Csillogó szemek! Erre figyeltem fel, amikor először találkoztam Tóth Ágnessel, Pécsen. A szemében bujkáló csillogásra. Csak pár hónap telt el az első találkozónk óta, és lám, most itt a kezemben Ági könyve, ezzel a címmel.
Ágnesben sok minden meglepő számomra, és szerintem azok számára is, akik személyesen ismerhetik. A mindig segíteni akaró személyisége, a meleget, nyugalmat, szeretetet sugárzó hangja nem mindennapos. Van benne valami, ami megfogja azokat az embereket, akik ismerik. Olyan emberi tulajdonságok ezek, amelyek a könyvéből is visszaköszönnek. Én költő vagyok, nem író, ezért kicsit félve vettem a kezembe legújabb könyvét, de megnyugodtam, kiderült számomra, hogy ez a könyv is egy költemény. Nem azért költemény, mert Ágnes néhány versét is közzétette az írásban. Sokkal inkább azért, mert a líra, az emberi érzések, a szorongások, a jobbra vágyó akaratok lírai nyelvén fogalmazza meg Ági a nem mindennapos történetet. Nőként éli végig velünk egy férfi tépelődését,… (tovább)
Csillogó szemek! Erre figyeltem fel, amikor először találkoztam Tóth Ágnessel, Pécsen. A szemében bujkáló csillogásra. Csak pár hónap telt el az első találkozónk óta, és lám, most itt a kezemben Ági könyve, ezzel a címmel.
Ágnesben sok minden meglepő számomra, és szerintem azok számára is, akik személyesen ismerhetik. A mindig segíteni akaró személyisége, a meleget, nyugalmat, szeretetet sugárzó hangja nem mindennapos. Van benne valami, ami megfogja azokat az embereket, akik ismerik. Olyan emberi tulajdonságok ezek, amelyek a könyvéből is visszaköszönnek. Én költő vagyok, nem író, ezért kicsit félve vettem a kezembe legújabb könyvét, de megnyugodtam, kiderült számomra, hogy ez a könyv is egy költemény. Nem azért költemény, mert Ágnes néhány versét is közzétette az írásban. Sokkal inkább azért, mert a líra, az emberi érzések, a szorongások, a jobbra vágyó akaratok lírai nyelvén fogalmazza meg Ági a nem mindennapos történetet. Nőként éli végig velünk egy férfi tépelődését, vágyát a tartalmas, értelmes életre. Egy férfiét, aki hibázott, ahogy oly sokan hibázunk nap mint nap, amikor nem vesszük észre a mindennapok csodáját, mert minden gondolatunkat lefoglalja a munka, a megfelelni vágyás, holott mi emberek nem erre teremtettünk. Ezt a tényt mutatja meg nekünk Tóth Ágnes legújabb írása, mesteri módon.
Biztos vagyok benne, hogy akik elolvassák ezt a kis regényt, akár otthon, akár utazás közben, és megtisztulva, egy jóleső sóhajjal becsukják a könyvet, csillogó szemekkel fognak a családjuk körében találkozni. Miért? Mert belül megtisztulnak, mert sugározni fog róluk az a hétköznapi világunkban elfelejtett szeretet, a valódi értékek helyes elfogadása és megélése, amelyet az író sorai között közvetít. Becsüljük meg jól ezt a katarzist, amit Ágitól kapunk. Nincs ennél nagyobb érték.
Jeremy Jones költő
Hatvan, 2016. március 5.