Operamesék 33 csillagozás

Tótfalusi István: Operamesék Tótfalusi István: Operamesék Tótfalusi István: Operamesék Tótfalusi István: Operamesék Tótfalusi István: Operamesék Tótfalusi István: Operamesék

Véget ér a nyitány, fellebben az Operaház nagy függönye, és a színen megjelenik a daliás Tamino, sarkában a félelmetes kígyó. Megszólalnak a varázsos énekhangok, és a néző egyre jobban fülel: miről is énekelnek? Az egyik énekes érthetően ejti ki a szöveget, a másik kevésbé, néha az egész előadás idegen nyelven hangzik el. Épp ezért, aki a halhatatlan operákat igazán élvezni akarja, annak jól kell ismernie történetüket. Ismerkedni az operákkal – ebben akar segíteni ez a könyv a kezdő operalátogatóknak, a zenével ismerkedő fiataloknak. Egy-egy kis történetben – ha úgy tetszik, mesében, ha úgy tetszik, elbeszélésben – idézi fel az operairodalom huszonkilenc legnépszerűbb remekét, ezek cselekményét. Aki a zeneszerzőről és zenéről is tudni szeretne valamit, azt a kötet végi jegyzetek igazítják el.

Eredeti megjelenés éve: 1973

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

>!
Móra, Budapest, 2017
312 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634156307
>!
Kossuth, Budapest, 2014
ISBN: 9630978798 · Felolvasta: Rost Andrea
>!
Kossuth / Mojzer, Budapest, 2013
ISBN: 9630974943 · Felolvasta: Rost Andrea

12 további kiadás


Kedvencelte 5

Most olvassa 5

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

encus625 P>!
Tótfalusi István: Operamesék

Nem vagyok operarajongó (egyszer voltam eddig még középiskolás koromban), de az egyes operák történeteire kíváncsi voltam. Erre kiváló ez a könyv.
A könyv lassan olvasható volt nekem, félő volt, ha gyorsan átrobogok rajta, akkor nem jegyzem meg őket. Sajnos a legtöbb opera szomorú véget ér, ezért sem volt mindig kedvem olvasni. Kedvencem a Gianni Schicchi volt a kötetből.
Akarva-akaratlanul is eszembe jutott olvasás közben a Kft száma, Bál Az Operában:
https://www.youtube.com/watch…

>!
Móra, Budapest, 2006
304 oldal · ISBN: 9631181596
Viktorius>!
Tótfalusi István: Operamesék

Nem pótolja az opera megtekintését, bevallottan nem is az a célja. Nem is a szövegkönyv hű másolata , amitől érthetetlen lenne. A mesék prózai átirata, az operákból meglepően gyakran hiányzó előzménnyel. Elhiszem, hogy mankónak készült, hogy felkészülten lehessen megtekinteni egy-egy művet. Azért, hogy ne a ( gyakran idegen nyelvű) szövegen görcsöljön a néző, hanem élvezze az ének, a zene, a drámai szöveg és a színpadkép összművészeti harmóniáját.*
Mert önmagában a szöveg, valljuk be, még átiratként is bukdácsol némely operában, de a Nibelung gyűrűjeért, A Kékszakállú herceg váráért vagy a Parasztbecsületért és a Pillangókisasszonyért még biztosan rajongani fogok.

*Nem én mondom, hanem az a Wagner, a Richárd. Én csak a partvonalról operaszűzként bólogatok.

>!
Zeneműkiadó, Budapest, 1973
514 oldal · ISBN: 9633301475 · Illusztrálta: Kondor Lajos
Manoli>!
Tótfalusi István: Operamesék

Az Opera mint műfaj, és én sajnos nem találtunk egymásra. Viszont mindig is szerettem volna közlebb kerülni hozzá. A zenében nagyon el tudok merülni, de nem vagyok kitartó vagy inkább türelmes, egy hosszú előadás végighallgatásához. Ezért bele-belehallgatok az operák zene világába, de inkább az ismertebb művekbe, ami egy-egy opera egy kis részlete csupán.
Ennyi nekem zeneileg elég, de maga a történet, hogy miről is szól a zenemű mindig is érdekelt. Ezért Tótfalusi István Operamesék c. könyve, számomra abszolút hiányt-tudást pótló ismertető, ami nagyon, de nagyon megnöveli, az operákból ismert és kedvelt dallamok, nyitányok, áriák megértését. Egy kicsit olyan mint egy jó szótár, ami jó ha mindig kéznél van.

Harmonya>!
Tótfalusi István: Operamesék

Igazából csak azért tartott ennyi ideig az olvasása, mert számomra kellett egy bizonyos hangulat hozzá, hogy igazán eltudjak mélyedni ezekben az operamesékben – ezért a fél csillag levonás –, máskülönben viszont meglepően élveztem a történeteket, pedig amikor először a kezembe fogtam a könyvet, nem is gondoltam volna. Ugyanis nem vagyok opera rajongó, nem is ismerem annyira őket, és nem is mondom azt, hogy ezentúl több figyelmet fordítok majd a műfajra… Viszont így, ilyen mesés stílusba szedve nem egy kedvencet avattam. spoiler
Viszont olvasás közben találkoztam néhány ismerős névvel – Papageno-Papagena, Don Juan –, és megismerhettem a háttértörténet is. Hogy Don Juan mekkora egy szoknyapecér volt! Arra pedig nem is emlékeztem, hogy Háry János lódító figura lett volna, bár lehet, hogy ezt csak kedvesen kihagyták anno az általános iskolai énekkönyvünk hátuljából…. :D
Persze akadtak igazi idegtépő és „miafrancvan?!” pillanatok is; például A Turandotban a herceget komolyan megtudtam volna fojtani, A trubadúrnál pedig szerintem csak néztem ki a fejemből pár pillanatig.
Azt pedig nem mondom, hogy majd egyszer újraolvasnom, mert egyáltalán nem vagyok biztos benne, viszont nem bántam meg, hogy kézbe vettem ezt a könyvet – mert arra tényleg tökéletes, hogy ha kicsit is, de megismertesse az operákat azokkal az emberekkel, akik nem ismerik őket, és a zsúfolt nézőtér helyett inkább egy kényelmes fotelben, egy nagy bögre forró, finom kávéval ismerkednének meg a művekkel… :D

Dömdödöm>!
Tótfalusi István: Operamesék

Még kisgyermekként olvastam el az összes mesét, mert nagyon szépen, kedvesen és értelmesen írja le a történeteket, amelyek nem bonyolultak, de a tiszta magyarázat sokkal közelebb hozza az amúgy elvont zenét.

Fee>!
Tótfalusi István: Operamesék

Sokat tanultam belőle, nagyon hasznos olvasmány.

pelikanbence>!
Tótfalusi István: Operamesék

Még 2003-ban kaptam Születésnapomra ajándékba ! Mindig is odáig voltam az operákért és ebben megkaptam a történetüket. Vidámak és igen drámaiak egyben. Kedvenceim: Bánk bán, Varázsfuvola, A Kékszakállú Herceg vára, Rigoletto, Figaro házassága. IMÁDOM EZT A SZÉPIRODALMI ANTOLÓGIÁT !!!! :))))

malasingud>!
Tótfalusi István: Operamesék

Roppant informatív, bár kissé nyálas stílusban felnőtt fejemnek:)


Népszerű idézetek

Harmonya>!

Messze, messze, napnyugaton, erdős, gazdag, tarka tájon hajdankorban komor vár állt: Kékszakállú herceg vára. Szörnyű, véres mendemonda járt a rettegő vidéken: hogy a Kékszakállú herceg úgy él a sötét vára mélyén, mint pók a hálójában, és ha leány, és ha asszony tér fekete kastélyába, a nap fényét meg nem látja soha többé. Ott marad mind, legyilkolva, vérbe fagyva.

114. oldal (A Kékszakállú herceg vára)

Harmonya>!

Feltárult az első ajtó, sóhaj zúgott, vérvörös fény hullt a földre.
– Láncok, kések, szöges karók, izzó nyársak! – sikoltott fel Judit, kezét riadt szívére szorítva. – Véres a fal! Várad vérzik!
– Ez a kínzókamra, Judit – mondta komoran a herceg. – Ugye, félsz már?

116. - 117. oldal (A Kékszakállú herceg vára)

Harmonya>!

Suba a subához, guba a gubához, ez a világ rendje.

420. oldal (Háry János)

Harmonya>!

– Maradjon csak, bájos Donna! – ragadta meg Leporello a hölgy kezét, aki a lovag után akarta vetni magát. – Mindenképp el kell mondanom önnek, hogy… izé… hm… hát, szóval, hogy nem érdemes egy könnyet sem ejteni az én gazdám után. Nem ön az első és nem is az utolsó, akit faképnél hagyott. Nézze csak, van nekem egy könyvecském, ebbe szoktam feljegyezni a kedveseit. Szép kis katalógus, hehe! Itáliában hatszáznegyven nő került a listára. Itt van Németország, kétszáz fehérszeméllyel. Francia földön csak fél évig jártunk, ha jól számolom, ott épp száztizenkét dámát jegyeztem fel. És szerepel ötven török szépség is a listán, de a java csak most jön: spanyol donnából látok itt ezerhármat!
– Ó, az a hitvány gyalázatos! – szörnyedt el Donna Elvira.

298. oldal (Don Juan)


Hasonló könyvek címkék alapján

Gerald Durrell: Léghajóval a világ körül
Tittel Kinga: Mesélő Budapest
Boldizsár Ildikó: A fiú, aki Varjúvárról álmodott
Fodor Marcsi – Neset Adrienn: 50 elszánt magyar nő
Lázár Ervin: Öregapó madarai
Bartos Erika: Buda tornyai
Richter Ilona: Egy cseppben a tenger
Boldizsár Ildikó: Mesepoétika
Schmidt Egon: Bodzavendéglő
Veres László: Hegyvidékek élővilága