Tóth ​Árpád összegyűjtött versei és versfordításai 18 csillagozás

Tóth Árpád: Tóth Árpád összegyűjtött versei és versfordításai Tóth Árpád: Tóth Árpád összegyűjtött versei és versfordításai

A kötet csoportosítva tartalmazza Tóth Árpád műveit.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Osiris Klasszikusok

>!
Osiris, Budapest, 2006
730 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633799321
>!
Osiris, Budapest, 2002
730 oldal · keménytáblás · ISBN: 9633799325
>!
Osiris, Budapest, 2000
732 oldal · ISBN: 9633799325

Enciklopédia 13


Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

>!
sztimi53 P
Tóth Árpád: Tóth Árpád összegyűjtött versei és versfordításai

A valaha élt egyik legzseniálisabb fordító (aki nem hiszi, olvassa el az Archaikus Apolló-torzót vagy A hollót), a költészete pedig maga a melankólia és a magány. Egy róla elnevezett iskolába jártam, és nem bántam, hogy emiatt az átlagosnál jóval többet foglalkoztunk a műveivel.

>!
efem
Tóth Árpád: Tóth Árpád összegyűjtött versei és versfordításai

Én (is) egy róla elnevezett gimibe járok. De amúgy is az egyik legnagyobb magyar költő.


Népszerű idézetek

>!
Sli SP

ÁLARCOSAN

Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?
Bocsáss meg érte. Hisz ha tudnám,
A világ minden fényét s melegét
Szórva adnám.

Kastélyokat. Pálmákat. Táncokat.
Ibolyákkal a téli Riviérát.
Vagy legalább egy-egy dús, összebújt,
Boldog órát.

De most oly nehéz. Most egy sugarat
Se tudok hazudni, se lopni.
Vergődő és fénytelen harcokon
El kell kopni.

Az Antikrisztus napjai ezek.
Csillog a világ szörnyű arany-szennye.
Röhögő senkik, balkörmű gazok
Szállnak mennybe.

S én lent vergődöm, és nem tudja más,
Hogy csöndem éjén milyen jajok égnek.
De légy türelmes. Jön még ideje
Szebb zenéknek.

Csak légy türelmes. Maradj, míg lehet,
Váró révem, virágos menedékem.
Most álarc van rajtam, zord és hideg,
De letépem,

Vagy szeliden, míg elfutja a könny,
Öledbe hajló arcomról lemállik,
S te ringatsz, ringatsz jó térdeiden
Mindhalálig.

242. oldal, Versek - 1927 (Osiris, 2002)

>!
eme P

ÁPRILISI CAPRICCIO

Az útszél: csupa pitypang,
A bokrok: csupa füttyhang.

Rigó fuvoláz; rája tíz
Zugból is felcsivog a csíz.

Hallgatja még a rest éj
Félálmában a kastély,

Emelve tornyát álmatag,
Mint nyújtózó kart, bár a nap

Elönti friss arannyal.
A parkban – rőt aranyhal –

Kövér úr sétál lebegő
Hassal az édes levegő

Árjában, sportruhája
Most szelídség csuhája,

Mert még nem kezdi üzletét,
És tőzsdetippektől setét

Agyában a mohóság
Helyett valami jóság

Zsendül, mint egy kis korai
Tavaszi virág szirmai,

Melyek, sajnos, lehullnak,
Ha majd e drága úrnak

Súlya alatt új és remek
Autója bőgve megremeg…

Ó, áprilisi út-szél,
Tréfás, arcomba fútt szél,

Rügyecskék, zöldacél-rugók,
Ó, fuvolás aranyrigók,

Ó, csermelyhangu csízek,
Illatos, édes ízek,

De jó most elfeledni, hogy
Az élet rút és vad dolog,

Hogy itt, amennyi arc van,
Megannyi csúnya harc van,

S hogy botrány lenne, ajajaj,
Micsoda cifra, szörnyü baj,

Ha most, annak jeléül,
Hogy tavasszal megbékül

Szegénység, bánat, szenvedés,
Belépnék e szép kertbe, és

– Áprilisi merénylő –
A hájas úrnak fénylő

Búbjára rábökném szelíd
Öklöm vidám barackjait.

>!
Sli SP

LÉLEKTŐL LÉLEKIG

Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelid,
Távol csillag remegő sugarát.

Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.

Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.

Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.

Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem?

Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szivek!
A Szíriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!

185-186. oldal, Versek - 1923 (Osiris, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: csillag · lélek · magány
4 hozzászólás
>!
Sli SP

EGY LÁNY A VILLAMOSBAN

Fiatal lány volt, ám ölébe ejtett
Szemmel már úgy ült, mint dús terhü nő,
Ki révedezve sejti már a rejtett
Jövőt, mely szíve alján csendbe nő,
Maga körül minden zajt elfelejtett,
Lesiklott róla Gond, Tér és Idő –
Körötte durva, lármás utasok
Tolongtak, s ő csak ült és olvasott.

Néztem hevült arcocskáját merengve:
Ki tudja, milyen sötét hivatal
Felé viszi szegény leányt a zengve
Robogó, zsúfolt, sárga ravatal?
De addig még övé a betűk lelke,
A kopott regény minden szava dal:
Grófnővé szépül, herceg lejt feléje,
S féltérden helyezi szívét eléje.

S megáldottam magamban ócska könyvét;
Ó, mert lehet akármi ponyva bár,
Letörli egy sorsocska árva könnyét,
S a vad világ többé nem oly sivár:
Egy árnyalattal tűrhetőbb, egy gyöngéd
Sóhajjal jobb, nem fáj úgy élni már –
Egy rossz író is így érhet föl tisztelt
Rendű és rangú harminchat minisztert!

Ó, hadd rontsák hát mások a világot,
Politikák, jelszavak és hadak!
Csak a tollakat ne fogja meg átok,
Írók kicsinyje s nagyja, rajta csak!
Isten szívét nem bízta, csak tirátok,
S míg ég és föld bús rommá omlanak,
Hű könyveinkben daloljon a lélek
Vigaszos daccal: mégis szép az élet!

172-173. oldal, Versek - 1922 (Osiris, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: könyv · olvasás
>!
Sli SP

CSUPA KUDARC…

Csupa kudarc és csupa seb vagyok,
S mégis, mint szegény, tört, útszéli fák
Rügyeznek még, mikor a nap ragyog,
Lelkem hűsiti tavaszi virág…

309. oldal, Töredékek - 1926-1928 (Osiris, 2002)

>!
Sli SP

EGY PISZTOLY CSATTANT EL

Egy pisztoly csattant el. Vagy idebent
A szívem ugrott egyet? Furcsa csend.

Egy vad fény lobbant el. Vagy csak az élet
Ájult tova? Mily különös sötét lett.

Ennyi az egész? S ha ennyi, mi hát?
Alig volt – érzed – s alig lesz tovább.

Két érthetetlen közt a józan csendben
Ülsz, mint egy üres és hideg teremben.

Káosz volt, s káosz lesz, bús, kósza, vad,
Nem lenne jobb, ha megölnéd magad?

Ó, élet édes tánca, illanása…
Egy vad fény lobja. Egy pisztoly csattanása.

239. oldal, Versek - 1927 (Osiris, 2002)

Kapcsolódó szócikkek: pisztoly
>!
MFKata

Költő könnye: több az, valamint a mások
Arcán lepergő víz. Nemesebb vonások
Borúját redőzi a homlok, s az ajkak
Édesebb zengését formálják a jajnak.
Csók ha éri néha, abból fakad búja,
Csikordul fülébe a bánat kapúja.
Őneki, szegénynek, csak ártani tud már
Csók is, hogyha éri…

Költő könnye...

>!
simiszabi

Tudd meg: szeretni kell, a gúny fintora nélkül,
a púpost, a hülyét, a gonoszt, a szegényt

Versfordítások: Charles Baudelaire - A lázadó

>!
Sli SP

BETÖRŐ

Hallod még néha a kérdést, ha búsan
Motoz benned? – Nézd, én úgy képzelem,
Mint a tehetségtelen betörőket,
Amikor hajnal felé csöndesen
Vedlett sportsapkájukat hátratolják
Izzadó és egy kissé már kopasz
Homlokukon, mert jaj, nem sikerült
Megfejteniük az acél, ravasz
Széfek titkát: zörög álkulcsaik
Vén koszorúja, s marad a titok,
S ők meglépnek szégyennel, s ajkukon
Nem tudni, mi sír: sóhaj vagy szitok?
Így jár benned, és kutatja agyad
S szíved konok rejtekeit szegény
Kérdés, mely nappal eszedbe se jut,
S éjjel is csak mint kolportázsregény
Fantómja lebben fájó homlokod
Mögé, és fölvésné a néma boltot,
Mert kincseket szeretne. Azt szeretné
Megtudni a bolond: voltál-e boldog?

256. oldal, Versek - 1928 (Osiris, 2002)

>!
Sli SP

SZERETNÉK ÁTÖLELNI…

Szeretnék átölelni ma egy embert,
Ki olyan árva s vágyak özvegye,
Mint jómagam, s kit a tavasz sziven vert,
S kondor haján kopog az ősz jege,
Kinek ha volt is pirosbetűs napja,
Tintát hozzá véréből szűrt a Sors,
Vén bánatok fia és ujak apja,
Csöndes tűnődés lankadt léptü papja,
Örűlni lassu, és csüggedni gyors;
Kit nemessé emelt a föld porából
Sok ritka szenvedés, de nem kevély
Kitűnni a törpék sekély sorából,
És címere egy hervadt falevél,
Ha kővel dobták, szivét dobta vissza,
Ha szivvel dobták, halkan énekelt…

135-136. oldal, Versek - 1917 (Osiris, 2002)


Hasonló könyvek címkék alapján

Kosztolányi Dezső: Válogatott versek és versfordítások
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél éneke
Kosztolányi Dezső: Gyémántgöröngyök
Kosztolányi Dezső: Velence
Dsida Jenő: Angyalok citeráján
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összegyűjtött versei és versfordításai
Farkasfalvy Dénes: Rilke nyomában
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összegyűjtött versei és műfordításai
Farkasfalvy Dénes: Himnuszok
Szaigjó szerzetes – Villányi G. András: Tükröződések