Szívrák 14 csillagozás

Török-Zselenszky Tamás: Szívrák

Támogatni ​kell a költőket és nem csak pénzzel és egyébbel, hanem jó szóval is, bíztató szóval, mert ez néha többet jelenthet mindennél. Nincs védtelenebb, mint a költő, amikor magára veszi a világ gondját, s megpróbál eligazodni, választ adni – ilyenkor ugyanis ki kell tárulkoznia, ki kell bújnia minden páncélból, és saját lelkét kell felajánlania a kísérletre, hangszerként: hogy megszólal-e a világ? Nagy szükség van a költőkre, nem is tudjuk, hogy mekkora! Kevesen tudják, hogy amikor az első embert fellőtték az űrbe, a felkészítés során verset tanult meg fejből, hogy ne féljen a nagy magányában, hogy ne legyen egyedül a nagy világűrben, hogy ne legyen üres a lelke! Török-Zselenszky Tamás első kötetének versei jó adottságokkal rendelkező, tehetséges fiatal költőről tanúskodnak. Egy érzékeny, romantikus alkatú költő habitusa rajzolódik ki a SZÍVRÁK című kötetből, egy olyan fiatal költőé, aki következetesen, töretlen hittel és bizalommal törekszik önmaga lehetőségeinek… (tovább)

>!
Vörösmarty Társaság, Székesfehérvár, 2007
140 oldal · ISBN: 9789639830028

Kedvencelte 3

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 18

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

madárka>!
Török-Zselenszky Tamás: Szívrák

Mindig bajban vagyok én ezzel a dalszöveg vagy vers-dologgal. Mondjuk most könnyű dolgom volt, hiszen ez egy verseskötet, noha több helyen is volt utalás Eleven hold-dalszövegekre.
Zselenszkyt nagyon szeretem. A zenéjét, a szövegeit, az egész lényét. A hitét, ami egészen egyedi módon párosul a nagyon éles társadalomkritikával is. Régóta szemeztem ezzel a kötettel, míg végre rászántam magam. Egyáltalán nem bánom, varázslatos utazás egy másik világba. Érzelmek, érzések világába. Ennek örömére most hallgatok egy kis Eleven holdat is. Persze a régit. Amiben még Nap a frontember. Mert az az igazi.

Erázs>!
Török-Zselenszky Tamás: Szívrák

Kevés kortárs zenész mondhatja el magáról, hogy a versei és a dalszövegei ilyen mélységeket tükröznek.

dudorka>!
Török-Zselenszky Tamás: Szívrák

Boldog vagyok, hogy Zselenszky korában élhetek… Ez a verseskönyv életem egyik legszebb korszakának emléke. Köszönöm.

Gyuris>!
Török-Zselenszky Tamás: Szívrák

Eleven Hold: igen.
Ez: sajnos nem.
Talán csak túl fiatal volt még, amikor írta… nem tudom, igazából nem sokat tudok róla. Egyszer régen valami random összeverődött társaságban tequiláztunk együtt a Marximban, kár, hogy nem kérdeztem meg… :) Bár akkor még lehet, hogy ki sem adták a könyvet.
A versekkel meg amúgy is hadilábon állok, de ettől a kötettől hiába vártam a nagy összeborulást a Lírával. Ha a dalszövegei megfognak, a „száraz” versei miért nem??

Tíci>!
Török-Zselenszky Tamás: Szívrák

Kicsit talán későn olvastam, hiszen már eléggé kinőttem az elevenholdas, napos korszakomból, de nosztalgiának kellemes volt. Sajnálom, hogy nem tizenöt-hat éves korom felé jutott el hozzám a kötet. Versek, bár leginkább csak versszakok, sorok, sortöredékek érintettek meg. De azért a Fekete Anemone végigborzongatott, és még a Fekete Anemonát is meghallgattam gyorsan.

chocotea>!
Török-Zselenszky Tamás: Szívrák

Aki ismerte Zselenszky dalszövegeit, az tudta, hogy a verseiben sem fogunk csalódni. És tényleg nem! Szuper!:)

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

madárka>!

Elúsznak mind,
a fontosnak hitt dolgok,
s mire felismered az arcod,
már másikat viselsz

madárka>!

jól beszélni
soha sem lehet megtanulni,
csak jól hallgatni.

Mélázni Atyámmal

madárka>!

Még kint rekedt egészem voltál,
s most bennem maró, szép,
de idegen.

Hitvesemhez

dudorka>!

Hová rejted a csókod,
a békességed?!
Hány gyermek ébred
belőlem, s belőled
egymás öröme nélkül?!!
Téged akarlak ékül,
s magamat neked!
Ha nem ezt, hát mondd meg,
melyik életet tudnánk
ezen kívül inkább,
ölelve-tépve, egymásba égve,
foggal, szívvel, vággyal oda adni,
… ha épp itt, és épp most,
épp Téged szeretlek szeretni?!

Téged szeretlek szeretni

madárka>!

Hetvenhét szív dobogott altatót…
mélységed lehettem
magasságod felett.
Hátukra vettek a legszebb angyalok,
mert csak akkorát álmodtam,
amekkora vagyok.

Vesszőfelkiáltójel

Tíci>!

Fekete rúzzsal, puha ajkaid
még puhítod…
Ott állsz örömöm mélyén,
áldottszép mellekkel,
igazgyöngy köldökű hassal,
kéjtől gőzölgő combokkal szorítasz
engem neki december
zúzmara-falának… és
sikoltasz
varjútoll kabátban…
fekete körmökkel karmolsz
szerelmet mindenembe.
Itt sírok érted, ha vagy valahol!

Egyszer találkozik a szemed
az enyémmel,
s nem marad körülünk senki.
Felröppen minden lélek,
mint vetési, sötét madársereg.

Szentelt víz tartómba
könnyeinket töltöm,
s a világot azzal áldom.
Virágzatodba ülök, hogy
feledhessem magam…
és végül téged is.

Párás nylonhoz löklek,
lúdbőrzős, mezítelen, tökéletes nő!
Türkizzel mártott kezeimmel simítalak,
és feloldódom gondoskodás-illatodban.
Egyél magaddá engem!
Tedd meg, s én forró,
izzólényű mindeneddé leszek!
Én nem szeretlek,
az nekem semmi már!
Hűvös pengéjű, édes halálban vagyok,
s élet akkor leszek,
ha Te leszek…
hófehér bőrű,
tiszta gyászleány!

Fekete Anemone

madárka>!

és megkopik a szív, nagyon,
a hozzád közel eső részén.

Hitvesemhez

madárka>!

De végül is mégis csak
várandós marad majd
veled a szívem.
Csak megszakadni néz föl,
hogy Te megszüless.

Egyszer lesz, hol nem lesz, lesz egyszer egy...

madárka>!

E könnyed, füstös korban
nem érdem; írni nem hatalom.
A tinta illat bent az orrban
mást jelent, s én elhagyom
a költők hanyag büszkeségét…
mert megadatik, hogy megtehetem.
S ha irigyelve, mások sorsom kérnék,
kedvük erre ím, most örömmel szegem.
Mert rész vagyok és gyarló,
s én kereszteltem meg önmagam!
Lehet, hogy így lettem én ajtó,
de a termek keresztsége hátra van.

Jómagamról

dudorka>!

Te, emberek közt a legemberebb…!
Megvert e rossz korral az Isten,
de cserébe megáldott veled!
E más fizikájú, eladott honban,
neked mindkét oldaladba
osztottak szívet.
S én úgy szerettelek ezért, társam, szerelmem,
hogy oda'dtam érted
az egyszülött Istenemet…

Már most megvetem...


Hasonló könyvek címkék alapján

Romhányi József: Nagy szamárfül
Fodor Ákos: Addig is
Petri György: Összegyűjtött versek
Fodor Ákos: Buddha Weimarban
Röhrig Géza: Angyalvakond
Fodor Ákos: Gonghangok
Fodor Ákos: Még: mindig
Terék Anna: Háttal a napnak
Lelkünkből, szeretettel
Fodor Ákos: Dél után