Viszlát, ​cukor és fehér liszt! 86% 22 csillagozás

Ez a legjobb eddig a témában, amit olvastam, és habár még mindig nem határoztam el magam, hogy szigorúan így étkezzek, nagyon meggyőző volt. Főleg az édességes rész roppant impozáns, van pl. vaníliás karika is egészséges, házi változatban.

No, hát ez pöpec. Nyálcsorgatós receptek és fotók. Többet egyből le is akartam gyártani, főleg az édesség szekcióból. Egy bajom van, hogy nincs itthon negyedannyim, és most hirtelen nem is tudok szerezni (asszem), viszont a sima eritrites sütiket nem bííírom, a mellékíz miatt. Na, de ez egyéni szocproblem.
Az előbb megcsináltuk (10% én, 90% Peti) a zöldséges tócsnit, és ez alapján azt mondom, hogy nem kell alapból minden receptet duplázni, ami viszont a Vréber K. szakácskönyvnél (szerintem) muszáj.

Update, 2017. okt.
Levontam egy csillagot, mert a többedik receptben futott(unk) bele (@kiszeko) abba, hogy nem pontos/pongyola. A hozzávalólistában kurkuma van, a receptben curry.
És két olyan recept is van, ami egyszerűen nem sikerül, mert a főzd meg vízben és aztán pirítsd meg (tönkölydara) vagy süsd ki olajban (amarántkorong) ÍGY NEM MŰKÖDIK! Ha nem tudod, mennyi vízben kell kifőzni vagy hogy milyen állagúra főzd, akkor utána szétfolyik a csába. Grrrr.

Sok újdonságot nem találtam benne, de biztosan másként látja a könyvet az, aki csak most kezdi a cukor és fehér liszt mentes életmódot. Lassan egy éve, hogy kidobáltam mindent otthonról amiben cukor és fehér liszt volt az inzulinrezisztencia és pajzsmirigy betegségem okán. Azóta már nem kötelező rosszként tekintek erre az életmódra (szándékosan nem használom a diéta szót).
Keresem az új recepteket, ötleteket amivel színesebbé tehetem a napi 5 étkezésemet (melyek nagy részét magam készítem el).
Ez a könyv néhány reggeli ötletet adott, aminek örülök, mert a reggeli a legnehezebb étkezés nekem, valamint van benne süti is amit ki fogok próbálni. A főétkezések (ebéd és vacsora) terén nem hozott valami sok érdekességet.
A leírásai korrektek, minden fontos és hasznos információ benne van amire az életmódváltáshoz szükség van.

Olyan fotók vannak benne,hogy az ember az egészet meg akarja enni. Mármint a kajákat,és nem a fotókat. :D
Az édesítés nekem továbbra is nembarát,de ezt is meg lehet oldani.
Őszintén nekem nem mindenhol stimmelt a 70-30%,de azokat nem jegyzeteltem ki. Van jópár amivel frissítem a gyűjteményt.
Kezdő életmódváltóknak nagyon ajánlom. :)

Nekem nagyon tetszett: mind a pár oldalnyi összefoglaló a helyes táplálkozásról, a szénhidrátokról; mind a receptek, amelyeket -első olvasatra- talán még nekem is sikerült majd megvalósítani.spoiler

Egy zenésztársam ajánlotta, miután a nyár óta tartó diétámról, valamint a lányom inzulinrezisztenciájáról beszélgettünk. Behozta a saját példányát megmutatni. Terveztem, hogy megveszem, de végül több ok miatt is inkább csak a könyvtárból kölcsönöztem ki.
Rengeteg jó tipp és ötlet van a könyvben, egyes recepteket biztosan elmentek magamnak.
Ami nem tetszett, az az, hogy akinek fontos a kalóriaszámlálás, az nem talál benne jó fogódzót. Meg van adva egy recept, hússal-szósszal-körettel, két adagra. Ezt megfelezi, és leírja, mennyi egy adag étel kalória- (valamint szénhidrát-, fehérje- és zsír-) tartalma. De nem tudom meg belőle külön pl. a köret értékeit, hiszen lehet, hogy csak az érdekelne. Gondolom, hogy a kiegyensúlyozott étkezés miatt ajánlja a teljes fogást, de így számomra kevésbé használható. Nálunk ugyanis részben külön főzünk: ugyanahhoz a húsételhez legtöbbször kétféle köret készül – diétás és nem diétás (pl. marhapörkölt hajdinával ill. tarhonyával). Jó lett volna az ételek további bontása.
Nem beszélve arról, hogy egyes adagok kalóriatartalma 6-800 kcal – ez nekem túl soknak tűnik egy étkezésre. Nincs a receptekben alternatíva a tejtermékek helyettesítésére sem.

Az az igazság, hogy a 160 grammos (nekem 150) diéta nem is olyan rossz dolog, mint amilyennek első kétségbeesésemben gondoltam. Tök jó dolgokat eszem és sokkal tudatosabb vagyok, mint ezelőtt bármikor (hogy aztán beválik-e majd, vagy sem, az kiderül később, egyelőre jó benyomásaim vannak). Viszont azt el kell ismernem, hogy nagyon sokat segítettek a diéta elején beszerzett szakácskönyveim, és itt most nagy, villogó betűkkel kell kiemelnem a Viszlát, cukor és fehér lisztet, amit – nem túlzás – napi szinten használok azóta, hogy megvan. Messze a legtöbb receptet ebből próbáltam ki, lettek kedvenceim, amiket már többször is elkészítettem és van még egy csomó étel, amit tervezek elkészíteni.
Eszméletlenül az én ízlésemre van szabva ez a könyv, egy-két kivételtől eltekintve szinte minden kaja beindította a fantáziám, és ami a legfontosabb: minden benne szereplő étel totálisan belefér a diétába. Nem véletlen, hiszen Török Eszter dietetikus és ez meg is látszik a könyvén.
Olvastam molyon, hogy egy-két receptnél pontatlanságok vannak. Megnéztem és valóban így van, de azokat még pont nem csináltam meg, mindenesetre az általam eddig elkészített ételek szuperek lettek, maximum a fűszerezés vagy az édesítés mértékén változattam. Elég ízletesen főz a könyv, a csirke tikka masala például már majdnem túl fűszeres is volt, pedig én aztán szeretem az erős ízeket.
Bővebben: https://szofisztikaltmacska.blog.hu/2019/03/13/torok_es…

Alapvetően ez egy nem rossz könyv, sok-sok kipróbált, még tovább alakítható receptekkel – lásd: vaníliás karika – viszont igaz az, amit a többiek írtak: egy jó szerkesztőt elfogadna a sok félreírás miatt.

Csodálatos könyv! Bárkinek ajánlom. :) Én életmódváltásba kezdtem, és ez a könyv mindig a kezem ügyébe lesz, ebbe biztos vagyok. :)

Ezzel a könyvvel nagyon ráfaragtam :( Egyáltalán nem az én ízlésvilágom, legalábbis ami a főtt ételeket illeti. Az mondjuk pozitívum, hogy sokféle alapanyagot használ, különböző jellegű ételekben, de az én esetemben a kevesebb több lett volna. Ugyanis egy csomó alapanyagot én nem használok és egyelőre nem is áll szándékomban használni (úgy mint: garnélarák, bárány, lednek, kamut, quinoa, amaránt, libacomb stb.), ráadásul olyan íztársításokat is alkalmaz, ami nekem egyáltalán nem fekszik.
De az ízlés csak egy dolog. Ami még nagyon zavar, hogy 1. sütőmargarint használ (pfff…) 2. édesítőszerként mindenhol ezt írja: „x g eritrit (négyszeres édesítőerejű, steviával)” és nem tudom eldönteni, hogy a megadott mennyiség sima eritritre vonatkozik, vagy a négyszeres erősségűre, mert emitt pl. sima eritrittel lenne normális mennyiségű, amott meg a négyszeressel (a liszt mennyiségéhez viszonyítva elég könnyen be lehet lőni egy receptben, hogy az túl van édesítve, vagy nem).
Amúgy a könyv szépen kivitelezett…