Jobbra ​húzott történetek 46 csillagozás

Szex, szerelem, Tinder
Tóth Anikó Dóra: Jobbra húzott történetek

Szex, szerelem, Tinder.
Erről a hármasról szól ez a könyv. Semmi fikció, csakis megtörtént, igaz sztorik, valódi emberektől. A Jobbra húzott történetek olyan kalandokról és szerelmekről számol be, amelyek a Tinder nélkül talán sosem történtek volna meg. Halál gáz vagy épp mesébe illő randik, egyéjszakás kalandok, katasztrófával záruló próbálkozások, több éve tartó szerelmek, szexi részletek, nagy viharok, eljegyzés, házasság. Ezekkel mind-mind találkozhatsz a könyvben!
Akkor igazán izgalmasak a sztorik, ha azokat mindkét fél szemszögéből megismerheted. Épp ezért a ma is virágzó kapcsolatokat pontosan így mutatja be az író, hogy minél több titokról lebbenhessen le a fátyol.

Kipróbáltad már a Tindert? Akkor számodra kihagyhatatlan ez a könyv!
Még csak szemezel ezzel a randiappal? Ha belekezdesz a történetekbe, égető vágyat fogsz érezni, hogy azonnal letöltsd.

>!
Magánkiadás, Budapest, 2017
248 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631293968

Kedvencelte 3

Várólistára tette 65

Kívánságlistára tette 68

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Molymacska P>!
Tóth Anikó Dóra: Jobbra húzott történetek

A könyv elég régen felkeltette az érdeklődésemet: alapvetően egy jó téma (millió történetem van nekem is a Tinderről), és amúgy is, szeretem a rövid történeteket. A könyv viszont nem azt hozta, amire számítottam, és így nekem egyáltalán nem jött be.
A szerző valójában nem megélte ezeket a történeteket, hanem interjúkat készített, és ezeket az interjúkat írta meg E/1 történetekben. Ha együtt voltak még a párok az interjú alkalmával, akkor mindkét fél szemszögéből ismerhetjük a történeteket.
Ha én Tinderre gondolok, eszembe jut a srác Norvégiából, aki olyanokat tudott mondani, hogy senki se akarja azt hallani, az e-sport edző, Geri, a kalapjával, a hét, amikor nagyon nem kellett volna Tindereznem, a srác, akihez filmet nézni jártam fel, meg tag, akivel életemben először és utoljára koncertrandit tartottunk, és hát jah, párom története. Mindegyik történetben az a közös, hogy vagy nagyon meghökkentő történések vannak mögötte, vagy nagyon erős karakterek. Nyilván nekem is volt borzasztó random, meg tipikus Tinder történetek, és nyilván ezek is megvannak, de ha valakinek mesélek valamiről, az tuti nem az lesz, milyen paraszt volt a tag, aki a Deákon fröccsözni akart velem (totál random dolog, de az első sztori randi része egy az egyben megtörtént velem, annyi kivétellel, hogy mi beültünk egy kocsmába, és én cukin koptattam le) Mert igen, aki Tinderezik, és kihasználja ezt, annak lesznek alapvető Tinder történetei, amiket olvashatunk is a könyvben. Márpedig ha valaki Tinderezett már, annak ez baromi unalmas lesz (hisz ezt már konkrétan megélte)
Számomra ezért nem volt olyan jó a történet. Sok ismerős történet, nagyon sok megtörtént mozzanat, és bár a történetekben volt egyedi momentum (na nem nagyon) az mégsem emelte ki a sztorit a többiek közül. Volt az SM-s rész, ami tök érdekes lett volna, ha a betegség BÁRMIT számít a történetben (azon kívül, hogy folyton emlegetik, hogy van). Vagy nagyon menő lett volna, ha a rengeteg zenész közül léegalább egy egy kicsit bemutatja azt a közeget, amiben ő alkot, és zenélget, mert ezzel is többet mutat magából, különlegessé teszi a helyzetet. Valójában nem tetszett, hogy nem voltak a karaktereket élő, és lélegző karakterek (hanem totálisan ki voltak herélve), miközben a sztorik nagyrésze olyan nyeh volt. Ha haverod meséli, elmegy, de amúgy semmi extra (érdekes, hogy Gecse Dóra: 18 randi is többet adott nekem, mert ott legalább a helyzetek jók voltak, ha a megírásuk nem is)
A másik, ami technikailag zavart, hogy minden szereplő csak egy betűt kapott, miközben a helyszínek tökre felismerhetőek. Kérdem én: miért nem lettek máshogyan megnevezne (Laci mondjuk Béla) és kicsit mondjuk a történet helyei megváltoztatva? Ha valaki rá akar ismerni, úgyis ráismer, keresztnévből pedig nem hiszem, hogy mindenki leszűrné, kiről van szó (ha meg igen, akkor kezdőbetűkkel is leszűri majd)
Érdekes ehhez kapcsolódóan, hogy bár mondom, hogy a karakterek nem voltak igazán jók, azért a harmadik történet „mesélőjét” én simán felképeltem volna, hogy térjen magához. Szerintem EZ a történet bár érdekes volt (katasztrófatúrista szempontból) és a főszereplője is „érdekes” karakter (bár az első megszólalásánál új megfejeltem volna…) ez nem egy ilyen gyűjteménybe való történet. Nagyon sok mindenről szeretek olvasni, de ez egyrészt számomra iszonyatosan obszcén, másrészről arról szól, hogy mennyire egy s*ggfej a srác, majd az egész sztorit végig s*ggfejkedi. Kell ez nekünk? Hát nem… (szegény lányt pedig eléggé sajnálom ezek után)
Mások is írták, hogy ami tényleg érdekes sztori volt, az a Fél év a pokolban és valójában egyetértek ezzel. Bár mint megírt szöveg nem üti meg a mércémet, valójában tényleg érdekes volt az a folyamat (amiből nem érzékeltetett a szerző kb semmit), ahogyan „egy akár oké is lehet” kapcsolatból a teljes pokolba száguld le a lány. Megértem, mert tényleg fontos a kapcsolati tudatosság, és tényleg érdemes volt a történet miatt olvasni.
A másik, ami nagyon zavart engem, hogy alapvetően Tinderről és a randikról szeretnék olvasni. Ez egyrészt sikerült, hiszen az alapvető Tinder élményt közepesen jól adja át (az már más kérdés, hogy milyen trivilás dolgokat ír le. Pl hogy a pasinak mennyire fontos az egész alakos kép, meg ilyenek. Ahj, ez minden társkeresőn aktív téma, akinek meg ezt mondani kell, az nem a könyv célközönsége.) Másrészről viszont engem nemigazán érdekel a céltalan, mi lett ezután történetek. A randi érdekel, ha van egy jobb sztori mögötte, oké, de a legtöbb történetet én 2-3 oldal után lezártam volna, mert egyszerűen céltalan volt, és lényegtelen. (más történeteknél, ahol egy ember több sztorit mesél pedig simán szétvágtam volna külön-külön történetekre)
Ami számomra még hatalmas probléma volt, hogy magánkiadás. Mivel részt vettem egy beszélgetésen, ahol a szerző elmondta ennek az okait, megértem, de valójában szerintem csak rosszul sült ki ebből a dologból. Egyrészről a szerkesztő munkája látszik, és nem pozitív értelemben, szerintem a szövegek nem maguktól „herélődtek ki”. Másrészről ezt a könyvet valaki hivatalosan is tördelete, és bár nem vagyok pro az ilyen dolgokban, de őszintén: én egy üveg bor után péntek éjszaka jobb tördelői munkát végzek, mint ez itt. A margók nagyon keskenyek, behúzás új bekezdésnél konkrétan nincs, a sortávolság akkora, mint a betűméret, az oldalszám hatalmas, és nem odaillő, miközben a történetek felosztása sem néz ki jól. Az pedig pontosan, és nagyon jól látszik, hol végzett sűrítést-ritkítást, pedig esküszöm, az én szemem erre olyan béna, hogy az ilyet én TÉNYLEG soha nem veszem észre. A dőlt szöveg teljesen hektikus, én nem is értem teljesen a rendszert.
Alapvetően egy délután alatt kiolvasható, ez tény, és tényleg így van. Arra, amire született, hogy más „izgalmas” Tinder történeteit leírja, szerintem nem alkalmas. Unalmas, vonatott, hosszú egy-egy történet. Nincs lényeg, és nincs benne fókusz. Ettől még nem teljesen rossz a könyv, de szerintem nagyobb élmény, ha egy ismerősödet egy jó bor mellett megkérdezed, milyen volt Tinderezni, mint ezt a könyvet olvasni.

CsakSimánDorka P>!
Tóth Anikó Dóra: Jobbra húzott történetek

Pont azt kaptam a könyvtől, amit vártam: történeteket a Tinder-világából mindenféle emberek tapasztalataival.
Voltak történetek amik mosolyt csaltak az arcomra, voltak olyanok, amiken megbotránkoztam, és a felénél tovább nem olvastam és voltak olyanok is, amiknél csak pislogtam, hogy ilyen is van.
Azért azt meg kell mondanom, hogy azok a sztorik jobban érdekeltek, amit olyan emberek meséltek, akik még nem találták meg a párjukat, mert valahogy az ő történetük mindig viccesebb, fordulatosabb, érdekesebb volt. Akik pedig megtalálták szerelmüket, azoknak furcsa volt olvasni mindkét nézőpontot, mert volt olyan, ahol mindkét fél teljesen máshogy emlékezett vissza a megismerkedésükre.
A grátiszt pedig maga az írónő, Tóth Anikó Dóra adta azzal, hogy a saját történetét is megosztotta az olvasókkal.
Összességében kellemesen kikapcsolódást nyújtott a könyv, különböző karakterekkel és történetekkel :)

julcseee P>!
Tóth Anikó Dóra: Jobbra húzott történetek

Ismerem a Tindert, használtam is, es szerintem simán meg tudnék tölteni én is egy könyvet a sztorikból, amiket átéltem. Csak én a sajat történeteimmel :). Itt sok fajta különböző történetet ismerhetünk meg. Es én őszintén azert vettem meg a könyvet, mert nagyon kíváncsi voltam hogy masoknak is vannak-e olyan fura történetei, mint nekem. Es igen. Vannak :). De vannak benne sikersztorik is, a végére már igazából csak azok vannak. Én most éppen Tinder szünetet tartok mert besokalltam. A könyvet olvasva masoknak is voltak ilyen szüntei. De a könyv végére mar szinte eljutottam odáig h ujra letöltsem. SZINTE. De azért nem. :D mindenesetre jo volt olvasni masok szemszögéből is, főleg a ferfiak oldalara voltam kíváncsi, erdekes volt, sok mindenben megerősített amit eddig is gondoltam, de azért voltak meglepődesek is. Érdekes élmény volt, szerintem azoknak is erdekes lehet akik sosem Tindereztek.

Baráth_Zsuzsanna P>!
Tóth Anikó Dóra: Jobbra húzott történetek

41 éves vagyok, szingli és Tinder-szűz. Soha meg sem fordult a fejemben, hogy letöltsem a népszerű applikációt, mert 1. özönvíz előtti erkölcsi nézeteim vannak, soha nem voltak és már valószínűleg nem is lesznek egyéjszakás kalandjaim, társat keresek, nem szexpartnert, 2. nincs időm és energiám komolytalan randikra, jól érzem magam a bőrömben egyedül is – két évem ment el rá, hogy így legyen –, zajlik az életem, nem görcsölök rá a randizásra, ha szembejön velem a lehetőség, nem mondok nemet, de csak azért, hogy legyen valakim, nem pazarlom az időmet, a minőségre hajtok, nem a mennyiségre. Akkor hogyan került a kezembe ez a könyv, ha nyilvánvalóan nem én vagyok a célcsoport? Nos, múlt szombaton egy könyvtári rendezvényen voltam Budafokon (amúgy tatabányai vagyok, és csak azért mentem oda, hogy egy könyvblogger kolléganővel találkozzam, de olyan érdekesek voltak a beszélgetések, hogy ott ragadtunk), ahol többek között elsőkötetes szerzőkkel készítettek interjút, és Tóth Anikó Dóra olyan hévvel és lenyűgöző őszinteséggel beszélt első alkotásáról, hogy nagyon kíváncsi lettem. Mivel magánkiadásban jelent meg a könyv, nemes egyszerűséggel felmentem a weboldalra, kosárba tettem, kifizettem, és másnap már meg is hozta a futár. Én pedig már ütöttem is fel az első oldalt, és aztán csak azt vettem észre, hogy szomorúan becsukom a végén a könyvet. Mert olvastam volna még. Először is végre megtudtam, hogyan működik a Tinder, mit jelent, ha valaki jobbra húznak, mi az a match, másodszor pedig több pozitív és negatív véleményt is végigolvashattam teljesen más életkorban és élethelyzetben lévő emberektől, nagyon érdekes volt ugyanazt a történetet elolvasni mindkét fél szemszögéből, és bónuszként a végén a szerző azt is elmeséli, hogyan jöttek össze a most már férjével a Tinderen (természetesen a másik fél is elmesélte, ő hogyan élte meg ezt az időszakot). Jól szerkesztett könyvről van szó, amelyik nagyon olvastatja magát, sokféle szemszögből láthatjuk, hogyan működnek a hétköznapok a Tinderen, ahol bármilyen meglepő, alapvetően mindenki társat keres, nem szexpartnert, pedig tudja, hogy ez nagyon keveseknek sikerül, ő mégis megpróbálja. Ez az izgalmas, jól megírt riportkönyv hiánypótló darab, mert nagyon emberien közelíti meg a témát, ugyanakkor megdöbbentő mélységében mutatja meg az a problémát, hogy miközben technikailag mennyire megkönnyíti a randizást ez a népszerű app, a valóságban milyen nehéz megtalálni a lehetőségek tengerében azt, akiben tényleg igazi társra találunk. A Tinderhez nem jött meg a kedvem, de már sokkal árnyaltabban látom magát a jelenséget, és azt hiszem, valami ilyesmi lehetett a szerző célja: nem arra akar rábeszélni, hogy azonnal vesd bele magad a randizásba, hanem arra, hogy ésszel használd az appot, lehetőségként tekints rá, ne megváltásként.
A teljes kritika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2017/10/05/konyvkritika_t…

cintiatekla P>!
Tóth Anikó Dóra: Jobbra húzott történetek

A szöveg egyszerű és könnyű, szóval tipikusan az a könyv, amit fogsz, és egy délután alatt elolvasol, és kellemesen kikapcsolódsz közben. Örülök, hogy megszületett a könyv, hiszen azt hiszem, magyar nyelven a Tinderről nem olvashattunk még.

Bővebben: http://teklakonyvei.blogspot.hu/2017/09/toth-aniko-dora…

zsani_konyvespolca>!
Tóth Anikó Dóra: Jobbra húzott történetek

Évekkel ezelőtt én is használtam a Tindert, és született is belőle egy több éve tartó kapcsolatom, így mindenképp szerettem volna elolvasni ezt a könyvet is. Érdekelt, hogy másnak milyen jó vagy éppen rossz tapasztalatai származtak belőle.
Érdekes volt olvasni, hogy mások milyen találkozókon mentek keresztül, főleg a párok történetei tetszettek, amikor mindkét szemszöget bemutatta az írónő.
De a kedvenc történetem akkoris a miénk.:)

3 hozzászólás
Sarok_Ildi>!
Tóth Anikó Dóra: Jobbra húzott történetek

A legnagyobb jóindulattal négy csillag.
A könyv első fele nagyon nem tetszett. Legszívesebben leüvöltöttem volna a fejét a beszélőknek. A meleg srác sztorija volt a mélypont. Nem a melegsége volt a baj, hanem az egész szöveg, ahogy meg van írva. Lehet, hogy az ő fejezetét be sem fejeztem. Már nem is emlékszem.
Ezen túllendülve már kezdett a könyv szimpatikusabbá válni, tetszett, hogy a sikersztorikat két szemszögből is olvashattuk. Érdekes volt látni, hogy a pár két tagjának milyen emlékek maradtak meg, vagy mit találtak annyira fontosnak, hogy elmondják.
Valójában itt is volt egy történet, valamelyik csajé, ami kiverte nálam a biztosítékot. Annyira túlírtnak éreztem a mondandóját, hogy a bennem off mélyen élő dramaturg(kezdemény) földhöz csapkodta magát, és azt kiabálta, hogy „miért kell pontosan tudnunk, milyen lesz az esküvői ruhája, amikor a tinderezésről szól ez a könyv?! Hát nincsenek barátnői, hogy velük beszélje meg a részleteket?!”
Mire a kötet végére értem, szinte teljesen ellágyult a szívem. Az írónő és Jancsi története nagyon tetszett. Olvasás közben végig mosolyogtam. El tudtam hinni, hogy ők valóban egymásnak lettek teremtve. Ráadásul az ő életükben a Tinder sem szokványos módon jelent meg. :)
Összességében azért nem bántam meg, hogy kezembe vettem a könyvet.

Ameriel>!
Tóth Anikó Dóra: Jobbra húzott történetek

Az írásmód tetszett, mert el tudtam képzelni, hogy az emberek így beszélnek, mindenki más-más stílusban fejezte ki magát. Lendületesek voltak a mondatok, szépen lehetett haladni vele. Nem voltak nagyon helyesírási hibák, a szöveg szépen tagolt, finom papírt használtak a lapokhoz, amitől szuper érzés volt a lapozás.

BlueDeath IP>!
Tóth Anikó Dóra: Jobbra húzott történetek

Vicces és tanulságos történetek kerültek a könyvbe, ami már csak azért is érdekelt, mert egy időben dolgoztam egy könyvön, ami a magyarok ismerkedési szokásairól szólt (más aspektusban mint ez a könyv), így kíváncsi voltam, hogy mit sikerült kihozni a témából. Külön jó pont, hogy a saját történetét is elmeséli a könyvben az írónő (és a párja)


Népszerű idézetek

Ameriel>!

Nem felszínes “ki ha én nem”-ekkel és nem is arctalan Voldemortokkal szeretnék randizni.

Bloody_Bunny>!

Túl voltam pár személyes találkozáson, és a randikon mindig megállapítottam, hogy élőben sokkal rondábbak, sokkal butábbak és sokkal suttyóbbak a pasik.

175. oldal

MyBookBubble P>!

Hülye voltam, amikor azt gondoltam, hogy mástól kaphatom meg azt, amit keresek: önmagamat.

33. oldal

Sarok_Ildi>!

Tehát amikor regisztráltam a Tinderre, nem a következő feleségemet kerestem, de nem is csak szexpartnerre vágytam. Azt akartam, hogy legyen valakim, aki megerősít, és aki által rájövök, hogy mégiscsak jó vagyok. Ha nem is Isten, legalább nem maga a Sátán.

25. oldal

Ameriel>!

Emlékszem, amikor bepakoltam a bugyijaimat a szekrényébe, lefényképezte, rajzolt köré egy szívecskét, majd átküldte azzal az üzenettel, hogy milyen jólesik neki ez az egész.

Ameriel>!

Ha kölcsönösen tetszetek egymásnak, tehát ha mindketten jobbra húztátok a másikat, akkor jön fel a match, azaz az egyezés.

Bloody_Bunny>!

Nem akarok nyers lenni, de azt gondolom, hogy a randizás a számok játéka. Minél több emberrel találkozol, annál valószínűbb, hogy rátalálsz arra, akit keresel. Pont mintha állásinterjúra mennél. Minél többször próbálod ki magad, annál jobban belejössz, és annál valószínűbb, hogy rábukkansz a számodra megfelelő partnerre.

MyBookBubble P>!

Most azt hiszed, hogy vége is van a történetemnek, ugye? Hát, ki kell, hogy ábrándítsalak. Tévedsz. Még csak most jön a java! A hab a tortán, a cseresznye a koktélban, vagy ha az úgy jobban tetszik, a szar a palacsintámban.

19. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

R. Kelényi Angelika: Barcelona, Barcelona
Leiner Laura: Emlékezz rám
Rácz Zsuzsa: Nesze Neked Terézanyu!
M. Baranyai Anikó: Instáról íróknak
Graeme Simsion: A Rosie projekt
Marie M.: Ahol a mesék véget érnek
Via: Webszerelem
Daniel Glattauer: Gyógyír északi szélre
Lindsay Faith Rech: Felelsz vagy mersz