A ​sci-fi politológiája 74 csillagozás

Tóth Csaba: A sci-fi politológiája Tóth Csaba: A sci-fi politológiája

Vajon a valóságban is működhetne a Star Trek pénz nélküli világa? Miért nem akart Katniss Everdeen a lázadás arca lenni? Aligha van olyan sci-fi-rajongó, aki ne akarna még többet olvasni Luke Skywalkerről vagy a Dűne sorozat fűszeréről. Ez a tudományos ismeretterjesztő könyv visszarepít minket kedvenc science fiction univerzumainkba, s elemzéseit olvasva, újraélhetjük kedvenc hőseink kalandjait. A politikai rendszerek kapcsán érdekes gondolatkísérletekre hív minket a szerző, s elemzi többek között a Mellékes igazságban és Az éhezők viadalában rejtőző politikai dimenziókat, az egyes szereplők motivációit és a választás alternatíváit.

Tartalomjegyzék

>!
Athenaeum, Budapest, 2018
328 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632937977
>!
Athenaeum, Budapest, 2016
314 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632935287
>!
Athenaeum, Budapest, 2016
360 oldal · ISBN: 9789632935515

Enciklopédia 2


Kedvencelte 4

Most olvassa 10

Várólistára tette 71

Kívánságlistára tette 80

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
vicomte P
Tóth Csaba: A sci-fi politológiája

A fantasztikum az a zsáner, ami az első utópiák és mesés elemekkel tűzdelt szatírák óta erősen át van itatva az aktuális politikai-gazdasági, közéleti helyzetre való reflexióval. Nem is meglepő, hogy a modern értelembe vett SF-ek között is rengeteg olyan művet találunk, amelyekben szintén kulcsszerepet játszik valamely való életből ismerős motívum.
A szerző egyik legnagyobb érdeme, hogy ebben a könyvben nem csak a nyilvánvalóan átpolitizált műveket elemzi ki, hanem olyanokat is vizsgál, amelyek nem arról nevezetesek, hogy mélyrehatóan feszegetne társadalmi-gazdasági kérdéseket.
Bármely emberek (vagy legalábbis emberi motivációknak megfeleltethető lények) által alkotott civilizáció definíció szerint csak valamiféle politikai rendszer keretei között létezhet. Tóth Csaba a szakember alaposságával vizsgálja meg, hogy ez, a történet egésze szempontjából gyakran másod vagy harmadlagosnak tűnő keretrendszer, mennyiben határozza meg a szereplők helyét a cselekményben, illetve a világban betöltött helyükre milyen befolyással van.
Bár bizonyos művek elemzésénél volt olyan érzésem, hogy annak alkotói korántsem voltak teljesen tudatában annak, hogy az általuk leírt világ és annak politikai rendszere milyen, a való világból is ismerős feszültségekkel és ellentmondásokkal terhelt, de ez önmagában legalább annyira izgalmas, mint annak a feltételezése, hogy mindezt teljesen tudatosan így alkották meg.

A Star Wars univerzum első hat filmjét időrendben végigkövetve nem csak egy demokratikus rendszer megbuktatásának forgatókönyve, de az is élesen kirajzolódik, hogy az egyszemélyi diktatúra milyen önpusztító módon emészti fel önmagát. Ennek ellenére nem gondolom azt, hogy Lucas számra a Császár személye és a Birodalom militáns diktatúrája eredendően mélyebb tartalommal bírt volna, mint egy legyőzendő mesebeli gonosz ellenfél. Azért is gondolom ezt, mert minden tiszteletem mellett az előzmény trilógiában a politikai háttér felépítése és az események, amelyek a Köztársaság bukásához vezettek finoman szólva is kimódoltak spoiler voltak. Gyakran éreztem azt, hogy bár értem a rendezői szándékot, de sántít a megvalósítás… Ennek ellenére úgy gondolom, hogy Lucas – még ha sablonosan és megbiccenve is – de jól mutatta be, hogy milyen problémák vezettek a Régi Köztársaság bukásához. Ezek közül a régi vesszőparipám, a Jedi Rend elitizmusa, szektajellegű felépítése és dogmatizmusba hajló elvei miatti antidemokratikus volta és testidegensége még akkor is kulcsszerepet játszott volna, ha Palpatine-nek egyébként nem is az lett volna elsődleges célja, hogy őket elpusztítása.
Még ennél is izgalmasabb volt bizonyos értelemben a Star Trek univerzum politikai rendszerének elméleti rekonstrukciója spoiler, ami meglehetősen utópisztikus (és még annál is naivabb) alapokról indult a ’60-as években. Tóth Csaba elemzése rámutat arra, hogy valójában a Föderáció társadalmi berendezkedése nagyon sok szempontból Heinlein Csillagközi Inváziójának katonaállamánál is antidemokratikusabb. Sőt, az, hogy a Csillagflotta admirálisai gyakorlatilag kontroll és elszámoltatás nélkül, egy elit katonai diktatúra vezetőiként döntenek az egész Föderációt érintő politikai kérdésekben, enyhén szólva is elgondolkoztató. Ez engem személy szerint korábban is nagyon zavart, még ha nem is fogalmaztam meg ezt ilyen explicit módon. spoiler
De az ezeken kívül elemzett filmek és könyvek – mint az Éhezők viadala, a Dűne, az Alapítvány vagy épp a Mellékes trilógia, Babylon 5 és a Battlestar Galactica – kapcsán is számos érdekes meglátással lehet gazdagabb az olvasó, ami némileg más megvilágításba helyezheti az adott műveket.

Úgy gondolom, hogy ez a kötet azok számára, akik jobban meg akarják érteni az SFF világok működését, vagy fel akarják ismerni, ha az író ilyen szempontból elbliccelte a munkát – netalán saját SFF regényen dolgoznak – kötelező olvasmány.
De rajtuk kívül is mindenkinek érdemes forgatni – nyilván az a jó, ha az idézett műveket valamennyire ismeri az olvasó, de nem feltétlenül elvárás – mert nem csak olyan alapvető politikai fogalmakkal ismertet meg, mint a hatalmi ágak, hanem ismerős példákkal illusztrálja, hogy ezek szétválasztása, miért a demokráciák alapja, és hogy ennek a szétválasztásnak a megszüntetése, milyen veszélyekkel jár össztársadalmi szinten.

Összefoglalva, számomra ez a könyv az egyik legjobb modern példája volt annak, hogy a popkultúrát mennyire komolyan kell és lehet venni, s ha egy hozzáértő szakértő nyúl a témához, akkor milyen érdekes új aspektusok villannak meg az egyes jól ismert művek kapcsán.

2 hozzászólás
>!
phetei P
Tóth Csaba: A sci-fi politológiája

Mindig örvendetes, ha egymástól látszólag távol álló dolgok kapcsolódnak össze, vagy pedig ha tudományos igényességgel kerül feldolgozásra egy „tudománytalannak” tartott terület. A Félszerzet órája kapcsán már örvendeztem egy sort spoiler a különböző diszciplínák összefonódásának csodás hatásairól, jelen könyv esetében pedig hasonló helyzet áll fenn.

Persze eleve ironikus, hogy a science-fiction esetében „tudománytalanságról” írok, de azt gondolom, hogy a sci-fi a nagy általánosságban még mindig ponyva területnek számít az irodalmon (vagy egyéb médiumokon) belül. Szerencsére, A sci-fi politológiája az egyik élő bizonysága annak, hogy a zsáner széleskörű elfogadottságának – még ha lassú – növekedése is örvendetes tény; akkor is ha ez viszont nem éppen úgy történik ahogy azt a műfaj rajongói szeretnék. A fantasztikum terjedésében nagy szerepe lehetett annak, hogy az elmúlt években e műfaji kavalkád egyes elemei gyakorlatilag bebetonozták magukat a mainstream popkultúrába. Manapság minden metrószerelvényen van legalább egy Trónok harca vagy egy Harry Potter kötet, mindenki látott már legalább egy Marvel filmet.

A sci-fi nagy tragédiája, hogy egyelőre nem talált magának ilyen „mindenható” megjelenési formát, leginkább a különféle YA disztópiákat és az ilyen-olyan paranormális románcokat kezdi a szélesebb közönség azonosítani a sci-fi-vel. Van benne ürhajó, idegen lény, robot meg lézerpisztoly: sci-fi. A „hard sci-fi” közönség ezeket pedig eltartott kisujjal befogott orral szemléli, automatikusan marginalizálva a véleményét a globális trendektől; vagy pedig, azzal van elfoglalva, hogy kinek a kutyája ugat hangosabban spoiler.

Jelen könyv szerepe, emiatt azt gondolom túlmutat önmaga, tudományos ismeretterjesztő mivoltán is. Egyrészt a sci-fi-t egy olyan oldaláról mutatja be, ami messze meghaladja a lézerkardozós, ufós közvélekedést és össztársadalmi szintre hozza le a hiperhajtóművek világát, másrészt pedig nem válogat az alzsánerek között, jól megfér benne egymás mellett az ultraklasszikus Dűne és a modern YA sztár Éhezők viadala.

Ilyen formán ez a könyv többszörösen is katalizálja a sci-fi ügyét. Egyrészt áttör egy falat a hard és az YA között azzal, hogy ezeket egy kalap aláveszi. Ez elengedhetetlenül szükséges lenne szélesebb körben is ahhoz, hogy legalább valamiféle párbeszéd meginduljon a sci-fi elemeket használó YA olvasó és író tábora és az elefántcsonttornyába szorult keményvonalas sci-fi közösség között; másrészt a nagyközönség számára is komolyanvehetővé, értelmezhetőbbé teszi a műfajt. Mindkettőre nagy szükség lenne, hogy a tudományos-fantasztikum ne csak szűk körök beposhadt pocsojája legyen.

Már csak az kellene, hogy minál többen olvassák. :)

>!
Aigi P
Tóth Csaba: A sci-fi politológiája

Ha vegetáriánus cápák elé vetnek, akkor is vállalom, elfogult vagyok az ilyen típusú könyvekkel. Mindegy, hogy a mátrix kapcsán gondolkodtat Platón ideáiról, a mesterséges intelligenciáról, vagy Dr. House karakterén keresztül az erkölcsről, a hazugság természetéről, vagy akár a 24-et vizsgálva a döntéselméletekről, kötelességről és altruizmusról, a lényeg, hogy új megközelítéseket, elméleteket vessen fel. Mivel a politika éppúgy átjár mindent, mint Jedit az erő, és a jobb sci-fi történetek mind jól kidolgozott gazdasági és politikai háttérrel rendelkeznek, adott volt a lehetőség, hogy Tóth Csaba élvezetes, elgondolkodtató könyvet hozzon össze.
Szó van benne a Jedik politikai szerepvállalásáról (ami azért is érdekes, mert szeretünk úgy gondolni a rájuk, mint akik mindig az egyetemes erkölcs nevében cselekednek), az Arrakis-i fűszer birtoklásának következményeiről, Katniss jelleméről, szerepvállalásáról, a Star Trek utópisztikus világképéről, a Radch Birodalom berendezkedéséről és még sorolhatnám. És ha már elemzi ezen világok politikai rendszereit, akkor már párhuzamokat is von és példákat is hoz az emberiség történelméből. Ha ezekkel az esszészerű írásokkal bárkit rávesz arra, hogy észrevegye, a politikát nem lehet ignorálni az életünkből és nem is olyan rémisztő vizsgálatunk tárgyává tenni azt, vagy csak arra, hogy kritikusabban, több szemszögből vizsgálja rajongott világait, akkor már megérte elkészíteni.
A szöveg tartalmilag nem bonyolult, tehát nem kell száraz szakszöveget sejtve menekülést fontolgatni. Néha az elméletek belemagyarázottnak tűnhetnek (ezzel szerintem semmi gond nincs, mert minden értelmezés csak gazdagítja az alapanyagot), és számomra a témaválasztások koncepciója nem volt egyértelműen felismerhető. A mások által említett helyesírási hibák is előfordulnak, de mivel nem vagyok birodalmi nyelvtan-rohamosztagos, ezért ez a része nem érdekel (furcsa is lenne ha érdekelne azok után, hogy a saját leírt szövegemet sem olvasom át :)), ahogy az a néhány tárgyi tévedés sem amit találtam. Helyenként önismétlő és ez egyetlen olyan tulajdonsága, amit tényleg nem szerettem, de minden apró hibája ellenére is határozottan szórakoztató és gondolatébresztő könyv.

1 hozzászólás
>!
makitra P
Tóth Csaba: A sci-fi politológiája

Olyan nehéz a jogi hivatásom és a hobbim, a sci-fi között bármi kapcsolatot találni, hogy mindig örülök egy ilyen kötetnek. Különösen akkor, ha olvasmányos, érdekes és közérdeklődésre számot tartó témákkal foglalkozik és mindenki által ismert univerzumokat dolgoz fel. Tegyétek félre a cinizmusotokat és merüljetek el a galaktikus politika bugyraiban!

„A könyv ezen túl is egy élvezetes szellemi játék, hiszen az ismert univerzumokat egy kicsit más szempontból is meg tudjuk vizsgálni. Hiába foglalkozom társadalomtudománnyal, mégis a legritkább esetben gondolkodok el egy film vagy regény kapcsán, hogy vajon milyen a politikai rendszere. A morális kérdések során persze sokszor előkerül a diktatórikus rendszerek problematikája, de általában nem vizsgáljuk a konkrét intézményeket. Izgalmas kérdés, hogy a Jedi Tanács vajon csakugyan idegen test-e a Köztársaság rendszerében, mi lehet a szerepe a Csillagflottához hasonló militáns szervezetnek a Föderáció demokratikus felépítésében vagy hogy csakugyan a Battlestar Galactica politikai rendszere a legjobb a sci-fi által felvázolt megoldások közül. A szerző a különböző világokat főleg egymással, ritkábban történelmi példákkal hasonlítja össze, és így működőképességük és hasznosságuk megítéléséhez ad kulcsot.”

Bővebben: http://www.prozanostra.com/iras/idegen-e-politika-tudom…

4 hozzászólás
>!
marschlako P
Tóth Csaba: A sci-fi politológiája

Előre leszögezem, nem szeretem a politikusokat*, így a politika sem érdekel**. Mégis érdekes, s helyenként – bár gyakran polemizáltam magamban a szerzővel – kifejezetten élvezetes volt e könyvet olvasni. Itt-ott azonban úgy éreztem, hogy – Pilinszky szavaival élve – a szerző leméri hány kiló egy hattyú, s kilúgozza a transzcendens elemeket az adott univerzumból.

Ezzel együtt (vagy ennek ellenére?) Tóth érdekes összefüggéseket emelt ki (bár Leckie Radch-trilógiájához eddig nem volt szerencsém – s az itt olvasottak sem hozták meg hozzá a kedvemet), még ahhoz is kedvet kaptam, hogy megnézzem az Éhezők viadala trilógiát (a könyvekre azért nem jött meg az étvágyam, vagyis annyira sok időt azért mégsem szánnék rá), mivel annak világa sokkal árnyaltabb, mint gondoltam volna. Helyenként azonban úgy éreztem, teljesen idegen világokat, kultúrákat próbál beszorítani az emberi gondolkodás Prokrusztész-ágyába, nem tagadva persze, hogy azért érdekes volt megnézni ebből a szemszögből is.

Összességében pozitív élményekkel búcsúztam életem első és utolsó sci-fi politológiájától, mert mindent összevetve legalább elgondolkoztatott; de azért rossz volt látni visszaköszönni pl. Palpatine módszerét napjaink világában. Ha más nem, az legalább vigasztal, hogy a Birodalom kérészéletűnek bizonyult a Köztársasághoz viszonyítva, hiszen magába volt kódolva a bukása.

* Nem tudom hol olvastam, de nagyon egyet tudok vele érteni: egykor régen még léteztek államférfiak, ma nekünk már csak politikusok jutottak.
** Akkor miért is olvastam el Az államot vajon?

>!
Mrs_Curran_Lennart P
Tóth Csaba: A sci-fi politológiája

Érdekes volt, bár helyenként kicsit száraz. A megemlített példákból – Star Wars, Dűne, Éhezők viadala, Star Trek, Radch birodalom – az utolsóról semmit sem tudtam és persze így az elemzés kevésbé érthető. A Jedi-tanács idegensége vagy a Föderáció céljai azonban érdekes megvilágításba helyezték a dolgokat.

>!
mandris P
Tóth Csaba: A sci-fi politológiája

Nem egy világmegváltó mű, de kellemes olvasmány. Érdekes, felvillant néhány olyan szempontot, amire nem feltétlenül gondol az olvasó, és megkérdőjelez bizonyos olyan alapvetéseket, amelyeket esetleg a boncasztalra kerülő művek rajongói megkérdőjelezhetetlennek ítélnének. Ezen túl pedig a rám gyakorolt hatása leginkább abban mutatkozik, hogy egyrészt 5%-kal nőtt az Éhezők viadala trilógia újraolvasásának valószínűsége (még mindig nem túl magas, de ez szignifikáns növekedés), a Radch trilógia folytatásának valószínűsége, illetve egy fokkal elégedettebb lettem a Star Wars előzmény-trilógiával. Ez ugyan nem jelenti azt, hogy önszántamból újranézném a Klónok támadását, mert túlzásokba ne essünk, de nem kizárt, hogy a könyvet elolvasom. Legalább kiderül, hogy HC volt a hibás a rossz élményért, vagy a történet maga. Mindhárom fent említett eredmény jelentős. Ja, meg persze szeretném újranézni a Battlestar Galacticát. Mondjuk azt eddig is, de most még inkább.

1 hozzászólás
>!
WerWolf
Tóth Csaba: A sci-fi politológiája

Politika és sci-fi? Igen! Attól, hogy elsiklunk felette olvasás közben, nagyon is jelen vannak a történetekben. Egyes univerzumokban ezek a politikai berendezkedések határozzák meg a cselekmény lefolyását, a morális értékeket, amit a szereplők képviselnek. Vagy éppen a konfliktusok alapját.
Tóth Csaba szépen körüljárja a Star Wars, Az éhezők viadala, Star Trek, A Dűne, Battlestar Galactica és még sok más sci-fi univerzum politikai hátterét. Azonban ezeket nem csak bemutatja, hanem elemzi is az egyes szereplők tetteinek politikai súlyát, vagy éppen a győzelmét. Palpatin hatalomra kerülését is szépen levezeti, az buktatók nagy részével. Azzal, hogy a Köztársaságban egy személy ekkora hatalomra tett szert és megalapíthatta a Birodalmat, jól leírja nem csak a Star Wars demokratikus berendezkedésének hibáit, hanem a mi világunk gyenge pontjait is. Valamint ezekben az univerzumokban rámutat az anomáliákra is, amire talán még az írójuk sem gondolt.
Érdekes, ahogy végigvezet a Dűne sorozaton is.
Külön dicséret, hogy Az éhezők viadala akciódús környezetéből volt szeme Tóth Csabának következtetéseket levonnia Panem berendezkedését illetően és nem csak egy tipikus diktatúrának írta le.
Annak ellenére, hogy van pár regény amit nem olvastam, az ezekről szóló fejezetek sem voltak unalmasak vagy érthetetlenek, mert Tóth Csaba minden lényeges információt közölt.
A kötet végére egyre rosszabbul érzem magam, hogy a Dűne sorozatot még csak filmen láttam, de nem olvastam még. Így pár említett regény mellé ez is felkerül a várólistámra.
Sci-fi rajongóknak kötelező, másoknak pedig ajánlott :)
Érdekes, elgondolkodtató és szórakoztató.

>!
Spaceman_Spiff IP
Tóth Csaba: A sci-fi politológiája

Értékeltem a szándékot, vagyis hogy elemző szemmel nyúlt a sci-fihez, és teljesen megértettem, miért övezte olyan nagy érdeklődés Tóth Csaba politológus kötetét – elvégre a sci-fi és a politika külön-külön is sok embert érdekel. De számomra nem volt elég, hogy a kötet főleg leíró jellegű volt, úgy éreztem, nem ad sokkal többet annál, mint amit a tárgyalt filmek megtekintése vagy a könyvek elolvasása során maga a befogadó is képes megállapítani. Azóta persze rájöttem, hogy ez nincs így, sokan nem úgy ülnek be mondjuk a Star Wars újabb epizódjára, hogy azt figyeljék, milyen politikai elemei és rendszerei vannak az adott filmnek. Vagy egyszerűen csak nem is fogalmazódik meg bennük, hogy ezekre figyeljenek, amikor annyi minden más elvonja a figyelmet: hihetetlen látványvilág, váratlan fordulatok, idegenek, egymásnak feszülő jó és rossz küzdelme.
Megértettem, hogy nagy erénye a kötetnek, hogy rávilágít ezekre a „rejtett” elemekre, kiemeli őket, és kicsit elősegíti, hogy az emberek jobban odafigyeljenek ezekre.
Ennek ellenére továbbra sem tartom ezt egy kimagasló munkának, számomra kifejezetten csalódás volt anno, még ha utólag látom is az erényeit.

>!
Jaina
Tóth Csaba: A sci-fi politológiája

Nem titok, hogy Asimov Alapítványa, King Végítélete és úgy általában a sci-fi/disztópia-függőségem miatt választottam anno a szociológia szakot. Ennek már bő 12 éve, a mánia maradt :) Nagyon tetszett ez a könyv, felvonultatta az összes kedvenc univerzumomat (még a Babylon5-öt sem hagyta ki!) és rengeteg olyan témát tárgyalt, amin a könyvek olvasása, a sorozatok nézése közben én is sokszor elgondolkodtam. Egy problémám volt: rengeteg gond volt a szöveggel, szerintem a szerkesztő maximum gyorsan átfutotta, sok helyesírási és mondatszerkesztési hiba maradt így benne :(

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
ppayter

A science fiction világok megalkotói csodálatos világokat képzeltek el.

(első mondat)

>!
BBetti86

Athéniak és spártaiak, rómaiak és barbárok, keletiek és nyugatiak, keresztények és muzulmánok – az emberiség története „mi és ők” konfliktusáról szól.

197. oldal

>!
jano_andriska

Ám a Star Trek nemcsak az utópiákat megvalósítani kívánóknak, hanem az utópiakritikusoknak is fontos tanulságokkal szolgál. Az utópikus gondolkodást nagyon sokan kritizálják azért, mert a tökéletlenségek felszámolásának érdekében gyakran vezet oda, hogy eszmék nevében zsarnoki lépések születnek. Lehet, hogy a legtöbb utópia megalkotóját jó szándék vezérelte, hangzik az érv, ám a gyakorlatban az utópikus gondolkodás a történelem során szinte mindig zsarnoksághoz vezetett. A francia forradalom nemes eszméi a jakobinus diktatúrához, a kommunista elképzelések a sztálini terrorhoz vezettek. Az utópikus gondolkodás bírálói szerint mindezek nem véletlenek. Nem egyszerűen arról van szó, hogy valami elromlik a megvalósítás során, hanem az utópikus gondolkodás szükségképpen zsarnoksághoz vezet, mert meg akarja megváltoztatni az emberi természetet, s mikor ez nem sikerül, kényszert alkalmaz a „nemes” cél érdekében. Ebben a kritikai megközelítésben az utópikus megközelítés maga a probléma.

115-116. oldal, 4. fejezet - Politika ott, ahol ember nem járt azelőtt (Athenaeum, Budapest, 2016)

>!
Saileach P

A Stargate Atlantis-sorozat ad egyfajta választ erre a kérdésre az árnyak bemutatása kapcsán. Az árnyak egy fejlett technológiával rendelkező faj, amely sajátos biológiai evolúció következtében úgy fejlődött ki, hogy egyetlen komoly tápláléka az ember: az ember létenergiájának elfogyasztása az egyetlen módja az árnyak tartós életben maradására. Saját galaxisukban az árnyak évezredek óta módszeresen vadásznak az emberekre. Ezáltal nemcsak saját éhségüket elégítik ki, de biztosítják azt is, hogy az ott élő emberek ne fejlesszenek ki olyan technológiát, amivel sikerrel lehetne felvenni a harcot velük szemben. Amikor a sorozat hősei, a Földet is magában foglaló galaxis technológiailag fejlettebb emberisége szembekerül ezzel az új típusú ellenséggel, az élet-halál harc elkerülhetetlen – ám ennek nemcsak az árnyak gonoszsága, hanem biológiai impulzusa az oka.

2 hozzászólás
>!
Saileach P

A Star Warst rengeteg kritika érte a faji, a nemi és a kisebbségi szerepek bemutatása miatt: a fehér szereplők dominanciája, egyes fajok – így elsősorban a buckalakók – sztereotip ábrázolása vagy az LMBTQ-kapcsolatok hiánya azt sugallta, mintha a messzi, messzi galaxisban nem sikerült volna meghaladni korunk számos problémáját. E kritikák azonban nem veszik figyelembe a Star Wars legnagyobb erényét: a fajok együttélését e galaxisban természetesnek találjuk. A faji szempontok meghaladásának nincs jobb bizonyítéka, mint az, hogy egy szereplő faji hovatartozása semmit nem mond el arról, jó vagy rossz, hősies vagy gonosz karakter. A Star Wars univerzuma így fajilag „vak” – ami sokkal kevésbé mondható el a másik nagy science fiction franchiseról.

1 hozzászólás
>!
Saileach P

Ez a gondolat az, ami intuitívan is rímel igazságérzetünkre: ha sokan gazdagok, és kevesen szegények, akkor biztosan a szegények munkája teszi lehetővé a gazdagok jólétét.

1 hozzászólás
>!
Dávidmoly

A propaganda politikai funkciója egy diktatórikus berendezkedésben a rendszer „fenntartási költségeinek” csökkentése: sokkal egyszerűbb – és a rezsim fenntartóinak szempontjából olcsóbb – irányított hírekkel, a rendszert éltető propagandával biztosítani az állampolgárok engedelmességét, mint mindenhol a katonai erőre építeni. A náci Németország sokkal nehezebben győzte volna le ellenfeleit, ha a lakosság egy jelentős része a propaganda hatására nem hitte volna el, hogy a náciknak igazuk van, illetve hogy országuk győzelme elkerülhetetlen. A propaganda lehetővé tette az erőszakszervezetek (a titkosrendőrség vagy a hadsereg) számára, hogy az országon kívüli ellenségekre koncentrálhasson.

84. oldal, II. Az éhezők lázadása

>!
Dávidmoly

Asimov ezzel a dilemmával az utopisztikus, a szűkösséget meghaladó társadalmak egy alapproblémájára világít rá: ha nincs szűkösség, ha minden ember eleve megkap mindent, amire csak vágyhat, mi motiválná a fejlődésre? A Star Trek válasza erre az emberi természet átalakítása volt – Asimov azonban az embereket olyanoknak képzelte, amilyenek ma. S az ilyen körülmények között a túlzott jólét a stagnálás szinonimájává vált az Asimov alkotta világban.

251. oldal, VII. Egyenlőség és egyenlőtlenség a jövőben

Kapcsolódó szócikkek: egyenlőség · Isaac Asimov
>!
Saileach P

A kapitalista rendszerekben az elitek gazdagsága nem a sokaság fizikai munkáján alapszik: sokkal inkább az öröklött vagy megszerzett tőke befektetése, a technológiai innováció vagy a kereskedelem adja a jólét alapját. Ami azonban ennél is fontosabb: az elitpozíció egyik fontos tulajdonsága, hogy igyekszik elterjeszteni a rendelkezésre álló technológiákat, és az ezekből szerzett hasznot újra befekteti további innováció céljára. Mindez lehet igazságtalan – gyakran az is –, ám annak, hogy az elit bizonyos technológiákat megtartson magának, semmi értelme nincs. Olyan ez, mintha a Szilícium-völgy újabb és újabb technológiai újításokat fejlesztene ki – ám azokat csak a Szilícium-völgy lakói használhatnák.

Szintén nem racionális az elit részéről fizikailag átjárhatatlanná tenni az elit és a tömegek közötti határokat. Az elit pontosan azáltal tudja hatalmát megtartani, hogy azt üzeni: bizonyos esetben bárki az elit részévé válhat. Ez jelent motivációt az ambiciózus embereknek, hogy ne az elit megsemmisítésére, hanem az abba való bekerülésre összpontosítsanak. Az elit maga termeli ki a vele szemben ellenséges forradalmi mozgalmat, ha ezt nem veszi figyelembe.

1 hozzászólás
>!
jano_andriska

Történelmünk során megfigyelhettük, hogy a legtöbb zsarnoki rendszerrel szemben soha nem lázadnak fel. A Szovjetunió, Kambodzsa vagy a náci Németország elnyomó, diktatórikus rendszerei nem lázadásba buktak bele. A Római Birodalommal szemben éppen úgy nem tört ki lázadás, ahogyan a középkori királyságoknak is ritkán kellett valóban veszélyes népi ellenállással szembenézniük. Az utóbbi évtizedekben Földünkön sok elnyomó rezsimmel szemben alakult ki fegyveres ellenállás. Ám a legstabilabb diktatúrák – Észak-Korea vagy Szaúd-Arábia – eddig még nem rendültek meg. Vajon miért nem lázadnak fel az elnyomott társadalmak? Pontosan azért, ami miatt kezdetben Katniss is igyekszik minél távolabb tartani magát minden lázadó gondolattól: a lázadás haszna jellemzően csak hosszú távon jelentkezik – „költségeivel” viszont azonnal szembe kell nézni: a lázadás kirobbantói gyakran az elnyomó hatalom első áldozatai.

58. oldal, 2. fejezet - II. Az éhezők lázadása; Politikai konfliktusok Az éhezők viadala-trilógia politikai rendszereiben (Athenaeum, Budapest, 2016)


Hasonló könyvek címkék alapján

Filippov Gábor – Nagy Ádám – Tóth Csaba (szerk.): Párhuzamos univerzumok
Burger István (szerk.): Galaktika 239.
Kip Thorne: Az Interstellar és a tudomány
Jules Verne: A rejtelmes sziget
Jason Fry: Star Wars: Az ébredő Erő – Fantasztikus keresztmetszetek
Edwin A. Abbott – Olof Johannesson: Síkföld / A nagy számítógép
Lawrence M. Krauss: A Star Trek fizikája
Jeges Károly: Utazás az atomok birodalmában
I. M. Zabelin: Hairhan rejtélyei
Mark Stevenson: Mit hoz a jövő?