Szex ​és szocializmus 68% 33 csillagozás

Az alapos munkával megírt könyv sokkal több annál, mint amit a címe sugallna az olvasónak. Aki egy sikamlós sztori olvasására gondolna a cím alapján, hatalmasat fog csalódni a könyvben. A szerzők szinte minden szemszögből körüljárták a témát, a népesedéspolitikától kezdve az abortuszon át egészen a naturista mozgalomig. Olvashatunk a korszakban köttetett házasságok különlegességeiről, külön kitérnek a szerzők az 1974. évi I. törvényre, amely a férjhez ment nők névviselését szabályozta. A kötet egyik legérdekesebb része az Ifjúsági Magazin bemutatása, amelyből nem hiányozhat Veres Pál rovata sem és szóba kerülnek a legfontosabb témák, amelyekkel a magazin foglalkozott. Külön fejezetet szenteltek a korszakbeli prostitúciónak, amelyet a rendőrség és a korabeli szociográfiák szemszögéből mutatnak be. Az 1985-ös szépségverseny is központi helyet kap a könyvben, amelynek külön érdekessége, hogy a döntőbe jutott még két élő résztvevő szemszögéből is megismerhetjük az esemény történetét. Képet kaphatunk arról is, hogy a korszak főbb filmjeiben hogyan ábrázolták a szexualitást, illetve a másság megjelenítését két film alapján ismerhetjük meg. A könyvet a keletnémet lányok balatoni kalandjai zárják. Külön érdeme a könyvnek, hogy a szerzők szinte minden fejezet elején bemutatják, milyen módszerrel dolgozták fel az adott témát. A szöveget képek egészítik ki, amely még érdekesebbé teszi az olvasmányélményt. Egyetlen negatívum a mindössze 160 oldalas terjedelem, amely miatt túl gyorsan végezhetünk a könyvvel. A könyv ajánlható bárkinek, akit érdekel a Kádár-korszak társadalomtörténete!

Szakkönyv ennyire még sosem kötött le. Ez az első könyvem a szerzőtől, de egyáltalán nem bántam meg, hogy levettem a könyvtár polcáról. Nem megy bele nagy részletességgel a témákba, de figyelemfelkeltésre pontosan elég. Nem vagyok otthon ebben a korszakban, én még nem is éltem az 1985-ös szépségverseny idején, újdonság volt az Ifjúsági Magazinról olvasni. A szüleimtől rákérdeztem, hogy ők olvasták-e ezeket, mondták, hogy igen.

Felnőtt az a korosztály, akik már a rendszerváltozás után születtek.

Korrekt könyv, alaposan körüljárja a témát. Sok kis extra érdekességgel is szolgált, pl. megtudtam, hogy Ráday Mihály egy 1968-as, NDK-beli nudistastrandon töltött időszak alatt és hatására növesztett és kezdett szakállat viselni, és hogy a Mielőtt befejezi röptét a denevér c. filmet egy éjszakai rádióműsorban (Szilágyi János: Halló, itt vagyok) elhangzott igaz történet ihlette.
    Nekem a képek minősége és kötetbe szerkesztése nem tetszett; érdemes lett volna az IM oldalpárjait is fotózás helyett beszkennelni inkább, – de sajnos elmondható, hogy a képszerkesztés összességében is átgondolatlan és teljes amatörizmust sugároz.

Ennél átfogóbb és összefüggőbb könyvre számítottam, csak néhány szeletét emelte ki a tejes képnek.

Ez most nem volt olyan érdekes, mint a Kádár leányai, a szerző csak bele-belekap a témákba. Inkább ötletadó volt számomra, hogy milyen filmeket nenézzek meg, milyen témák érdekelhetnek még a kérdéskörben. Kifejtve viszont egyik sem volt nagyon. Sajnálom, picit csalódás volt, pedig nagy örömmel kezdtem bele.

Az igazat megvallva.. nem erre számítottam.
Kicsit száraz olvasmány ez nekem az a helyzet. Mit szépítsem? Unalmas.

Érdekes volt, de mégsem… Van benne egy csomó törvény, meg miegymás, dokumentumokra hivatkozik, de közben magát a dokumentumot nem teszi bele. Újságoknál is példálózik esetekkel, de maga az eset nincs leírva. Kicsit több személyes interjú, élmény sokat dobott volna az olvashatóságon.
(Ez nem volt túl értelmes vélemény, de remélem, valamennyi átmegy belőle.Bocsi)

Régóta szemeztem ezzel a könyvvel a könyvudvarban. Nagyjából olyan volt, amilyenre számítottam: áttekintés a Kádár korszak szexualitáshoz való viszonyáról. Tetszett, hogy foglalkozik a prostitúcióval, a szépségkirálynő választással és más témákkal, amikre nem gondoltam volna „szex” körbe tartozó témákként, pedig nagyonis azok. Amit negatívumnak tartok, az a források szűkössége egy-egy fejezetben. Van, hogy kizárólag Nők Lapja és IM cikkek elemzésével foglalkozik a szerző, ami nyilván kevés a korabeli közbeszéd/gondolkodás megértéséhez. Összességében jó olvasásélmény, de szakmainak túl kevés, szórakoztató irodalomnak meg túl szakmai. Egy 160 oldalas kötetbe nagyjából ennyi fér bele, éppenhogy elég ahhoz, hogy kedvet adjon a függelékben megjelölt könyvekhez.