A ​megszabadított Jeruzsálem 7 csillagozás

Torquato Tasso: A megszabadított Jeruzsálem Torquato Tasso: A megszabadított Jeruzsálem Torquato Tasso: A megszabadított Jeruzsálem Torquato Tasso: A megszabadított Jeruzsálem Torquato Tasso: A megszabadított Jeruzsálem Torquato Tasso: A megszabadított Jeruzsálem Torquato Tasso: A megszabadított Jeruzsálem

„Torquato Tasso A megszabadított Jeruzsáleme a világirodalom klasszikus alkotásai közé tartozik, az európai eposzköltészet egyik remekműve, az olasz késő reneszánsz – prebarokk irodalom legmagasabb csúcsa. E hőseposz – noha témáját a történelmi múltból veszi, az első keresztes háború történetét beszéli el – hőseinek magánya, ellentmondásos lelkivilága, vívódása már a modern kor felé mutat, költészete pedig örök fényben ragyog, mint minden klasszikus művészet. Nagy hatással volt a világirodalomra s a magyar irodalomra is: Zrínyi Miklós Szigeti veszedelmének költői modellje volt, Arany János pedig Zrínyi és Tasso címmel írta meg akadémiai székfoglalóját, a magyar összehasonlító irodalomtudomány alapművét, és A megszabadított Jeruzsálem fordításába is belekezdett. ”

Eredeti cím: Gerusalemme liberata

Eredeti megjelenés éve: 1581

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Iskolai könyvtár - Magyar olvasmányok tára · Eötvös Klasszikusok

>!
Quattrocento, Budapest, 2013
660 oldal · ISBN: 9789633662526 · Fordította: Jánosi Gusztáv
>!
Szent István Társulat, Budapest, 2013
538 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632773346 · Fordította: Hárs Ernő
>!
Eötvös, Budapest, 1995
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638546506

5 további kiadás


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 15

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina I>!
Torquato Tasso: A megszabadított Jeruzsálem

Hát ez tényleg nagyon vagány. :D XVI. századi eposz létére mindjárt ráteszem a „fantasy” címkét. Van ebbe' minden: hős lovagok (a sorompó mindkét oldalán ám!), gyönyörű és okos varázslónők, jóságos öreg bölcsek, ravasz varázslók, harcos kisasszonyok, pokolbeli szörnyetegek, bűvös erdő, csatajelenet dögivel, még tengeri utazás is. Hogy versben van írva, hát Istenem… tíz oldal, és megszokod. Időnként előfordul, hogy megkeveredik az olvasó, és vissza kell nézni pár versszakot, de ezért bőven kárpótol az, hogy nemcsak izgalmas a szöveg, hanem nagyon szép is.

Mielőtt bármi egyebet mondanék a szövegről, hadd szögezzem le: ezt az eposzt ugyan úgy kezelik, mint az első keresztes háború történetét – és a keresztes háborúk lovagjai ritka nagy gazemberségeket tudtak művelni a kereszténység nevében –, de rögtön a második versszakban (nem túl) burkoltan közli az elbeszélő, hogy ő itten bizony hazudni fog nagyokat. És a szavának áll. Jó, a helyszínt Jeruzsálemnek hívják, a keresztesek vezérét meg Godfrédnak, de oly messze állnak ők a történelmi Jeruzsálemtől meg Godfrédtól, mint ide Vlagyivosztok.

Továbbiak a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/20/torquato_t…

>!
Szent István Társulat, Budapest, 2013
538 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632773346 · Fordította: Hárs Ernő
13 hozzászólás
Bíró_Júlia>!
Torquato Tasso: A megszabadított Jeruzsálem

Nagyon, nagyon vagány :) Elsős egyetemistakorom nagy meglepetése volt Kr.e. 20-ban :D

1 hozzászólás
Hyperion>!
Torquato Tasso: A megszabadított Jeruzsálem

Szeretem a versformában írt műveket, eposzokat. A Toldi-trilógia, Szigeti veszedelem és most a megszabadított Jeruzsálem. Egy tipikus hátránya van: a nyelvezete. A régiesen megírt Tasso műnél minden egyes versszakra, sorra figyelmesen oda kell figyelni. Volt, hogy 2-3 oldalt vissza kellett mennem, mert úgy éreztem kihagytam egy egész részt, holott csak egy mondat nem volt tiszta nekem. Szinte szórakoztam rajta. Tényleg jó volt.

Aias>!
Torquato Tasso: A megszabadított Jeruzsálem

A Barokk irodalomból igen nagy lemaradásom van, a barokk eposzokból meg különlegesen nagy, ez az első. Ezért nehéz bárminemű hangzatos értékelést írnom. Alapvetően két irodalmi fogalom jutott eszembe nekem a mű olvasásakor; lovagkori irodadalom és morzsák Homérosz asztaláról. A mű egy lovagregény eposzi köntösben számomra, ugyanakkor egyes részek (panelek) egyértelműen rezonálnak Homéroszra. Ezek néha kis epizódok, néha csak egy hasonlat, nem szószerinti, bár ezt fordítás miatt nehéz megítélni, de a gondolati párhuzam egyértelmű. Ugyanakkor ezek a rezonálások messze vannak a plágiumtól, inkább csak játékos utalás, tisztelet az ókori szerző iránt.

Ami kicsit meglepett, és ami nem tetszett, hogy időnként Tasso maga – mai szóval élve – elspoilerezi a történeteket. Ennek okára kíváncsi lennék.

Szóval izgalmas jó olvasmány. Nem hiába írt tanulmányt Arany János róla és dicsérte Babits és Szerb Antal irodalomtörténetében.


Népszerű idézetek

Timár_Krisztina I>!

Ó, Múzsa, kinek sohasem övezte
hitvány babér homlokod tisztaságát,
de a mennyei karok közepette
hordod csillagok aranykoronáját,
te lehelj égi tüzet e kebelbe,
énekemet fényességgel te járd át,
s nézd el, hogy míg a valót ékesítem,
nemcsak tetőled kölcsönzöm a díszem.

25. oldal (SZIT, 2013)

3 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!

Ahogy lidérces álma van időnként
a rosszul alvó őrültnek, betegnek,
s úgy érzi, mintha futni készülődnék,
de teste a sóvár vágynak nem enged,
mert hasztalan erőlködik fölöttébb,
a feladathoz végtagjai restek,
s nyelvét időnként mozgatni akarván,
nem tud kiadni egy hangot sem ajkán (…)

506. oldal (SZIT, 2013)

Timár_Krisztina I>!

Leszállt az éj, hol nyugalmat találnak
hullámok, szelek, s megnémul egészen
a mindenség. Köröskörül a fáradt
állatok, s kik tengerben, tófenéken,
barlang mélyén vagy karámban tanyáznak,
s a madarak, az ágak rejtekében,
mély árnyak közt békén elszenderülve,
felejtik kínjuk, s írt lelnek sebükre.

72. oldal (SZIT, 2013)

Timár_Krisztina I>!

A tűz s a fény hazájából kiérve,
mely a boldogok lakhelye örökre,
a kristályt látja majd, s a véle szembe
forgó kört, csillagokkal ékszerezve;

a más-más fényt más-más alakban osztó
Saturnust s Jupitert leli utána,
s a többit, mely nem lehet kósza bolygó,
mert angyali erőtől függ futása;
leszáll aztán az örök napú, forró
tájról az eső s mennydörgés honába,
hol a világ születés és enyészet
párharca közben pusztul s újraéled.

239. oldal (SZIT, 2013)

Timár_Krisztina I>!

(…) sújtani kész, a lány mögé kerülve,
a nyakra, hol egy része szabadon van;
de felordít Tankréd, ezt észrevéve,
s a nagy csapást kardjával üti félre.

Egész meddő mégsem lett az, sebet vert
a szép fej és a fehér nyak határán.
Kis karcolás volt, bíborszínű cseppek
ragyogtak a haj néhány szőke szálán,
mint ötvöskéztől aranyra remeklett
rubin bíborlik a fém sárgaságán.
De a bősz herceg most magát a durva
galád után vetette, hogy leszúrja.

80. oldal (SZIT, 2013)

Timár_Krisztina I>!

Az árnyak már kárpittá sűrűsödtek,
iszonyú vörös gőztől vonva pírba;
az éji hűvösség helyett a földet
langymeleg, vérszínű harmat borítja;
az égboltot csodák lepik be, szörnyek,
torz kísértetek röpködnek visítva:
kiürültek az alvilági mélyek,
szabad utat enged Plutó a mélynek.

227. oldal (SZIT, 2013)

Timár_Krisztina I>!

És láthatták, hogy körben csupa drága
ásványból van a folyóágy kirakva,
amitől, mintha fáklyalángban állna,
úgy tündöklik a földalatti kamra.
Legyőzve a sötétség borzadálya,
kék zafír s rőt gránát egymásnak adja
szikráit át, karbunkulus világít,
gyémánt ragyog, smaragd lövell vidám színt.

348. oldal (SZIT, 2013)

Norpois>!

És látta, hogy lassan megtörtre válik
szeme, s nyakát aléltan hátraejti;
az arctól, mely fakó bájjal világít,
s a halál édes szánalmát lehelli,
a szívnek, mely márványkő volt idáig,
haragtól égő könnye kezd peregni.
Te sírsz, Szolimán, ki száraz szemekkel
szemlélted, hogy országod mint veszett el?

Timár_Krisztina I>!

Arcából, míg élő nedvektől ázik,
melyek öltözetén végigszaladnak,
piros, fehér virágok kertje válik,
melyet felhőként öntöz meg a harmat,
s hol a kelyhekkel szellők ujja játszik,
mikor megnyílnak a napsugaraknak;
s a hajnal, mely nézi, csodálja mindezt,
kedvet kap, hogy hajába tűzze dísznek.

111. oldal (SZIT, 2013)

Timár_Krisztina I>!

S egy ragyogó sugarat látok akkor,
mely mint arany ecsetvonás vezet le
a szép csillagból, az éjjeli napból,
ahol a nagy halott fekszik, a helyre;
minden sebe tüzes csillámokat szór
a roppant fénytől, mely kigyúlt felette;
s alakját könnyű felismerni nyomban
a vériszamos szörnyű testhalomban.

Nem földre borult, de mint a magasság
volt életében szíve ihletője,
az égbolt felé fordította arcát,
a csillagokba vágyódva örökre.
Míg jobbja keményen markolta kardját,
ütésre készen záródva ökölbe,
alázatosan kért mellén a jámbor
balkéz bocsánatot az Ég urától.

210. oldal (SZIT, 2013)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Ludovico Ariosto: Az eszeveszett Orlando I-II.
Ludovico Ariosto: Ariosto Őrjöngő Lórántja I-II.
Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem
Pósán László: Magyarország és a Német Lovagrend a középkorban
Giulio Cesare Lensi Orlandi Cardini: A templomosok baphometje Firenzében
Falus Orsolya: Ispotályos keresztes lovagrendek az Árpád-kori Magyarországon
Laimonis Purs: Lángoló vár
Sota Rusztaveli: A tigrisbőrös lovag
Joseph Bédier: Trisztán és Izolda regéje
Steven Runciman: A keresztes hadjáratok története