Őszi ​kabátlobogás 18 csillagozás

Tóth Krisztina: Őszi kabátlobogás

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Eredeti megjelenés éve: 1989

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A Kozmosz Könyvek elsőkötetes költői Kozmosz Könyvek

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1989
74 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632118308

Enciklopédia 1

Helyszínek népszerűség szerint

Betlehem


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 28

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

clarisssa P>!
Tóth Krisztina: Őszi kabátlobogás

Ritkán olvasok verseket, Tóth Krisztinának is eddig csak a prózáját ismertem, viszont amikor a Könyvhéten saját előadásában hallhattam költeményeit, érdekelni kezdtek. Amíg még hangja a fülemben csengett, gyorsan bele is kezdtem legelső megjelent verseskötetébe – ami nem biztos, hogy a legjobb választás volt, hiszen elég sok év eltelt már ezeknek és a nemrég hallott, még megjelenésre váró verseinek megírása között, így kicsit eltérő stílusúak. A tízen-húszéves Tóth Krisztina versei kellemesek, rövidkék, szerelmesek, szomorúak, búcsúzkodóak, merengőek, emlékezőek, játékos-vidámak és még legsötétebb soraiban is bizakodóak. Nem mindegyikkel tudtam most azonosulni, de voltak olyanok, amikhez többször is visszatértem és amiket valószínűleg máskor is fellapozok majd.

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1989
74 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632118308
VERDI>!
Tóth Krisztina: Őszi kabátlobogás

Oh Kriszta megint te kerültél elém. Ha @Tiger205 itt lenne fent, biztos megbeszélnénk hogy mennyire egyedi vagy. De majd csak visszatekint, ha minden rendben lesz, és majd megbeszéljük akkor.

Gyönyörű vagy, mindig, minden értelemben az időn innen az időn túl. Szomorkásan egyedi a köteted köteled. Imádtam. Nem azért mert jó, mert jó, de azért is, hanem azért mert ott voltam veled a kabátban, kebleden amikor szakadt az eső, és veled együtt a kabát alatt a ruhátlan szövegtestünk egymás szövegeihez, bőrszövegeihez bőrszöveteihez ért. Szerették egymást, mint öröm és bánat, te a szerelmed kerested, én anyámat. Nem érdekel, hogyan beszélsz, és azt sem hogyan veszed a levegőt, vagy hogy hogyan írsz. Te érdekelsz, és a bőrödön, a vers szöveteiden keresztül megtalállak, összeállítalak téged, a még a tömjénfüstöd éget, de a víz elmossa, mint Attila bajuszát a Duna, egyszerre hogy ilyet írok merész, és fura. Az egész verssoron szakad a víz, esik, és csupaszon írsz, jó látni milyen vagy legbelül, mikor bírsz, mikor sírsz, vagy azért esik, hogy ne lássam a könnyed, a víz elmossa ami volt, ami már könnyebb, a volt férfiden nem kabát, öltöny volt, bármilyen gazdag lehet amit ő takar nem lehet öltönyebb.

Voltak benne olyan sorok mintha nekem írnád, de férfi létet hogy szerethet, nem hiszed, inkább, amit magadnak akarsz belőlük, azt hazaviszed. Nem érted miért simul a férfihez a női kéz, akkor is ha nem akar, hogy miért születnek ilyen gondolatok, mikor a kritika kikapar. Hisz az a gyerek is él, remél, akinek a méhből el kell szállnia, és én így is rólad, mint tejként vagy életadóként le kell mállnia számnak a testedről, még ha szövegből van is, vagy szövetből épít neked vázat a szó, és szövegből él az amit adsz az embernek ha olvas, ha vége letesz téged elemeire porlad.
Aki volt párod közűl aki nem szeretett az $@!% magát meg fasszal, te pedig írj és tapaszd be magad tapasszal, ami a tapasztalat, a versek, prózáid leve, melleddel viszel, mint sivatagi teve, hátán a két mell, Írj és leszek, éjjel, nappal, írj ne mással, hanem foglalkozz magaddal, legyél, és mindig mond nekünk egyetek belőlem, ha esztek szellemi táplálékot, jobban lesztek ha nem talán el is vesztek.

Utószó:
levetkőztetnélek a szemeimmel
ha lenne kezük.
Felöltöztetnélek a kezeimmel
ha lenne hozzá szemem

15 hozzászólás
Belle_Maundrell >!
Tóth Krisztina: Őszi kabátlobogás

Ha figyelmen kívük hagyjuk, hogy ez Tóth Krisztina első kötete, akkor is nagyon jól sikerült alkotás; ennek fényében pedig tényleg igazán lenyűgöző teljesítmény.
Nagyon közel áll hozzám a versek stílusa és mondanivalója is, sikerült megérinteniük a lelkemet. Olyan lelkizősen merengő hangulata van. Egyedül a Kezdetben rész nem nyűgözött le, de ez eltörpül az olyan gyönyörűségek mellett, mint a Kalitka, az Utószó, vagy a Dal.

Brigi007>!
Tóth Krisztina: Őszi kabátlobogás

Ez a kötet… Tele-tele van olyan egybeesésekkel az életemmel, amit sosem gondoltam. Tóth Krisztina abban az évben született, amikor a szüleim, ezt a kötetet pedig abban az évben adta ki, amikor én születtem. Akkor egyébként annyi idős volt, mint én most…
Egyébként ez a költőnő első megjelent kötete és nekem sokkal jobban tetszett, mint a két másik, amit korábban olvastam tőle. Talán a fent említett egybeesések teszik, de valahogy eltalált egy olyan hangot, amitől egész közelinek éreztem az egészet.

herczogzoltan>!
Tóth Krisztina: Őszi kabátlobogás

Néha csipegetni belőle egyet-egyet, vagy az egészet elolvasni egyszerre – mindegy. Minden esetben olyat ad, ami bennünk van és észre sem vettük eddig.

negoti P>!
Tóth Krisztina: Őszi kabátlobogás

Tóth Krisztina verseinek van egy olyan hangulata, ami nekem nagyon bejön. Szeretem olvasni a műveit, akár novella, akár vers.

rhalmai>!
Tóth Krisztina: Őszi kabátlobogás

2008-as olvasmánynaplóm:
Tóth Krisztinának már első kötete is magában hordozta a későbbi költőnőt. A huszonéves elsőkötetes szerző lényegében már itt birtokában volt mindannak, ami későbbi műveit is jellemezte. A kötet szép, izgalmas, érdekes, különleges, egyedi. Érdemes többször, újra és újra beleolvasni, ahogy tettem én is, hiszen közvetlen, mindennapjainkhoz és mindennapjainkról szól, mindannyiunk nyelvén. Mélyre és, magába és másokba tekint. Megfigyel, leír és elemez. Tekintete átható.

Terka6>!
Tóth Krisztina: Őszi kabátlobogás

Egy születésnapi bulin kvíz kérdés volt, hogy az Ünnepeltünk egy idős-e Tóth Krisztinával. Ott hallottam először a nevét. A kötet nagyszerű választás volt első olvasásra, (ez a könyvtárnak is köszönhető, mert olyan sok könyvet nem leltem Tőle, így cím szerint választottam).
A kedves verseket kimásoltam, és két laponként kellett ujjvégre kapni a billentyűzetet. Nagyon tetszett!

encsy_eszter>!
Tóth Krisztina: Őszi kabátlobogás

Voltak benne egészen jó versek, de a prózája összehasonlíthatatlanul jobb. Talán közrejátszhat az is, hogy mellette Petrit olvasok; minden egyéb eltörpül.


Népszerű idézetek

encsy_eszter>!

UTÓSZÓ

Tegnapok útvesztőiben bolyongok,
mögöttem lassan lép az este.
Árnyéka rámvetíti arcod,
bennem vagy mélyen eltemetve.

encsy_eszter>!

ÁLRUHÁBAN

Egy napon letépik álruhámat,
és meglátják, hogy csont és bőr vagyok,
fuldoklásomban olyan tehetetlen,
mint a dézsába ejtett csillagok.

Megnézik sistergésemet,
akkor majd lelepleződöm.
„Honnan kerültél ide?”
– lekérdezik rólam a bőröm,

s rájönnek hogy milyen az én váram,
ez a csillagokból rakott égi,
létrát hoznak, és a tetejét
attól fogva mindenki eléri.

Talán már holnap lelepleznek,
vagy a zuhanást még megcsodálják,
hallgatják sistergésemet,
s álruhám százfelé cibálják.

Brigi007>!

Lencse

Májusi ablak fókuszpontja.
Lassan gyűlik a volt-idő.
Lyukat éget a homlokomra.
A gyúlékony bőr nem védhető.

Arcok. Bekormozott üveg.
Állok a sírástól ziláltan.
Dícsérj meg: mondd, hogy eddig
még mindent jól csináltam.

8. oldal

encsy_eszter>!

Hónapok panoptikumában
szobrot önt
róla a magány,
s mint ujjak hegyén
hosszú dobszó –
átüt a felejtés falán.

Széttáncolt cipellők (részlet)

jadett>!

Olvashatatlan őszi ég.
Madarak írnak rajta.
Kapcsos zárójel testük
lengő sorait összetartja.
V betű épül: Vége Van.
Nagy őszi összefoglalás.
Másnak kell jönni most helyetted,
mintha jöhetne, s volna más.

44. oldal

jadett>!

HOMOKSZEM

Sápadt fényedben
sápadt a fényem.
Erődben érzem
gyengeségem.

33. oldal

Terka6>!

Kóc

Ha tudnád hajamban mennyi
fésületlen titok gubanca bolyhoz
rázom ameddig észre nem veszed
egy simogatás engem már feloldoz

éretted fújja össze a szél
s úgy vár kitartó faggatásra
ahogy szűkszájú kőedények
öblének tengermélyi hallgatása

Brigi007>!

A rózsák terén

Olyan könnyű,
hogy néha szinte félek.
Riadva mozdul,
nem is hallom, ha lépked.
Egyszer bedobta kővel
a Szent Erzsébet-templom ablakát,
s mióta átment a téren,
azóta meghalnak a fák…

54. oldal

Brigi007>!

Fogadkozás a Rottenbiller utcában

Pénzt dobtam az éjszaka vizébe:
"Fogadom, többet ide nem jövök,
sej-haj, elmegyek, Rottenbiller utca!"
Repült a korlát fölött.

Ajtó csapódott. Kapuzárás.
Körbenézni még visszajöttem.
Utolsó cigarettafüst,
bizonytalanul. Gyufa röppen.

Udvarba ejtett lámpafény.
Folyosó. Lépések zaja.
Lebbenő csipkefüggönyök,
gangra akasztott éjszaka.

…Most is nehezen élek
vékony, sárgaréz drótfonálon.
Hegedűhangon szólni kezd,
amikor csönd van s szökni vágyom…

Ég áldjon, Rottenbiller utca.
Esőben futok taxit fogni.
Ma kezdődött az esős évszak,
ez szokott ide visszahozni.

Ázott kabátomat kitárom,
hadd fújja át a szél,
de minden kiszakadt ígéret
körpályán kering s visszatér.

7-8. oldal

1 hozzászólás
Brigi007>!

Páros kép

Fedetlen lelkünk panoptikum.
Behavazott emlékeink közt
jól látható tévedések útja.

Elhagyott arcunk régi templom.
Szűkfényű, keskeny ablakából
kihallatszik a tornyos halleluja.

22. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Fodor Ákos: Buddha Weimarban
Fodor Ákos: Addig is
Fodor Ákos: Képtelenkönyv
Fodor Ákos: Dél után
Fodor Ákos: Akupunktura
Fodor Ákos: Gonghangok
Fodor Ákos: Lehet
Fodor Ákos: Szó-Tár
Kovács Ákos: Szív, seb, ész