Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A zöldköves gyűrű 60 csillagozás
„A legszebb s leggazdagabb ígéret volt egész mai elbeszélő irodalmunkban” – írta a tragikus hirtelenséggel elhunyt fiatal regényíróról Juhász Gyula 1918-ban. Harminc esztendeig élt; regényeivel és elbeszéléseivel a haláltáncát járó dzsentri-világ ábrázolásában teljesedett ki nagy és eredeti írói tehetsége, műveivel ott van a helye Kaffka Margit mellett.
A zöldköves gyűrűt, amelyet azóta is a legszebb, legköltőibb magyar regények közé sorolunk, 1912-ben, huszonnégy éves fejjel írta az ezernyolcszázhetvenes-nyolcvanas évek Magyarországáról. Regénye családregény, mint Thomas Mann Buddenbrook háza. Eőzházi és Bazini Eőz József báró úrból az egyszerű polgáremberré vedlett Őz József és gyermekeinek története jelképesen a történelmi magyar középosztály kikerülhetetlen széthullásának nyomasztóan borús rajza. A pöffeszkedés, az előnevekkel való kérkedés, a címeres gyűrűk ragyogtatása idején hirdeti a munka dicséretét.
Őz József – mint számtanácsnok – a birtok és az… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 1918
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A magyar próza klasszikusai Kossuth · Klub klasszikusok Magyar Könyvklub · A magyar próza klasszikusai Unikornis · Magyar Elbeszélők Szépirodalmi · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi
Kedvencelte 3
Várólistára tette 48
Kívánságlistára tette 15
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Nyelvileg végig nagyon élvezetes írás. Mint irodalmi alkotás, már árnyaltabb a kép. Török Gyula remek érzékkel – nyilván belülről látva – ragad meg egy funkciótlanná vált társadalmi réteget. Markánsan ragadja meg az elszegényedő dzsentrik színes világát, azt a teljesen ellentmondásos forgatagot, melyben egyaránt megtalálható a hivatali munkát példásan végző báróivadék, s a munkát méltóságán alulinak találó, csak a maradék birtokot elmulatni képes úriemberek. Ők azok, akik még mindig a múltban élnek, s lassan egyetlen vagyonuk az az előkelő származás, amely rajtuk kívül már senkit sem érdekel. Szembe mennek a világgal, a tőkét élik fel a tőkefelhalmozás korában. Mintegy háromnegyed részéig meglehetősen egyenletes színvonalú, túlzásoktól többnyire tartózkodó, élvezetes regény. A vége felé azonban mintha a szerzővel igencsak elszaladt volna a ló. A megözvegyült, zakkant vénkisasszony figurája teljesen parodisztikussá válik. Az egyre fokozódó számban felbukkanó fura figurák tulajdonképpen egyedileg még beleillenének a képbe, de ekkora töménységben már túlzásnak találtam. A romantikus szál egy kissé giccses, és a beleráncigált betyárbetétet se feltétlenül kellett volna beleírni. Mindezek ellenére nemcsak azért fontos mű, mert egy nagy társadalmi átalakulás térképéhez nyújt értékes adalékokat, hanem azért is, mert fogyatékosságai ellenére is egy jó regény. Jó regény, melyet nem szenvedve kell olvasni.
Nem lehet ráfogni, hogy az olvasónak akár egy pillanatig is kétségei támadhatnak, hogy kinek a pártján áll és miben hisz az író. Igazán következetes, az ún. pozitív arisztokraták vagy öregek és elhunynak, de azért jócskán el vannak látva rosszul sikerült gyermekekkel, vagy pedig attól érnek el a nirvánába, hogy immár kétkezi munkában/pusztai bölcsőringatásban teljesedhetik ki a tehetségük. Másra sem vágynak, mint munkára. Ezek kevesen vannak. A többiek negatív hősök, elhagyják gyermekeiket, gonosz mostohák, vedelnek, mint a ló és agyonbassza őket a villám, lovat és munkást kínoznak stb. Aki pedig éppen visszafelé, ellentétesen az írói mondanivalóval cselekedik, az úgy megtébolyodik, mint a pinty. Még a csapodár ámde jólelkű bohóccal a legmegengedőbb, ő jó útra térhet (vagyis beláthatja, hogy kétkezi munkában kiteljesedni vidéki kisvárosban: király). Aki ennek a könyvnek az üzenetét nem érti meg, az menthetetlen, ebből a szempontból az ötvenes évek elején kommunista ifjúságnevelési célzattal megjelent regényekkel rokon, azonban sokkal szebben van megírva. Én úgy gondolom, hogy vérromantikus, lovas-menekülős (izgalom!)-virágos (romantika!) jelenetben Jókai sokkal, de sokkal erősebb, bővebben lásd Egy magyar nábob, igaz, neki volt ideje gyakorolni. Most meg is fogom nézni mindjárt, hogy hová a bánatba tette Pista bácsi az ölnyi rózsát, amíg menekülőre fogta de végül győzött. Ez most komolyan érdekelne, mert később sértetlenül adja át a polgárosodni vágyó leánynak.
A majdnemzárójelenet (boldog bölcsőringatás a pusztában) pedig olyan, mintha szavakba öntöttek volna egy hímzett háziáldásos falvédőt. Szegény Lujzi.
Szóval erős, következetes, de nagyon didaktikus sorsok, gyenge betyáros-rózsás epizód, enyhén giccses és hiteltelen majdnemvége: ezek kevésbé tetszettek benne. És ezzel együtt is 4 csillagot adok.
1917-ben jelent meg ez a csodálatosan szép regény, a 66 híres magyar regény című kötetben tárgyalt alkotások egyike, a fájdalmasan rövid időt megért Török Gyula legjelentősebb műve. A szerző mindössze 30 évet élt, éjszakázós, tivornyázó életmódja csak ennyit engedett neki. Műveinek nagy része különféle lapokban folytatásokban jelent meg, némelyiket azóta sem adták ki könyvalakban.
Török Gyula, a regényben ábrázolt letűnt kor és a dzsentrivilág egyik képviselője, megbocsátó líraisággal, humorral és szeretettel ábrázolja a már anakronisztikussá váló dzsentrit. Vonzalma ellenére realisztikus, lélektanilag is megalapozott a történet és a jellemrajz. A cselekmény a 19. század végi polgárosodó Magyarországon játszódik, amelyet mintha az „átmenetiség” hangulata itatna át.
Az író a címadó és a regényben vissza-visszatérő motívumként megjelenő zöldköves pecsétgyűrűt a mutatóujján viselte, és filléres anyagi gondjai ellenére is haláláig megtartotta.
A zöldköves gyűrű az újraolvasós kedvencek közé került nálam.
Nem olvastam még Török Gyulától. Kellemesen csalódtam. Örülök, hogy van saját példányom a könyvből. Élveztem minden sorát. Végig izgultam, hogy mi lesz a szereplőkkel.
A boltos lányát a végére már sajnáltam. Nagyon érdekes karaktert ismerhettem meg benne. Néha utáltam, néha sajnáltam, volt amikor még szeretni is tudtam.
Annak viszont nagyon örültem, hogy a gyerekek sorsa szépen, a megérdemelten alakult.
A legfurcsább számomra József, az apa volt. A mogorvasága mögött egy érzelmes, a gyermekeit szerető ember rejlett.
Török Gyula nagyon jól ír. Olyan szépen fűzi a szavakat, hogy néha egy-egy kósza pillanatig úgy éreztem, mintha Krúdyt olvasnék. Aztán hamar kiderült, hogy ez Török saját hangja. Krúdynál néha azt érzem, hogy „locsog”, gördülékenyen, csodálatosan ír – a semmiről.* Töröknél egy pillanatig sem volt ilyen érzésem – nála minden mondat, minden szó a helyén van, a szépségben nem sikkad el a történet.
A zöldköves gyűrű családregény, egy elszegényedett nemesi család két generációjának útkeresése a 19. század végének polgárosodó Magyarországán. Az író bemutatja, milyen módon reagáltak a dzsentrik a megváltozott világra, a megváltozott helyzetükre ebben a világban. Sokan elbuktak, mert nem értették/nem akarták érteni az idők szavát, de néhányan alkalmazkodni tudtak. Olvassátok el ti is, hogy Eöz József melyik utat választotta. Nem fogjátok megbánni.
* Elnézést kérek minden Krúdy-rajongótól. Én magam is szeretem olvasni a műveit, de néha szívesen kihúznám a szöveg felét. :)
Először a címével hívta fel magára a figyelmet a könyv, olyan nem mindennapi, szép hangzású. Aztán amikor elkezdtem olvasni, akkor rájöttem, hogy bár nem egy vidám könyv, mégis nagyon szép. Olyan szépen formálja az író a mondatokat, hogy csak ámultam. Kár, hogy csak ilyen rövid élet adatott meg az írónak.
Szépen megírt regény egy korszak, egy társadalmi réteg végnapjairól. Amit persze ki így, ki úgy él meg: öngyilkossággal, szökéssel, cím- és rangkórsággal vagy cím- és rangrejtéssel, pénzszórással vagy éppen szerény életmódra váltással, munkatagadással vagy az új idők szerinti munkába állással. Van, aki lesüllyed, mégis jól viseli, van, aki felemelkedik, és belegárgyul. Vannak benne jócskán romantikus szálak is, természetesen. :)
Annak ellenére, hogy a vége kiszámítható és kicsit didaktikus, nagyon élvezetes, korhű regény, rengeteg érdekes, remekül ábrázolt karakterrel. Kár, hogy ilyen elfeledett.
Népszerű idézetek
– Én lelki grófkisasszonyokat keresek – mondta Őz úr, és kezét kinyújtotta a leány felé.
116. oldal (Szépir.)
A kor gyöngéje volt a magyarságnak ez a folytonos hangoztatása, de hogy mi köze ennek a gyermekekhez, azt nem tudta. Hiszen nem nevelheti őket spanyoloknak.
83. oldal (Szépir.)
Nincs komoly baj egy se. Az a legnagyobb betegség, mikor valaki ide megszületik a földre.
86. oldal
Ezután kiszaladt az előszobába, ahol egypár elővigyázatosabb fiúcska el akart osonni. Előrántotta a noteszét, és keményen rájuk szólt:
– Titeket pedig felírlak. Brezenóczy Pál harmadosztályos, Kis Paula negyedosztályos, Klárik István harmadikos…
Egy kis, pityergő fiú került sorra. Némán oldalgott kifelé.
– Hát téged hogy hívnak?
– Még nem jár sehová – jegyezte meg félénken az egyik kisleány –, az én kisöcsém.
– Nem baj, előjegyzem jövőre. Kerekes Erzsébet és öccse…
Első rész
– Uram – mondta a beteg némi parancsoló hidegséggel –, sejti-e, hogy mi bajom van?
– Hjajaja! Az nem könnyen megy. Tetszik tudni, a diagnózis sok esetben…
– Sejti-e, hogy mi a bajom?
– Csak hipotézis, izé… hipotézis, amelyhez nincsenek biztos támpontjaim. Azt hiszek, hogy tüdő… tüdőgyulladás kezdődik. Majd írok porokat, és borogatni kell, meg izé… vigyázni a kosztra.
– Szóval böjtöljek?
– Isten ments! Inkább fordítva… csak a töltöttet ne egye.
– Töltött káposztát? Pedig attól gyógyul meg a magyar ember a halálos ágyán.
Második rész
És amint így visszapillantott előbbeni gondolataira, a színes, lázas kaleidoszkópra, felébredt agyonzaklatott agyában a gondolat, hogy az élet hosszú évei milyen sok százezer és millió pillanatra bomlanak, és a legszomorúbb élet, a legvisszataszítóbb ember elméje is telve van, nyüzsög e pillanatok sokféle hangulatától.
106. oldal
Az életről szólnak ezek a mesék, uram, és az élet különféleképpen tanulságos mindnyájunk számára.
111. oldal
– Tessék
– Egyszerű, bár egy egész életre kiható dolog. Uram, én őszinte rokonszenvvel viseltetem az ön kedves leánya iránt, és a kezét kérem e pillanatban.
107. oldal - VI.
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Lesznai Anna: Kezdetben volt a kert 95% ·
Összehasonlítás - Szabó Magda: Régimódi történet 90% ·
Összehasonlítás - Szobotka Tibor: Megbízható úriember 88% ·
Összehasonlítás - Jókai Mór: A kiskirályok 83% ·
Összehasonlítás - Asbóth János: Álmok álmodója 71% ·
Összehasonlítás - Honoré de Balzac: Betti néni ·
Összehasonlítás - Tolnai Lajos: Az urak ·
Összehasonlítás - Thomas Mann: A Buddenbrook ház 87% ·
Összehasonlítás - Reviczky Gyula: Apai örökség 90% ·
Összehasonlítás - Charles Dickens: Ódon ritkaságok boltja 87% ·
Összehasonlítás