A ​világ közepén (Édesvízi mediterrán 3.) 45 csillagozás

Tóth Gábor Ákos: A világ közepén

Akik ​az előző két kötetben (Édesvízi mediterrán, Szerelmem, Balaton) végigkövették a kanadai magyar házaspár „honfoglalását” a Balaton-part egyik legfestőibb szegletében, nem fognak csalódni Tóth Gábor Ákos balatoni trilógiájának befejező részében sem.

Mikor már azt gondolnánk, hogy az Oaks család boldogsága elől elhárult minden akadály, főhőseinkkel együtt kénytelenek vagyunk azzal szembesülni, hogy a Fenséges Romként emlegetett örökség felújítása és a hozzá tartozó, kincset érő szőlőbirtok művelése közel sem emészti fel annyi energiájukat, mint az a sokszor mulatságos felsülésekhez vezető igyekezet, hogy a helyiek befogadják őket maguk közé a szerénytelenül csak a világ közepeként aposztrofált Balatonszépén.
S bár látszólag minden adott lenne ahhoz, hogy felhőtlenül elmerüljenek a hamisítatlan balatoni élmények olykor szó szerint mámorító forgatagában, vagy éppen együtt kávézzanak Gérard Depardieu-vel, ehelyett hol felváltva loholnak Oaks idős apja után – aki… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
XXI. Század, Budapest, 2020
300 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155638022
>!
XXI. Század, Budapest, 2019
300 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155638022
>!
XXI. Század, Budapest, 2016
300 oldal · ISBN: 9786155638077

1 további kiadás


Enciklopédia 4

Helyszínek népszerűség szerint

Balaton · Magyarország · Balatonfüred


Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

BBetti86>!
Tóth Gábor Ákos: A világ közepén

Ezt a sorozatot nem a cselekményért kell olvasni, ezt a részt sem. Hangulat, család, Balaton – ezek a kulcsszavak.
Újra nyár van, az Oaks família 2. éve él Balatonszépén. Gond akad: most éppen a szennyvíz jön vissza, mert egy fa gyökerei nem jó irányba tekeregnek, és megint lehet építkezni. A kaput is rendbe kellene tenni. Egy idős barát halála után újabb örökséggel is meg kell birkózni. Ezen felül látogatóba jönnek Francoise francia rokonai, és az asszonynak akad más titka is…
Nem érdemes, nem is lehet jó tartalmi összefogót írni róla. Ezt már el is engedtem. Csak úszok a fejezetekkel, örülök a szép tájleírásoknak, és próbálom beleélni magam a balatoni mediterrán hangulatába.
Nekem a 3. kötetre már kicsit sok, hogy mennyire azt igyekszik bizonyítani, hogy a balatoni mediterrán van olyan, mint az olasz vagy a horvát. Most egy teljes párbeszéd fel is lett idézve, amivel kezdetben Rita mama ezt reklámozta…
A humora nem pont az enyém. Kellemes, limonádés kikapcsolódás, de nem nevettem rajta jókat. Kis helyzetpoénok vannak, de egy délutáni szappanopera szintjén.
A szereplők nem fejlődnek, ugyanolyanok, mint korábban is. Lassan halad itt minden, és én küzdök azzal, mennyire más életstílus van ebben a könyvben, mint ami nekem kézre áll. A kevesebb pénz, de időmilliomosok – amikor órákig csevegnek egy ismerőssel, akivel összefutnak, amikor minden ráér. Pihentetnie kellene, a hangulatát át is érzem, de ez engem idegesít. Én az a személy vagyok, aki beosztja a perceket is, aztán mindig fut a határidők után. Most gondolkoztam, olvasás közben, milyen lenne egy ilyen nyugisabb életmód, de nem tudom elképzelni. Olvasva is húzta az idegeim.
Amit még cseppet nehezményezek, hogy a fülszövegben bereklámozott új jövevénytől vártam, hogy majd feldobja a sztorit és humort hoz, erre kiderül, hogy lelőtték a regény végi poént, happy endet a fülszövegben.

Felixa P>!
Tóth Gábor Ákos: A világ közepén

Bátran ki merem jelenti, hogy mostanra elfogult lettem a sorozattal kapcsolatban. Balaton…, Balatonszépe, ahol az igazi, balatonközeli élmények születnek…
Ugyanolyan szórakoztató és magával ragadó, mint az előző kötetek mindegyike. Nem vettem vele zsákbamacskát. Ismét süt a lapokról a Balaton környezetének szeretete. A jól megismert humor, a gasztronómiai kalandtúra továbbra is elengedhetetlen kelléke a történetnek. Jó volt újra elmerülni az „édesvízi mediterrán” hangulatában. Már nem is kérdés, hogy mi a sorsa a negyedik résznek: olvasás.

klaratakacs P>!
Tóth Gábor Ákos: A világ közepén

Nem teljesen értettem, hogy miért ennyire alacsony a százaléka a sorozat harmadik kötetének, nekem ugyanis ugyanolyan szórakoztató volt, mint a többi. Igaz nincs igazán egybefüggő történet, de a helyzetek, az emberek, hangulatok, leírások lekötöttek és nagyon elszórakoztattak. (A férjem csak kapkodta a fejét, hogy mennyit kuncogok olvasás közben.) Talán a Balaton varázsa lehet ez is, mivel pl. a Napsütötte Toszkánát nem bírtam elolvasni, pedig hasonló szerkezetű könyv.
Igaz, volt néhány ismétlés, de mivel nem egyhuzamban olvastam a könyveket, jó volt visszaidézni ezeket a sztorikat is.
Külön kiemelném a hasonlatokat, Wodehouse-t idézően humorosak.

pieta4>!
Tóth Gábor Ákos: A világ közepén

Mivel a sorozat részeit egymás után olvasom, így még idegesítőbbek a hibái. Sose zavart, ha egy új kötet esetében visszautalások vannak korábbi történésekre, még ésszerű is, mert nem veszítjük el a fonalat, ha több idő telik el az olvasások közt. Itt viszont kiborító az agyonismételt sztorik száma azért is, mert nem csak célozgatás, körülírás van, hanem bekezdéseket szóról-szóra átemelve másol. A 3. könyv is így indult, de szerencsére egy idő után az író elhagyta ezen idegesítő szokását, s végre értékelhetően, néhol meglepően viccesen tudta folytatni.

landi72 P>!
Tóth Gábor Ákos: A világ közepén

Az elfogultságom továbbra is megmarad, mert a Balaton érzékeny pontom. A könyvvel sikerült ráhangolódnom a közeledő balatoni utazásunkra. Viszont ez a rész nekem már egy kicsit vontatottnak tűnt, néha picit untam is… de szerencsére gyakran megjelent a Balaton, vagy egy-egy szépen megfogalmazott leírás, hasonlat, ami ebből kizökkentett. A történet volt pörgős, nem volt izgalmas…de mégis átjárta egyedi hangulat, ami miatt mégis tetszett. A mélyre szántó gondolatokat, mely időnként fel-felbukkantak egy sajátos, óniróniába hajló humor járta át, ami időnként nekem már túlzónak, erőltetettnek tűnt, de aztán rájöttem, hogy ez azért van, mert itt tipikusan férfihumorról beszélhetünk, és nő lévén, valószínűleg én nem voltam elég fogékony rá, ami nem is baj.„Viszont a gyakori ismétlődések, visszautalások a korábbi részekre, nekem zavaró volt. Nem éreztem szükségességüket. Persze, gondolom, ennek az volt a célja, hogy az egyes részek önállóan is megállják a helyüket, de ha egymás után olvassuk a köteteket, ez egy idő után már olykor ront az összhangon. Összességében úgy éreztem, hogy a könyv elolvasása után még jobban elmélyült benne a Balaton iránti vonzalmam.

Krumplicsku>!
Tóth Gábor Ákos: A világ közepén

Jogos kérdés, hogy ha már az előzőért sem lelkesedtem, miért szereztem be és olvastam el a harmadik részt…. hát azért, mert az első szép, tavaszodó napon hazaérve a Balatonról szerettem volna meghosszabbítani az érzést, és nem jutott más eszembe, mint hogy van itt egy harmadik rész, hátha…
Hát nem.
Már a könyv első felében azt kérdezgettem magamtól, hogy vajon miért kellett megírni ezt a könyvet? Azaz, mi volt az a nagy elmesélni való még a Fenséges Rommal és az átköltözéssel és a balatoni új élettel kapcsolatban, ami indokolta a történet három részre széthúzását? Másképpen: ha ez egy mese lenne, érdemes lenne-e elmesélni, mi van a happily after ever után? Ha semmi, vagy nem túl sok, akkor nem biztos, hogy érdemes új könyvet írni róla (ha csak nem magas irodalmat alkotunk, melynek a célja pont a semmi, az átlag bemutatása, de ez már egy másik dolog ;-) ) Összességében arra jutottam, hogy amennyi megírandó volt ebben a harmadik részben, az összes három folytatást két felé osztva -persze megszerkesztve, nem csak nyomdatechnikailag ketté osztva a három helyett- befért volna.
Sajnos a könyv kb. feléig nem sok minden történeik, középtájt egy picit legalább mintha beindulna valami…. de aztán mégsem: az egész gyakorlatilag apró mozaikok összessége, aminek persze van létjogosultsága, ha a darabkák kiadnak valami nagyobb képet… sajnos, nem érzem, hogy ez itt megvalósult volna (mondom, mintha valami azért beindulna, de aztán abbamarad)
Azt a balatoni hangulatot, amit pedig balgán itt kerestem, bármennyire is akartam (de tényleg, annyira akartam szeretni a könyvet és felfedezni mindazt, amit az elsőben imádtam), csak nyomokban találtam meg (tehát nem tudom, még ha két rész is lett volna, feszesebbre szerkesztve, visszajött-e volna ezzel az első hangulatából is valami…. de hátha). Így a hangulat (ami miatt belecsaptam az olvasásba) pont annyira volt meg benne, amennyire egy májkrém is tartalmazhat mogyorót és dióféléket…. (nem, ez rosszmájú volt…. talán ennél azért több balatoni hangulat volt… legyen akkor a hasonlat egy híg, éppen csak megszínezett szörp és a szörp alapját adó gyümölcs: ha nagyon koncentrál valaki, még beazonosíthatja, hogy milyen gyümölcsből készült, de hogy intenzív eper vagy málna íze lenne…..)
Ahogy szívesen olvasok (olvasnék) rengeteg magyar történelmi könyvet is, úgy szívesen olvasnék költözős-feel good, de Magyarországon játszódó könyveket is, ahol kicsit nevethetünk magunkon (igen, ilyenek vagyunk mi magyarok). A Napsütötte Toszkána vagy az Egy év Provance-ban sikereit nyilván nem ostromolhatnák, de talán a magyar piacon népszerűek lennének.

Seasnail P>!
Tóth Gábor Ákos: A világ közepén

Még mindig kissé vegyesek az érzéseim, bár összességében jobban tetszett, mint a második rész. Mégis néha az volt az érzésem, hogy a sorozat megírásához született ihlet kifulladóban van, és ami még idegesítőbb és most már kifejezetten zavaró, az az, hogy ezt az űrt úgy próbálja az Író kitölteni, hogy unalomig ismételgeti több alkalommal is saját magát. Időnként viszont kifejezetten fantáziadús és tetszetős fordulatokat vett a cselekmény, ezeket a részeket nagyon szerettem olvasni. Ami pedig tökéletesen szerethetővé teszi az egész sorozatot, az a balatoni hangulat leírása, így csak ennek a megéléséért is akár, a következő részt is a kezembe fogom venni.

Vivóca>!
Tóth Gábor Ákos: A világ közepén

Közel 300 oldalon át gondolkodtam, hogy szól-e valamiről a könyv.
Az eddigi cuki sztorik is sziruposak, elnagyoltak voltak, most azonban úgy éreztem, hogy sok szálba belekap, végül egyikből sem lesz semmi.
Lezárás érzete is volt, bár tudtam, hogy a polcon még 2 rész lapul, ha itt befejeződött volna, akkor sem lett volna kevésbé kérek. Bár ugyanez elmondható volt a második rész után is.

Amit ad a könyv: jó hangulatot, megnyugvást, balatoni életérzést, mintha tényleg ilyen gondtalan lenne a világ. Ami nyilván nem, de még 2 részig engedem hamis hepiendekbe ringatni magam :D

bdoró>!
Tóth Gábor Ákos: A világ közepén

Az itt olvasott szöveges értékelések után megvallom, hogy kicsit félve nyúltam a befejező részhez. Azonban kellemesen csalódtam! Nem volt sem több, sem kevesebb, mint az előző részek. Ugyanúgy hozta az író azt a könnyed stílust, amit eddig is.
Szerintem nem akar ez a trilógia több lenni, mint ami valójában: egy sikeres vállalkozás egy magyaros „toszkánhangulatú” könyv megalkotására.

Kildor>!
Tóth Gábor Ákos: A világ közepén

Egy tipikusan nyári limonádé olvasmány. Néha már zavar a sok cicoma az írásban, de a 3. könyv után is érdekel az Oaks család élete, így nem bántam meg, hogy ismét meglátogattam a Fenséges Rom lakóit.


Népszerű idézetek

harbetti>!

Nos, valahol azt olvastam, hogy korunk egyik legjellemzőbb kortünete a fecsegés. A tartalom nélküli beszéd és szóváltás. A felszínes, hipergyors üzenetváltások közben pedig megfeledkeztünk a hallgatás gondolatérlelő fontosságáról. No persze akadnak olyanok is, akik a hallgatást egyenesen művészetnek tekintik, megint mások szerint a csönd maga az ezüstfényű út a teremtőhöz. Ha nincs hallgatás, akkor a sok beszéd mellett nem megy át a valós üzenet a másikhoz. Pedig a jó kapcsolatokat – és nem csak a párlapcsolatokat – az is jellemzi, hogy van benne érzelemmel és tartalommal teli csend. Nem feszült csend, nem sértett csend, nem zavart csend, nem büntető csend… csak csend. Csak hallgatás és meghallgatás.

115. oldal

Piedra>!

Az életet nem érezni vagy valaminek tartani (mondjuk folyamatos versenynek) kellene, hanem lehetőségek szerint mind teljesebben megélni.

216. oldal

landi72 P>!

A tó felé fordulva mindennap ugyanaz a látvány tárul elém. Ugyanakkor mégsem.
Olyan, mintha egy élő fényképezőgép lennék, amely hangulatokat képes exponálni. Hol dagerrotípiák melankolikus barnáját vetíti a zsongó, buja tájra, hol a szürkében összeolvadó víztükör és égbolt hideglelős sajtófotóit keretezi a szivárvány bulváros ívével. De leginkább, mint valami speciális tükörreflex, azzal szembesít: vajon meddig tart izgalomban, dobogtatja meg a szívemet ez a már-már elcsépelt panoráma.

108. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Balaton
harbetti>!

Ahogy elnéztem a szűkebb környezetemet, leginkább a változástól féltek. Amikor pedig megérezték az előszelét, elővettek valami ósdi mondást a sifonérból, átfestették az épp divatos ideológiai mázzal, majd megtették élő hagyománynak.

265. oldal

harbetti>!

Meg lehet sértődni a világra, de annak az idős embernek kivételesen izgalmas és karakteres belső világgal kell rendelkeznie, hogy ott mindig jól és komfortosan érezze magát. És valljuk meg őszintén, ez azért nem mindennapos. A nagy átlag ezernyi szállal kötődik ahhoz a világhoz, amelyet ki akar zárni: röviden, ez csak duma, és rendre a hiányból és a csalódottságból eredő sértődöttség áll mögötte.

215. oldal

klaratakacs P>!

végre talán sikerül megfejtenem, miféle rugóra jár a helyiek gondolkodása. ….
E helyütt akkor van nyert ügyed, ha kicsit tökéletlen vagy, ha feljön a szar a házad alól, és ha mindezen tudsz akár nevetni is. Kifejezetten kedvelik, ha hibázol, ha pofára esel, mert akkor felajánlhatják a segítségüket… Ami olyan, amilyen, de legalább szívből jön. Ez már majdnem olyan, mintha szeretnének.

288. oldal

BBetti86>!

Azért, mert az időjárás megbolondult, még nem kell mindenkinek követni a példáját.

5. oldal

Hóvirág72>!

Üdvözlünk a Magyarország nevű kalandparkban!

247. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Magyarország
Hóvirág72>!

Már alig vártuk, hogy leereszkedve a Bakony lankáin, megpillantsuk a narancsos alkonyi fényben fürdő Balatont, és alaposan megmerítkezzünk benne.

268. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bakony · Balaton
batkamoly>!

Nekem mondhatsz bármit. Magad számára kell helyes válaszokat találnod.


A sorozat következő kötete

Édesvízi mediterrán sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Nemere István: A fantasztikus nagynéni
R. Kelényi Angelika: Szédítő Balaton
Leiner Laura: Valahol
Leiner Laura: Higgy nekem
Farkas Andrea: A Főnök ajánlata
Anne L. Green: Elfojtott vágyak
Leiner Laura: Ég veled
Rick Riordan: A villámtolvaj
Jeff Kinney: A nagy kiruccanás
Julia Quinn: És boldogan éltek