Operamesék 95% 45 csillagozás

Ez de jó volt, nagyon tetszett.
Nagy ötlet volt a hazai szerzőtől, hogy megírta ezt a könyvet. A híres operák történetét foglalta össze mese formájában. Remélem sokan forgatják korosztálytól függetlenül és talán így az ifjúság is közelebb kerül az opera műfajhoz. Én mondjuk szeretem az operákat, főleg az olaszokat. szívesen hallgatom az operaslágereket.
Nekem nagyon tetszettek a rövid mesék, bár én régen is értettem a számomra kedvelt operákat.
Szóval jó könyv volt, még akkor is, ha a legtöbb opera egyben tragédia is volt. Kevés vígopera született.

Nem vagyok operarajongó (egyszer voltam eddig még középiskolás koromban), de az egyes operák történeteire kíváncsi voltam. Erre kiváló ez a könyv.
A könyv lassan olvasható volt nekem, félő volt, ha gyorsan átrobogok rajta, akkor nem jegyzem meg őket. Sajnos a legtöbb opera szomorú véget ér, ezért sem volt mindig kedvem olvasni. Kedvencem a Gianni Schicchi volt a kötetből.
Akarva-akaratlanul is eszembe jutott olvasás közben a Kft száma, Bál Az Operában:
https://www.youtube.com/watch…

Operamesék és mesés operák! Érdekes volt és biztos fogom még forgatni!

Nem pótolja az opera megtekintését, bevallottan nem is az a célja. Nem is a szövegkönyv hű másolata , amitől érthetetlen lenne. A mesék prózai átirata, az operákból meglepően gyakran hiányzó előzménnyel. Elhiszem, hogy mankónak készült, hogy felkészülten lehessen megtekinteni egy-egy művet. Azért, hogy ne a ( gyakran idegen nyelvű) szövegen görcsöljön a néző, hanem élvezze az ének, a zene, a drámai szöveg és a színpadkép összművészeti harmóniáját.*
Mert önmagában a szöveg, valljuk be, még átiratként is bukdácsol némely operában, de a Nibelung gyűrűjeért, A Kékszakállú herceg váráért vagy a Parasztbecsületért és a Pillangókisasszonyért még biztosan rajongani fogok.

*Nem én mondom, hanem az a Wagner, a Richárd. Én csak a partvonalról operaszűzként bólogatok.

Az Opera mint műfaj, és én sajnos nem találtunk egymásra. Viszont mindig is szerettem volna közlebb kerülni hozzá. A zenében nagyon el tudok merülni, de nem vagyok kitartó vagy inkább türelmes, egy hosszú előadás végighallgatásához. Ezért bele-belehallgatok az operák zene világába, de inkább az ismertebb művekbe, ami egy-egy opera egy kis részlete csupán.
Ennyi nekem zeneileg elég, de maga a történet, hogy miről is szól a zenemű mindig is érdekelt. Ezért Tótfalusi István Operamesék c. könyve, számomra abszolút hiányt-tudást pótló ismertető, ami nagyon, de nagyon megnöveli, az operákból ismert és kedvelt dallamok, nyitányok, áriák megértését. Egy kicsit olyan mint egy jó szótár, ami jó ha mindig kéznél van.

Igazából csak azért tartott ennyi ideig az olvasása, mert számomra kellett egy bizonyos hangulat hozzá, hogy igazán eltudjak mélyedni ezekben az operamesékben – ezért a fél csillag levonás –, máskülönben viszont meglepően élveztem a történeteket, pedig amikor először a kezembe fogtam a könyvet, nem is gondoltam volna. Ugyanis nem vagyok opera rajongó, nem is ismerem annyira őket, és nem is mondom azt, hogy ezentúl több figyelmet fordítok majd a műfajra… Viszont így, ilyen mesés stílusba szedve nem egy kedvencet avattam. spoiler
Viszont olvasás közben találkoztam néhány ismerős névvel – Papageno-Papagena, Don Juan –, és megismerhettem a háttértörténet is. Hogy Don Juan mekkora egy szoknyapecér volt! Arra pedig nem is emlékeztem, hogy Háry János lódító figura lett volna, bár lehet, hogy ezt csak kedvesen kihagyták anno az általános iskolai énekkönyvünk hátuljából…. :D
Persze akadtak igazi idegtépő és „miafrancvan?!” pillanatok is; például A Turandotban a herceget komolyan megtudtam volna fojtani, A trubadúrnál pedig szerintem csak néztem ki a fejemből pár pillanatig.
Azt pedig nem mondom, hogy majd egyszer újraolvasnom, mert egyáltalán nem vagyok biztos benne, viszont nem bántam meg, hogy kézbe vettem ezt a könyvet – mert arra tényleg tökéletes, hogy ha kicsit is, de megismertesse az operákat azokkal az emberekkel, akik nem ismerik őket, és a zsúfolt nézőtér helyett inkább egy kényelmes fotelben, egy nagy bögre forró, finom kávéval ismerkednének meg a művekkel… :D

Még kisgyermekként olvastam el az összes mesét, mert nagyon szépen, kedvesen és értelmesen írja le a történeteket, amelyek nem bonyolultak, de a tiszta magyarázat sokkal közelebb hozza az amúgy elvont zenét.

Sokat tanultam belőle, nagyon hasznos olvasmány.

Még 2003-ban kaptam Születésnapomra ajándékba ! Mindig is odáig voltam az operákért és ebben megkaptam a történetüket. Vidámak és igen drámaiak egyben. Kedvenceim: Bánk bán, Varázsfuvola, A Kékszakállú Herceg vára, Rigoletto, Figaro házassága. IMÁDOM EZT A SZÉPIRODALMI ANTOLÓGIÁT !!!! :))))

Sokat köszönhetek ennek a könyvnek.