Miként ​a csillagok 3 csillagozás

Négy történelmi regény
Tóth-Máthé Miklós: Miként a csillagok Tóth-Máthé Miklós: Miként a csillagok

A kötetben négy történelmi regény olvasható a magyar református egyház múltjából. Egy Méliusz Juhász Péterről (Isten trombitája), egy Károlyi Gáspárról („Megszámlálta futásodat…”), egy Szenci Molnár Albertről (Élet zsoltárhangra) és egy Ráday Pálról (A szabadság nótáriusa).

Példaemberek messze fénylő tetteinek veretes krónikái; régmúlt és jelenkor hitpróbáló magyar sorsküzdelmeinek freskói és színdús életképei: megannyi vetülete a kiváló prózaíró, Tóth-Máthé Miklós szerteágazó, változatosan gazdag életművének, amelyben az elbeszélésformák – regényektől a tárcanovellákig –, a historikus drámák vagy a humoros karcolatok mára már negyedszáz kötetbe foglalt sokasága jelenít meg erkölcsöt és igazságlátást, s világítja be – szenvedéllyel és kedéllyel – az emberlét: az idő és a reménység örök távlatait.
(Bertha Zoltán)

Tartalomjegyzék

>!
Kálvin, Budapest, 2010
576 oldal · ISBN: 9789635581597

Enciklopédia 3


Kedvencelte 1

Várólistára tette 1


Kiemelt értékelések

Eviana>!
Tóth-Máthé Miklós: Miként a csillagok

Méltó emléket állít reformátorainknak. Nagyon szeretem, lelket gyönyörködtető olvasmány.

Arabmókus>!
Tóth-Máthé Miklós: Miként a csillagok

Tóth-Máthé Miklós írói stílusa magával ragadó: lényegre törő, korhű – ugyanakkor jó érzékkel a mai nyelvezethez igazított, szabatos, sokszínű (mind a négy regény más szerkesztési elv alapján felépített), játszi könnyedséggel vezeti be az olvasót a nagy drámákba éppúgy, mint a megnyugvás helyzeteibe, habár az egyik legpuskaporosabb vallástörténeti korszak kellős közepébe csöppenve, inkább sok-sok küzdelmes történetre számíthat minden kedves olvasó.


Népszerű idézetek

Mezítlábas_Vándor>!

– Ne rémülj meg, lelkem – mondta Méliusz –, hiszen néked nagy hited vagyon. És jól tudod, hogy a földi búcsúzást mennyei találkozás követi majd… Nem történik más, csak előre megyek az én Uramhoz végső számadásra…

118. oldal, Isten trombitája – Regény Méliusz Juhász Péterről, 18. (Kálvin, 2010)

Mezítlábas_Vándor>!

– De hiszen kevés még a könyv – vetettem közbe, amíg lélegzetet vett –, és drágán is adják.
– Drága a disznó is, mégis veszik. Nem az itt a baj, öcsémuram, hanem hogy eszükbe sem jut könyvet venni, kivéve a prédikátorokat, tanítókat és másokat, akiknek ez szükséges a hivatásuk gyakorlásához. Csak hát ez parányi szigetecske a butaság nagy tengerében.

244. oldal, Élet zsoltárhangra - Regény Szenci Molnár Albertről; ötödik fejezet: a 34. zsoltár dallamára

Kapcsolódó szócikkek: könyv
Mezítlábas_Vándor>!

– Te könnyen tanulsz – mondta elkeseredve Rádaynak –, de az én fejem, mint a kő. Onnan minden visszapattan. Nem hiszed? Fogd csak meg, milyen kemény.

371. oldal, A szabadság nótáriusa – Regény Ráday Pálról, 1. (Kálvin, 2010)

Mezítlábas_Vándor>!

– Hanem tudod-e azt – mondta mosolyogva Ráday Gáspár –, hogy vannak, akik meggyászolják a te hazatértedet?
– Meggyászolják? Kik?
– Hát a tyúkok, amice… – nevetett Ráday Gáspár –, mert hogy több társuknak lett hamari vége. Asszonyanyád nem akarná, hogy éhkoppon maradj.

374-375. oldal, A szabadság nótáriusa – Regény Ráday Pálról, 1. (Kálvin, 2010)

Mezítlábas_Vándor>!

– Herr Prédikant – mondta Ráday –, kérdezhetek valamit?
– Kérdezzen csak!
– Kegyelmed valóban kívülről tudja a Bibliát?
– Nem tudom… – mosolyodott el Pilárik –, de már én is hallottam, hogy ez a legenda járja rólam. A Bibliát különben sem tudni, ismerni kell. És nem az agyunkkal, hanem elsőbben is a lelkünkkel. Így hát a legendákkal sose törődjön, Herr Ráday!

389. oldal, A szabadság nótáriusa – Regény Ráday Pálról, 2. (Kálvin, 2010)

Mezítlábas_Vándor>!

– Hódoló imádságok ezek – mondta –, melyekkel lelkem adóját rovom le Teremtőmnek. Ha adózunk a császárnak, mennyivel inkább kell adóznunk az Úrnak, akinek mindent köszönhetünk.

438. oldal, A szabadság nótáriusa – Regény Ráday Pálról, 6. (Kálvin, 2010)

Mezítlábas_Vándor>!

Rákóczi bólintott, majd a sátrába kérette Ráday Pált.
– Secretárius uram – nézett rá –, van-é valami jelentenivalója a számunkra?
– Igen, nagyméltóságú uram… – mondta Ráday –, Jablonskitól érkezett újabb levél…
– Jablonskitól? – A fejedelem elmosolyodott. – És ha nem tévedek, újból a „házasságkötésünket” sürgeti Béccsel.
– Nem téved nagyméltóságod… – mondta Ráday –, Jablonski uram megint ezt indítványozza…
– Ezzel még várunk – mondta a fejedelem –, az ara nem igazán kedvünkre való.

474-475. oldal, A szabadság nótáriusa – Regény Ráday Pálról, 8. (Kálvin, 2010)


Hasonló könyvek címkék alapján

Tapodi Brigitta: A hajtű
Spiró György: Fogság
Bauer Barbara: Porlik, mint a szikla
Szomolai Tibor: Felvidéki saga
Kapa Mátyás: Budai krónika
Kőrösi Zoltán: Szívlekvár
Spiró György: Tavaszi Tárlat
R. Kelényi Angelika: Átkozottak
Sándor Iván: A hetedik nap
Asperján György: Csapataink harcban állnak