Soha ​ne nézz vissza! 6 csillagozás

Nem gondoltam volna, hogy ennyire fognak tetszeni a kötet versei! Már első pillantásra beleszerettem a borítóba, illetve az illisztrációkba és csak remélni mertem, hogy a versek is hasonlóan jók lesznek. És szerencsére így lett! Több vers is kedvenc lett, a favoritom azonban az Évfordulóra c. vers.
Remélem, mihamarabb olvashatunk újabb és újabb műveket az írónőtől. ^^

Azt hiszem, hogy nem leszek túl népszerű ezzel az értékelővel, de kezdjünk is neki.

Gyönyörű a borító, bár számomra a színei miatt erősen elüt a beltartalomtól. Az illusztrációk is kifejezetten tetszenek, ezek viszont erősen hangsúlyozzák már az egész kötet hangulatát. Én egészen biztos, hogy nem tudnék ilyeneket rajzolni.

Ami még nagyon pozitív, hogy egyértelműen átjön a fájdalom, az elvesztett szerelem után érzett szenvedés szinte minden sorból. Ez a kötet abszolút tükrözi egy szívszakadás történetét.

A versek formájukat tekintve igen szabadok, mivel a szótagszám eléggé eltérő, akár soronként is. Számomra ez azért negatív, mert főleg a kötöttebb, dallamosabb verseket részesítem előnyben. Viola a rímekre figyelt, amelyek legtöbbször az AA – BB – CC stb. rímképletet követték, bár többször akadt olyan is, hogy nem volt meg a rím.
Ezek egyértelműen modern versek, mai modern kifejezésekkel. Ami nem baj, de itt megint a saját ízlésemből fakadóan jobban szeretem a gyönyörű szóképeket, a hasonlatokat, a megszemélyesítéseket, szóval a lírai elemeket. Ebben a kötetben kevés ilyenre leltem sajnos. Viszont egyértelmű kedvencem a Holló lett, annak is kifejezetten az első versszaka. Abban sikerült megtalálnom azt az igazi nekem verset. :)

Sajnálom, hogy ezzel a verseskötettel nem tudtunk egymásra hangolódni. :( Kár érte! :(

Ott volt/van a sorokban valami kín, valami fájdalom, amit akarsz, amit akarok, hogy erősebbé tegyen, s hogy miért? Mert ez az élet.

Soha ne nézz vissza, de mégis meg kell tenned, hisz tudod, hogy hozzád ad valamit, nem? Ó, de igen.

A kezembe vettem a kötetet. Ráéreztem, hogy muszáj! Nem volt hiábavaló, mert tudott hatni, adni és el is venni valamit. Itt-ott visszaköszöntek azok a dolgok, amiket én is leírtam megannyi versemben. Ott voltak a hibák, a kudarcok. Amikor megfogod a saját szíved és felmutatod: „Nézd, sőt, érezd te is, ahogy dobog!”

Vannak gyenge pillanatok, fájó napok, mégis megtudod ízlelni azt a bizonyos falatot, amiben érzed, hogy élsz. Ez a kötet kicsit ilyen, kicsit olyan. Szerelmes, fájdalmas, bánatos, boldog, mert ott van benne bőven az is, hiába több benne mardosás. Előrébb viszi az olvasót megannyi sor útmutatás gyanánt és közben zseniálisan alkalmazza a kíváncsiság kibújtatását: „Soha ne nézz vissza! Na jó, egy kicsit mégis, de ne tölts el sok időt a hátad mögött maradt részek bámulásával, mert észre sem veszed talán, de mire visszafordulsz előre, elhalad sok szépség, sok szerelmes perc előtted és cseszheted.”

Ilyen és még hasonló üzenetek, részek várják az olvasót.

Tudnám még folytatni, de tudom, pont ennyi kell, ennyi elég, hogy elejétől a végéig
leírjam azt, amit ez a kötet nyújt (az én szemszögemből nézve).

Csak ajánlani tudom!

Előzmények: Egy könyvcsere által kaptam meg Violától a kötetét és egy hétvége alatt el is olvastam. Azért vállaltuk be a kötetcserét, mert Ő úgy vélte, hasonló témában alkottuk meg a verseink és remélhetőleg tetszene nekem Soha ne nézz vissza, neki pedig az én könyvem, a Szívem a szíved játszótere. Azt hiszem jól sejtette!

Ahogy az első verseken túljutottam, éreztem, hogy totál igaza volt Violának és egy utat jártunk be a versek születésekor. Mintha az én emlékeimből is táplálkoznak, pedig nem is ismerjük egymást. Ahogy olvasgattam a sorokat teljesen átéreztem azt a szomorkás hangulatot, amit az írások közvetítettek. Az elvesztés, a hiány, a szomorúság, az elmúlt szerelem történetéről ír, azzal a sajátos hanggal, ami nem hasonlítható máshoz. Teljes őszinteséggel tárulkozik ki műveiben, kiadja magát miközben nyíltan vállalja sebeit, emlékeit, érzéseit.

Azt hiszem, ha egy szóban kellene összefoglalni Viola kötetét, akkor azt írnám, hogy: emberi! Azonosulni lehet a történetével, az érzéseivel, hiszen az életben mindenki megtapasztalja az elválást, szakítást és elhagyást is.
Ajánlom a könyvet mindenkinek, aki épp mélyen van vagy volt valaha. Talán segít egy kicsit a feldolgozásban, valamint hitet adhat ahhoz, hogy tovább lehet lépni.
Olvassátok, szeressétek!

Kihíváshoz olvastam újra a kötetet, és örülök, hogy a meglévő számos verses kötetem közül erre esett a választás. Másodszori olvasás során sokkal jobban megtetszett a kötet, mint elsőre.
Annyira sok benne a rajongó szerelem, hogy túlcsordultak bennem a versek.
Kicsit zavaróak a hirtelen kiugró hosszú sorok a versekben, emiatt inkább olyan érzetet adott, mintha egy naplót olvasnék.
Látszik, mennyire nagy gondoskodással készült a kötet, az illusztrációk nagyon szépek.

A verses könyvet még január vége felé kezdtem el olvasni. De még mindig olvasom.
Hogy miért nem végeztem? Mert annyira tetszik és élvezem az olvasást. Igazán megható, gyönyörű a vers. Benne van minden érzelem és a gondolatok. Úgy érzem végtelenségig, tudnám olvasni. S talán ezért is nem tudom befejezni. Mert, ha befejezem, akkor nem lesz mit olvasni és gondolkodni. Vannak kedvenc verseim és olyan is, amit szívem szerint ki írnám az oldalamra, és világgá kürtölném, igen ez a kedvencem, a legszebb, legfájdalmasabb és ebben a versben van döntés súlya is.

Bővebben itt olvashatod:
http://magyarszerzokonyve.blogspot.hu/2018/02/torok-vio…