Szerettem ​másképp is 100 csillagozás

Tore Renberg: Szerettem másképp is

A szerelem változatai, a barátság határai, dob és gitár némi küldetéstudattal, kábítószer és alkohol: útkeresés Norvégiában a konvenciókkal szembeszállva a kilencvenes évek kezdetén.
A Norvégiában kultuszregénynek számító könyv főhőse a frissen alakult Mathias Rust Band frontembere, Jarle Klepp. Tulajdonképpen átlagos, lázadó kamasz: elvált szülők gyermeke, aki a rockzenéért rajong, és miközben a berlini fal leomlik, és Európa a háttérben teljesen átalakul, gondolatait leginkább az első komolyabb bulik, szexuális és kábítószeres kalandok töltik ki. Egészen addig, míg új fiú nem érkezik az iskolába. Yngve mindenben szöges ellentéte hősünknek: divatjamúlt zenét hallgat, teniszezni jár, nem hord kitűzőket – és mégis…

Eredeti mű: Tore Renberg: Mannen som elsket Yngve

Eredeti megjelenés éve: 2003

A következő kiadói sorozatban jelent meg: JAK Világirodalom

>!
L'Harmattan, Budapest, 2009
346 oldal · ISBN: 9789632361451 · Fordította: Ambrus Orsolya

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Jarle Klepp · Yngve Lima


Kedvencelte 31

Most olvassa 6

Várólistára tette 128

Kívánságlistára tette 117

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
ppeva P
Tore Renberg: Szerettem másképp is

Nincs az a kor, amiben könnyű lehet kamasznak lenni. Bár az én kamaszkorom külsőségeiben és körülményeiben nyomokban sem hasonlított Jarle kamaszkorához, mégis tökéletesen átjöttek az érzések. Visszavitt a saját időmbe, a 60-as évek szocializmusának egyik kisvárosába, az Illés-Omega-Metró-Luxemburg Rádió-Szabad Európa-úttörő-KISZ-építőtábor-szerelem-útkeresés korszakba… Ha lehántottam a körülményeket, annyira hasonlít! Nagyon nyomasztó dolog kamasznak lenni, semmiért végig nem csinálnám újra…
Könnyű lenne megmosolyogni a 80-90-es évek szocializmusért, kommunizmusért rajongó fiataljait, hogy szegények, azt se tudják, miért rajonganak, meg hogy nem tudják jó dolgukban… De ez is egy része az útkeresésnek. Ha az ember elégedetlen azzal, ami körülveszi – márpedig ha valaki, akkor egy kamasz elégedetlen –, akkor eljátszik a legkülönbözőbb gondolatokkal és eszmékkel.
A zenei rész nagyon távol állt tőlem, már annak is örültem, ha egy Beatles vagy egy Bob Dylan említésre került, még ha negatív értelemben is. Más zenén nőttem fel, és az aktuális könnyűzene ("beat-zene", ugye, @flora82? :))) ) sose játszott ekkora szerepet az életemben, tinédzser koromban sem.
Örömmel láttam Renberg többi művét is, sort fogok keríteni rájuk. Nem mintha maradéktalan örömmel töltenének el az ilyen – lelkileg bizony megterhelő – időutazások saját néhai ifjúkoromba, mégis valahogy jó erről olvasni, pláne ilyen remek könyvet, talán hogy örüljek, hogy túl vagyok rajta.

>!
Bíró_Júlia P
Tore Renberg: Szerettem másképp is

Jaj, hogy erre mennyire emlékszem. Meg te is, meg ők is ott a sarokban.
Dehogyis, nem a ’80-as évek popkultúrájára meg Gorbacsovra, bár ha te azt is vágod, mázlista vagy, és igen, meséld majd el, hol téved Jarle a fejtegetéseiben, de ne most, ember, fogd már fel, hogy én beszélek, mondom, ÉN, nemigazmár. Nem üvöltök, nézesd meg a füledet. És hagyjál egy sört nekem is, légyszíves. Ne nézz így, TUDOM én is, hogy utálom. Igen, még mindig utálom. De most akkor is… kösz. És nem, nem szoktam ilyen lenni, de te meg hagyni szoktad, hogy végigmondjam. Hihetetlen.
Szóval nem, nem a ’80-as évek, az csak díszlet, lehetne a kedvenc YA-disztópikus jövőd is, ha belegondolsz, teleszórva fiktív nevekkel és jelszavakkal. NEM, nem is Yngvére gondolok… vagy nem feltétlenül. Fiú-fiú felállás, persze, ez már közelebb van, de ha nem pofáznál bele… szóval.
Tudod, amikor kamaszként a világról az utolsó szögig mindent tudsz, mármint a működéséről, amit meg mégsem, azt jééé, egy csettintéssel levezeted azokból a nézetekből és tényekből (a sorrend fontos!), ami épp érdekel, esetleg az aktuális idolistened mondta. Amikor minden világos, minden a helyén van, és egy pillantással fel tudod mérni, jól vagy rosszul van ez így (az mindegy, hogy a te saját nézőpontodon kívül miként viselkednek ugyanezek a tények), és a legkevésbé sem zavartatod magad más véleményétől. (Úgyis valami olyan -izmust űz az illető, amitől feláll a szőr a hátadon.) És akkor egyszer csak beüt a katasztrófa.
Ehh, mondom, hogy nem a felállással van a gond. Hanem hogy történik valami, ami tökéletesen kívül esik az eddigi jól belakott, kényelmes világodon. Sőt, amikor körbenézel, rájössz, hogy az elérhető környezetedben mindenki másén is*. Hogy akkor mit csinálsz, ha szavak sincsenek igazán arra, ami történik… hogy történhet-e veled olyasmi, amire nincsen szó, érted? Vagy akkor már valami más történik, aminek legalább a nevét tudod.
Az már tényleg csak egy kultúrbonbon, hogy csigákkal engem ennyire még fel nem zaklattak. A csigák, az legalább kétsörös betét a szövegben. Asszem, annyit ittam utána. Vagy annyit kellett volna.
És Dunajcsik Mátyás utószavát tanítani kéne a mindenkori felkért utószóíróknak. Kötelező darab.

…Na, most már eltelt tíz év, mondhatod.

*Rendben, itt bejöhet, hogy ’80-as évek, mert ez a kör meglehetősen kicsi azokhoz a virtuális közösségekhez képest például, amiket ma két kattintással el lehet érni, és boldogan felszívni az áhított megerősítést.

>!
HA86
Tore Renberg: Szerettem másképp is

Ha már itt vagyok, belekapaszkodom az utolsó szalmaszálba, és megkérdezem: van esetleg valakinek eladó példánya ebből a regényből? (*bizakodó fej*)
Szeretném birtokolni, néha beleolvasni ott, ahol kinyílik, aztán visszatenni a polcra és pár hét vagy hónap után újra levenni és megint beleolvasni.
Különös, mert néhány héttel ezelőttig biztos voltam benne, hogy nem jártam Norvégiában a ’80-as, ’90-es évek fordulóján; nem voltam soha tizenhét éves kamasz srác; nem játszottam egyetlen bandában sem; hogy lövésem sincs, mi a különbség Bach és a Duran Duran között; hogy nem tudom, milyen érzés velem azonos nemű emberbe beleszeretni és ettől teljesen összezavarodni; hogy fogalmam sincs, mi fán terem a részegség és a gátlástalan hazudás, … de most már azt hiszem, mégiscsak jártam Norvégiában, és a fentebb felsoroltakat is mind átéltem. Tore Renberg teremtett számomra egy alternatív valóságot, ami minden lényeges ponton különbözik az én valóságomtól, mégis ismerős és otthonos. ..Tulajdonképpen elmondhatom, hogy neki köszönhetően végre én is voltam kamasz. :) :P

>!
Lanore P
Tore Renberg: Szerettem másképp is

A szerelem veszélyes kis állat. Csak egy cél vezeti: robbanni, röviden és intenzíven. Kiélni valós énjét, fenyegető, szerelmes örömben. Váratlanul életre kel, és hatalmas erővel uralkodni akar környezetén, és akit elkap, azt tüzes, kegyetlen figyelemben részesíti. Minden mást félretaszít…

Én ezt a könyvet egyszerűen imádtam :) Minden benne van, ami csak egy jó történethez kell: szerelem, „ifjonti lázadás”, barátságok, elválás, változás, másság… mindezt a berlini fal leomlása utáni időszakban, Norvégiában… A főszereplő Jarle a kedvencem lett, az a típusú srác, akinek szívesen lettem volna a barátja akkor is, és most is. Éli a maga kis lázadó életét, rockbandát alapít (Mathias Rust Band forever!!), csodaszép barátnője van… aztán jönnek a változások, az új élmények. Renbergnek jó érzéke van ahhoz, hogyan kell ezt a hangulatot tálalni: Jarle először tagadja az érzelmeit, majd szinte mindent elveszít, mire rájön, hogy mi a helyes út, változik, formálódik a karaktere, teljesen elveszíti önmagát, mire végül újra megtalálja… a könyv és a film is kedvenc lett.

>!
chhaya P
Tore Renberg: Szerettem másképp is

„Jarle Klepp, te tizenhét éves vagy és azt hiszed, hogy kézben tartod a dolgokat, azt hiszed, mindent tudsz, de valójában ki vagy szolgáltatva mindennek, ami körülvesz, amit szeretsz és amit utálsz.”

Egy váratlan szerelem, ráadásul egy fiúba, és Jarle addigi megszokott kis világa fenekestül felfordul. Ő mondja az anyjáról, hogy a jól kiszámítható emberek egy váratlan élethelyzetben teljesen kiszámíthatatlan dolgokat művelnek, de ez alól ő sem kivétel. Erről szól a könyv, a 30 éves Jarle tolmácsolja nekünk 17 éves önmaga néhány hetét/hónapját, hogy mennyire gondolkodás nélkül és megszállottan viselkedett, mert hisz a szerelem vak, és a szerelmesek mind kicsit bolondok. Eleinte furcsa volt ez a nézőpont, mert idősebb Jarle jóval többet tud már, jobban érti akkori önmagát, és kissé összemosódnak az elbeszélő gondolatai a fiatal Jarle tetteivel… (Néha túlírtnak is éreztem, bár érdekes gondolatokat ír le.) De oka van ennek, ami később ki is derül, és utólag már tetszik ez a megoldás. Mindezt képzeljük el a ’90-es évek Norvégiájában (ami nem nehéz, mert az író nagyon érzékletesen mutatja be a várost, a társadalmi viszonyokat és a korabeli emberek gondolkodását), és végeredményben nagyon klassz kis regényt kapunk egy önmagát próbára tévő fiatalról, családjáról és barátairól.

2 hozzászólás
>!
Gab
Tore Renberg: Szerettem másképp is

Renberg számomra megalkotta az időutazó szerkezetet.Kezdetben észre se veszed,csak olvasol,olvasol,aztán már csak arra eszmélsz,hogy a 17 éves kori önmagad vagy.Eszembe juttatott sok elfeledett érzést,gondolatot,amelyek kamaszkorom legnagyobb problémái voltak. A változást jelentette nekem elsősorban,a 90-es évek újfajta gyorsuló világában,amely mind társasalmilag és gazdaságilag is rányomta a bélyegét.Érdekes volt arról olvasni (egy kamasz szemszögéből)hogyan látták ezt a keleti blokkon kívül.Ezt összeegyeztetve avval amit én érzek és gondolok hát…
Másodsorban ott van a kamaszkor és persze a szerelem.Jarlet imádtam.Bizonyos dolgokat olyan tisztán látott,amelyekről sok felnőttnek a mai napig nincs fogalma.Bírtam a monológjait,az olykor igencsak vicces túlkapásait,na de nem erről szól a kamaszkor?
Befejeztem a könyvet,mégis még olvasnám tovább és tovább,többet szeretnék tudni Yngveről és Helgeről.Jó néhányszor előfogom még venni,ebben biztos vagyok.

>!
Mes
Tore Renberg: Szerettem másképp is

Most nem hiszem, hogy mérvadó értékelést tudnék írni, már ha írtam valaha is olyat. Pár perce csuktam be a könyvet, és azonkívül, hogy hű, meg wow, nem igazán tudok mást írni. Sajnálom, hogy nem a hetvenes évek elején születtem, nem tudtam lázadni a „rendszer” ellen, és nem voltam ott a történelmi nagy pillanatoknál. A legjobban azért bánkódom, hogy esélyem sem volt egy Jarle szerű emberrel megismerkednem, a kilencvenes évek Magyarországának vidéki kisvárosában.
Tore Renberg tud valamit, elvarázsolt, és benne éltem a történetben, remélem még megjelenik tőle valami magyarul. Yngve szemszögére is kíváncsi lennék. Biztos vagyok benne, hogy nem utoljára olvastam.

10 hozzászólás
>!
ziara P
Tore Renberg: Szerettem másképp is

Több listámon is szerepelt már ez a könyv, és most végre elolvastam. Nagyon szerettem ezt a könyvet. A szerelemről szól, a kamaszok világáról a 90-es években, Norvégiában. A szerelem szempontjából teljesen mindegy, milyen nemű az, aki iránt érzik, feldúlja a világunkat, a gondolatainkat, a tetteinket. A hősök nagyon szerethetők, együtt tudtam velük érezni, gondolkodni, és hát Dunajcsik Mátyás „utószava” is tökéletes… Jöhet a többi Renberg-könyv is!!!

>!
szucsiani P
Tore Renberg: Szerettem másképp is

A regényben Jarle és barátai keresik magukat, próbálgatják szárnyaikat. Én viszont azt kerestem találok-e bármilyen hasonlóságot az én 16-18 éves kori viselkedésem, gondolkodásom és az övéi között. Nem sok ilyen volt.
Rengeteg az utalás a 1989-90-es évek történelmi tényeire, ami mind ismerős, mert én is ekkor voltam fiatal, és követtem is az eseményeket, de ez a fajta lázadás, politizálás az én életemből kimaradt. Nagyon szeretem a zenét, de zavart, hogy gyakran oldalakon keresztül csak együtteseket, dalcímeket emleget, örültem amikor végre egyet-kettőt felismertem közülük.
Kedveltem Jarlét, kár hogy a bulizós ballépésével sok mindent tönkretett maga körül.
Az utolsó fejezetek miatt adok csak több csillagot, mint amennyit először gondoltam.

>!
Aquarius
Tore Renberg: Szerettem másképp is

Egyre jobban kezdem megkedvelni a skandináv irodalmat. Kizökkent, felébreszt – valami egészen mást hoz stílusban és tartalomban is.
Jarle története nem nevezhető átlagosnak, mert mögötte ott az ember – egy egyéniség –, aki sokszor elvont gondolkodású, de jelen van támaszként az értelem. Szeretem az olyan embereket, akik alá tudják támasztani, meg tudják indokolni életfilozófiájukat, ideológiájukat – még akkor is –, ha történetesen jó pár dologról, teljesen ellentétes véleményt alkotok.
Norvégia a kilencvenes években – egy kamasz nézőpontjából. Átfogó képet kapunk a fiatalok mindennapjairól – iskola, buli, nők, szerelem –, álmaikról, vágyaikról, sikereikről, csalódásukról, beleszőve a széthullott család okozta traumát, a társadalmi különbségek ellen való lázadást.
Több szempontból is nagyon érdekesnek találtam a könyvet – bár korosztályilag, már elég messze esik tőlem. Komoly szerep jut a zenének és az irodalomnak, amely közvetítő szerepet tölt be, és főként az érzelmek tolmácsolására szolgál. Újdonság volt az aspektus, amelyért dicséret jár a szerzőnek. Sűrűbben kellene beiktatnom olvasmányaim közé ezt a felfedezett új világot.
Köszönet az élményért! Jár az öt csillag!


Népszerű idézetek

>!
eeszter P

– Szia!
Ennyi elég a boldogsághoz?
Egy bizonyos mosoly, és valaki, aki aki ennyit mond: szia.
Három kiejtett hang egy mosolygós szájból…
Az ember nevetségesen szép lény. Ennyi elég. Ha szerelmes vagy aznap, amikor földrengés van, elég, ha a szeretett személy mosolyog és annyit mond, szia.

241. oldal

>!
Gab

Az emberek olyanok, mint a légyfogó papír, és mindenkin van ragasztó, kin erősebb, kin gyengébb, de vonzzuk magunkhoz az eseményeket, ha tetszik, ha nem, és az események ránk nyomják bélyegüket, viseljük azt, amik vagyunk, amiben nevelkedtünk, a körülöttünk zajló történelmet, a minket behatároló földrajzi környezetet.

157. oldal

3 hozzászólás
>!
robinson P

A szerelem soha nem fél. Ha mi, emberek ugyanolyan bátrak volnánk, mint a szerelem, legyőzhetetlenek lennénk.

43. oldal

>!
Cheril

Akkor miről is van szó?
Csak arról, hogy nagyon jó volt. Amennyire jó volt, annyira szomorú, hogy elmúlt. Időnként azt gondolom, hogy ez a felnőtt lét: alig van valami, aminek örülhetünk, és kezdjük hiányolni azt ami elmúlt.

>!
ludovika

A kreatív emberek három alaptípusát ismerem: a részegek, a szerelmesek és a szegények.

187. oldal

3 hozzászólás
>!
virrasztó 

A barátság első napjai és hetei nem ugyanolyanok, mint a szerelemé?

114. oldal

>!
virrasztó 

…és a világ ugyanannyira utál, amennyire te is utálod magad.

276. oldal

>!
Gab

Anyák. Mondják, hogy a gyerekeknek nincsenek gátlásaik, ám az anyák valójában túltesznek rajtuk, az biztos. Az anyák gátlástalansága mindent felülmúl, valószínűleg azért, mert – a gyerekekétől eltérően – az övék nem egoista. A gyerekek énközpontúak, nem tehetnek róla, egoizmusuk határtalan: „én”, „engem”, „enyém”, „nem akarom”, és „akarom”, miközben az anyák önmagukat semmisítik meg. Akárcsak a gyerekek, az anyák nem tehetnek erről, és ebben rejlik a szépségük.

90. oldal

>!
Fabacae

Minden lépésednek jelentősége van, a legkisebb lépésnek vagy gesztusnak, a felemelt ujjnak, és minden szó, amit csak kimondasz hordoz magában valamit, és az, ami kicsinek tűnik a következő pillanatban már nagy, és nem tudhatod mihez vezet az, amit egy embernek mondasz, miközben elhaladsz mellette.

151. oldal

>!
madárka

Mennyire romolhatnak el a dolgok?
Hihetetlen mértékben.

248. oldal (L'Harmattan, 2009)


Hasonló könyvek címkék alapján

Morsányi Bernadett: A sehány éves kisfiú és más (unalmas) történetek
Irvine Welsh: Trainspotting
Philip K. Dick: Kamera által homályosan
Stieg Larsson: A tetovált lány
Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére
Douglas Adams: Vendéglő a világ végén
Bret Easton Ellis: Amerikai psycho
Douglas Adams: Dirk Gently holisztikus nyomozóirodája
Andri Snær Magnason: LoveStar
Domokos Gábor: Reklámország peremén