A ​lány, aki nem beszélt 60 csillagozás

Tóth Krisztina: A lány, aki nem beszélt

Tóth Krisztina meséjében különös módon fonódik össze egy teknőben született lány, a szülei és három testvér története. Otthonra lelhet-e az elhagyott gyermek? Ki neveli fel anyja-apjaként? Látja-e valaha édesszüleit? Hogyan találnak egymásra a testvérek? Sorsaikat úgy fűzik egybe titokzatos kötelékek, ahogy a csillagokat a láthatatlan, égi ösvények. Az örökbe fogadott lánynak a magány, az emlékezés és a kiengesztelődés segít hazatalálni, miközben a csillagok ugyanúgy ragyognak mindnyájukra, akárhonnan jöttek, és akárhová is tartanak.

Eredeti megjelenés éve: 2015

Tagok ajánlása: 12 éves kortól

>!
Móra, Budapest, 2015
32 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634150428 · Illusztrálta: Makhult Gabriella

Kedvencelte 4

Most olvassa 3

Várólistára tette 40

Kívánságlistára tette 25

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Littlewood IP>!
Tóth Krisztina: A lány, aki nem beszélt

Különlegesen szép és szépen különleges könyv. Különlegesen nehéz témákat dolgoz fel szépen.

A valamilyen célból íródott könyvekkel (cél ≠ történetmesélés) az szokott a probléma lenni, hogy jobban emlékeztetnek cuki elemekkel tarkított tanulmányra, mint mesére. És ebből a műfajból is inkább a meggondolatlan szakdolgozatíróéra, aki túl későn jött rá, hogy olyan témát választott, ami baromira nem érdekli, de már nincs mit tenni sajátélmény… khm… EU agrárpolitikája… khm… izgi… Szóval megoldják a feladatot, számos hasznos ismeretre lehet szert tenni általuk a rendőrség működésétől kezdve a mandulaműtét pontos menetéig, hatékonyan enyhítik a félelmeket az oviba beszokástól a testvérféltékenységig, formálják a szemléletet és népszerűsítenek, de azért elég nyilvánvaló, hogy minden más ennek van alárendelve.

Ez pedig nem ilyen. Hanem klassz. És nem mintha szakértő lennék a témában, de nekem úgy tűnt, hogy pszichológiai vonalon is teljesen rendben van. A tagolása is szuper, ahogy a három meséből összeáll az egész történet, szerintem hatásosabb, mintha fejezetekre lenne bontva. Az illusztrációk igazi népmeseiek, illenek a szöveghez.

Ajánlom mindenkinek, érintetteknek és ellenérzésekkel küzdőknek, cigánymese-rajongóknak és kődobálóknak, erdei, falusi, városi embereknek és baglyoknak.

12 hozzászólás
Citrompor P>!
Tóth Krisztina: A lány, aki nem beszélt

A Merítés-díj gyermekirodalom kategóriájának köszönhetően szereztem tudomást arról, hogy Tóth Krisztinának tavaly egy harmadik mesekönyve is megjelent. Nagyon megörültem, hogy nem előzött meg valaki, és azonnal ki tudtam kölcsönözni a könyvtárból.

A könyv hasonlóan fajsúlyos témát boncolgat, mint a szerző másik tavalyi könyve, az Anyát megoperálták. Ebben a könyvben az örökbefogadás és a hozzá kapcsolódó traumák feldolgozása áll a középpontban. Egy cikkben* olvastam, hogy maga az örökbefogadás szó egyszer sem hangzik el a szövegben, ez olvasás közben nem tűnt fel, de utólag belegondolva tényleg így van. Mindez azzal is magyarázható, hogy a mese hangulata a népmesékét idézi, mind nyelvezetében és fordulataiban. A szereplők a történteket nem magyarázzák túlspoiler.

A könyv három fő részre tagolható, amely a címadó lány életének három szakaszáról számol be: kalandos születéséről és a családba kerüléséről, gyermekkoráról és kora kamaszkoráról, majd fiatal felnőttkoráról. A középső egységben a tördelés 90 fokos fordulatot vesz, a szöveg lentről felfelé fut.

Kemény kérdéseket tesz fel és válaszol meg mesébe öltve Tóth Krisztina, amely önéletrajzi ihletettségű.** Miként definiálható a leány identitása, kit tekinthet igazi szüleinek, miután kiderül róla, hogy őt „találták”, miért nem szólal meg még tizenhárom éves koráig sem? Ezek olyan komoly felvetések, hogy nekem felnőttként is feladták a leckét. Ráadásul nyomokban más, kényes témák is érintésre kerülnek a mesében, mint például a családon belüli erőszak és a rasszizmus***. (Ezeket azonban humorral oldja a szerző, pl. – Ne haljál meg – mondta az ember –, mert nagyon megverlek! http://moly.hu/idezetek/594732.)

Kissé elbizonytalanodtam, hogy hány éves korosztálytól értelmezhető teljességében ez a mesekönyv. Meg is lepett, hogy a gyermekirodalom kategória kapcsán futottam bele. A kiadó honlapján a 9-12 éves korosztálynak ajánlják. Úgy érzem, ennél kisebbeknek túl nehéz olvasmány lenne. Mindenképpen szülővel történő közös olvasásra, értelmezésre és beszélgetésre ajánlanám.

* http://orokbe.hu/2015/12/14/a-lany-aki-nem-beszelt-toth…
** Ezt az interjút olvasva jutott tudomásomra, hogy Tóth Krisztina is örökbefogadó szülő: http://orokbe.hu/2015/05/28/toth-krisztina-iro-orokbefo…
*** spoiler
Örülök, hogy Tóth Krisztina teremtett egy barna hajú, sötét szemű, tiszta szívű lány mesehőst, kinek „ haja barna csigákban tekeredett, mint a fák évgyűrűi, a szeme sötétlett, mint az alvó víz, és a mélyén ravasz kis fény csillogott, mint amikor kútba tekint a csillag”. (A következő interjúban lásd az erre vonatkozó utalást: http://orokbe.hu/2015/05/28/toth-krisztina-iro-orokbefo…)

12 hozzászólás
olvasóbarát P>!
Tóth Krisztina: A lány, aki nem beszélt

Nagy rajongója vagyok a szerzőnek, tetszik az is, ahogyan olyan témákat érint, amelyek eddig (meseként pláne) tabunak számítottak, mint az örökbefogadás, betegség. Tökéletes megoldás, ahogyan az erdei emberekről beszél, majd ahogyan az új családba kerülés körülményeit részletezi. Olyan szép, költői mondatokkal ír a szépséges lányról, aki nem beszélt, mert titkok voltak körülötte. A szerkezeti megoldás is tetszik, hogy a kötet közepe, ahol az új családdal való kapcsolata kezdődik és kibontakozik, elforgatott, átforduló módon olvasható ezzel is jelezve a változást.
Makhult Gabriella illusztrátorként nagyon jó választás volt, szépen kiegészíti a kötet mondanivalóját. Különös hangulatú, jellegzetes formavilágú képei díszítősorként jelennek meg a szöveg mellett.

Gelso P>!
Tóth Krisztina: A lány, aki nem beszélt

Nagyon szép.
Szívhez szóló a benne ábrázolt családi összetartás és szeretet.
Sajnos, a népmesékre jellemzően (csak egy felnőtt szemével persze, a gyerekével egyáltalán nem) eléggé félelmetes és ijesztő a történet, de a harmadik mese, ill. a vége mindezekért kárpótolt. Ebben a rövid történetben benne van minden, ami családdá varázsolja a családot: ragaszkodás, szeretet, kitartás, összetartozás, remény, gondoskodás, mintaadás, nevelés, hagyományok tisztelete és át- ill. továbbörökítése, tapasztalatok, ismeretek átadása, tanulni akarás és befogadáskészség, támogatás, segítség, segítőkészség, félelem és bátorság, emberi esendőség és megbánás.
Emberközpontú mese.
Emberközpontú mese, amelyet Makhult Gabriella művészi rajzai tesznek műremekké – igazi, ritka és értékes gyöngyszemmé.
Szép. Nagyon szép.

lind>!
Tóth Krisztina: A lány, aki nem beszélt

Hiánypótló mese!
Nehéz helyzetben lehetnek azok, akik az örökbefogadás témáját, mint pozitív eseményt magyaráznák el a gyerekeknek, de olyan formában, hogy ne essenek a ló túloldalára, ne akarják a vérszerinti szülőket rossz színben feltüntetni. EZ az alkotás viszont nagyon szépen megtalálta azt a vékony arany középutat, melyet végigjárva egy tökéletesen koherens, minden fél számára pozitív befejezést kapunk. A három fejezet az örökbefogadás és annak következményeinek főbb mozzanatait írják le mesei elemekkel. Jól érzékeltetik a vérszerinti szülők helyzetét olyan módon, hogy NEM jellemzik a szegénység kifejezéssel azt és a cigányság kifejezés is csak egy helyen jelenik meg. Viszont olyan naturalisztikus elemeket vitt bele a leírásokba a szerző, amik alapján a szegénység kifejezés talán gyenge is lenne, inkább a teljes mértékben kiszolgáltatott, borzasztó, végtelenül egyszerű és nehéz jellemzőkkel lehetett volna leírni az „erdei emberek” életét. Ezt talán kicsit ellensúlyozza a csodáltos líraisággal leírt metaforák és hasonlatok. Itt kicsit vissza tudtam zökenni a mesei keretek közé.
Összességében a történet maga hihetetlenül alkalmazható az örökbefogadás lényegének elmagyarázására, DE a leírások (és az illusztrációk) már számomra túl naturalisztikusak, kicsit groteszkek voltak, amik alapján meggondolnám, hogy milyen korosztállyal ismertetném meg először a könyvet.

ziara>!
Tóth Krisztina: A lány, aki nem beszélt

Nagyon szép volt. Kis gyerekeknek nem is ajánlanám, hiszen egyedül ezt nehéz feldolgozni, szerintem még a nagyobbaknak, sőt a felnőtteknek is feladat. Gondolkozásra késztet az biztos. Jó ötletnek tartom, hogy népmesei elemekkel dolgozza fel az írónő az örökbefogadás témáját.

Futóhomok>!
Tóth Krisztina: A lány, aki nem beszélt

Népmesékkel dolgozó meseterapeutákkal beszélgettem egyszer arról, hogy az egyetemes népmesekincs bővülésével mi a helyzet a 21. században? Ma is bekerülhetnek a kánonba új történetek? Úgy gondolom, A lány, aki nem beszélt című kortárs mese csodálatos természetességgel rákapcsolódik a népmesék fájára, sőt, olyan ősi erő árad belőle az első szótól az utolsóig, mintha mindig is ott lett volna. Valamiféle Tóth Krisztinára rábízott szöveg ez, elmesélte, mi meg csak mondjuk tovább, tartsuk életben.

Juci P>!
Tóth Krisztina: A lány, aki nem beszélt

Most zsinórban elolvastam Tóth Krisztina három új mesekönyvét, és magasan ez a legjobb (bár a másik kettő is jó) – talán a személyes érintettség okán, talán mert ez a történet organikusan nőtt ki a saját életéből, és valami egészen atavisztikus ős-elbeszélésnek érződik, nem tudom, de csodaszép és bölcs. Én a gyerekekkel olvastam (7 és 5), és ugyan volt egy-két mozzanat, ami miatt azt éreztem, nem nekik való, főleg az első részben, de összességében meg mégis.

sztinus>!
Tóth Krisztina: A lány, aki nem beszélt

Próbálkozom én Tóth Krisztinàval, de hiàba. Ezt a mesèt nem olvasom el a gyerekeknek. Egy dolog tetszett benne: a rendhagyó kivitelezés. Nagyobb, hosszúkàsabb, az egyik mese 90*-al el van forgatva, ez tök jó. De az illusztràciók, ès a tartalom nem fogott meg, sőt. Ijesztő és fura.

7 hozzászólás
Szimirza P>!
Tóth Krisztina: A lány, aki nem beszélt

Csodás! Kívül- belül csodás! Ajánlom kicsiknek, nagyoknak, mindeniknek!


Népszerű idézetek

dianna76 P>!

Nézték őket a csillagok, és sütöttek le mindannyiukkal egyforma ragyogással, tudva, hogy minden jól van, mert az emberi sorsok rajzolata épp úgy köti össze egymással a földi lelkeket, mint a csillagokat a láthatatlan égi ösvények.

A teknő

olvasóbarát P>!

A lány az erdei beszédet továbbra sem felejtette el, szót értett a cserregő szarkákkal, a daloló füvekkel és a sistergő záporokkal, de már nem ült magában a kemence mellett, hanem beszélgetett apjával, anyjával, bátyjával és minden arra járó falubeli emberrel.
Hamarosan híre is ment csobogó hangjának, kedves mosolyának, és ha valaki jó szóra vágyott, úgy kerítette útját, hogy betérhessen a házukba.

Citrompor P>!

– Ne haljál meg – mondta az ember –, mert nagyon megverlek!

A teknő

Citrompor P>!

    Szépnek szép volt ez a lány, azt mindenki láthatta. A haja barna csigákban tekeredett, mint a fák évgyűrűi, a szeme sötétlett, mint az alvó víz, és a mélyén ravasz kis fény csillogott, mint amikor kútba tekint a csillag.

Az emlékező forrás

Chöpp P>!

     – Ne haljál meg – mondta az ember –, mert nagyon megverlek!
    Az asszony nem szerette volna, ha az ember megveri, ezért megígérte, hogy nem hal meg.

A teknő

Chöpp P>!

Az ember aggódott, és a biztonság kedvéért jól megverte az asszonyt, nehogy meghaljon. Meg is érte a tavaszt.

A teknő

Kek P>!

– Se nekem, se az öregapámnak nem volt kék szeme. De a tiedé is fekete, mint az ördög seggének az olajos lyuka – tette hozzá elgondolkodva. – Hát akkor hogy a retkes nyavalyába került ez a kék szem a te hasadba?
– Bizonyosan lenyeltem – felelte az asszony.
– Még jó, hogy kijött – folytatta az ember. – Ássuk el gyorsan, nehogy utánunk jöjjön, és megint lenyeljed!

A teknő

Citrompor P>!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy cigány asszony, aki az emberével lakott kint az erdőn.

(első mondat)

Citrompor P>!

    Az erdei ember az asszonynál is ráncosabbnak látszott. A teste száraz volt és horpadt, mint a villámsújtotta fa, a haja pedig szürke, mint a hamu a kiégett törzs körül.

Az erdei emberek

Chöpp P>!

     – Mit szültél te nekem? – kérdezte mérgesen az ember. Nem fog ez nekem gödröt ásni, de még tüzet rakni se, csak huhog.

A teknő


Hasonló könyvek címkék alapján

Kolozsi Angéla: Bódog és Szomorilla
Horgas Béla: A hét törpe
Mechler Anna: Doma és a család
Barbro Lindgren: Segítség, elvesztem!
David Almond: A vadóc
Mosonyi Aliz: Boltosmesék
Erlend Loe: Kurt híres lesz
Kelemen Zoltán: Első 21 novella
Lázár Ervin: Öregapó madarai
Borsa Kata: Történetek a Borostyán teázóból