Végtelen ​nyár (Édesvízi mediterrán 4.) 38 csillagozás

Tóth Gábor Ákos: Végtelen nyár

Noha ​a Balaton-felvidéki családregény a szerző szándéka szerint trilógiának készült, az olvasók másképp gondolták, és kikényszerítették a folytatást!
Az Édesvízi mediterrán-sorozat immár negyedik kötetében azonban ahelyett, hogy kisimulnának a dolgok, megint bezavar a külvilág az aprócska Balaton-felvidéki falu életébe.
A betelepülő kanadai magyar házaspár egy napon arra ébred, hogy a szomszédos szőlőbirtokon a tőkék módszeres kiirtása kezdődött meg. Ezt végignézni sem kellemes, ráadásul egy távoli viselkedéskultúra képviselőiként nem is hagyhatják szó nélkül. De vajon az Öreghegyi Kúria és Borbirtok tulajdonosai számíthatnak-e a helyiek segítségére, illetve Balatonszépe lakói elfogadják-e azt a „nyaralósok” kezdeményezte összefogást, amellyel megpróbálják felvenni a harcot a falu mediterrán báját veszélyeztető befektetői csoporttal?
A Balaton irodalmi nagyköveteként is emlegetett szerző regényfolyamának újabb epizódjában a magával ragadó „bor, mámor, Balaton”… (tovább)

>!
XXI. Század, Budapest, 2020
302 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155759468
>!
XXI. Század, Budapest, 2018
302 oldal · ISBN: 9786155759475
>!
XXI. Század, Budapest, 2018
302 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155759468

Enciklopédia 1


Most olvassa 3

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

klaratakacs P>!
Tóth Gábor Ákos: Végtelen nyár

A hangulata még a negyedik résznél is megragad! A Balaton szerelmeseként ott tudok élni a történettel, érzem a napsütést, az illatokat. Az szereplők pedig mind a szívem csücskei, különösen a fel-fel villanó őslakosok, akik még mindig jöttmentként kezelik a Fenséges Rom immár Bibi Bogyóval meggyarapodott tulajdonosait. Élveztem a visszaemlékezésket a régi kötetekből, örültem, a megoldásnak is.
A negyedi kötettel már biztosan érzem, kell ez a sorozat itthonra is, hogy bármikor elővehessem, ha képzeletben a Balatonra vágyok, mert ezek a könyvek elhozzák azt.

Boritek70 P>!
Tóth Gábor Ákos: Végtelen nyár

Olyan felemás érzéseim vannak a könyvvel, és az egész sorozattal kapcsolatban. Egyrészt élvezem a hazai környezetet, a Balaton-felvidéki lankákat, tájleírásokat, olykor a tipikus magyar megnyilvánulásokat. Másrészt valahogy távolságtartással viseltetem a szereplők iránt, nem tudtak hozzám igazán közel kerülni. Lassan is haladtam a könyvvel, néha napokig nem éreztem késztetést az olvasásra, és úgy éreztem, a történet központi konfliktusa túl egyszerűen oldódott meg. Azért a Fenséges Romot szívesen megnézém újjászületett pompájában, és Bibi Bogyót is megdögönyözném… :)

kritta>!
Tóth Gábor Ákos: Végtelen nyár

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a hangulatos, andalító, de mégis eseménydús regényeket, amelynek most mindenki egy picit részesévé válhat azáltal, hogy ismerős helyen, ismerős karaktereken és életérzésen keresztül kapja a Bor, Mámor, Balaton érzést, sőt ennél sokkal többet is, amit csak olvasás során érezhet át igazán. A mai magyar irodalom egyik újítójának tartom Tóth Gábor Ákost, mert megteremtette a magyar mediterránt.
A legjobb, hogy a sorozat részei önállóan is olvashatóak a visszautalásoknak köszönhetően, de egyben az igazi, akár egyhuzamban, például egy pohár levendulás limonádé mellett Balatonon innen és túl.
Részletes értékelésem: http://konyvlelo.blogspot.com/2018/06/toth-gabor-akos-e…

Felixa P>!
Tóth Gábor Ákos: Végtelen nyár

Kész!, teljesen megvett magának… És ezzel be is kerül a kedvenc sorozatok közé…
A hangulata a pillanat törtrésze alatt képes magával ragadni olvasás közben. Írói stílusa, leírásainak megjelenítése olyannyira szórakoztató és elbűvölő, hogy szinte szárnyalnak a lapok olvasás közben. Letehetetlen… A szereplők már ismerősként köszönnek vissza, megrajzolt karakterük is garancia a jó olvasásélmény eléréséhez. Természetközelisége odarepít a helyszínre, mindent láttat és éreztet; legyen az étel, ital, növény vagy éppen a csodálatos Balaton festői szépsége.

BBetti86 >!
Tóth Gábor Ákos: Végtelen nyár

Nem először írom, hogy a sikeres sorozatok könnyen kapnak folytatást. Akinek van egy eladható sorozata, előszeretettel ír újabb és újabb részt. Ez a sorozat trilógiaként volt tervezve, de készült folytatás. Meglepő? Nem annyira.

Megjelent Francoise könyve, és jön a nyár is. Oaks már nem csak a szőlőre vigyáz, de a megszületett és imádott kislányára is. Boldog, békés életüket egy új szomszéd zavarja meg. Megvette a birtokot, és nyaralót igyekszik kialakítani belőle, nem törődve a szomszédokkal, a környékkel, a szőlővel még annyira sem. Oaks és a család meg nem boldog attól, hogy pl. a szőlőt irtják mellettük, hogy nagy úszómedence kerüljön a helyére. De hogy aktivizálják a helyieket?

Eddig ezeket a könyveket a hangulat adta el nekem. Nem mindig éreztem ki, de benne volt, hogy mennyire szép a Balaton környéke, és milyen békét lehet ott találni. Oaks és a család otthonra lel itt, és a kis kalandjaik kedélyesek epizódok.
Ez is így indult. Minimális cselekmény, epizódok a helyi életből.
Csak éppen most a hangulat sérült. Azzal, hogy be akarják vonni a falubeli embereket az új szomszéd elleni harcba, a család szembesül azzal, hogy spoiler Ez már nem az a kedélyes magyar mediterrán, aminek el lett eddig adva a sorozat.

A cselekmény most is kevés nekem. Kis epizódokból összeáll a történet, de elég nehézkes folytatás ez. Érezni, hogy egy már lezárt történetnek kerítettek egy újabb sztorit. Nem is kapcsolódik úgy az előző részekhez – teljesen érthető lenne úgy is, ha nem olvastam volna az első három részt. Ok, a sok utalás és beidézés a korábbi részekhez köti, de nagyon érzem, hogy ez azért került bele, hogy kohéziót teremtsen e kötet és az előző részek között.

A szereplőket nem érzem, hogy fejlődnének. Oaks a kiemelt karakter, aki boldog a szőlész életével, és szereti a családját. De nincsenek új színei. Ahhoz képest, hogy Bibi érkezett a családba, nem érzem, hogy bármiben is mások lennének, mint a kislány születése előtt.

Stílusban egységes: ugyanaz az elbeszélő és hang, mint korábban. Van pár jó beszólása és megállapítása. Könnyen olvasható, bár néha egy-egy összetett mondatot és beékelést kedvem lett volna külön mondatba áthelyezni.

A borító különben gyönyörű, az ismerős környék és a városok is tetszettek a történetben – munka miatt is erősen kötődöm az északi parthoz, a család egyik fele onnan származik is. Sajnáltam is, hogy kevés a helyi kép, szívesen olvastam volna még Tapolcáról, vagy magáról a Balatonról. (Igen, ahhoz képest, hogy végig a Balaton mellett játszódik, vizuálisan nem nagyon része a kötetnek a tó.)

Még egy része van vissza, nem most fogom félbehagyni, de többet vártam.

Krumplicsku>!
Tóth Gábor Ákos: Végtelen nyár

Talán valahová a második és a harmadik rész közé lőnném be a tetszési indexem: nyomokban megvolt az, ami teljesen elvarázsolt az első részben, szemben a harmadikkal, amire meg anno azt írtam, hogy nem látom az ötletet, amiért annak meg kellett íródnia. Itt ezt még sikerült felfedezni.
Más kérdés ennek megvalósítása… kezdem ott hogy már az antagonista nevétől is a frász vert: Tücsök Tihamér teljesen elkomolytalanítja a helyzetet (pláne egy olyan történetben, ahol Csapody Balázs saját néven kerül be a történetbe*) Bár az aranyos, mikor egyszer ő maga is utal a mesére magára (talán úgy, bár már nem esküdnék meg rá, hogy Pinocchió agyon csaphatná T.Tihamért)

*azaz nem kerül be, mert végül nem jutnak át a Kistücsökbe (na, még egy tücsök…. de ehhez T. Tihamérnak nincs köze, talán ezért nem nevesült az étterem maga, ahová a vihar miatt nem jutnak el, hogy ez eszébe se jusson az olvasónak)

Más szóval, a történetmesélés nagyjából megint élvezhető, csak a történettel magával harcoltam kicsit (igyekeztem nem nagyon, mert akkor szvsz nem tudtam volna a mesét sem élvezni, pedig most -mint mindig, amikor a sorozat egy-egy darabját kézbe vettem- nagyon éheztem a balatoni hangulatra)
Amit viszont határozottan értékeltem a könyvben, az az aktualitása (kérdés, mennyire lesz ez öröm mondjuk egy olvasónak 10 év múlva), de jelen pillanatban bármerre nézünk, azt látjuk, hogy a környezetvédelem nem szempont, pláne, ha haszon/kormányzati tervek vannak egy területtel (vö. „magasabb” érdekek) Így van ez Budapesten is, Balatonon is, Balatonon talán annyi a különbség, hogy ott még a kisember is semmibe tudja venni a papíron meglévő természetvédelmi és egyéb előírásokat, a hivatalok aktív vagy passzív támogatásával (így lesznek komplett szőlők nyaralóterületté, ahol hiába a telepítési előírás meg a 3%-os beépíthetőség (az is csak nagyobb telkekre), sorra épülnek a medencés paloták… valahogy mindenki megoldja okosba`….
Ezért igazán kíváncsi lettem volna, de számomra nem igazán derült ki, milyen úton-módon sikerül megállítani a tücsköt. (remélem, ez még nem spoiler magában, ez mégis egy könnyed könyv, ha keserédes is, azért sejthető, hogy valamiféle happy end kialakul a végére.
Akit érdekel konkrétabban, annak:

spoiler

Összefoglalva: aki elolvasta az előző hármat és valamennyire tetszettek neki, annak ajánlom ezt a részt is olvasásra, de aki csak ezzel kezdené, ne tegye. Ahogy azt is eltanácsolnám, a na, teszek még egy próbát-tól, aki mondjuk már a másodikkal is küzdött.

Hoagirl P>!
Tóth Gábor Ákos: Végtelen nyár

A sorozatból ez a leggyengébb láncszem, kicsit erőltetettnek tűnik, lehet elég lett volna a trilógia is, a kevesebb néha több. De mivel nekem ez a sorozat sokat adott, az első hármat nagyon szerettem, ezért nem akarom lecsillagozni. Kíváncsi vagyok a szerző új könyvére is, azt is biztosan elolvasom, mert a stílusa nagyon tetszik. :)

Enikő_>!
Tóth Gábor Ákos: Végtelen nyár

Majdnem olyan jó, mint az első rész. Nagyon jól ír, nagyon jól használja a költői eszközöket. Nem egyszer újra és újra elolvastam egy mondatot, vagy bekezdést annyira élvezetes volt ahogy leírta az érzéseket, gondolatokat. Természetesen alig várom, hogy újra átéljem személyesen is a balaton felvidéki tájak varázsát.

Seasnail P>!
Tóth Gábor Ákos: Végtelen nyár

A véleményem a sorozatról összeségében változatlan: magával ragadó a Balaton parti világot bemutató téma, nagyon megkedveltem a szereplőket, a falusiakat és a fokozatosan családdá vált főszereplőket, tetszik a fanyar és humoros stílus, és a cselekmény alakulása is szórakoztató volt. Amivel nem tudok továbbra sem megbékélni, mert végtelenül idegesítő, és az egész sorozatot érintő probléma: a szó szerinti, állandó, örökös ismétlések, még az utolsó oldalakon is… Nem értem, és hasonlóval még őszintén szólva soha nem találkoztam más sorozatban, és remélem, nem is fogok. Már-már megbocsáthatatlan… lenne, ha egyébként minden más nem tetszene annyira. Így reménykedem egy olyan folytatásban, ami nem kezeli demensként az olvasókat, minden más maradhat, sőt, majdhogynem tökéletes.

Vivóca>!
Tóth Gábor Ákos: Végtelen nyár

Alapvetően továbbra is kedves könyvnek tartom, sőt, őszintèn szólva az író stílusa eléggé megnyerő. Gördülékenyen, szépen ír, mégsem ponyva nyelven, ami miatt szívesen olvasom a sorokat.

Ami viszont sokat elvesz az értékéből, azok állandó visszautalgatások. Szerintem nem túlzok, ha azt mondom, hogy a könyv felének lapjain olyan sorok állnak, amiket már olvastunk, nem is 3, hanem mondjuk fél könyvvel ezelőtt. És szó szerint olvastuk, mert nemcsak visszautal a sztorikra, hanem egész oldalakat másol be előző könyvekből, mintha csak az lenne a lényeg, hogy pörögjön az oldalszám. Ráadásul olyan sztorikat, amiket egy könyvben sem hagyott ki megemlíteni.


Népszerű idézetek

Inmelius_Mudri_Jolcsi>!

Az Asszuáni-gát építésekor komplett templomokat meg sírokat telepítettek át – ingattam a fejem –, szóval a lényeg, hogy a jó cél érdekében néha felül kell írnunk a tradícióinkat.
– A jó cél kitalálásához viszont minimum a közösség egyetértése kell. A világ legnagyobb hazugsága a kollektív bölcsességben való hit. Nincs kollektív bölcsesség. Kollektív hülyeség van. Ezt néhány akarnok nagyon is jól ki tudja használni.

pitypang14>!

A Tihanyi-félszigettől a Keszthelyi-öbölig ott feszült a hibátlan foncsorozású víztükör, amelyben a makulátlan égbolt nézegette magát kedvtelve.

141. oldal

BBetti86 >!

Attól, hogy a Tim Hortons-féle löttyöt helyenként juharsziruppal ízesítik, még nem lesz jobb. Olyan, mintha A szürke ötven árnyalatát akarnánk a Macbeth-tel feljavítani.

16-17. oldal

Enikő_>!

PIACRA AKKOR IS KELL MENNI Balatonszépén, ha épp semmire sincs szüksége az embernek, mert a piacon találkozni lehet, ott beszélgetni kell, és a piacon egyvalami van ingyen, mégpedig a friss hír. Ha lettek volna kétségeink afelől, hogy mennyire vagyunk idegen test a falu életében, az ordítva suttogás technikáját kiválóan művelő idős asszonyok jóvoltából akkor sem maradtunk volna le semmiről.

Inmelius_Mudri_Jolcsi>!

Abszurd ötletként elképzeltem, persze, milyen lenne, ha csak egy pillanatra helyet cserélne az itteni közönség valamely divatos budapesti romkocsma közönségével. Akkor a külföldiek tömege megismerhetné, hogy milyen az élet Magyarország fővárostól távol lévő falvaiban, és a vidékiek is nagyon elcsodálkoznának, hogy a fővárosban miért raknak az ottani kocsmák falaira olyan tárgyakat, amelyeket vidéken már régen kidobtak.

landi72 P>!

…Hogy ezt bebiztosítsam, a kezembe tuszkolt ollóval gyorsan elnyiszáltam a szőlőinda szívósságú köldökzsinórt, mire azok a fityulás, maszkos alakok, akik ott serénykedtek körülöttünk, mind megpróbáltak jobban örülni, mint mi.

18. oldal

landi72 P>!

– Nem lehet különválasztani a fürdőéletet, a szelíd hegyeket, a tavat, a szőlőművelést, a borkultúrát, a jó vendéglátást – ez mind úgy van együtt, ahogy sehol máshol. Hogy is mondjam, itt nincsenek élek. Minden lekerekített. Olyan, mintha önmagába lenne szerelmes valaki. Nehéz kiábrándulni… így lehettek magukkal az istenek a görög mitológiában.

50. oldal

2 hozzászólás
landi72 P>!

Olyanok voltunk, mint két egyelőre nyitott konzervdoboz, amibe majd egy végtelen nyár emlékeit zárják be láthatatlan munkáskezek. A kész termék minden bizonnyal „Remény” fantázianévvel kerül majd az üzletek polcaira.

91. oldal

BBetti86 >!

Nincs tudomásom olyan elnöki székről, amit ne lehetne így vagy úgy megvásárolni…

248. oldal

pelika_Bp>!

Behunyt szemmel kortyoltam a forró nedűt, amitől rögtön kiverte homlokomat a víz. Sebi rágyujtott a kedvenc cigarettájára, amit gyanúm szerint albán kecskeszarból gyártottak valahol Ukrajnában francia cimke alatt.

49. fejezet


A sorozat következő kötete

Édesvízi mediterrán sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Leiner Laura: Valahol
Karády Anna: A füredi lány
Lis Ohtears: Örvény
Palotás Petra: Kötéltánc
Fábián Janka: Emma fiai
Nemere István: A fantasztikus nagynéni
Jókai Mór: Az arany ember
Szabó Magda: Für Elise
Dragomán György: Máglya
Fenákel Judit: Az elhallgatás