Gilikoti (Kököjszi és Bobojsza 2.) 15 csillagozás

Török Sándor: Gilikoti Török Sándor: Gilikoti Török Sándor: Gilikoti Török Sándor: Gilikoti

Ki ne emlékezne Török Sándor kedves mesehőseire, Kököjszire és Bobojszára, a két törpére? Szent Kristóf nevű papírhajójukon viszik Pannit, Andris kishúgát újabb kalandok felé. Megismerjük Csúfvirágot és a Nevetlen Rongybabát, ellátogatunk a mennyei mosodába és az állatkertbe, követjük Gilikotit, a kis réz játékgolyót, mely végiggurul a meséken és újabb olvasókat bűvöl el.

A könyvet Makoviczki Dóra Lahara festményei illusztrálják.

Eredeti megjelenés éve: 1945

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Klasszikusok fiataloknak Ciceró

>!
Ciceró, Budapest, 2021
224 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634321590 · Illusztrálta: Makoviczki Dóra Lahara
>!
Ciceró, Budapest, 2001
206 oldal · ISBN: 9635393342 · Illusztrálta: Kondor Lajos
>!
Móra, Budapest, 1979
286 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631115011 · Illusztrálta: Kondor Lajos

1 további kiadás


Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

Lahara IP>!
Török Sándor: Gilikoti

Gilikoti, gilikoti. Hát nem úgy hangzik, mint amikor valami csilingel? De, pont olyan, gurul, gurigázik és csilingel közben. fénylik, de hangosan. Ilyen volt ez a mese is, fénylő és csilinglelő. Sokkal szürreálisabb és csapongóbb, mint az előző rész, a törpék is kevesebbet szerepelnek benne. Évekkel ezelőtt olvastam először, no nem gyerekként, akkor nem ismertem, kilenc-tíz éve, akkor nem tetszett, nem találtuk meg a közös hangot. Most, ahogy ide-oda cikázik a történések között, rájöttem, ez pontosan olyan, mint ahogyan én gondolkodom, pont ilyen, és régen még ilyenebb volt.
Panni egyébként sokkal szimpatikusabb, mint Andris volt kicsinek (a mesebeli, na!), és kedveltem Pisz-Piszt meg Tyűhát is. De aki valóban a kedvenc szereplőm lett, mert nagyon birizgálta a fantáziámat, elvégre az előző részben nem volt benne, az Mari néni.

>!
Ciceró, Budapest, 2001
206 oldal · ISBN: 9635393342 · Illusztrálta: Kondor Lajos
4 hozzászólás
Luca87 I>!
Török Sándor: Gilikoti

Elolvastam az értékeléseket, és nagyon meglepett, mennyire másként látom ezt a könyvet, mint az előttem szóló molyok többsége.

Gyerekkorom egyik legszebb emléke (sok legszebb van, teszem hozzá), amikor anyu éppen a Kököjszi és Bobojszát olvasta fel estéről estére, esti mese gyanánt. Nagyon kevésre emlékszem már belőle, de tudom, hogy nagyon szerettem, és nagyon sokat beszélgettünk egy-egy fejezet után arról, ami adott fejezetben történt. Meg az is megmaradt, hogy a Kököjszi és Bobojsza óta tudom, hogy aki hazudik, annak puha az orra, és ez annyira megfogott engem, hogy be is emeltük a családi folklórba, sokszor nyomkodták meg az orromat, sőt még én is a magamét – tesztelgettem, vajon az orrom tudja-e, hogy igazat mondok vagy sem.

Amikor véletlenül megtudtam, hogy ennek a csodálatos mesének van folytatása is, azonnal feltúrtam az internetet, mert nekem kellett belőle egy példány. Megszereztem, hazahoztam, vagy egy évig nézegettem, és most igen lassan, két hónap alatt elolvastam, persze esti mese gyanánt.

Nagyon tetszett. Nem tudom, a Kököjszi és Bobojsza jobb volt-e, mert azt már vagy huszonhárom éve olvasta fel anyu, de ha csak ennyire volt jó, mint a Gilikoti, akkor minden rendben. Nagyon szerettem a Gilikotiban, hogy olyan szépen bemutatta a gyerekek szürreális kis mesevilágát, amiben éveket töltenek el. Szerettem a gyerekek szürreális párbeszédeit, a kutyával-macskával-játékkal folytatott eszmecseréket, na meg azt a finom humort, ami végigkíséri az egész történetet. És azt is szerettem, hogy Panninak és Andrisnak olyan jó szülei vannak: a gyerekek történeteire nem mondják, hogy ez butaság, ez nem is így van, hanem rábólintanak mindenre. Minek elvenni a gyerektől a varázst? Majd kinő belőle magától is, ha eljön az ideje.

Rengeteg emléket idézett fel bennem ez a könyv. Például én is beszélgettem Liza kutyámmal, és Liza válaszolt is, pedig akkor már jóval nagyobb voltam, mint Panni. Eszembe jutott sok minden bölcsis/ovis koromból is, például az az eset, amikor bejelentettem, hogy tudom már, mi leszek, ha nagy leszek: galamb, és erre anyu nem kinevetett, és nem is mondta, hogy galamb nem lehetek, hanem azt mondta, rendben, az lehetek, ami csak szeretnék, és ha galamb, hát galamb. Vagy amikor egy koccanásos baleset után (busz vs. autó) megkérdeztem anyut, ugye, a vezető bácsi majd kifújja a busz orrát, és erre ő nem azt válaszolta, hogy a busznak nincs is orra, hanem azt, hogy persze, biztosan. (Azért gyorsan elvonszolt a helyszínről, nehogy szembesüljek azzal, hogy a vezető semmi ilyesmit nem tesz.) Vagy amikor hosszú időn át egy boszorkány lakott a ruhaszárítóban, és ha kimentem az előszobába, kikukucskált a száradó ruhák közül, és rondán vigyorgott, és nagyon féltem tőle, annyira, hogy még anyunak sem mertem elmondani, mert a boszorkány egyszer megfenyegetett, hogy ha szólok róla bárkinek is, hogy ő ott lakik, elvisz, és sosem látom többet anyut. Meg az is eszembe jutott, amikor az egyetemi gólyatáborban az egyik „vén gólya” hároméves kislánya a tábortűz mellett ülve nézte, nézte az éjjeli égboltot, majd közölte az apjával, hogy ő már tudja, hogyan lesznek a csillagok: kiszállnak a tűzből, felmennek az égig, és ott maradnak, és ott világítanak onnantól, mire az apja ingerülten azt mondta, hogy egyáltalán nem így van, ez marhaság, és ez engem teljesen megdöbbentett, mert én nem vettem volna el a gyerektől ezt a nagyon szép mesét.

Nagyon becsülöm azokat az embereket, akik emlékeznek, milyen volt kicsinek lenni. Örülök neki, hogy Török Sándor is ilyen volt.

6 hozzászólás
dorcika>!
Török Sándor: Gilikoti

Nem lett a kedvencem… Lehet, hogy a kicsik megértik, de nekem túl „összevissza” volt.

FarkasKa06>!
Török Sándor: Gilikoti

Gyerekkoromban olvastam Kökölyszi és Bobolysza meséjét. Nem tudtam, hogy van folytatása…. amikor rátaláltam….. napogik csak forgattam…. majd elkezdtem olvasni… és egy olyan mesevilágba csöppentem amit – bevallom – réges- rég azt hittem elfeldtem…. pedig nem…. az oldalok olvasása közben megelevenedtek gyerekkorom emlékei: állatok, madaroak, boszorkányok, buszok, álmok…

NySara95>!
Török Sándor: Gilikoti

Akármennyire vártam rá, annyira nem tetszett. Az elsőt még eredetinek, ötletesnek találtam, de ez már olyan.. erőltetett volt..


Népszerű idézetek

Luca87 I>!

– De te elhiszed.
– Én el, hát én cica vagyok, én sokat alszom, mindent elhiszek.

257. oldal

Luca87 I>!

– Nagyon nagy tudományú macska vagy – bólintott Tyűha –, vigyázz, még elsül a fejed.

256. oldal

Luca87 I>!

[A két gyerek a rádióról beszélget.]

– Milyen nehéz a cini-cini? – kérdezte Panni. – A cini-cini, ami benne van, nagyon nehéz?
– Kilencezer méter – mondta Andris, aztán elgondolkozott, kicsit fülelt a zenére. – Vagy pedig hetvenmillió kiló.

72. oldal

Luca87 I>!

Panni fut a Gilikotival, megáll a rádió világító üvegtáblácskája előtt, ráemeli a rézgolyót.
– Betöjöm! – mert ha Panni izgatott, akkor nem tud r betűt mondani. – Gilikoti, töjd be! – vezényli.

84-85. oldal


A sorozat következő kötete

Kököjszi és Bobojsza sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Csukás István: Süsü, a sárkány
Ellis Kaut: Pumukli téli meséi
Bálint Ágnes: Tündér a vonaton
Czakó Alexandra: Kalandok Bazsaréten
Sepsi László: Az éjszaka réme
Bodor Attila: A tél menyasszonya
Berg Judit: A Nádtenger télen
Kolozsi Angéla: Bódog és Szomorilla
Berg Judit: Tündérnaptár
Acsai Roland: Csipkerózsika