Porhó 95 csillagozás

Új és válogatott versek
Tóth Krisztina: Porhó

A hulló hó a megbocsátás, a kegyelem jelképe. Tóth Krisztina verseiben is ott szitál a finom, alig érezhető porhó, mely az idők során lassan, észrevétlenül mindent befed; és ha izgalmas, sokat ígérő felfedezőútra indulunk e világban, előtűnnek sajátos formái, és a lábunkhoz tapadó hó alól előbukkannak a legkáprázatosabb színek.
Az elfojtott, a ki nem mondható érzelmek kavarodása, a pattanásig feszült idegek: így jellemezhetnénk leginkább Tóth Krisztina költészetét, mely a nővé érés, az anyaság és a mélyben izzó, de kitörni képtelen szenvedélyek lenyomata. Egy három tételes versben elképzelt és valósnak tűnő szeretkezések keverednek, másutt óda születik az ötvenéves férfihoz. A címadó írásban Tóth Krisztina pedig megrendítő kérdéseket tesz föl a krisztusi koron innen, de a József Attila-in túl: „Harminckettő hogy telhetett? / Hogy múltak el napok, hetek?” Ez az új és régebbi verseket tartalmazó, az egész eddigi életművet bemutató kötet a válasz.

Eredeti megjelenés éve: 2001

>!
Magvető, Budapest, 2015
102 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631422443
>!
Magvető, Budapest, 2001
102 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631422445

Enciklopédia 6


Kedvencelte 10

Most olvassa 4

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 36

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

AeS P>!
Tóth Krisztina: Porhó

Tóth Krisztina: Porhó Új és válogatott versek

Ma gyorsan befejeztem, és visszavittem a könyvtárba. Bár előtte elgondolkoztam azon, hogy magamnál tartom még augusztusban, és tovább olvasgatom, minden este egyet, esetleg kettőt, elalvás előtt, de inkább úgy döntöttem, hogy szerzek egy saját példányt.

akire>!
Tóth Krisztina: Porhó

Tóth Krisztina: Porhó Új és válogatott versek

Van, hogy belül esik a porhó. Ez még annál is kegyetlenebb, mintha az beférkőzik az állad és a sál közé. Mert megállíthatatlan és kivakarhatatlan…
Tóth Krisztina versei belül esnek az emlékeimen, együtt jártunk a Havak Évében. Így már kibírhatóbb a lélekhideg.

csucsorka IP>!
Tóth Krisztina: Porhó

Tóth Krisztina: Porhó Új és válogatott versek

Egy időben két kortárs író felé voltam hajlandó nyitni, a Nők Lapja hasábjain meg-megjelenő Tóth Krisztára és Grecsó Krisztiánra. Hol egyikükkel, hol másikukkal volt több szerencsém.
Ez a kötet a felnövésem, nővé válásom nagyon fontos szereplője, örök kedvencem belőle a Néma.
Ha zsebméretű lenne, fiú lettem volna, x évtizeddel korábban születtem volna, tweed zakót hordtam volna, a belsőzsebében folyton velem lett volna.

volna, volna, volna

sophie P>!
Tóth Krisztina: Porhó

Tóth Krisztina: Porhó Új és válogatott versek

Nekem tetszett, hogy van amikor pont van a sor végén ha kell, ha nem, aztán a következő sorban folytatódik a mondat, olyan mondatrésszel, ami éppen esedékes a jelentés szerint. Sőt! Ez tetszett az egészben legjobban.
Lágy verseket ír különben Tóth Krisztina, sok ringató puhaság. Kevés az indulat, ha van, az is jól be van csomagolva, csak néha kandikál ki egy-két rohadt rész, majdhogynem oda nem illő módon.

bonnie9 P>!
Tóth Krisztina: Porhó

Tóth Krisztina: Porhó Új és válogatott versek

Első ismerkedésem Tóth Krisztinával. Furcsa volt közvetlenül Varró felnőttjei után olvasni (szintén első találkozás). A játékos simogatás után egészen komornak, fájónak hatott. Ha elkülönítem, akkor is…
Nem mondanám, hogy minden verset be tudtam fogadni, a napi rutin mellett sok képre nehéz volt koncentrálni, de majdnem 32 évesen, gyerekekkel sokat átéreztem. Pedig vele ellentétben én nem vagyok egyedül. És valami mégis…
Rá kell hangolódni, nem lehet egyszerre megemészteni. Először megpróbáltam sorban olvasni, ami az első ciklusig működött is, az nagyon megfogott, de aztán csak ráérzésre felnyitva, oda-vissza, itt-ott, míg elfogyott. Leginkább nem is egész versek, hanem apró villanások, képek hagytak bennem nyomot.
Hópelyhek a havazásban.

Juci P>!
Tóth Krisztina: Porhó

Tóth Krisztina: Porhó Új és válogatott versek

Azt csinálja ez a Kriszta, hogy fogja a kamaszlány meg a gyerek meg az öreg néni emlékeit (igen, előre is emlékszik), és szépen konvergáltatja őket a 32 éves nő testében, gondolataiban, érzéseiben, és ez a 32 éves nő gyerekkel nagyjából én vagyok, úgyhogy ezt most eléggé a magaménak éreztem. Viszont ha én lettem volna a szerkesztője, tuti, hogy lebeszélem arról, hogy minden sor végére pontot tegyen, mert ez iszonyú idegesítő, és nem ad hozzá semmit az élményhez szerintem, sőt elvesz belőle. Egy idő után próbáltam vak lenni a központozásra.
Nekem az első két ciklus tetszett a legjobban, pont a személyessége miatt, a harmadikból valami hiányzott, nem fogott meg annyira (pedig addigra már lekoptak a pontok; lehet, hogy azért?).
Első Tóth Krisztinám volt, jó lesz ez nekem, jöhet még.

3 hozzászólás
Kek P>!
Tóth Krisztina: Porhó

Tóth Krisztina: Porhó Új és válogatott versek

Sok próza és néhány verskötet után vettem kézbe ezt. Valószínűleg ezért lepett és ijesztett meg a kezdetek stílusa, zökkengető széthullottsága. Kifejezőnek találtam rá a címet, az összetapadásra képtelen szilánkos fickni-fackni havas-poros semmit. Még ha sok is, egyforma kusza semmi. Súlytalan dirib-darab. Tőlem idegen, s mivel Tóth Krisztina maibb szövegeit jobban szeretem, hitetlenkedtem egy sort, hogy ez is ő. Hja. Aztán középtájt jöttek a csiszoltabb egészebbek. Egy-kettő tetszett is. Amúgy inkább csak sorok, kifejezések, csengő rímek. El is bizonytalanodtam a 3 és felemmel, hiszen ez azért már jó… De a végén megint kedvemet szegte. A fene vigye el, azért a pár egész jóért (Elveszett tárgyak írnoka, Jóslat, A beszélgetés fonala, Vándorhold III., Havak éve, Óda az ötvenes férfiakhoz, Anyai lista, Dezsőnap, majális) marad a 4 csillag. És a kötet is. Egyelőre.
2 sornyi idézet a szerzőtől, mit találónak éreztem az egész kötet nyelvezetére:
     Amik voltunk csak mint a hold forog mélyünkön áttetsző szavak.
     Beszélnek helyettünk a véletlen sóízű hullámnyelvén.

Belle_Maundrell >!
Tóth Krisztina: Porhó

Tóth Krisztina: Porhó Új és válogatott versek

Az elején nem gondoltam, hogy ennyire fog tetszeni. Sok volt az olyan vers, aminek a témája nagyon távol áll tőlem és egyáltalán nem jött át. Aztán később jól bepótolta, mert egy idő után teljesen beszippantott. Nem csak maguk a versek, hanem a nyelvi megoldások és költői képek is borzasztóan tetszettek. Párat többször is elolvastam, annyira élvezetesen borzongatták a lelkemet a szépségük. Van bennük valami nyers gyönyörűség, aminek nem tudok ellenállni. Néhány vers már ismerős volt más kötetekből, de engem nem zavart, jó volt visszaidézni őket.
A top5 nálam: De fato, Néma, néma, néma, A Minotaurosz álma, Regula iuris, Somnivore.

clarisssa P>!
Tóth Krisztina: Porhó

Tóth Krisztina: Porhó Új és válogatott versek

Nem voltam elég figyelmes, amikor elkezdtem olvasni ezt a könyvet, hiszen ahogy az alcíme (Új és válogatott versek) is hirdeti, benne nemcsak eddig számomra ismeretlen versek szerepeltek, de Tóth Krisztina korábban már megjelent köteteiből (Az árnyékember, A beszélgetés fonala, Őszi kabátlobogás) is kap az olvasó egy csokorra valót. Körülbelül a könyv felét tették ki az „új” versek, amik közül volt, ami tetszett, volt ami kevésbé, de olyannal, ami igazán kedvencemmé válhatott volna, sajnos nem találkoztam, éppen ezért örültem meg a régebbi köteteiből válogatott költeményeknek. Az élmény tehát kissé felemás, de továbbra is egyik kedvenc szerzőmként gondolok az alkotóra, aki zseniális pontossággal látja és hatalmas érzékenységgel örökíti meg a pillanatokat, az érzéseket, a vágyakat és a sorsfordulatokat.

>!
Magvető, Budapest, 2015
102 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631422443
LuPuS_007 >!
Tóth Krisztina: Porhó

Tóth Krisztina: Porhó Új és válogatott versek

32 évesen én is elgondolkodtam, talán valamit írnom kellene, elmaradt.
Tóth Krisztina megelőzőtt és meg is csinálta, nálam jobban. 1997–2001 között írta, így József Attilának sem lehet kifogása ellene.


Népszerű idézetek

madárka>!

…mindenre van már hallgatásom.

Sajnálom, 83. oldal

Tóth Krisztina: Porhó Új és válogatott versek

encsy_eszter>!

Ha kinyitnám a szemem belehullana
a szemedből az összes szomorúság –

Somnivore (részlet)

Tóth Krisztina: Porhó Új és válogatott versek

Juci P>!

Múltkor a metrón egy idegen arcban a szemedbe néztem.
Vannak ilyen napok amikor minden úgy emlékeztet.
Valaki valakire leszállsz elébekerülsz mégsem.
De ez egy másik év ami múlt folyton nem létezhet.

Egy régi osztálytársam is szembejött ugyanúgy még gyerekként.
Különben sose hittem el hogy mi is egyszer.
Istenem mennyire mennyire szerettem volna melléd.
Ott állsz a metrón és puff egyszercsak megöregszel.

Szoktam gondolni rá mit szólna egymáshoz ez a két test.
Hogy milyen lehet az illatod biztos ma már más.
Hogy vajon tudna-e szólni egymáshoz ez a két test.
Ahol a kisfiam született van egy vékonyka vágás.

Valahogy szélesedik a csípőm is nem tudom mire vélni.
Ezt az egészet nem boldogít igazán nem is fáraszt.
Különös volt abba a másik arcba belenézni.
Idegen szemeiddel láttad ugye idegen számat.

Küld egy mosolyt I., 24. oldal

Tóth Krisztina: Porhó Új és válogatott versek

Pixelhiba>!

Mert mit egyszer megszerzettél
majd mikoron nem tied már
véle méges mássá lettél
sose leszel aki voltál

És tetőled elvetettél
bárha véle magad voltál
egyedül csak véle voltál
igazán magad

Ha igazat akarsz tenned
nálanélkül magad lenned
részed benne meg kell adjad
tenmagadtól odahagyjad

Többszer nem kell hozjád venned
marad méges birtokodban
teljességed úgy lehet meg
ha ki voltál véle ott van

63. oldal, Regula iuris (Magvető, 2001)

Tóth Krisztina: Porhó Új és válogatott versek

5 hozzászólás
Pixelhiba>!

Most még az tart
ami van,
de ha majd nem tart,
tartani sem fog.

Most még átfog,
de majd nem fog
tartani se,
történni se,

nem lesz, aki
összefogja:
de nem leszek
foglya sem már.

Téli dal, 56. oldal, Budapest: Magvető, 2001

Tóth Krisztina: Porhó Új és válogatott versek

encsy_eszter>!

Ismerős vagy nekem, mint levetett kesztyűnek a mozdulat.

A Minotaurusz álma (részlet)

Tóth Krisztina: Porhó Új és válogatott versek

Ydna>!

Jól áll nekünk a Duna-part.
Röppenő sirályhang a sálam.
Bejárjuk egymás tenyerét
nagy őszi kabátlobogásban.

100. oldal

Tóth Krisztina: Porhó Új és válogatott versek

madárka>!

Mert benne élsz te minden ronda
nyakkendőtűben, egész átbökött
életemben, minden légüres
szerelemben, lakásban,
lépcsőházban, a szagokban.

Óda az ötvenes férfiakhoz, 46. oldal

Tóth Krisztina: Porhó Új és válogatott versek

Pixelhiba>!

Szeretkezés alatt a téli utca
szemed mögött kigyúló lámpasor
és a járdát a fény befutja
állni egy ház előtt ahol

Nagy a hideg a kutyák se ugatnak
nézel a hóba fagyott pisifoltra
és próbálod a csikket beledobni
ha eltalálom most mi lenne hogyha

Elmondanám hogy nem bírlak szeretni
hogy sose bírtam senkit igazából
Ha most bemennék nem történne semmi
mert mindig ott egy utca ott a máshol

Hogy évek óta nem tudok aludni
ebben a testben senki kézzel
ha simogatja se tudja lehunyni
benti szemem a hóba néz fel

Ha becsöngetnék csak mert éppen arra
jártam leülnék semmi újság
Ha kinyitnám a szemem belehullna
a szemedből az összes szomorúság –

Somnivore, 47. oldal, Budapest: Magvető, 2001

Tóth Krisztina: Porhó Új és válogatott versek

Pixelhiba>!

Harminckettő hogy telhetett?
Hogy múltak el napok, hetek?
Letelt,
s hitelt

nemigen ad már a jelen.
Nem voltam benne még jelen,
úgy múlt
a múlt,

annyi idő, hogy szinte sok.
De ért már más is, mint e sokk:
hold is,
nap is

pólyálta hűlő életem,
s amit nem tettem, tervezem
e lét
felét

leélve: őrzöm arcomat,
s eleddig nem zuhant sokat
csecsem
becse,

sőt, egy bocsom is van (de szép!),
beszélni is kezd majd ez év
telén
talán,

de hogy mit történt, mire volt jó
harminckét éven át a porhó,
havam,
hevem

hová gomolygott nyomtalan,
és ugyan hol, ha nyoma van,
szivek,
szavak

mélyén mi ülepszik, mi lesz,
így fog eltelni, élni ez?
Vagy túl
a túl

bonyolult léten, túl ezen
egyszercsak majd megérkezem
s ittlétemet
átlátom ott?!

Porhó, 54-55. oldal, Budapest: Magvető, 2001

Tóth Krisztina: Porhó Új és válogatott versek

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Harcos Bálint: A boszorkánycica
Romhányi József: Nagy szamárfül
Kányádi Sándor: Zümmögő
Fodor Ákos: Addig is
Petri György: Összegyűjtött versek
Fodor Ákos: Buddha Weimarban
Fodor Ákos: Még: mindig
Terék Anna: Háttal a napnak
Röhrig Géza: Angyalvakond
Fodor Ákos: Gonghangok