

3 hozzászólás
>!
déli_báb I

Csakhogy a pihenőpalotáról szőtt álmok elillantak. A szép, békés hálófülkének befellegzett: tönkreviháncolták a tapintatlan rokonok. Persze igazság szerint nem az ő hibájuk. Nagyon veszélyes dolog kifecsegni szívünk legféltettebb titkait.

87. oldal A böngész, aki szerette a csöndet


A sorozat következő kötete

Mumin sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Walt Disney – Merida, a bátor
Walt Disney – Micimackó szülinapi expedíciója
Pásztohy András: A kisegér, aki majdnem hős lett
G. Beke Margit – Korompay Bertalan (szerk.): A Szoria-Moria palota
Benedek Elek: Piros mesekönyv
Rép Erika: Répácska meséi 1.
Bombicz Judit: Mesék elalvás előtt
Bombicz Judit: Csodák könyve
Kozári Dorka: Marcsi szeretetre vágyik
John Edwards – Amy Sky Koster: Jégvarázs – Olaf karácsonyi kalandja