Kinyírlak 2 csillagozás

Tóth Gábor Ákos: Kinyírlak

„- ​Hú, basszus, el sem hiszem, hogy ezt csináljuk – fújta ki a levegőt a jablanicai vadkan. – Esküszöm, olyan, mint egy film.”

Negyven évvel a Charta ’77 nyilatkozat aláírása után négy idősödő kelet-európai irodalmár elhatározza, hogy leszámol az őket „nyugdíjba” küldő, az aktuális trendeket meglovagoló, az írást labormunkaként felfogó bulvárszerzők hadával. Az intellektuális zsiványok attól sem riadnak vissza, hogy meghackeljék a frankfurti könyvvásárt…
A legalantasabb átverésekkel kiírnak, sőt kinyírnak jó néhány „irodalmi” celebritást a köztudatból. Nem mellesleg beintenek az önmagával szembe kerülő európai értelmiségnek, az elbaltázott rendszerváltások szereplőinek- teszik mindezt szabad szájú, gyilkos humorral, mégis szerethetően.
A szerző annak idején maga is aláírta a Chartát, illetve ő jegyezte az első hazai irodalmi szamizdatot, a Szférát is. Ezt az időszakot az 1990-ben megjelenő Nyúltrapp című prózájában örökítette meg, amelynek egyenes ági szellemi… (tovább)

>!
XXI. Század, Budapest, 2017
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155638787
>!
XXI. Század, Budapest, 2017
336 oldal · ISBN: 9786155638794

Enciklopédia 4


Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Goofry>!
Tóth Gábor Ákos: Kinyírlak

A könyv ezzel a címében beszédes kétértelműséggel egy sarki újságosbódé leárazott krimijének totalitárius frászával lőcsöli ránk magát. És ezen elsődleges típusú találkozásokat, vagyis az első blikkre fölingerelt negatív érzeteinket aztán még tovább erősíti a látszatra olcsó (3490 Ft/áfával) ponyvafedeles kiadványnak már a külső megjelenése is. Mígnem a vásárlást követő posványba merülésünk során helyénvalónak gondoljuk kékkel megföstött érhálózatunk sztereotípiával injektált érzületeit. Márpedig, aki sznobériával közelít e legyártott szövegkönyvhöz, az bizony piszok rosszul jár el. És hogy mégis erre épít íróurunk, hát az már egyáltalán nem a véletlen műve. Tudniillik egy-vérből-való-elitisták volnánk vagy mi, vazze. ;)
A könyvnek jó feléig a fölvezetésen túl alig történik valami. Adott négy vén tróger irodalmár a közép-kelet európai abszurdítás hullámvasútjáról. Van itt minden, ami a közízlésnek kedves lehet: autentikus szövegfordulatok, stiláris szóhasználat, chianski-féle vulgarizmus, csapszéki filozófia. Mindezek együttese egyfajta személyes írói szerepattitűd bevállalását adják ebben az összeollózott irodalmi utalásokkal, -anekdotákkal, vendégszövegekkel fűszerezett szöveggyárban. Idővel aztán átesünk a kezdeti holtponton, beindul a cselekmény: hőseink a bulvár eszközeit felhasználva harcot üzennek a gagyi ellen. És ha eddig a pontig sikeresen kitartottunk, hát akár szívrepeső örömmel csapnánk egysmáshoz két tenyerünk, ahhoz viszont fel kellene hogy szabadítsuk olvasásban lefoglalt kezeinket, csakhogy erről most már szó sem lehet… pedig bizton tudjuk, hogy ezzel az irodalmi igénnyel és nyelvi leleménnyel megírt csúfprózával(!) sem győzedelmeskedhetünk az ergya felett. Mert a mára alkotmányos jogot nyert játékszabályaink mentén a kommersz mindig és mindent visz, mint ama övön aluli ütésekre tartogatott, szennyesre tapogatott és sokat forgott piros ász.
Befejezésül aztán már egy, az olvasmányos fikciós prózába öltöztetett irodalmi programbeszéd jól megszerkesztett szövegei formálónak egy teljes kötetté. Amellyel igaz, hogy újdonász és alapvető ismereteket nem nyújt számunkra a szerző, de jól foglalja össze a már meglévő tudnivalókat.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Goofry>!

– Már nincs kedvem az excentrikussághoz, de nincs türelmem a középszerűséghez, a gondolkodásnélküliséghez, a közönyhöz és a lelki primitívséghez sem. Egyre jobban zavar a középszer előretolulása és hogy ez magától értetődőnek számít, mert senki nem emel szót. Őrület, de már jó ideje nem láttam olyat, hogy egy rossz előadás közben felállt volna a közönség, és kiment volna a teremből. Ilyen lett a világ, megtapsoljuk a szart is.

178. oldal

2 hozzászólás
Goofry>!

Aki egy bizonyos színvonalú irodalmon nőtt fel, annak dühítő, ha hivatásos könyvkiadó által gondozott kiadványban olyan mondatokat olvas, amelyek egyszerűen nyelvtudásbeli hiányosságokat mutatnak. Persze mindent szabad, csak nem irodalomként kellene árulni. Előállíthat mindenki olyan szövegeket, amilyeneket akar, csak ne írja elé, hogy regény.

325-326. oldal

Goofry>!

A könyvekben igazából nincs más, mint szavak. Érthető, szépen fűzött, izgalmas, értelmes, érzelmes szavak. Szavakból fakadó képek, képekből táplálkozó hangulatok, hangulatok talaján nőtt érzelmek, érzelmeken átszűrt tanulság. De még valami van a könyvekben: idő.

43. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv
Goofry>!

Az olvasók kiskorúsításánál nincs nagyobb bűn.

330. oldal

Goofry>!

Nos, szerintem, az öregedés egy ajándék. Tulajdonképpen életemben most először lehetek az, aki mindig is szerettem volna lenni. Persze nem a testem! Időnként én is kétségbeesem a ráncaim, a táskás szemem, a megereszkedett fenekem miatt. És gyakran meghökkenek azon az öreg nőn, aki visszanéz rám a tükörből, aki pont úgy néz ki, mint az anyám… – Sosem cserélném le az én nagyszerű életemet, a szerető családomat, az én csodálatos barátaimat a kevésbé ősz hajért vagy egy feszes hasért. Ahogy korosodtam egyre kedvesebb lettem a magam számára és kevésbé kritikus magammal. A saját barátommá váltam. Nem tolom le magam, ha több süteményt eszem a kelleténél, vagy nem vetem be az ágyat, vagy megveszem azt a virágtartót az erkélyre, amire semmi szükség nincs, de jól néz ki. Ki törődik azzal, hogy hajnali négyig olvasok, vagy játszom a kumputeren? Táncolhatok a régi muzsikára, ha úgy tartja kedvem, és sírhatok a régi szerelem emlékén… és meg is teszem. Ha jól sejtem ezzel te is így vagy. Sétálok a vízparton egy olyan fürdőruhában, amiben kidomborodnak a testrészeim, és önfeledten vetem bele magam a hullámokba, ha jólesik, és nem törődöm a motorcsónakból rám vetett sajnálkozó pillantásokkal. Ők is lesznek öregek. Tudom, persze, azt is, hogy időnként feledékeny vagyok. És hát van is néha mit elfelejteni az életből. De azért a legfontosabb dolgokra emlékszem. És nagyon boldog vagyok, hogy elég soká éltem ahhoz, hogy megőszülhessek. Ahogy múlnak az évek, egyre könnyebb pozitívnak lenni. Egyre kevesebbet kell törődni azzal, mit gondolnak mások. És nem teszek fel magamnak sem kérdéseket. Ráadásul fenntartom magamnak a jogot, hogy ne legyen igazam.

229-230. oldal

Kapcsolódó szócikkek: öregedés · öregség
Goofry>!

[…] igazából az a tét, hogy az egyre fogyatkozó könyvolvasók műanyagot kapnak-e a pénzükért, vagy igazi húst, vért, libidót, katarzist.

125. oldal

Goofry>!

A non-fiction könyvek a valóság leírását nyújtják, s hozzá gyakran valami útmutatót is, hogy hogyan lehet a valóságba beavatkozni. Kételyeknek a non-fictionben helye nincs. A non-fictiont csupán két veszély fenyegeti: az idő és a nyomdahibák.
Gondoljunk csak bele: az irodalom soha nem fog ilyen nehézségeket előidézni. Mire szolgál az irodalom? A valóságot írja le? Számít ez valamit? Nehéz ilyen kérdésekre pozitív választ adni, az mindenesetre biztos, hogy az irodalom nem avul el.

320. oldal

Kapcsolódó szócikkek: irodalom

Hasonló könyvek címkék alapján

B. E. Belle: A telepi lány
Mérő Vera: Lúg
Marilyn Miller: Az egyetlen
Ella Steel: Az egyezség
Bucsi Mariann: Ébredés
Ruby Saw: Leah
Ella Steel: A szeretet dallama
Hayden Moore: Nem játékszer
Szaszkó Gabriella: Engedj el
Bihary Péter: Migránsok