Pillanatragasztó 250 csillagozás

Tóth Krisztina: Pillanatragasztó

– ​Minden kapcsolat időzített bomba –
Ebben a könyvben huszonöt történet van. Ez nem véletlen: a szerző huszonöt évvel ezelőtt adta ki első könyvét. A történetek mindegyike egy-egy pillanatfelvétel Magyarországról, tükörcserép az elmúlt negyedszázadból. A Pillanatragasztó megkísérli összeragasztani ezeket a cserepeket, és rögzíteni a múlt egy darabját. Vajon miért bonyolódik levelezésbe egy arab fiú a Madártani Intézettel? Mit keres egy hulla a kiállítóteremben? Mi történt azzal a nővel, akinek egy bevásárlóközponban egyszer csak leesik a feje? És mi sodorja a középkorú művésztanárt az őrület szélére egy tengerentúli utazás alatt? Hová tartanak egy kisbuszban az erdélyi vendégmunkások, és mi lesz a kissráccal, aki velük utazik?
A szereplők a legkülönbözőbb helyszíneken élnek, életük díszletei, lehetőségeik, vágyaik nagyon eltérőek, de közös bennük, hogy sorsfordító pillanatok előtt állnak. A döntést, a végső nagy halálugrást azonban csaknem mindegyikük halogatja:… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2014

Tartalomjegyzék

>!
Magvető, Budapest, 2021
222 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631429046
>!
Magvető, Budapest, 2019
220 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631429046
>!
Magvető / Szépirodalmi, Budapest, 2017
222 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631429046

3 további kiadás


Enciklopédia 4


Kedvencelte 13

Most olvassa 16

Várólistára tette 89

Kívánságlistára tette 70

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

n P>!
Tóth Krisztina: Pillanatragasztó

A tapasztalatok könyve. Nem biztos, hogy a sajátunké, nem biztos, hogy a közelünkben élőké, és az sem biztos, hogy láttunk vagy hallottunk már ilyet, vagy akartunk látni és hallani már ilyet, vagy ha hallunk, látunk és olvasunk ilyet, akkor meg is akarjuk tapasztalni. Hát hogyan is akarnánk szenvedni, meg minek is, meg miért is. Keressük a szépet, a boldogságost, a hiánynélküliséget, az egyenletes napsütést és hőmérsékletet, de a hó is lehetőleg egyformán essen és csak annyi, amennyit még van erőnk, kedvünk majd ellapátolni. Na, de kérem, nem azt kapjuk általában, amit szeretnénk. A postán akkor hosszú a sor, amikor mi megyünk be. A kedvenc felvágottunk (akármink) akkor fogy el, amikor nagyon ennénk már olyat. Váratlan vendég jön, nincs mivel kínálni. Valami ilyesmi a könyv. Hogy szinte előre tudod mi lesz, aztán mégis meglepődsz, mert miért ne, jobbat vártál (mindig jobbat várnál, az élet remény nélkül semmit nem ér) de nem azon csodálkozol, ami lett, hanem azon, hogy tudtam, hogy ez lesz. Kiszámítható az élet? Tudom, hogy amikor jobbra fordulok, balra kellett volna mennem? Hajnalban, ébresztő után kávéztam a takarító kollégákkal. Kollégák, mert egy helyen dolgozunk, tulajdonképpen egy célért is, csak más teendőkkel. Kedvelem őket. Nem kertelnek, nincsenek nagy vágyaik, reálisak, racionálisak, reggelente helyrevágják az álmaimat. A lényeg, hogy tegnap hajnalban meséltem nekik a könyvről, T.K.-ról, az előítéleteimről, hogy már helyből nem fog tetszeni a könyv. (ezt most nem magyaráznám meg) ma viszont, két öngyújtóláng lobbanása között azt mondtam: tévedtem. Szóval, ez egy ilyen könyv. Nekem egyébként már ragadt össze a szívem az ujjam pillanatragasztótól. Csak ezt akartam még elmondani.

12 hozzászólás
Kuszma P>!
Tóth Krisztina: Pillanatragasztó

Lehetett volna az is a címe, hogy Ragtapasz. Merthogy ez a kötet a sebekről szól. Az elkapart sebekről. A lüktető sebekről. A gennyedző sebekről. A behegedt, de aztán újra felfakadó sebekről. A szeretteinktől kapott váratlan sebekről. Az eltitkolt sebekről, amik kivillannak az állig húzott garbó alól. A vészjósló sebekről, amiket borotválkozás közben találunk az arcunkon, és nem tudjuk, hol szereztük őket. Szóval: mindenféle sebekről. Tóth Krisztina ezúttal is a mélységeket járja meg, ahogy szokta. Helyenként szikrázó emberismerettel, zsigerből, hogy azt ne mondjam: szagosan. Vannak egész káprázatos tételek: A Pioneer-10 űrszonda, a Galamb, a Kacér. Néha azonban úgy érzem, mintha az írónő rutinból kenné papírra, amit tud: „Krisztina, egy óra múlva lapzárta! Nincs a tarsolyában véletlenül valami deprimáló mondjuk a Sziget fesztiválról?” „Hogyne lenne.” „És az erdélyi vendégmunkásokról?” „Bagatell.” Ha álmában keltik fel, akkor is bármiről tud valami lelombozót írni – nem tudom eléggé hangsúlyozni, micsoda eszement profizmus, mekkora orbitális bravúr ez egyébként. Megfelelő hangulatban biztos jobban hatottak volna rám. Csak abban nem vagyok biztos, hogy akarok-e ilyen megfelelő hangulatban lenni.

4 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!
Tóth Krisztina: Pillanatragasztó

„Minden napra egy novella”-módszerrel haladtam végig a köteten, csak az utolsó napra jutott mégis három. Talán másképpen kellett volna. Annyira tudatosan szerkesztett kötet ez, az öt ciklusba rendezett huszonöt kis szöveggel, talán jobban tudtam volna figyelni a kötet ívére, ha nem hagyok ekkora szüneteket a novellák között, és akkor többet adott volna a Pillanatragasztó.

Továbbiak a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/27/toth_krisz…

1 hozzászólás
Suba_Csaba P>!
Tóth Krisztina: Pillanatragasztó

Nem olvastam még ezelőtt Tóth Krisztinától, úgyhogy számomra minden újdonság volt. A XXI. század embereinek sorsát, életpillanatait nyersen bemutató írónő adott írásaihoz nem kevés
szürrealitást, humort, durvaságot, és számomra néhány sokkoló fordulatot.
Jópár történetnek nincs valódi befejezése, az bennünk folytatódik tovább. De amik valódi lezárást kaptak, azok is továbbgondolásra késztetnek. Nagyjából tetszett! De nem tudom hova tenni, hogy mért kell egy köteten belül egynél több spoiler?
Maradandó nyomot bennem a válófélben lévő férfi története, a Végülis nyár van, az erdélyi vendégmunkásokról szóló Játszódjatok! , az egy párkapcsolati helyzetet bemutató Tímár Zsófi muskátlija, valamint a gyermekkori szerelme után vágyódó negyves nő története, a Soha, egy szót se hagyott.
Jó szívvel ajánlom a kötetet, ha az ember felkészülten fog neki és nem bánja, hogy a novellák háromnegyede lehangoló lesz. ;)
Kedvenc mondatom a könyvből, ami valószínűleg mindig eszembe fog jutni Tóth Krisztinával kapcsolatban: spoiler

2 hozzászólás
vargarockzsolt>!
Tóth Krisztina: Pillanatragasztó

Titkok. Hétköznapi emberek eltitkolt sebei, bűnei. Komplexusok és mániák. Rengeteg tragédia. Néha azt éreztem, hogy nincs nekem erre szükségem, néha viszont egészen magával ragadott.
Jól megírt 25 novella, közel egyenletes színvonalon, közöttük néhány tökéletesen pontos darab. Nekem a groteszk, szürreális történetek tetszettek a legjobban (Plágium, Földlakó), de a teljesen hétköznapi jeleneteket, sorsokat bemutató novellák között is találtam emlékezetest (Kacér, Végül is nyár van).

DaTa >!
Tóth Krisztina: Pillanatragasztó

Nem mondom, hogy a húsz novella mindegyike egyformán tetszett, volt, ami egyáltalán nem fogott meg, más meg teljesen lebilincselt. Az viszont kétségtelen tény, hogy Tóth Krisztina nagy kincse a magyar kortárs irodalomnak. Meg úgy Magyarországnak. Írjon, írjon, írjon még sokat, még soká nekünk.

eme>!
Tóth Krisztina: Pillanatragasztó

Hol az a fránya pillanatragasztó? Letört a porcelántál egyik lába. Pedig milyen szépen elhelyeztem az üveg alá. Idegesít, ahogy ott áll félrebillenve. Sehol sincs a nyavalyás ragasztó. A francba.

Mennyi eltört tálat, képkeretet, asztallábat meg miegymást ragasztunk össze meg vissza csak hogy visszanyerhessük a kerek egész, a tökéletesség illúzióját. Közben meg mintha nem is akarnánk odafigyelni arra, hogy a tárgyi világon túli kerek egészeink már régóta darabokra hulltak, és pillanatragasztónk nemhogy elveszett volna, de nem is volt és nincs is hozzájuk. A kötet novellái eltört egészek darabjait villantják fel. Éles cserepeket, melyekhez nem árt óvatos kézzel nyúlni, mert könnyen megsebezheti magát velük az ember. Nem is lehet végigolvasni őket anélkül, hogy össze-vissza ne szúrkálnád, vagdosnád magad velük. Pedig mindenkinek van tapasztalata törött cserepekkel, vagy talán épp ezért. Igen, került már kukába ez-az mindenkinél. De hogy minden eltörjön? Talán ez fáj leginkább ezeket a novellákat olvasva, ez a nyomasztó, mindent beborító kilátástalanság. Sehol egy kis világosabb árnyalat, egy kis szusszanásnyi ellazulás. Csak görcsbe ránduló gyomor, csikaró belek, fel-feltörő keserű epe, fel-feltörő keserű emlékek, szorongások, fájdalmak. Nemcsak a test, a lélek is képtelen egészségesen emészteni, háborog és ki-kilök magából dolgokat, melyeket szemérmesen, idegen szemek előtt takargatva szokás eltakarítani. Nem kellemes látvány, nem kellemes érzés. Szúrja a szemet, facsarja az orrot, bántja a lelket.
Picit néha túl sok. Sok a megcsalás, a válás, a zátonyra futott kapcsolat, a teljes kommunikációképtelenség, az elidegenedés, a kiüresedés. Túl tömény adagot kaptam belőle. Még szerencse, hogy a hangulati-szemléleti-tematikai pillanatragasztó eléggé változatos színű darabkákat ragasztott össze – a hétköznapok legbanálisabb szürkéjétől a szürreális és groteszk, harsány árnyalatokig.
A színvonalat eléggé egyenetlennek éreztem, vannak felejthető vagy kevésbé emlékezetes darabok is a novellák közt, van pár olyan is azonban, amely megragadt bennem. Érdekes módon, inkább azok közül (de nem csak) melyek kevésbé naturálisak (pedig általában nem szokásom túl érzékenyen reagálni nem ildomos szavakra és szagokra, nem is ezek döntötték el a ragaszkodás mértékét). Megemlíteném az Ahogy eddig banálisnak tűnő, de mély lelki magányba alápillantó történetét, az Utószezont, melyben a novellák többségétől eltérően finoman, remekül adagolva, mintegy lassított felvételen hull óhatatlanul és törvényszerűen darabjaira egy kapcsolat egésze. Vagy a Földlakó szürrealitását, Az égő menyasszony nyugtatómámorban átélt fura kalandját. De a Valaki főhősének dilemmáját és elszalasztott lehetőségét is. Vagy a Kacért, a Galambot, a Plágiumot…
Megragadt pillanatok az időből. Véletlenek és kiszámíthatóságok. Lehetőségek és elszalasztásuk. Kézből kicsusszant edények. Cserepek. Vágások. Sebek. A ragasztót még mindig nem találom.

csucsorka IP>!
Tóth Krisztina: Pillanatragasztó

Ebben a kötetben 25 novella található, gondoltam, ez pont ideális egy 28 napos hónaphoz. Azt nem tudtam, hogy olyan történetek lesznek odabent, amiből néha nem napi egy, hanem heti egy is sok lenne. Mégis, kicsivel több mint 2 hét alatt befejeztem.
Útközben sokat gondolkodtam azon, hogy valami baj van-e a fejemmel és az ízlésemmel. Az, akitől ezt a kötetet kaptam, teljesen kiborulva hagyta félbe, és meg is értem, hogy nem bírta el a szíve és a gyomra azt a brutális, cenzúrázatlan erőszakot, ami ebből a könyvből árad.
Először én sem értettem, hogy vagyok képes befogadni ezt az egészet, aztán rájöttem, hogy Tóth Krisztina szinte csupa olyan témáról ír, amikről soha nem olvasnék, de úgy valósítja meg őket, hogy leborulok a nagysága előtt.

Például akarnék én valaha arról olvasni, hogy egy kamasz fiú kétségbeesetten próbál leszedni a fáról egy akasztott nőt, és valahogy újraéleszteni? Természetesen nem. Olvastam már valaha, életemben jobb novellát a Valakinél? Nem.
Alapvetően undorító dolog végigkísérni valakit abban a szenvedésben, hogy a nyílt utcán rájön a hasmenés? Persze, tök gáz az egész! Mégis a Végül is még nyár van című írás lett az egyik kedvencem ebből a 222 oldalból.

Borzasztó lehet ezzel indítani a szerzővel való ismerkedést, de ha valaki túl van már egy-két kötetén, szerintem érdemes ezt is szép óvatosan bevennie.

pikkupilvi P>!
Tóth Krisztina: Pillanatragasztó

Eléggé abszurd, meghökkentő és kreatív ahhoz, hogy szeressem. Eléggé nyers és gusztustalan ahhoz, hogy viszolyogtasson. Elég éles és kontrasztos az a bizonyos mikroszkóp, ami alatt megfigyeljük a novellák figuráit, itt-ott szívszorongással küzdve.

mcgregor>!
Tóth Krisztina: Pillanatragasztó

Novellásköteteknél gyakori jelenség, hogy az egyes művek változó színvonalúak. Összességében ezzel nincsen probléma, hiszen a novellák már műfajuknál fogva is önálló univerzumok, hiába közös a szerzőjük. Így van ez a Pillanatragasztóval is: vannak igen erőteljes darabok (pl. az erdélyi vendégmunkásokról szóló Játszódjatok! vagy egy családi dráma, a Tímár Zsófi muskátlija, és a groteszkül humoros Végül is még nyár van) amik néhány, csak gondolatkísérletnek érdekes novellával váltakoznak (ilyen szerintem a Plágium és a Galamb). Tóth Krisztina alakjai sebzett lelkekként járják körtáncukat. Nagyon valódiak és nagyon szomorúak.


Népszerű idézetek

pepege>!

Arra készülök, hogy elhagyjam magam. Annyi mindent elhagytam már az életben, az nem lehet, hogy éppen magamat ne legyek képes elhagyni.

Égő menyasszony

AeS P>!

Öregedő, szomorú test vagyok én is a huszonöt évemmel. Lehetnék ember, nő, anya: de csak egy sebhelyektől lyuggatott tok vagyok. A sebek ajtókat nyitnak a testen, mindig kiszökik rajtuk egy kis lélek, alig maradt belül valami.

9-10. oldal - Doors (Magvető, 2014)

Goofry>!

…én valami mélyebb összefüggésre gondolok, olyasmire, mint amikor hirtelen felismersz valakit egy másik arcban.

202. oldal - Gyűrű

1 hozzászólás
robinson P>!

A férfi még soha nem élt át olyasmit, mint az utóbbi évben, és az volt a szédítő érzése, hogy huszonöt éven át összekeverte a szerelmet az egymásrautaltsággal.

111. oldal - Ismerlek téged

AeS P>!

Még akkor is szerettük egymást, az nem múlt el. Úgy rémlik, egy ideig haragudtam is, dühös voltam rá utólag, amiért egyszer sem jött oda. Hogy miért volt ilyen gyáva. Közben persze tudtam, hogy én sem adtam semmi jelet, csak bámultam folyton. Ez volt a mi játékunk: hallgatás, nézés, távolodás.

30. oldal - Soha, egy szót se (Magvető, 2014)

Goofry>!

Ha minden mindennel összefügg, ha a világ végtelen számú különböző rajzolata mégis csak egymásra kopírozható, és a sok vonal egyetlen, legvégül értelmezhetetlen ábrává áll össze, akkor minek külön-külön bogozni, ujjunkkal követni mindet?

142. oldal - Plágium

ms_moly>!

Miközben beszélt, végig úgy érezte, hogy, a pszichiáter biztosan valami hisztérikus félhülyének gondolja őt. De ebben nem volt igaza, mert a pszichiáter azt gondolta, hogy a nő egészen hülye, kinézett viszont belőle egy stabil állást, egy hosszabb egy-két éves terápiát és esetleg egy futó kalandot is.

153. oldal

1 hozzászólás
Kuszma P>!

A lány öltözés közben, miután letette a mobilt, azt mondta, a Múzeumpsziché zseniális, de aztán azt is hozzáfűzte, hogy Paul akkora nagy paradigmaváltást csinált ezzel, mint Lady Gaga a zenében, ami az előbbi elismerés árnyaltabb értelmezésére késztette Pault.

Plágium

2 hozzászólás
fkt>!

Ez most már mindig így lesz? (Ez most már mindig így lesz.)

8. oldal - Doors

AeS P>!

Így utólag látom, mennyire el voltam szánva arra, hogy a következő hat évemet mindenképpen veled rontsam el. Mindenki más kompromisszum lett volna, dekadens normalitás. A sötétből csak a sötétbe lehetett átlépni, sötétséghez szokott szemem el se bírt volna másféle fényviszonyokat.

46. oldal - Napfogyatkozás (Magvető, 2014)


Hasonló könyvek címkék alapján

Háy János: Sztreccs
Háy János: Hozott lélek
Anne L. Green: Csábító vallomások
Böszörményi Gyula: Kucó és más életszilánkok
Tóth Edu: Kutatás az ébrenlétben
Tar Sándor: Ennyi volt
Szőcs Henriette: Kulcslyuk
Győrffy Ákos: Akutagava noteszéből
Krasznahorkai László: Megy a világ
Moesko Péter: Megyünk haza