Talán már nem is emlékszünk rá, de amikor kisiskolásként olvasni tanultunk, olyan simának tűnt a dolog. Olvasmányaink könnyűek voltak, mondatról mondatra haladtunk, s nem is gondolkoztunk azon, mit teszünk, egyszerűen csak olvastunk. Az évek múlásával a szövegek nehezedtek, egyre több új szóval és kifejezéssel találkoztunk, és a mondatszerkezetek is bonyolultabbá váltak. Már nem mindig értettünk meg mindent, olykor elkelt a tanári segítség. Soha nem kérdőjeleztük meg viszont azt, hogy a nyomtatott szöveg hűen visszaadja a valóságot. Azt gondoltuk, olvasmányaink, tankönyvi szövegeink „az igazat, csakis az igazat és a teljes igazat” közlik velünk. A tanulás rendszerint a szövegek által közölt ismeretek bevésését jelentette.
Aztán valamikor a középiskola tájékán az olvasásra vonatkozó nézetünk megváltozott. Rájöttünk, hogy egy-egy kérdésre nem csupán egyetlen helyes válasz létezik, ugyanazt többféle nézőpontból is meg lehet közelíteni, és a mi szövegértelmezésünktől eltérő… (tovább)
Talán már nem is emlékszünk rá, de amikor kisiskolásként olvasni tanultunk, olyan simának tűnt a dolog. Olvasmányaink könnyűek voltak, mondatról mondatra haladtunk, s nem is gondolkoztunk azon, mit teszünk, egyszerűen csak olvastunk. Az évek múlásával a szövegek nehezedtek, egyre több új szóval és kifejezéssel találkoztunk, és a mondatszerkezetek is bonyolultabbá váltak. Már nem mindig értettünk meg mindent, olykor elkelt a tanári segítség. Soha nem kérdőjeleztük meg viszont azt, hogy a nyomtatott szöveg hűen visszaadja a valóságot. Azt gondoltuk, olvasmányaink, tankönyvi szövegeink „az igazat, csakis az igazat és a teljes igazat” közlik velünk. A tanulás rendszerint a szövegek által közölt ismeretek bevésését jelentette.
Aztán valamikor a középiskola tájékán az olvasásra vonatkozó nézetünk megváltozott. Rájöttünk, hogy egy-egy kérdésre nem csupán egyetlen helyes válasz létezik, ugyanazt többféle nézőpontból is meg lehet közelíteni, és a mi szövegértelmezésünktől eltérő értelmezések is helyesek lehetnek. Még később, felsőfokú tanulmányaink idején oktatóink már nem csak azt várták tőlünk, hogy elolvassunk és felidézzünk valamit, hanem a szerző szemléletmódját és a mű gondolati csomópontjait is firtatták. Az olvasás többé nem korlátozódott a leírtak puszta megértésére, figyelni kellett a hatás megteremtésének módjaira, az esetlegesen elfogult nézőpontra, a gondolati csúsztatásokra, a szerkesztés hibáira és így tovább. Innentől kezdve értettük meg, hogy az olvasott szöveg a valóságot nem feltétlenül hűen tükrözi, inkább egyfajta módon ábrázolja. Az olvasás most már számunkra annak megértését jelenti, hogy adott szerző milyen módon mutatja be a valóságot. De azért becsaphatóak vagyunk. Szeretjük azt hinni, hogy mindenkit a legjobb szándék vezet, és az igazat írja. Sokszor ez így is van, máskor viszont nem. Néha csak bosszankodunk, ha hagytuk magunkat megtéveszteni, de az is előfordulhat, hogy hivatásos rábeszélőknek felülve minden pénzünket elveszítjük, s csak magunkat okolhatjuk, amiért a felvázolt lehetséges előnyöket nem kezeltük kellő kritikával.
A könyvet elsősorban a pedagógusoknak ajánljuk. Ők a felnövekvő nemzedék nevelésének avatott szakemberei, ők azok, akik a kritikai olvasás és gondolkodás szemléletmódját közvetíthetik tanítványaiknak, hogy ne passzív befogadó, hanem önállóan gondolkodó felnőtt váljon minden gyerekből.
Mellettük haszonnal forgathatják érdeklődő diákok, főként egyetemi, főiskolai hallgatók, leendő tanárok, leendő kutatók, tudósok, egyáltalán mindazok, akik nem elégednek meg a közöltek tudomásul vételével, hanem az igazságot keresik az állítások mögött, csak a hogyanban bizonytalanok. Azt nem ígérjük, hogy a világ legélesebb szeműjévé tesszük e könyv olvasóit, de azt igen, hogy amennyiben megszívlelik a könyvben felvetett szempontokat és tanácsokat, a jövőben kellő kritikával fognak viszonyulni az olvasottakhoz, és nem hagyják magukat megtéveszteni.
