Tóth Béla azt a föladatot kapta 1882-ben, hogy tudósítson a tiszaeszlári perről. A mendemonda szerint azért esett rá a választás, mert megbízói azt remélték: tárgyilagosságával valamiképp ellensúlyozni fogja az elfogultnak, filoszemitának tartott Eötvös Károlyt. Nem is okozott csalódást. Már ami a tárgyilagosságot illeti. Leutazott a per színhelyére, Nyíregyházára, s első dolga volt, hogy megkeresse a vád tanúját. Erre így emlékezett maga Tóth Béla: „Fél órát beszélgettem a koronatanúval és a fejemet fogva szaladtam le a lépcsőn. Ilyen hallatlan rossz és hazug darabot játszani a világ előtt, Magyarország jó hírnevének rovására. És, hogy még én segítsek az ország ilyen megaláztatásában. Hát huszonöt Dariusnak sincsen annyi kincse, hogy én ezt megcselekedjem.” Visszajött Pestre, összeveszett megbízóival, állását is föladta. Máig szóló kemény leckét adva mindazoknak, akik saját hasznuk érdekében szakadatlanul kiárulják nemcsak a tényekre alapuló igazságot, hanem az ország érdekeit,… (tovább)
A magyar anekdotakincs 10 csillagozás

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A magyar irodalom jelesei
Kedvencelte 1
Most olvassa 1
Várólistára tette 5
Kívánságlistára tette 7

Kiemelt értékelések


Nagyon megörültem neki, mikor megtaláltam a polcon és lelekesen vetettem bele magam, hogy majd egy jót időutazok. Sajnos inkább hamar elfáradtam:-(, sok rövidebb történe is van, de gyakran nem értem már a neveket, utalásokat, címeket ami a 130 évvel ezelötti olvasónak valószínűleg még napi emlékeiben élt. Ez nem a könyv hibája, inkább az én tájákozatlanságom, lehet, hogy több lábjegyzettel a mai olvasónak szórakozatóbb lenne… vagy töri szakosoknak:-)
Népszerű idézetek




A büszke Kalliope nádas házakba nem látogat el se nálunk, se másutt. Bizony a mi népünk is járatlan a históriában; … De mikor a szántó – vető ember az ekefordulónál megpihen egy kicsit, letörüli arcát porlepett ingével és végignéz a rónán, egész addig, a hol az ég csókolódzik a röggel: egy munkaédesítő, boldog nagy érzés támad benne: hogy ez a roppant föld az övé. Napkeleti apáink megszerezték, dicsőséges királyaink megtartották, vitéz hadvezéreink oltalmazták
5 - 6. o




Midőn az érsek egyszer 1670-ben az oltárnál bemutatta a vértelen áldozatot apáink Istenének, könnyező szemmel sóhajtott föl:
– Boldog Isten, mire jutánk!
A ministráló inas nem állhatta meg, hogy ő is ne szóljon közbe:
– Bizony, elég ebül vagyunk kegyelmes uram!
Mire az érsek így mordult rá:
– Hallgass, ördög szánkázza meg az anyádat! Nem rád bízták az ország dolgát!
49. oldal




Marha
Ujházi Edének kedves szavajárása volt ez, kivált írókkal szemben. Ha valakit nem marházott le az irodalomból a mester: biztosan megsértődött.
A politikusok közül is a kedvenceit marházni szokta. Igy például Polónyi Gézát. Mikor aztán Polónyi 1906-ban miniszter lett, találkozott Ujházival a Kossuth Lajos-utcán. A miniszter már előre nevetett a mester zavarán:
-No, látod, mester mi lett belőlem? Ugy-e most már nem mersz marházni?
Ujházi nagy alázatossággal vette le előtte a kalapját:
– Óh, kegyelmes uram , most már csakugyan vigyáznom kell a nyelvemre, mert igazán nagy marha lett belőled!




Az utasok egy hő nyári nap megvonultak egy terebélyes fa árnyékába és elszenderedtek.
25. oldal
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Zalai Szalay László: Öreg Szuhay ·
Összehasonlítás - Magyar Zoltán: A Rétiember ·
Összehasonlítás - Miskolczi Miklós: Kacagtató Sztalin-városi anekdoták ·
Összehasonlítás - Hammer Ferenc: Fekete & fehér gyűjtemény ·
Összehasonlítás - Selmeczi Kovács Attila: Elfeledett magyar mesterségek és népélet ·
Összehasonlítás - Oláh Andor: „Újhold, új király!” ·
Összehasonlítás - Magyar Zoltán: A magyar népi kultúra régiói 2. ·
Összehasonlítás - Kertész Manó: Szokásmondások ·
Összehasonlítás - Borsos Balázs: A magyar népi kultúra régiói 1. ·
Összehasonlítás - Bihari Anna – Pócs Éva: Képes magyar néprajz ·
Összehasonlítás