Csupasz ​nyulak 110 csillagozás

Tóth Olga: Csupasz nyulak

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Leányanya a hatvanas évek Magyarországán.

A huszonkét éves lány teherbe esik.

Anyja kitagadja, mehet, amerre lát.

Húga más utat választ. Osztályelső, élúttörő, még a Rádióba is eljut egy versével. Mindent megtesz, hogy megfeleljen, hogy elnyerje anyja és a közösség megbecsülését, szeretetét.

Tóth Olga felkavaró, elgondolkodtató regényt írt anya és lánya(i) viszonyáról, a nővé érés és az anyává válás megéléséről. Családi sérelmekről és kegyetlenségekről, a kitörés, a megváltás lehetőségéről és lehetetlenségéről. És rólunk, kibeszéletlen közös múltunkról.

A szerző elismert szociológus, az MTA Szociológiai Kutatóintézetének munkatársa. A család változásait, a férfiak és nők társadalmi helyzetét, a családon belüli erőszak megnyilvánulásait kutatja. Számos tudományos publikáció után ez az első regénye.

Eredeti megjelenés éve: 2011

Tartalomjegyzék

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2011
200 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632542256

Enciklopédia 1


Kedvencelte 10

Most olvassa 2

Várólistára tette 55

Kívánságlistára tette 32


Kiemelt értékelések

>!
vicomte P
Tóth Olga: Csupasz nyulak

Soha nem értettem azt a nosztalgiát, amit az emberek egy része a rendszerváltás előtti Magyarország iránt mutat. Azokat meg végképp nem értem, akik nem is éltek akkor, mégis bele vannak szerelmesedve a retro-feelingbe.
A magam részéről csöppet sem vágyom vissza a piros nyakkendők, a pult alól vásárolt banán, és a BRG magnók és a poptarisznya érájába, pedig egész sok jó emlékem van a korról – és inkább azokra szeretek visszanézni, és nem azokra, amelyektől összecsikordul a fogam.

Én csak a végét értem meg a Kádár-rendszer ’70-es évek végétől kezdődő teljes felpuhulásának és hanyatlásának, de a ’80-as évek közepén már nagyon éreztem, hogy valami nem kóser nálunk.

Tóth Olga könyve egy család nőtagjainak sorsán keresztül nagyon világosan ábrázolja, hogy mi volt az, ami az egész rendszert működésképtelenné tette, sőt, aminek az öröksége – közel 50 évvel a könyv eseményei után – még mindig családok ezreit teszi tönkre.

Az pedig nem más, mint a hetedízig ható nyomor. Az a nyomor, ami nem egyenlő a szegénységgel, de nem is választható el tőle – de az, aki nem képes a saját szegénységét méltósággal viselni, a sors által rá mért csapásokat feldolgozni és elereszteni, az akkor is sebzett és keserű ember lesz, ha már rég olyan jómódban él, amit korábban nem is remélt volna.
És persze megnyomorítja a hozzátartozói életét.

Egy ilyen anyának és lányainak a viszonya nagyon bonyolult, egészen más és sokkal mélyebb félelmek és sérülések jönnek elő rajtuk keresztül, mint a legtöbb anya-fiú kapcsolatban.
A könyvben meghatározó szerepet játszó anyafigura is ilyen alak – tipikus, jobb sorsra érdemes nő, aki elől gyerekkorában elzárták a nyomor elől való menekülés útját, és ezt azóta sem bocsátotta meg a világnak, és azokon áll bosszút, akik a legközelebb állnak hozzá: a saját lányain.
Hiába szabadult el a saját Görbe utcájából, a lelke mélyén még most is ott él.
(Csöppet sem lepődtem meg, amikor kiderült róla, hogy a Hajdúságból származik, úgy mint én, vagy Tar Sándor szereplői.)

Igazi mérgező anya, rideg, türelmetlen, aki csak elvárásokat támaszt, de semmi törődést nem mutat a gyerekei iránt, csupán az számít, hogy a környezet mit lát és mit gondol róluk. Ezeket a mintákat a saját szüleitől vette, és hiába gyűlölte egykor, felnőttként mégis ugyanazokat alkalmazza.

Az érzései csökevényesek és torzak – nincs benne belátás, türelem, de ami a legszomorúbb, szeretet sincs.

A társadalmi közeg, a ’60-as évek végének bigott szocialista erkölcse és még a cseléd-zsellér világból hozott tekintélyuralmon alapuló családmodell miatt a lányai tehetetlenül és erőtlenül vergődnek a helyzet szorításában és még a teherbe esett lány is csak a renyhe lázadásig jut el.
S, ami szomorúbb, hogy bár vannak optimista jelek, de egyáltalán nem biztos, hogy belőle nem az anyjához hasonlóan megkeseredett nő válik, aki majd tönkreteszi a lánya életét.

Az egyetlen reményük nekik is, és mindazoknak, akik generációról generációra újratermelődő haragtól fertőzött családban nőttek fel, hogy felismerik ezt a helyzetet és nem adják tovább a gyermekeiknek, hanem feldolgozzák és megtanulják elengedni ezeket a sérelmeket.

18 hozzászólás
>!
ddani P
Tóth Olga: Csupasz nyulak

Szomorú, nyomasztóan életszagú valóság. Semmi show, a maga hétköznapiságában szinte sablonos, és sajnos annyira ismerős, hogy az már személyes. Az elbeszélés fókusza az átlagosan elnyomó és bántalmazó családban felnövő lányok élete, illetve egyikük terhessége. Az erre rászakadó egész kispolgári őrület.
Szerintem mind felismerjük ezeket a mondatokat, ezeket a beállítottságokat. Mondhatjuk rá hogy szocreál, ám szerintem ez amellett, hogy korhű az egész könyv, nem kötődik korszakhoz, hiába hogy Ratkó, meg Cseh Tamásos hangulat. Maga a lelki közeg, ez a lesújtóan mérgező mentalitás sajnos teljesen időtlen.
Az olvasókat itt megosztó borító ilyen értelemben telitalálat: az ikonikus retró nem valami mélyreható dolog, ezek a nők és lányok történetesen akkor és abban éltek de ez csak az aktuális plakátok dizájnjáig menően érdekes, a díszletek autentikusak de másodlagosak.
Tóth Olga regénye bár nagyon sötét, mégis olvastatja magát, teli van azokkal a kedvesnek is mondható részletekkel, amik a szereplők számára is elviselhetővé, élhetővé teszik ezt a világot. Nincs túlmagyarázva, és ez nagyon odanyúl. Jól leírja minden szájbarágás vagy program nélkül, alulnézetből a csupasz lényegét a családi lelki nyomor, a nőkkel szembeni és a nők általi elnyomás szerkezetének.

1 hozzászólás
>!
Baba082 P
Tóth Olga: Csupasz nyulak

A címe ugyan fura, a borítója viszont nagyon kifejező. Látható rajta a két elbeszélő, a 22 éves lányanya, aki egy balatoni nyaralás után kénytelen belecsöppenni a felnőtt életbe, ami ugyan korából kifolyólag nem lenne probléma, de olyan neveltetés mellett, amit kapott, bizony embert próbáló feladat. Valamint a 14 éves -még- kislány, aki okos, törekvő, népszerű, csak épp a saját anyja számára nem jelent semmit.
Nem éltem a ’60-as években, de szüleimmel, nagyszüleimmel sokat beszélgettünk az emlékeikről, sztoriztak mindig, akik még velem vannak, most is. Így van némi elképzelésem az akkori időszakról. Ez a kötet nem retro, mégpedig azért nem, mert az akkori társadalom ma is él, mozog, dolgozik, és lelketlenségük bizony a mai napig kihat. A ma tevékenyek zöme, a ’60-as években született, vagy az akkori fiatalok gyermekei.
Nyilván ezt a sztorit nem minden család élte át, hála Istennek. Nem mindenki elkeseredett, szívtelen, és buta, mint a vetetlen anyaföld, de sokan, túl sokan ilyenek. Mivel a történet írója, Tóth Olga szociológus, bizony nem a fantázia szülte ezeket a karaktereket, hanem a nagy magyar valóság. Az a valóság, amiről sokan nem akarnak tudomást venni, a mai napig. Nem a politika tehet ugyanis sok dologról, az maximum a kenyér áráról tehet, de ha merne mindenki tükörbe nézni, rájönnénk, hogy a lelketlenségről sem az akkori, sem a későbbi, sem a mostani kormány egyáltalán nem tehet!
Hány olyan embert ismerek még én is, akinek a saját anyja soha nem mondott dicséretet, csak szidalmat, hány olyan identitás zavarral küszködő embert ismerek még én is, akik attól nem tudnak családba illeszkedve élni, jó szándékuk ellenére se, mert egész egyszerűen soha nem tapasztalták mi az. Emberek laknak egy fedél alatt, és kész, mindig van aki parancsolgat, de soha nincs olyan aki beszélgetne, aki megölelne, aki bocsánatot kérne, aki segítene. Ez nem család, ez gyülekezet.
Sajnos csak kevés ember van, aki a negatív példát tapasztalva felnőve, új mintákra alapozva teljesen másképp alapít családot. Embert próbáló feladat kinőni a gyermekkori mintákból, piszok nehéz, így végülis ítéletet nem mondhatunk felettük.
De jó lenne, ha mindenki minimum egyszer elolvasna egy ilyen őszinte, realitásokon alapuló kötetet. Sokat lehet tanulni belőle másokról, és magunkról.
A könyv rövid, mert nem a terjengősség a lényeg, hanem a tartalom, ami megráz, felráz, elgondolkodtat.
Én szívem szerint kitéptem volna ennek a két, igenis fantasztikus lánynak az anyját a sorok közül, és úgy megpofoztam volna, hogy nem tér magához. A két lányt pedig szerettem volna megölelni minden egyes mondatuk után, hogy ne törődjenek ennek a lelketlen nőnek a viselkedésével, nem kell neki megfelelni, nem is igen lehet, és egyáltalán meg sem érdemli, hogy anyának szólítsák. Azért vele se ártana elbeszélgetni, nyilván neki is jól esne a szeretet, de ha évekig nem vette észre, hogy a férjével való viszonya miatta is rossz, és a négy gyermekének igenis szüksége van szeretetre, akkor sajnos semmilyen beszélgetés, terápia, nem igen lenne hatással rá.
Kimondottan jól tette Tóth Olga, hogy megírta ezt a könyvet, amit tapasztalataiból, munkája során előforduló esetekből összegyúrva alkotott. Beszélni kell az ilyesmiről, mert a rossz nevelés nem csak addig tart, míg kiskorú a gyermek, hanem generációkon át ível, és társadalmat rombol.

17 hozzászólás
>!
clarisssa
Tóth Olga: Csupasz nyulak

Ó. Te. Jó. Ég. Nem is tudom, mikor olvastam utoljára ennyire nyomasztó könyvet. Attól pedig, hogy a szerzője szociológus és nem a hasára ütve találta ki a történetet, hanem egy nagyon is hiteles korrajzot mutat be a ’60-as évek Magyarországáról… nos, attól csak még hátborzongatóbb az egész.
Érdekes viszont, hogy bármennyire is fullasztó volt a történet, én végig hatalmas kíváncsisággal faltam az oldalakat. A könyv nagyon olvasmányos, felváltva kap szót benne a két főszereplő: a 13 éves osztályelső-élúttörő húg, illetve nővére, a 22 éves leányanya. Tóth Olga mindkét lány bőrébe bújva remek stílusban mesél és tökéletes belső monológokat ad az olvasónak, melyekből megismerhetjük a fiatalok legnagyobb félelmeit, titkait, még önmaguknak sem bevallott érzelmeit. No meg egy olyan családot, amelyből ki tudja, mennyi létezett annak idején, sőt, létezik talán még ma is… Meghatározó figurája az anya, akit már néhány oldal után is nagyon-nagyon könnyű szívből utálni. Aztán viszont elgondolkozik az ember azon, hogy vajon mi tehette őt olyanná, amilyen, és hamar rájön, hogy valószínűleg csak azt adta tovább gyermekeinek, amit ő maga is kapott a szüleitől. Csak remélni tudom, hogy ez a minta megtörhető és nem pecsételi meg a további generációk sorsát is. Nagyon-nagyon szurkoltam és szurkolok azért, hogy ez így legyen – de nemcsak a két lány miatt, hanem mindannyiunk érekében.

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2011
200 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632542256
>!
AeS P
Tóth Olga: Csupasz nyulak

Jól emlékszem 2011-re, amikor megvettem a könyvet, és amikorra az első olvasásom is datálódik: ekkor voltam harmadéves szociológushallgató, és ekkor próbáltam meg kitalálni, hogy miből szeretném írni a szakdolgozatomat.
Azt a kezdetektől tudtam, hogy a szakirodalom határterületén szeretnék gépelgetni, mert tisztán láttam, hogy bizony Pierre Bourdieu, legyen bár a szociológia Alan Delonja, 21 évesen még kifog rajtam.
Akkoriban ha szembejött egy olyan könyv, ami a szociológia és az irodalom határán kapcsolódott össze, rögtön megvettem, a Csupasz nyulak is így került hozzám, és most újraolvastam, hogy letudjam az adósságom az értékeléssel.
Sok lelkendező értékelés van már a könyvnél, én is lehetnék egy közülük, mert tetszett a „nagy kép” is, amit felrajzolt, és a kis árnyalatok is, amik nekem nagyon fontosak egy ilyen történetben: hogy nem számít, milyen magas beosztású valaki a családban, mert nem attól lesz jól funkcionáló, hogy mennyire fontos a közösség (minden szocialista pátosz nélkül), és hogy mennyire könnyű zsákutcákba futni.
A meglepetés csak akkor ért, amikor újra kézbe véve a könyvet, megláttam, hogy milyen nagy betűmérettel és széles margókkal kellett nyomni ahhoz, hogy 200 oldalasra sikerüljön ez a tulajdonképpeni kisregény. Lehet, hogy nem kellett volna tovább fokozni, akkor bizonyára marketingcélokat szolgál a terjedelme, biztos ennyire voltak belőve az lehetséges Ulpius-vásárlók.

>!
gab001 P
Tóth Olga: Csupasz nyulak

Talán a címet még érdekesnek is találtam, de a borító miatt többször is letettem a vásárlásról. Aztán mégis megszereztem, mert a Figyeltjeim nagyon jó értékeléseket írtak róla. Nem bántam meg. Igazán olvasmányos stílusban íródott és csak úgy pörögtek az oldalak, mégsem volt egyszerű olvasni. A belső szemszög és a rövid szövegrészek, melyekben váltakozva olvashatóak a két lánytestvér gondolatai, túlságosan is közelivé tették számomra az élményt, szinte úgy éreztem, mintha mindez az igazságtalanság velem esne meg. Talán azért, mert annyira magyar az érzelem- és gondolatvilága. A szeretet és annak hiánya, a döntések és azok hiánya, a önbizalom és annak hiánya nagyon erőteljesen rányomja a bélyegét a lapokra. A vége sem túl megnyugtató, bár valahogy mégis. Erőteljes a mondanivaló, mégis olvastatja magát.

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2011
200 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632542256
2 hozzászólás
>!
ppeva P
Tóth Olga: Csupasz nyulak

Nekem kortárs-regény. Mármint kortársam a regény legkisebb főszereplője.Ragyogó a könyv olyan szempontból, hogy szinte visszavisz 14 éves kislánykoromba.
Ezért aztán másként néztem a történetet – nekem valóságos emlékeim vannak arról a korról.
A prüdériáról, az úttörőmozgalomról, a szülői elnyomásról. A kisváros légköréről, a pletykákról, a „szégyent ne hozz ránk!” mentalitásról. A mindennapi megalkuvásról. A felvilágosítás teljes hiányáról. Arról, hogy az emberek nem beszélik meg egymással (szülők gyerekekkel, szülők egymással) a problémákat – és ezt a szokást a gyerekek viszik tovább a saját felnőtt életükbe is… A szőnyeg alá söprő korról.
Az én generációmban legtöbbször egész fiatalon házasodtak az emberek, részben azért is, mert nem lehetett (elvben…) házasságon kívüli szex. Még csak szállodában se mehettél egy szobába azzal, akivel nem voltál összeházasodva! Nem volt külön lakás, nem volt albérlet (házasoknak, pláne gyerekkel!). A fiatalok akár évekig valamelyik szülőnél laktak, vagy inkább meghúzták magukat – felnőttként, akár saját maguk is szülőként, és mégis kiszolgáltatva apósnak-anyósnak.
A szülők saját gyerekkori sérelmeiket nagyon meg tudták torolni gyerekeiken, akár felnőtt gyerekeiken is, mert azok ki voltak nekik szolgáltatva. Nem volt hová elmenni otthonról.
Szerencsére, nekem nem ilyen szeretetlen családban kellett felnőnöm. Engem legalább szerettek a szüleim… Igaz, meg kellett ezért felelnem a feltételeknek. :(( Simán kitagadtak volna, ha hazaállítok egy apátlan gyerekkel.

>!
PuPilla
Tóth Olga: Csupasz nyulak

Már most tudom, hogy az idei év egyik legjobb könyve.
Rengeteg témát dolgoz fel, két lánytestvéren keresztül tolmácsolva, a hatvanas évek Magyarországáról, a családtól kezdve, az útkeresésen át, leányanyaság és egyáltalán anyaság, nőiesség, nővé válás, felnőtt-gyerek, anya-lánya kapcsolat, és semmi sem érintőleges maszatolás, hanem mindenből pont a velő.
Jó stílusú, ritka jól megírt könyv.

Bővebben még: http://pupillaolvas.freeblog.hu/archives/2012/01/10/Tot…

>!
egy_ember
Tóth Olga: Csupasz nyulak

Két lány. Testvérek. Egy rémes családban, egy rémes Pest környéki faluban, egy rémesen prűd korban.
Az egyik egy pedálgép. Kis pirosbiciklis. Mégsem ellenszenves, inkább sajnálatra méltó, mert a pedálozása csak pótszer a családi szeretetlenség miatt.
A másik nem annyira rosszaságból, mint inkább a pechje miatt családi feketebárány, aki unalomból, megfelelni vágyásból fölcsináltatja magát egy üdülőben.
(De hogy a picsába nem veszi észre valaki, hogy a lánya hét hónapos terhes?) Egymásra figyelésből nem sok jutott ebbe a családba. Csak a látszat számít, az egész létezésük hazugságra épül. Az egész világ, amiben élnek hazugságra és kollektív amnéziára épül.
Érdekes a párhuzamos szerkesztés. Ahogy a két elbeszélő ráfókuszál az életük egy-egy pontjára, ahogy hasonlóan, vagy éppen egészen másként látják az eseményeket.
Érdekes a felnőtté és nővé válás ábrázolása, az első önálló döntések meghozatalának kínja, és a különleges anya-lánya viszony, amibe férfiember nehezen lát bele. (Az apák és fiaik viszonya sokkal egyszerűbb. Alapvetően csak versengés, jó esetben baráti. Talán az egyetlen olyan versengés, amiben a legyőzött – az apa – büszke a legyőzőjére.)
Nem volt semmi extra, nem kent a falhoz, nem világosodtam meg tőle, de egy este alatt elolvastam, úgyhogy elég jónak kell lennie. Vagy elég nagybetűsnek.

14 hozzászólás
>!
Kovaxka P
Tóth Olga: Csupasz nyulak

Sokan utálják a borítót, szerintem telitalálat a történethez: retró és mégsem az. Az érdeklődésemet mindenesetre felkeltette, ahogy a szociológus szerző személye is. 1960-ban születtem, szerencsére már a Ratkó-korszak után, de pontosan tudom, miről szól ez a történet. Emlékszem az összezártságra, a lakáshiányra, az elhallgatásokra, a meg nem beszélt, szőnyeg alá söpört problémákra, a pult alól szerezett árukra, az ügyeskedőkre, a káderekre, a szocialista erkölcsre. Voltam úttörő, éltanuló, KISZ-vezető. Szerencsére nem éltem meg azonban a szeretetlenséget, az elhanyagolást, a kirekesztettséget, a bántalmazást, a családon belüli erőszakot. Olvasni erről bőven elég megrázó önmagában is.
Kicsit úgy éreztem, mintha egy Jókai Anna regény fogyaszthatóbb változatát lapozgatnám, de nem tudtam letenni. Az éltanuló és a megesett testvér párhuzamos története lendületes, bár Eszter személye sokkal jobban kidolgozott. A hatvanas évek Magyarországát remekül bemutatja, talán még több részletezést is elbírt volna. A végét is kissé erőtlennek éreztem. Elsőkönyvesnek jár a plusz fél csillag, de enélkül is jó erős négyes. Olvasnék még szívesen Tóth Olgától.


Népszerű idézetek

>!
egy_ember

Nyolcadikos leszek. Az idei nyárra végeztem a falusi könyvtárral és a könyvtárosnővel is. Nem engedte, hogy kedvemre válogassak a felnőttrészlegben. Utálom, ha valaki gyereknek tart! Tizenhatszor olvastam már a Timur és csapatát meg az egész gyerekkönyvtárat. Kinőttem. Rávágtam az ajtót, eldöntöttem, soha többe nem teszem be oda a lábam.

9. oldal

6 hozzászólás
>!
Miamona

Sose tudom, mikor van az a pillanat, amikor eldöntök valamit. A gondolataim homokszemek egy homokórában. Peregnek, peregnek, és amikor az utolsó szem is letelepszik a domb tetejére, egyszer csak kész a döntés.

186. oldal

7 hozzászólás
>!
egy_ember

aztán egyszer nagyon sírt anyánk,hogy az a rohadt Ratkó Anna! És akkor lett még egy testvérem.

18. oldal

1 hozzászólás
>!
egy_ember

Általában mindenki a gyógyszerkiadásnál szeret lenni, mert az változatos munka. De nekem jobb, ha hátul dolgozhatok. Akkor nem kell senkivel sem beszélgetnem, nem kell udvariaskodni meg kérdésekre válaszolgatni. Rakosgatom a dobozokat a helyükre, meg krémeket készítek. Az egész gyógyszerészetben az a legérdekesebb, ahogy a mérőedényben meg a rézmérlegen pontosan kiadagolja az ember az anyagokat. Aztán addig keveri, amíg szép sima nem lesz. Kicsit még tovább, mert teljesen homogénnek kell lennie. Üvegedényekbe száz- meg kétszáz grammos adagokat mérek ki. mindenre figyelek, mert nagyon precíznek kell lenni. de közben szabadon gondolkozhatok.
Az adagoláshoz tiszta kártyalapokat használunk, az kemény, de ugyanakkor elég hajlékony. Szépen le is lehet simítani vele a tégely tetején a krémet. Minden hónapban kapunk a kártyagyárból egy csomót. Selejt. Nem tudom, mitől selejt egy kártyalap, ránézésre nem különbözik a jótól. Megpróbáltam már összerakni egy egész paklit belőlük, de mindig hiányzik néhány lap, sose teljes. Talán emiatt selejt. Ha hátul dolgozhatok, egyáltalán nem fárasztó az egész napi munka. Olyan, mintha gyógyszerészest játszanék.

178. oldal

6 hozzászólás
>!
mandarina

Azt tudom, hogy ha meghal, nem azt fogják a fejfára felírni, hogy Bajusz Sára. Mert anyai nagyanyámnak ez csak a gúnyneve. Anyám nevezte így el. Valójában Szabados Sárának hívják. szabados Sára. Szép név. Ha egyszer majd regényt írok, ez lesz az írói álnevem.

67. oldal

11 hozzászólás
>!
Miamona

Anyám például a hátával hallgat. (…) A hátával adja a világ tudtára a szemrehányást, a bosszúságot, a haragot, a csalódottságot. Van egy görbület a hátán. Akkor látszik főleg, amikor ül. A görbületről le lehet olvasni a hangulatát.

137-138. oldal

1 hozzászólás
>!
Miamona

Tudom, hogy sokan szeretnek, de én arra vágyom, hogy mindenki szeressen. Mindig azt veszem észre, aki nem szeret, vagy nem annyira. És azon rágódom, hogy miért nem.

180. oldal

>!
egy_ember

A családban senkinek se ünnepeljük a születésnapját. Én azért minden évben szólok, amikor közeledik, hátha. ilyenkor szégyellem magam, hogy olyan gyerekes vagyok.

17. oldal

Kapcsolódó szócikkek: születésnap
>!
Miamona

Egyszerre érzem azt, hogy valahová nagyon messzire el kéne rohanni, és azt, hogy nem mozdulhatok. Várok. Mert mindjárt robban.

27. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Emma Cline: A lányok
Jean-Michel Guenassia: Javíthatatlan Optimisták Klubja
Jaan Kaplinski: Ugyanaz a folyó
Paolo Giordano: A prímszámok magánya
Saroo Brierley: Oroszlán
Sarah Winman: Amikor isten nyúl volt
H. de Vere Stacpoole: A kék lagúna
Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság
Iny Lorentz: A remény földjén