Tóth ​Árpád összes versei 9 csillagozás

Tóth Árpád: Tóth Árpád összes versei Tóth Árpád: Tóth Árpád összes versei

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

>!
646 oldal
>!
Athenaeum, Budapest, 1947
296 oldal

Most olvassa 1

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Ibanez P>!
Tóth Árpád: Tóth Árpád összes versei

    
„Ellobbant lángelmék halk muzsikája
Füröszti fáradt, sáros lelkemet,
S úgy fáj, hogy éltem mért fonnyadt sivárra,
Mint holt mező, mit tar homok temet.”
    

Simán megkapja az öt csillagot, mert Tóth Árpád az egyik kedvenc költőm. Olyan frissesség, játékosság és moderniség árat több költeményéből, amellyel nagyon ritkán találkozni (főleg az abban a korban élt költőknél). Ugyanakkor az összes versnek köszönhetően persze, hogy belefutottam jó pár olyanba, amelyeket nagyon untam, ez főként a kötet végén lévő Rögtönzések részben volt, illetve mikor a politikára húzta rá a szatirikus sorokat. Azokat nem tudtam élvezni. Egyébként a versek tekintetében egy nagyon jó értékelést találtam itt: https://moly.hu/ertekelesek/2545795, egyetértek Heni soraival.
    

„A sötétség, az éji, rút csuha,
Lebomlik a fák törzsén nesztelen,
S borzong a jó hüvösben meztelen
Az erdő, az örök buja csuda:
Most, mielőtt pompás testét kitárja
Mindenkinek, nyújtózik hallgatag,
S várja, hogy a vén, dús kéjenc, a Nap
Aranyfésűt tűzzön nagy, zöld hajába.”
    

Örültem, mikor az iskolából jól ismert lila nyakkendők rám daloltak :-D, jó volt újraolvasni diákkorom kedvenceit. Ugyanakkor rengeteg olyan költeménybe futottam bele, amelyek gyönyörűek, mégis kimaradtak még a szöveggyűjteményből is. Ezek voltak (majd szépen be is rakosgatom őket a verses zónába): Ez már nem nyári alkonyat , Az órainga, Egy lány a villamosban, A tejút alatt, Miért, Március, Szeretnék átölelni, Pompázó, lusta, édes alkonyat, Ave morituri, Kedves Pál, Egy pad elégiája. Ráadásul a Töredékek között is találtam jókat, mint az Ó, minden, mily szép, Megváltozik és jót mosolyogtam Az ember tragédiáján, főleg, mikor a fennmaradó színeket elmossa az eső :-D
    

„Majd egyszer… Persze… Máskor… Szebb időkben…
Tik-tak… Ketyegj, vén, jó költő-vigasz,
Majd jő a kor, amelynek visszadöbben
Felénk szive… Tik-tak… Igaz… Igaz…
Falon az inga lassú fénye villan,
Aludjunk vagy száz évet csöndben át…
Ágyam mellett elkattantom a villanyt.
Versek… bolondság… szép jó éjszakát!”

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

B_Tünde P>!

MEDDŐ ÓRÁN

Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.
S magam vagyok a föld kerekén.

20. oldal

deDolus P>!

…Be jó február van!
Csak aztán, ha jégről s bálakból kilépnek,
Megmaradjon kedve a mulató népnek,
S ne lenne példájuk olvadó hóember,
Hanem igaz szívű, hűséges jóember…

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

A HAJA…

Akár egy régi kurtizán
Valaha Alexandriában,
Kinek arany-pánt csillogott
Ametisztszínű lágy hajában,
Úgy jön a halvány alkonyat,
A hold arany csíkjával ékes,
Eléje tárom arcomat,
Astarte édes lánya, égess!

1925

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

HÓFEHÉRKE

Igen, ez csak vers: lim-lom, szép szemét,
Játék, melyet a halk gyermek, a Vágy
Faragcsál, s olykor lustán félbehágy,
S merengni húnyja álmatag szemét.

Most ezt faragta: kis szonett, setét
Szavakból ácsolt bús ébenfa-ágy.
S ráfekteti gyengéden gyenge, lágy
Szerelmem holt, virágos tetemét.

Pihenj, szerelmem! nézzenek a boldog
Élők, mint nyugszol némán, hófehérbe,
Tündérmeséim édes Hófehérje.

Ágyad szélén vigyázva üljenek,
Mint árva törpék, furcsa, bús koboldok,
S csendeskén sírjanak a halk rimek.

1911

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

DANTE

Írt lázasan… S míg áldott tolla siklott,
Úgy rémlett: vérző szívvel csakugyan
Bejárja a bús, bíboréjü poklot,

S eléje két szomoru árny suhan,
Mint gerlepár, édes fészekre vágyva,
Fáradtan, halkan, csöndben, lassudan.

Az egyik a Francesca karcsu árnya,
Fehér vállát csapkodja szennyes orkán,
Védőn simul hozzá bús arcu párja,

S beszél az asszony, mézes alkony-órán
Hős Lancelotról, mint olvastak ők,
Mint reszkettek Ginevra bűnös csókján,

Hogy fordult egyet a világ velök,
Hogy égett a kettőjük ifjú teste,
Míg csókra összehajlott a fejök,

S hogy nem olvastak többet aznap este…

1913


Hasonló könyvek címkék alapján

Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai
Pilinszky János: Pilinszky János összes versei
Radnóti Miklós: Erőltetett menet
Radnóti Miklós: Válogatott versek / Ikrek hava
Szabó Lőrinc: A huszonhatodik év
Radnóti Miklós: Tajtékos ég
Pilinszky János: Pilinszky János összegyűjtött versei
Ady Endre: Ady Endre összes verse
Radnóti Miklós: Meredek út
Ady Endre: Ady Endre összes költeménye