Fehér ​farkas 247 csillagozás

Tóth Krisztina: Fehér farkas Tóth Krisztina: Fehér farkas

„Minden ​lakás másik történet” – mondja Tóth Krisztina novellájának elbeszélője, miközben saját egykori otthonát keresi. Mindegyik lakás emlékezteti rá valamennyire, de egyik sem lehet ugyanaz. Minden boldogtalan lakás a maga módján az. Ilyenek a könyv katartikus történetei is, amelyek a korábbi műveknél élesebben mutatják meg a hatalmi elnyomás törésvonalait, az alárendeltség, a kirekesztettség stigmáit, az erőszak állomásait. Rendszerint névtelen hősei ismerősek, mellettünk toporognak a liftben, mögöttünk loholnak a lépcsőházban. Felfigyelünk rájuk, ők pedig elkezdenek beszélni: egykor volt otthonokról, bizarr találkozásokról, évtizedes talányokról, kapcsolatokat szétfeszítő titkokról. Hogy egy lerobbant autó, egy rossz pillanatban megtett mozdulat, egy elveszettnek hitt táska, egy véletlen megváltoztat mindent. Pontosabban: megváltozott már minden, de csak most vesszük észre. A Fehér farkas olvasója is ezt kezdi érezni. Mások életébe pillantunk be, de a szövegek tükrében… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2019

Tartalomjegyzék

>!
Kossuth, Budapest, 2020
ISBN: 9789635440276 · Felolvasta: Ónodi Eszter
>!
Magvető, Budapest, 2019
126 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631438543
>!
Magvető, Budapest, 2019
126 oldal · ISBN: 9789631439342

Enciklopédia 3


Kedvencelte 10

Most olvassa 11

Várólistára tette 121

Kívánságlistára tette 61

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

szadrienn P>!
Tóth Krisztina: Fehér farkas

Hétköznapi poklok, amikhez egyszerű, ártalmatlannak tűnő jelképek vezetnek. Egy gyerekkori lámpa, egy pár cipőre húzható lábzsák, a régi járóka a pince mélyén, egy falat rántotta, a bérházban kattogva fel-alá járó lift.
A szürke, banális felszín alatt azonban bármikor felszakadhatnak a sors által ejtett gyógyíthatatlan sebek. Olyan mély sérülések, hogy elszenvedőikkel végképp megáll az idő folyama, és már csak forognak körbe-körbe a saját tengelyük körül, mint a vonatrobajtól halálra rémült állatkölykök.
Ezek a novellák megmutatják, hogy az emberi drámák, tragédiák nem viselnek feltűnő, látványos köntöst, hanem itt vannak hozzánk egészen közel. Szembejönnek a következő utcasarkon vagy a szomszéd tekintetéből néznek vissza ránk. Egy félig meghallott mondattöredék pedig talán a mi legkeservesebb emlékünket szaggatja fel.
A kötet egyetlen derűs novellája számomra a nyugdíjas tanítónő története volt, aki öregkorára mégis talált magának egy utolsó tanítványt. És megjelenik a mindennapok hősiessége is. Kiegyenesített vállal menni kell tovább. A gyerek már várja, hogy meglökjék a hintáját a játszótéren.

7 hozzászólás
balagesh I>!
Tóth Krisztina: Fehér farkas

Komolyabb lelkiismeret-furdalással írom ezt az értékelést (és akkor már nem is ugyanazt az értékelést írom). Mert mégiscsak szembe kell néznem azzal, hogy nem csak kedvet csinálok az olvasáshoz, hanem adott esetben el is veszek. Még a pozitív mérleggel sem tudom magam nyugtatgatni, hiszen ha ajánlásaim ellensúlyozzák is, el nem törlik az elmarasztott olvasásokat. Márpedig jogomban áll-e fontos témák nyilvánossághoz való jutását korlátozni? Úgyhogy először azt mondom, igenis, mindenki olvassa ezt a könyvet, meg @Jassó_Judit Kasztját is, mert ahogy utóbbi megjegyezte, ezekről a témákról, élethelyzetekről „beszélni kell”. Elfojtott szexuális vágyakról, sztereotip elvárások okozta önkorlátozásokról, és még sokkal súlyosabb dolgokról: saját testünk semmibe vételéről vagy éppen a másik testének, lelkének semmibe vételéről. Beszéljünk ezekről, gondoljunk ezekre, amikor cselekszünk, vagy csak szemlélünk! Beszéljünk magazinokban, rádiós és tévés műsorokban, az internetes fórumokon, az utcán, mindenhol! És főleg beszéljünk ezekről minél többféleképpen, hogy minél többek számára legyen érthető! És ami nekem a legfontosabb, valaki úgy is beszéljen, hogy az nekem is érthető legyen! Hogy az én burkaimat is áttörje. Hogy ne tudjam csak úgy megvonni a vállam. A férj titokban meleg? A hegyi pásztorlányka a legtermészetesebbnek veszi, hogy gyereket vár a gazdától? Az apa molesztálja a lányát, és az az utolsó utáni pillanatig azt várja, hogy majd csak tisztázzák ezt? Ja, tudom, van ilyen. Amennyire tudok, teszek is ellene. De nem ezek miatt az írások miatt. Még csak jobban sem ezek miatt az írások miatt. És jön a vállvonás.
Akkor most takarózom kicsit másokkal. Tudom, egészen sokan vannak, de tényleg, akik egyetértenek ezzel: „Radikális kötet, a kibeszéletlenség ellen szóló.” @olvasóbarát. De van egy markáns kisebbség, aki ilyesmiket ír: „Amit látok ezekben az írásokban, az a végtelen rutin” @Csabi; „TK jó színvonalon tudja legyártani ezeket a kéttárcányi méretű novellákat” @gályanapló; „Számomra már olyannyira profi, hogy meg is ölte bennem a lehetőséget, hogy megborzongjak” @Zero – szóval akkor mégsem radikális?
Itt kellene beszélnem az irodalmiságról. Hogy mi is itt az a baj, ami miatt hozzám nem tud szólni?
Jassó Juditnál nehezményeztem, hogy mindent elmagyaráz. Az ősoktól a végkimenetig. Tóth Krisztina nem esik ilyen hibába. Egy élethelyzetet mutat be, és enged következtetni az előzményekre. Nem telepszünk be egy család mindennapjaiba, hogy együtt nézegessük végig a fotóalbumokat, hanem csupán belesünk a résnyire nyíló ajtón. Ám még ezen a résen keresztül is nagyon élesek a képek. Direktek. Pont a lényeg látszik, telibe. Egy pillantással felfoghatóan. Vagy úgy, hogy az első részlet már behívja az utolsót is. Valami rafináltság, esendőség, nyitottság, tudhatatlanság nekem hiányzott. Pedig annyira imádtam a Liftet. Mert ott látszott ez az igazán emberi. Hogy csak kukkoljuk a többieket, és nem látunk beléjük. Hogy nem vagyunk nagyon okosak, és nem tudjuk telibe, hogyan megy ez az egész élet nevű vacak, hanem csak tippelgetünk. Mindig azt élveztem, mikor valaki méregette a többieket: a galériás gondolkodott a festőről, az ingatlanügynök a vékonyka nőről. Ám amikor a mindentudó elbeszélő ledarálta a soros nagy emberi történetet… hát persze hogy sajnálkoztam, hát persze hogy szűkölt bennem a csak velem ne essen meg ilyen, de amúgy a történet úgy lecsorgott, mint a kóla az automatából.
Hogy varrjam el? Mert ez már a sokadik kötet a szerzőtől. És ha ezeket a köteteket mind összefognám, akkor lenne egy iszonyat súlyos könyv a nyomorúságokról. De egyre inkább azt érzem, ez csak a teljességre törő tárgymutató lenne, miközben vajmi kevés olyan írást találok, amire érdemes lenne rámutatni. De azért van ám közte olyan is.

1 hozzászólás
olvasóbarát>!
Tóth Krisztina: Fehér farkas

„Zokog egy nő a liftben.”

A világ körülöttünk, és bennünk leképződve. Emberi, főként női sorsok, gyilkoló titkok szerepelnek ezekben a novellákban. A visszaélés kérdéskörének körbejárása. Szégyen, megszégyenítés, bűntudatkeltés. Úgy alakult, hogy 3 könyvet olvastam felváltva az utóbbi időben, három nagyon különböző nő írásait, Lovas Ildikó a Vajdaságban, Tamás Kincső Erdélyben, Tóth Krisztina Magyarországon él és alkot. Többféleképpen élik meg a női szerepeket, azonosulnak elvárásokkal és gyanakvásokkal. Tóth Krisztina régen felkeltette érdeklődésemet. Szeretem a látásmódját, az érzékenységét és a bátorságát, amellyel kimondja azokat a dolgokat, amelyekről mások hallgatnak.
Radikális kötet, a kibeszéletlenség ellen szóló. Jelentős szerepe van benne a lakásoknak, helyeknek, családi traumáknak, váratlan találkozásoknak, a múlt bűneinek.
Különösen foglalkoztattak A nő, aki nem törölte le az apját, a Túlpart, a Visszajönnek a gólyák , és a Hírhozó című írások.

4 hozzászólás
giggs85 >!
Tóth Krisztina: Fehér farkas

Tóth Krisztina az egyik legprofibb kortárs novellaírónk, a kisujjában van a szakma csínja-bínja. Érezhetően megvan nála minden, amiből bármikor tud egy jó novellát rittyenteni, és szerencsére elég rövid ez a kötet, hogy ez a gondos megszerkesztettség azért ne tűnjön fel a túlzottnál is jobban. Nekem mindenesetre tetszett az, ahogyan ezekből a mindennapi eseményekből élvezhető történeteket formált.

cseri>!
Tóth Krisztina: Fehér farkas

Van ez a rossz szokásom, hogy nem nagyon adok a könyvekre öt csillagot, inkább csak négy és felet, nyilván összefügg ez azzal, hogy kétezer könyv felett már nehezebb meglepni az olvasót, de mindegy, úgy döntöttem, megpróbálok változtatni rajta, és több ötcsillagot fogok kiosztani. Ez a könyv is megérdemli. Lehet, hogy nem tetszett volna annyira, ha nem olvastam volna nemrég a Tóth Krisztinával készült interjúkötetet, ahol a munkamódszeréről is sok minden mondott, például arról, ha jól emlékszem, hogy az érdekli, hogyan lehet röviden, tömören elmondani a történeteket.
Mert hogy a legtöbb novellája itt pont ilyen, rövid, minimalista, alig történik valami, de az a mozzanat, ami megtörténik, az mégiscsak súlyos. Akár az egész életet romba dönti. De nem lesz dráma, legalábbis a novellában nem, nyitva marad, de úgy marad nyitva, hogy az ember gondolja tovább. És ez nekem most ebben a kötetben nagyon tetszett. A Túlpart és A marokkói táska pl. pont ilyen novellák, talán ezeket emelném ki.

2 hozzászólás
Annamarie P>!
Tóth Krisztina: Fehér farkas

Tizenhat kőkemény mai, ugyanakkor időtlen novella Tóth Krisztina legújabb kötetében. Tömören így foglalhatnám össze a tegnap délutáni olvasási élményemet.
Csutkára szedett valóság, csontig lecsupaszolt lélekre vetkőzések jellemzik ezeket az írásokat.
Már a tavalyi Párducpompánál is éreztem egyfajta komolyodást a témákban, de amíg az a kötet valahogy inkább kívülre néz, a környezetre, addig a Fehér farkas befelé fordul. A novellák főhősei nemhogy önmagukra fókuszálnak, hanem még annál is mélyebbre utaznak, befelé, lefelé a múltba. A korábban átélt élmények feldolgozatlan, vagy feldolgozhatatlan auditálása zajlik, amikor a szereplők próbálják élni jelenlegi életüket. A legtöbbjük hordoz magában egy sebet, amire leginkább az öntudatlan létezés jellemző. Van ott valami, valami meg nem fogható, ami hat, ami befolyásol, amiért azt teszik, amit tesznek. Az olvasó pont azért tud azonosulni ezekkel az alakokkal, mert benne is van egy hasonló seb, egy heg, egy hiány, egy vágy, amit ő maga sem tud talán megfogalmazni, de hordozza. Számomra ezt leginkább a Tizenhét lakás című novella jelenítette meg, melyben egy fiatal nő végigjárja a lakótelepi eladó ingatlanokat, melyek gyermekkori lakásuk alaprajzával megegyezőek. spoiler
A történetek egyértelműen sötét tónusúak, szinte kivétel nélkül határátlépésekről szólnak. Az intim zóna megsértéséről, gyermekkorban elszenvedett abúzusról, gyászról, eltitkolt szexuális orientációról, titkokról.
A mindennapi életünk képeibe kapaszkodik a szerző, onnan hozza a figuráit, sőt a helyszínek is kézzel foghatóak, leginkább a lakótelepi környezet dominál, de van balatoni nyaraló, kórház, antikvárium, pályaudvar is. Egyszerű dolgok, ahol minden megfordulhat egy pillanat alatt.

Tóth Krisztina prózáját a minimalizmus jellemzi, minden felhasznált szava és képe funkcióval bír. Nincs bennük semmi felesleges. Fájdalmas novellák ezek, nem is jó egyedül olvasni. Kell hozzá egy támasz! Igazából mindegyik írás megtalált engem, de leginkább a Borjú, a Tizenhét lakás, A nő, aki nem törölte le az apját tetszett a legjobban. Sőt, az első, a Lift című novella is nagyon találó, és ad a kötetnek egy jó felütést, bár kicsit egyszerűnek tűnhet elsőre, mégis mindvégig ott kering bennünk, mint a lépcsőház falai között rekedt zokogás.

8 hozzászólás
robinson P>!
Tóth Krisztina: Fehér farkas

Ez a novelláskötet valóban komor, borús történeteket tartalmaz és a vége sem ad mindig megoldást. Lehet továbbgondolni őket. Szeretem Tóth Krisztina írásait, érzékeny látásmódját, és tisztelem a bátorságát, hogy mindezeket a történeteket megosztja velünk. Fontosak és aktuálisak ezek a témák.

https://gaboolvas.blogspot.com/2019/07/feher-farkas.html

Jagika P>!
Tóth Krisztina: Fehér farkas

A Lift című első novellát olvasva azt gondoltam, hogy igen, ez a könyv kell nekem. A hétköznapi egyszerű helyzet mögött a személyes tragédia sejtetése. Félreértés olvasói szabadsággal.
Ezt még jónéhány szép novellánál éreztem például a Vevők, a Nyári gumi, a Visszajönnek a gólyák és még több más novella esetében is. A bal oldali szék rákbeteg narrátora szívszorító őszinteséggel mesélt – gyönyörűen. Voltak azonban olyan művek, amelyek nem igazán tetszettek, ezért a csillaglevonás…

Ibanez P>!
Tóth Krisztina: Fehér farkas

A novellákat mindig is szerettem, ez a kötet pedig ismét nagyon betalált. Annyira hétköznapi, egyszerű történetek vannak benne, amelyek szinte bármelyikünkkel megeshettek (rendben, van pár történet, amely nem, de az alaphangulat, a szereplők háttere, semmi extra, teljesen normális, átlagemberek a főszereplők)… kicsit Schäffer Erzsis érzetem is volt, bár a kedvenc írónőm finomabb árnyalatokat használ, Krisztina sokkal szókimondóbb, „durvább”, témáit tekintve is a realitással tipor a lelkünkbe és a gyomrunkba. Kimagaslóan tetszett a Sárga flakon, A nő, aki nem törölte le az apját, a Marokkói táska, a Visszajönnek a gólyák, sokszor elfacsarodott a szívem, amikor a rákkal kapcsolatos novellák kerültek sorra.

Gyönyörű történetek, velősek, biztos, hogy olvasni fogok még az írónőtől!

„Sára néni leült a konyhában, kézbe vette a majdnem kiürült, lejárt naptejet, és könnyezett. Hogy ő, aki nemzedékeket tanított meg olvasni és írni, két hónapon át nem vette észre, hogy ez az asszony nem ismeri a betűket.”

1 hozzászólás
catnipthief >!
Tóth Krisztina: Fehér farkas

Hánemtom.
Van ez a nagyon magyar beidegződése a mélyen tisztelt magyar közönségnek, hogy nagyon nehezen szeret meg valamit, de ha sokat mondják, az egyből zseniális lesz. Ha teszemazt, a Lovasi András lemezre venné, ahogy zörgő selyempapírra fingik, akkor az lenne a magyar alter új asztapasztája. Sobernorbert sokáig pöngette a léggitárt a Minimax adása után anno, de ha ma kiállna az Update-kokainnal, tömegével kezdenének csíkozni atyámfiai, mert a Norbert aszonta.
Tóth Krisztina sok atmoszférával a két említett fölött helyezkedik el a szememben, de önhibáján kívül mégis valahogy ezt érzem nála is, egyszerűen annyira bejáratott trend a neve, hogy csinálhatna bármit, akkor is beájulna mindenki.
Ez a fajta elvárás-nem-támasztás pedig a langyi középsz*r melegágya.
Ne érts félre, ez a könyv egyáltalán nem rossz, sőt, inkább hihetetlenül profi. Számomra már olyannyira profi, hogy meg is ölte bennem a lehetőséget, hogy megborzongjak ezeken a mikroszkóp alatt vizsgált élet-töredékeken, és aztán csak ásítoztam a végére a soha meg nem bicsakló rutintól. Amúgy jó volt, de szerethetővé a hibáitól (is) válik valami.

13 hozzászólás

Népszerű idézetek

robinson P>!

IIyesféle sírás volt ez, amit ma reggel hallottam: a veszteség sírása.

9. oldal

robinson P>!

Ült a rántotta mellett, és igyekezett valami jóra gondolni. Palacsintára. Dobostortára.

31. oldal

Kapcsolódó szócikkek: dobostorta · palacsinta
olvasóbarát>!

Volt egy hosszú időszak az életében, hetekig, talán hónapokig is eltartott, amikor arról fantáziált, hogy megöli magát. Elképzelte, hogy az apja majd sírva borul az anyja vállára, és bevallja neki, hogy része van ebben, hogy majd könnyezve átkozódik, fogadkozik.

34. oldal, A nő, aki nem törölte le az apját

Kek P>!

A folyosó sötét. Valahol a távolban csapódik az ajtó. Hol lakik egyáltalán ez a pasas? Állok mozdulatlanul, fülelek felfelé. Nagy robajjal leszakad odakint a zápor, zuhogni kezd az eső. A morajlás lassan zúgássá, aztán hullámzó csatornazümmögéssé erősödik, mintha valaki csukott szájjal sírna egy ajtó mögött.

11. oldal, Lift

Kek P>!

A festő már a felesége mellett állt egy pohár vörösborral. A szeme üresen, kéken világított, mintha egy husky bámulna ki az arcából.

46. oldal, Öltözz feketébe!

loranda>!

A karácsonyt Anna siralmas hangulatban tölti, ahogy a mindenkori szeretők szokták.

114. oldal

csucsorka IP>!

Különös, hogy bár egy városban élünk, a véletlen tapintatos volt, és egyszer sem sodort elém azóta, a közös ismerősök pedig még most is ügyelnek rá, hogy ne hozzanak szóba, ne ejtsék ki a nevedet előttem.

78. oldal, Marokkói táska

Ottilia P>!

A könyvesboltban ismerte meg, meséli nekem Anna. Negyvenes, szakállas. Virginia Woolf A hullámok című könyvét választotta ki az antikvár példányok közül, aztán a pénztárnál mélyen a barátnőm szemébe nézett.
Annának világoszöld tigrisszeme van, néha szinte sárgának tűnik. Most, hogy újra átéli az első találkozást, szinte párás a tekintete. Magam előtt látom a szakállast a kis lilásrózsaszín fedelű, dohszagú Woolf-kötettel, ami időtlen idők óta ott ált a boltban a polcon, és inkább nem mondok semmit. Mennyit agyalhatott az az öregedő csávó, hogy olyasmit vigyen a pénztárba, amire Anna felfigyel!

109. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Narine Abgarjan: Égből hullott három alma
Ruby Saw: Beleszeretni
Gaby Roney: A szerelem útvesztője
Péterfy-Novák Éva: A rózsaszín ruha
Lis Ohtears: Eltaposott virágok
Ella Steel: Az igazság
Anne L. Green: Elfojtott indulatok (novella)
Gaby Roney: Remember Me
Ruby Saw: A pillangó öröksége
Ruby Saw: Gázt neki, Család!