Kököjszi ​és Bobojsza (Kököjszi és Bobojsza 1.) 88% 118 csillagozás

Gyerekként agyonhallgattam a bakelit lemez változatot, ezt: Kököjszi és Bobojsza https://open.spotify.com/album/0B2rqhvLGvqVpT9LzgD7pi
Ehhez képest csak 4,5 csillag, de persze még mindig sírok a végén…

Ez a könyv maga a csoda. Annyira szép, tele van csodával és szeretettel. Gyerekkoromban a hanglemez mesét hallgattam sokat. A két törpe sok mindenen átsegíti Andrist, szeretik, tanítják vezetik. Az életre, annak csodáira, és az emberségre.
Nekem is sokat adott ez a könyv, és kíváncsian fogom olvasni a folytatásokat is, mert Török Sándor igazi mesélő, aki szeretettel és egy pici varázslattal szövi át a mesét.

Törpeország fejedelme a kis Andris mellé rendeli a két kedves törpét, Kököjszit és Bobojszát, akik ezentúl a kisfiú életének fontos részét képezik. Tanítják sok mindenre, mesékre, dalokra, ijesztgetésre. Andris számíthat rájuk, ha kérdése van a világról, ugyanis a cipős szekrényben tartózkodnak legtöbbször a törpék, így remekül lehet velük telefonálni a szekrény oldalán lévő lyukon keresztül. Az éjszaka leszálltával pedig különös és izgalmas utazásokra viszik a kisfiút. Édes, kedves történet.

Aranyos történet lett volna, ha a szülők egy picurkát máshogy viselkedtek volna Andrissal. Ezt leszámítva a törpéket imádtam. Annyira tetszett az út, ahogy Andris megérkezett a Földre. Meseszerű, édes. Tetszik, hogy pici korunkban vannak ilyen törpéink, akik velünk vannak. spoiler

A címszereplő két, szupermini és szupercuki törpe hivatása a bébiszitterkedés, de nem ám onnantól, hogy megszületik a baby, hanem már onnantól, hogy Andris a szülei gondolatában megjelenik. Munkálkodásuk tele van vicces jelenetekkel, a kis Andrist nagyon aranyosan pátyolgatják, Szent Kristóf nevű (beszédes név) hajójukon hozzák viszik izgalmasabbnál izgalmasabb helyekre, amik a felnőttek előtt rejtve maradnak. A könyv végére megérkezik egy új tagja a családnak, Panni a kishugi. Várom a folytatást.

Én ezt valamikor régen már olvastam, és akkor nagyon nem tetszett. Nem, nem gyerekkoromban, akkoriban nem ismertem, tíz éve, huszonévesként. Értékeltem is akkor, amit aztán töröltem, azt hiszem akkor bizonyos szemmpontból túl idős, más szempontból túl fiatal voltam ehhez a meseregényhez. Pedig jó, igen jó. Akadnak régi, talán elavultnak számító dolgok benne, de a lényeg, az nem változik. És én nagyon szeretnék hinni, hogy nekem is voltak ilyen kis törpéim! Egészen megkedveltem ezt a kettőt.

Még mindig cuki! :)
Nagy sajnálatomra a lányom egyelőre nincs annyira odáig érte, mint én gyerekkoromban.
Talán én jobban vártam az olvasást, mint Ő :D
Remélem, második olvasásra jobban megszereti majd.

Nagyon régóta szerettem volna elolvasni a gyerekeknek, most végre sikerült. Kicsit hosszúak a fejezetek, az utolsót pedig érzésem szerint nem is értették, de majd ha egyszer a saját gyerekeiknek olvassák, akkor rájönnek, miről is szólt

Nagyon szeretem ezt a történetet. Gyermekkori mesekazettáim közül kettőt tartottam meg, közülük az ebből készült zenés mesejáték volt az egyik. Bár érezhetően nem a mai gyereknevelési trendet követi, mégis értékeket közvetít. Csodálatos helyekre viszik el a kedves törpék Andrist, aki egy igazán kedves és vagány kisfiú.

Nem tökéletes, messze nem, de pont ezért nagyon jó.
Nem tudom, hogy gyerekként mennyire szerettem volna, valószínűleg nagyon, de felnőttfejjel nagyon tudtam élvezni.
Csankó Zoltán előadásában első osztályú volt. Illetve ajánlom mindenkinek a hangjátékot is. Átdolgozás, jó pár részt értelemszerűen ki kellett venni, de nagyon jó.