Nap ​jár a homoktetőkön 0 csillagozás

Tornai József: Nap jár a homoktetőkön

Tornai ​József írja új könyvéről:
„Nincs más, csak az a halálos kopárság, homokpusztaság, a dombok sivár teteje, ahol semmi, semmi nem él meg az ördögszekéren meg a szorongáson kívül. Mostani életem fájdalmas búcsú a gyerekkoromtól. Micsoda elszakadás ez saját gyökereimtől, őskoromtól! Keresem a hangot, ami még közös, ami még ugyanaz. Néha fölcsendül – de egyre gyöngébben. Mit tegyek, magamra hagyatva egy idegen, öregedő lénnyel, mit tegyek, én, a gyerek, a mindenen csodálkozó, a győzhetetlen? Istenem, hogy hozzá voltam nőve a Dunához, a dombokhoz, az Alföld széléhez, vadvizekhez, akácosokhoz! Harminckét évig éltem a halálos, kopár dombok között, és nemcsak azért kívánkozom vissza, mert az volt a gyerek- és kamaszkorom. Azért is, mert az még természeti világ volt: Európa utolsó pillanata az iparosítás acél hulláma előtt. Közös megrázkódtatás tehát, mégse lehet elmondani. Ezek az írások az azelőttről beszélnek! Legalább mondatokban, képekben, emlékdarabokban ott akartam lenni… (tovább)

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1980
364 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631515982

Hasonló könyvek címkék alapján

Fekete István: Őszi vásár
Fekete István: Régi karácsony
Tar Sándor: A 6714-es személy
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél kalandjai
Kosztolányi Dezső: Kínai kancsó
Fejes Endre: A hazudós
Hunyady Sándor: Razzia az „Arany Sas”-ban
Fekete István: Tíz szál gyertya
Kosztolányi Dezső: Beteg lelkek
Déry Tibor: Szerelem