Sárga, ​mint a nap 0 csillagozás

Kötetem tizenöt írása két forrásból táplálkozik. Az egyik az otthoni, a másik a városba szakadt fiatalember találkozása az „élettől”. Ez a két alaptéma. Két egymástól messze eső világ. Ami talán mégis közelíti őket, ami közös bennük, az az „öregektől” tanult befelé figyelés és a szűkszavúság.
Talán a csendről kellene nehány szót mondanom.
Arról a termékeny csendről, amely régi estéken, a lámpagyújtás előtt megtelepedett a konyhánkban, s amikor az „öregek” – nagyapám, apám – pipázva, cigarettázva, úgy tudtak dolgos életükről „mesélni”, hogy nagyokat hallgattak … Hányszor próbáltam megfejteni hallgatásaik titkát … Most már tudom, ez a csönd volt az ő mindennapi költészetük. Ez a befelé figyelés. Ezt kaptam tőlük útravalóul … Gyöngyörű ajándék. Ez vitt közel az emberekhez, ez nyitotta fel bennem azt a tiszta forrást, mely az írás felé sodort, hogy valljak róluk, magamról, s mindarról, amit meg tudok „emészteni” a világból…