A ​falu rossza 71% 21 csillagozás

Ezt is szerettem a kötelezők közül. Egyszerű történet, egyszerű cselekménnyel, egyszerű szereplőkkel. spoiler

A falu rossza egy csalódott szerelmes legény, aki bosszút akar állni régi szerelmén. Nem rossz dráma, de nem is maradandó élmény.

Tóth Ede népszínműve 1873-ban megnyerte a Nemzeti Színház egy pályázatát és a két évvel későbbi színpadra állítása után műfajának egyik legsikeresebb darabja lett, így azzal a várakozással álltam neki, hogy itt bizony valami újat és jót fogok kapni. Hát, nem igazán jött össze a dolog.
A cselekmény szerkezete a végletekig egyszerű és ezt megfogalmazhatom szépen (az eltérő szociális rétegek, az ebből fakadó szerelmi konfliktusok) és kevésbé szépen (mindent felvonultat amit a században szokás és nagyon nem mutat semmi újat) is, de a legnagyobb fájdalmam az volt, hogy amíg a régebben olvasott Szigligeti Ede Csikósát (ami majd' ötven évvel korábbi!) nagyon szerettem, addig itt csak a hasonlóságokat láttam – igen, tudom, ezek kvázi „kötelező” elemek.
Persze el tudom képzelni, hogy a dalok, a korban nagyon jól csattanó poénok miatt ez élvezhető lehet (de inkább csak színpadra állítva), de a sokadik hasonló drámát olvasva már inkább csak húzom a számat, hogy azért lehet jókat írni és nem sok kell egy jó komédiához.
Az egyetlen dolog, ami feljebb húzta kicsit a szememben az a zene kezelése, mert ezt látni és hallani tényleg jó lehetett. Itt nem csak szimplán be van építve a zene, hanem egyenesen szereplőkké lépnek elő például a cigány muzsikusok, így cselekményelemmé válik, ez pedig szerintem egy fantasztikus megvalósítás.

Iskolában színre is vittük a rövidített verzióját, én a családnevemmel stimmelő lány voltam. Rengeteget röhögtünk, jó kis darab ez.

Humoros kis darab, de nem hagyott bennem mély nyomot…