A ​láthatatlan kisgyerek (Mumin 7.) 94% 40 csillagozás

Kezdeti reakciók A láthatatlan kisgyerek felolvasásakor: Anya, ez nem valami felnőtt izé*, amit véletlenül nekünk olvasol, mert már annyira fáradt vagy?
No persze! Meg véletlenül! Erre támaszkodva** sejtettem, hogy a Múmin-völgybe alá kell szállni, akklimatizálódni és akkor…! Nem, teljesen világos nem lesz. Rég tartottam ennyire szürkés-borongós könyvet a kezemben, ami közben szüntelenül arról mesél, hol-merre lehet fényfoltokat találni mégis. Leheletnyi rétegekből áll a Múminok emberek világa, amiket lehántva fontos életmagokhoz lehet jutni, nálam a tapintat került most leginkább előtérbe.

*És képzeljétek, a felétől visszaalakult a könyv saját olvasmánnyá, mert mindkét nagyobb gyerekem gyorsan befalta magánúton. Belőlük kiindulva 10 éves kortól feltétlenül ajánlom mindenkinek.
**http://moly.hu/merites-rovatok/a-honap-kulfoldi-iroja-tove-jansson

Ebben a műfajban ezeknél a meséknél én még nem olvastam jelentősebb társadalom-és kapcsolati kritikákat! Minden egyes történet kedves, egyszerű és különleges volt, tele a számunkra, civilizált városlakó közösségekben élő emberek számára meg nem kérdőjelezett egyértelműségekkel. Mondom: az embernek (főképp ha felnőtt) fel sem tűnik, hogy megpiszkáljon néhány felesleges, időt rabló, lélekpusztító dolgot, nemhogy felülbírálja és beszüntesse a rájuk irányuló tevékenységét. Márpedig az egyetlen logikus döntés saját jól felfogott érdekünkben csakis ez lehet Ha ráirányul a figyelmünk, ez teljesen nyilvánvalóvá válik.
Meg aztán a kapcsolatok, a család, a rokonság, az együtt töltött minőségi idő, meg minden, amit úgy össze-vissza, meg szétcsépeltek már, hogy írmagja sem maradt; na azoknak is itt van benne a tiszta, érett, élő magva a mesékben.
Nagyon szerettem a múmikkal lenni. Meg Kószlászbóklásszal, meg a böhölikkel. Nagyon várom, hogy egy újabb kötetet elolvashassak! Meg egy újabbat. Nem szívesen hagynék Tove Jansson mesét olvasatlanul. Nem volt köztük érdektelen, unalmas és olyan, ami ne indítson meg bennem valamilyen igen érdekes gondolatmenetet.
Mindenkinek ajánlom szeretettel!

Különleges egy mesegyűjtemény, mert a szomorkás és borús hangulata ellenére megvan a maga szerethetősége, bája, varázsa és tanulsága.
Ha egy történetet kellene kiemelnem a könyvből, akkor A böhöli, aki szerette a csendet választanám, egyrészt a karakterek (szegény, öreg böhöli!), másrészt az érzelmi oldala miatt.

O,most rossz kedvem lett,no de nem a konyvtol;hanem:https://moly.hu/karcok/784268
A konyv tok jo,majd leirom megegyszer.

Egyszer volt hol nem volt, jó vége lett a fenti kalamajkának.
Mit szedett Tove, hogy ilyen figurákat talált ki? Művèsz volt, de akkor is: mumin, böhöli,pánikbeteg Kalamári, hattiwattik ehhez oltári képzerőerő kell. Bírom őket egyébként, Muminpapa szuper szórakoztató, Mumin itt sok főszerepet nem kap, de csodálatos törtèneteket olvastam, egy északitól, akik mindig nagyot varázsolnak.

Muminékkal rajzfilm formájában már gyerekkoromban megismerkedtem, és emlékszem hogy tetszett. De mostanáig meg voltam róla győződve, hogy japán anime sorozat, most meg kiderült, hogy finn mese. Teljesen véletlenül kezdtem el olvasni, de egyből beszippantott ez a világ. Hiszen ezek a történetek rólam szólnak! Amikor elvágyódom. Amikor félek. Amikor nyugtalan vagyok. És amikor megnyugszom, mikor hazatérek és legyőzöm a félelmeket. Úgyhogy lehet, hogy ez gyerekeknek szóló történet, de szerintem felnőtteknek ugyanúgy való. Nekem mindenképpen.

Imádom ezt a könyvet, amióta megkaptam. Különösen A böhöli, aki szerette a csendet című elbeszélés olyan, hogy annak idején sírdogáltam rajta, s ma is nagyon meghat. De a Tavaszi dal is tetszik. A kötetnek sokáig nem volt folytatása. Amikor (még mindig a Móra, majd egy idő után új kiadó, a Napkút) új fordítással megkezdte kiadni Jansson műveit, azonnal lecsaptam rájuk. De minden elromlott: mindenkit másképp hívtak, miden másképp hangzott, a komoly-kedves történetekből harsányan groteszkek lettek… Ez a cikk jól kifejezi az én véleményem is, és még szórakoztató is (leszámítva, hogy ő autentikusként a Varázskalap a Múminvölgyben fordítására szavazna, egyébként joggal).
http://nagybogyi.blogter.hu/182110/ez_nem_az_a_mumin_bocs
Nekem meg megmarad nosztalgikus emlékként ez az egy könyv: A láthatatlan kisgyerek.

Számomra varázslatos ez a világ.

Négy csillagot a fordítás miatt adtam. Harmadik Múmin-könyv, amit olvastam, harmadik fordító kisasszony, harmadik elnevezése a szereplőknek. És ez engem zavar.

Ettől eltekintve varázslatos a Múminok világa, imádom a jellemábrázolásokat, a meghitt, emberi, kedves történeteket és azt, ahogyan egymás elfogadására és szeretetére tanítanak. Imádom ezt a könyvet imádom benne ezeket a különálló történeteket. Különös kedvencem, amit bárkinek, akiben fogékonyságot látok ajánlom: A kalamáli, aki hitt a balszerencsében és A böhöli, aki nem szerette a csendet!

Ezzel a fordítással sokkal jobban szeretem, csak a rajzfilm után fura, hogy Ninni nem piros, hanem rózsaszín ruhát visel. És egy egészen új megközelítésben ismerhetjük meg a sárkányokat is.
***
Mindig emlékeztetnem kell magam, hogy ez több rövidebb történetből áll, és nem közvetlenül a Varázskalap után következik, mint a rajzfilmben. A fordítás furcsa, kicsit nehéz az átállás, ha ez ember egymás után háromféle fordításban olvas muminkönyveket, de ismeri az angol és a finn neveket is. A Kicsi Morr persze jobb név Pöttyömnek, mint a Kicsi Máj (eredetileg Kicsi Mi). A böhölik a böngészek, de Kalamáli barátnéja Cókmók, ami megint megzavart, mert a Vukovári-féle fordításban Bájocska lett Cókmók. Az Üstökös Mumin-völgy felett animében meg Horkica. Pöttömre visszatérve, Ninni is elég kicsi lány lehet, ha alig nagyobb Pöttömnél, hiszen Pöttöm olyan kicsi, hogy Muminmama varrókosarában szeret aludni.

Ez nem annyira gyerekeknek való könyv, vagy csak felnőttként nyer más értelmezést néhány részlete…
Mindegyik történetnek nagyon aranyos a befejezése, tanulságos és vicces.
Amiket kiemelnék, az A böhöli, aki szerette a csendet, és A Kalamáli, aki hitt a balszerencsében. Mindkettő olyan szomorkás és mégis vidám. Szegény böhöli olyan esendő és annyira kilóg a sorból, mindenki félreérti. Kalamáli pedig szerintem pánikbeteg…

Egy gondtalan és kalandvágyó családot ismerhetünk meg. A muminok trollok (a gyerekek különösen kedvelik a különleges lényeket, emiatt ajánlanám), fehérek és kerekdedek, hasonlítanak a vízilovakra. Számos kalandban vesznek részt a barátaikkal. Kisiskolásoknak ajánlanám (esetleg tenném kötelezővé), ugyanis ebben a korban kezdődik el az irodalmi érdeklődés. A Mumin család tagjai emberi tulajdonságokkal vannak felruházva és ilyen történeteket (mint az állatmeséket is) szívesen olvassák a gyerekek. Ennek a korosztálynak már van valóságismerete, tehát a gyerekek tökéletesen tisztában vannak , hogy a történet nem a valós világ, mégis izgalommal és érdeklődéssel várják a mese végét.