A ​tüdőkása 6 csillagozás

Torgny Lindgren: A tüdőkása

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Torgny ​Lindgren (1938) új, hazájában nagy sikert aratott regénye ismét az író észak-svéd szülőföldjének történetéből táplálkozik. A tüdővésztől sújtott paraszti világ a huszadik század közepén, a II. világháborút követő esztendőkben csaknem olyan távol esik a svéd főváros modern realitásaitól, mint mondjuk egy korabeli magyar falu. A fővárosi újság főszerkesztője azért is tiltja meg „szakító levelében” a regény vidéki tudósítójának, hogy további jegyzeteket írjon, mert úgy véli: mindaz, amiről ír, merő kitaláció, valójában nem létezik. Ez a valóságalatti történelem két szállal kötődik a hivatalos történetírás által is számontartott tényekhez: az egyik a regény szereplőinek sorsát végső fokon meghatározó betegség, a tüdővész (és annak leküzdése), a másik pedig groteszk módon egy náci háborús bűnös (Martin Bormann) vélelmezett felbukkanása ezen az Isten háta mögötti vidéken.A sokrétű cselekmény – a helyszín és a végkifejlet sötét tónusai ellenére – az írónak azt a reményt adó… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2003
184 oldal · ISBN: 9639373729 · Fordította: Jávorszky Béla

Kedvencelte 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

ppeva P>!
Torgny Lindgren: A tüdőkása

Nemcsak elolvastam, de rögtön megfordítottam, és újra elolvastam… Tehát ez egy az egyben olvasás és újraolvasás. :)
Meglepetés volt ez a könyv. Nehezen tudom megfogalmazni, mi fogott meg benne ennyire, de egészen egyedi darab. A krónikáson kívül a két legfőbb főszereplő a tüdőkása (mint étel) és a tüdőbaj (mint betegség). Valamint az írás és a krónikás, az írástudó felelőssége.
Nem tudok sok okosat mondani róla. De el kell olvasni.
(Tulajdonképpen a tbc-t nem is morbus hungaricus-nak, hanem morbus svedicus-nak kellett volna elnevezni…)

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

daniagi>!

Nálunk hét évszak van. Egy tavasz, egy nyár, egy ősz és négy tél.

25. oldal

Szelén>!

Az emberek két szabálytalan félemberből vannak összerakva, folytatta Bertil. Két aszimmetrikus félből, amelyek gyakran ellentétesek, nem férnek össze, voltaképp nem is férhetnek meg egymással. Előfordul, hogy az arcuk egyik fele gyűlöli a világot, a másik csordultig tele van szeretettel és gondoskodással. Az átlagemberből hiányzik az összhang és az egység. Az átlagemberben két egymással szüntelenül perlekedő lélek lakik.

70-71. oldal

bolondgomba I>!

Ekkor a tanító kénytelen volt beavatni őket kései gyermekkora titkaiba. Mert hogy életének ezt a szakaszát elsősorban az oxigénről való álmodozás jellemezte; ha apai nagyanyja rákérdezett, mit szeretne a születésnapjára, ő oxigént kért; erről álmodozott a szanatóriumban is, ottani álmai többnyire egy motorkerékpárról szóltak: tudta, a sebesség következtében elképesztő mennyiségű oxigén jut a motoros tüdejébe, aki lobogó hajjal, nyitott szájjal, tágra nyílt mellel motorozik, levegő iránt érzett étvágyat akár túlzott mértékben is csillapíthatja.
Szóval alighanem ez lehet az oka, fejezte be Högström a történetet.
De hisz meggyógyultál, vitatkozott Eva. Sőt, immúnis vagy.
Az immunitás, mondta Lars Högström, nincs hatással sem lelki életünkre, sem az álmainkra.

121. oldal

ppeva P>!

Közben megérkezett az esperes, amikor belépett, a zenei adó épp Liszt Les préludes-jét sugározta a Westfaleni Szimfonikusok előadásában. A jegyzetíró és a pap szótlanul hallgatta. Az asztalon félig üres kávéscsésze állt, az írótömbben befejezetlen maradt az utolsó szó. A pap feje búbja kopasz volt, csak hátul lógott le a haja fekete kabátjára. A sál, amelyen széles Skelleftea Hockey felirat futott végig, félig eltakarta a Luther-gallért.
Soha nem tudtam megérteni Lisztet, jegyezte meg kis idő múltán az esperes. ami Berlioznál és Brahmsnál mélység és szépség, Lisztnél bóvli és felszínes csillogás. amikor Martin Bormann szünetjelet keresett a német rádiónak, Lisztnél találta meg. Ezt az első részt is, mely egyébként erőt és karaktert sugároz, úgy elrontotta, akár a legrosszabb varietémuzsikus. Az egész újnémet iskola csupa pancserből áll! Liszt tökéletesen középszerű, loboncos alak, afféle bolondok házából szalajtott sznob! Olyan a zenéje, akár Beethoven bármelyik szimfóniája, ha visszafelé játsszák. Csupa zenei szajhálkodás, rángás, zavaros homály! Brutális, sután összekapcsolt kontrasztok!
Nálad ilyen egy lélekgondozó beszélgetés? kérdezte a férfi, akinek most is a félbehagyott kishír körül jártak a gondolatai.
Ilyen.
A fekete műanyag rádió valósággal remegett az erős hangoktól.
A zene, folytatta az esperes, egyrészt a szellem fényessége, mely hangmagasságokban, intervallumokban és ütemekben méretik meg, és írásban is visszaadható. Másrészt értelmetlen, ostoba, vagy leggyakrabban csupán elképesztő dőreség, undorító és hitvány érzelgősség.
Lisztben túlárad a káros, hogy azt ne mondjam, kártékony érzelgősség. Liszt láthatólag olyasmire vágyik, amiről pontosan tudja, hogy nincs. Ő a zenetörténet legvisszataszítóbb, legundorítóbb csalója.
És mégis, szólt az esperes befejezésül, mégis úgy érzem, valami fontos is van Liszt műveiben. És az igazi szakértő megleli ennek a muzsikának a mondanivalóját és a lényegét. Mert Liszt muzsikájában mégiscsak ott a démon, és ott vannak a mozgásba hozott, iszonyú erők. Ha akadna olyan tökéletes tolmács, aki minden külsőséget, minden felületes dallamcikornyát és zenei precizitást lehámoz róla, akkor bizonyára meglelnénk benne az igazságot, amit ki kell mondani. Ezt homályosan hallani is a második témában. Hallani a káoszt, ami bárhova elvezethet. Ha érteném Lisztet, talán volna valami fontos mondanivalóm a gyülekezetemnek. Hihetetlen kegyelem, ha az igazságot kimondhatod, ezt azonban csak kellő hezitálással és alázattal teheted meg.
Az esperes már-már kilépett az ajtón, amikor a jegyzetíró még egyszer megkérdezte: Ezt tényleg lélekgondozó beszélgetésnek szántad?
Annak, válaszolta a lelkész.

Nem kellene megértenünk az embereket? kérdezte Linda.
De igen, válaszolta a férfi. Az bizony jó volna.

105-106. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Thomas Bernhard: Wittgenstein unokaöccse
Selma Lagerlöf: A halál kocsisa
Michael Cunningham: Az órák
Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mami
Khaled Hosseini: Papírsárkányok
Martha Hall Kelly: Orgonalányok
Kate Morton: A tóparti ház
Viktor E. Frankl: Mégis mondj igent az életre! / Logoterápia dióhéjban
Viktor E. Frankl: …mégis mondj igent az életre!
Stephen King: Később