Dr. Torjay Valter 1926-ban született Gyulán. Iskoláit a család lakóhelyein, Nyíregyházán és Székesfehérvárott végezte. Ifjúkorát meghatározta a cserkészet, a földrajz és a történelem iránti érdeklődése. Édesapja tanácsára mégis orvosi egyetemre iratkozott 1944-ben. 1952-ben került a szombathelyi kórház sebészetére, majd az urológiára. 1956-os szerepvállalása és szókimondó magatartása miatt innen távozni kényszerült. A MÁV Rendelőintézet urológus főorvosaként dolgozott nyugdíjazásáig. Szombathelyen él.
Gyermekei kérésére megírt emlékiratai a származására és kultúrájára büszke régi középosztály elsüllyedt világát idézik. Előbb a békeéveket, majd a megmaradás kemény iskoláját a háború után. A kor számos kiemelkedő alakja felbukkan a személyes, közvetlen emlékezésben. A krónika értelmezését a szerző festőművész fiának elő- és utószavába foglalt kiegészítő információk segítik.
Egy középosztályi sors a XX. században 2 csillagozás
Enciklopédia 3
Várólistára tette 3
Kívánságlistára tette 1
Népszerű idézetek
Édesapám ezután [a háború végeztével – pável] visszament az állásába, ahol simán igazolták. Sőt, Győr főispánságát is felajánlották neki, ha belép a kommunista pártba. Ezt visszautasította. Ennek meg is lettek a következményei. Egy év múlva bélistázták, és elment fát vágni, és vízórát leolvasni. Sok kitűnő szakember járt így. A kommunista uralom egyik legnagyobb bűne és ostobasága volt ez.
70. oldal
Sajnos nem csak a tanulmányok voltak nehezek, hanem a politikai helyzet is. Már számon tartották a származást, és azt, hogy katolikus gimnáziumban lakom. Természetesen voltak besúgók és provokátorok is. Én nemigen mozdultam ki a kollégiumból, legfeljebb az előadásokra, és ha Édesanyámhoz mentem Budára. Mégis megtalálták a lehetőséget. 1948-ban szülészeti gyakorlatokra jártunk esténként. Egy ilyen alkalommal egyedül üldögéltem a szülőszobán, hírlapokat nézegetve. Egyszer csak odajött hozzám egy feketehajú kolléganő, és beszélgetést kezdett velem. A beszélgetés során elmondtam, hogy szeretem az ókori történelmet, és milyen érdekes lenne, h a az ember visszaszállhatna ezekbe a korokba, és láthatná annak kiváló szereplőit. Ezután a költészetre terelődött a szó, és megkérdezte, hogy mit szólok József Attilához? Megmondtam, hogy nemigen ismerem, mert a gimnáziumban meg sem említették a nevét, de egyébként sem szeretem a modern költészetet.
Majd hanyatt estem, mikor behívta a Madiszba, vagy hogy hívták az egyetemi sóhivatalt, azt a vádat szegezték nekem, hogy visszakívánom a rabszolgatársadalmat, és utálom a proletariátus nagy költőjét. Alig tudtam magamat kimagyarázni.
78-79. oldal
..szerény igényű voltam. Többnyire fehérben jártam, hogy ne kopjon a ruhám. Emellett kényelmes is volt. Nekem, ha jó könyvet olvashattam, mindenem megvolt.
112. oldal
[1944]
Emlékszem arra a vasárnap délelőttre. A reggeli diákmiséről jövet ½10 tájban Győr már tele volt gépesített német gyalogsággal. Az egyik teherautón ülő katonákat megszólítottam: >Wollen Sie Ungarn eroben, oder ziehen nach Balkan?< Nem válaszolt, csak mosolygott. Hazatérve apám közölte velem, hogy a hitlerista csapatok megszálltak bennünket. Ő beosztásánál fogva jólértesült volt mindarról, ami a megye útjain és hídjain történt.
Csakhamar látható jelei mutatkoztak a náci csaptok bevonulásának. Két zsidó osztálytársunk, a komoly Steiner Tamás, és a kedves, szelíd Frankl Pista nem jöttek többet iskolába, és az érettségin sem láttuk őket. Sőt, soha többé! Mindketten jeles tanulók voltak, és még emlékszem Tamás nagyon szép Széchenyi-dolgozatára, amely osztályelső lett.
48. oldal
[Apám] Mindig azt mondta: >A legkülönb ember a mérnök, mert az ura a természetnek, utána jön az orvos, aki szövetségese, a többi csak a szolgája.< […] Kifejtette, hogy a németek a háborút elvesztették. Erre közbeszóltam, hogy én ezt már az elején sejtettem. Mire azt válaszolta, hogy ezt minden normálisan gondolkodó ember ugyanígy sejtette, de a német-magyar hadsereg hátrálásának következményei vannak, Magyarországot a szovjetek fogják megszállni. Ő már egyszer átélte a kommunizmust 1919-ben. Akkor volt műegyetemi hallgató. Tudja, hogy a történészi pálya igen veszélyes lesz. Ott kell legjobban megalkudni, és azt is tudja, hogy én erre nem leszek hajlandó. Akkor pedig áldozatául esem a semmire nem tekintő fanatikusoknak.
47. oldal
..Mesélték, hogy a nagy Stühmer lerakatnál az oroszok bokáig csokoládéban jártak.
Pár nap múlva megjelent az első Szabadság. Antalóczy Zoli, sohasem felejtem el, meghatott hangon olvasta fel nekünk Zilahy Lajos meglehetős talpnyaló cikkét ehhez a tatár hadhoz. Viszolyogva hallgattam. Már ez alatt a pár nap alatt is eleget hallottunk „a dicső szovjet hadsereg” erőszakoskodásairól és gyilkosságairól. Azt hiszem ennek a hadseregnek csak a szegény, életveszélyből szabadult zsidók és a pár ezer bolsevik örült. Néha még párhíveik is pórul jártak velük. A kollégium bérházában lakott egy idős asztalos. Régi szocialista volt, úgy várta az oroszokat, mint a Messiást. Mikor az oroszok bejöttek egy pincébe, ő is ott szorongott, mosollyal az arcán fogadta őket. Az orosz katona megnézte. Rendezett öltözetű ember volt, kissé testes, gondozott, ősz bajusszal. Kezét akarta nyújtani, mire a katona megragadta bal kézzel a bajuszát és jobb kézzel úgy pofonvágta, hogy az öreg elesett. >Burzsuj< – mondta az orosz és otthagyta.
66. oldal
Nem készültem sebésznek, de a szülészet csak kiváltságosoknak volt fenntartva. Budapesten szülésznek lenni nem egy osztályidegen reakciósnak szánt helyzet volt. Sebész is csak azért lehettem, mert vagy 150 fiatal orvost dobtak át sebészetre, készülvén a harmadik világháborúra.
83. oldal
Sajnos nagyon sok tragikus esetet is láttam, mivel Sopronon kívül ez a város [Szombathely] esett legközelebb a nyugati határhoz. Így nagyon sokan próbálkoztak meneküléssel. Természetesen csak töredékük tudott átjutni az aknazáron. Sok sérültet hoztak be a határőrök (zöld ávósok). Volt úgy, hogy Atanaszov Gyurival éjjel 11 órától délelőtt fél 12-ig szedtük ki az illetőből az aknaszilánkokat. Ő az egyik, én a másik oldalon. Az ávósok ilyenkor ezeket a szerencsétleneket őrizték a kórtermekben, még vizit idejére sem mentek ki.
87. oldal
Október 6-án (micsoda szemtelenség!) nagy csinnadrattával temették el a kegyetlen Rajk Lászlót, aki megérdemelte sorsát, és a régi katonatisztekből hozzájuk pártolt árulókat. Természetesen az 1945 és 1956 között a börtönben agyonvert és felakasztott tisztességes magyar emberek (ide nem számítom a hasonlóan gazember nyilasokat) ez a megtiszteltetés nem jutott ki. Pedig ők érdemelték volna a dísztemetést, és nem ezek a hitvány gyászmagyarok.
100. oldal
Soha nem felejtem el annak a szovjet katonának a holttestét, mely a Kilián és a Corvin között, a körút jobb szélén feküdt. A tankok kétujjnyi laposra hengerelték a holttestét. Úgy nézett ki, mintha pergamenből lenne.
104. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Viczián Antal: Meghaltak a Donnál ·
Összehasonlítás - Tapodi Brigitta: Amit örökül kapsz 98% ·
Összehasonlítás - Ruby Saw: Lucy 98% ·
Összehasonlítás - Szabó Magda: Pilátus 95% ·
Összehasonlítás - Nagy Alex: Lelkek harca 100% ·
Összehasonlítás - Nyiszli Miklós: Dr. Mengele boncolóorvosa voltam az auschwitzi krematóriumban 94% ·
Összehasonlítás - Gabriel Russ: Ha tudtam volna… 94% ·
Összehasonlítás - Fekete Gyula: Az orvos halála 92% ·
Összehasonlítás - Varga-Körtvélyes Zsuzsanna: Krisztina bárónő 94% ·
Összehasonlítás - Pap Éva: Mielőtt lemegy a nap 91% ·
Összehasonlítás