Mi kell az emlékek felidézéséhez? Mindenekelőtt egy jegyzetfüzet, amelyben a fontos dolgokról pontos jegyzetek, a lényegtelenekről címszavak állnak. Lényegtelenek? Az emlékek ködéből néha egy odavetett szó pontosabb információkkal szolgál, mint a szakszerű leírás, hisz egyetlen apró dolog, mint a gombolyag lelógó szála, magával gombolyíthatja az egész emlékfüzért.
Mi kell még? Egy hangulatmorzsa, egy hangfoszlány, egy illattöredék. Egy hang: bontják a szomszéd házat, a szállítószalag süvít. Pontosan ilyen ébresztett általában reggel hétkor Párizsban, a francia kukáskocsi magasan szirénázó „fejhangja”, a szemétőrlő szabálytalan zajától kísérve. Egy illat. Ma már csak sátoros ünnepen mosakszom meg a Rexona szappan maradékával, de ez is felidézi a párizsi szállodai szobát vagy a nagy áruházak illatszerosztályát, jószerivel az egész áruházat belengő jó szagot.
Hölgy, egyszarvúval 2 csillagozás
Enciklopédia 29
Szereplők népszerűség szerint
Rainer Maria Rilke · Samuel Taylor Coleridge · Jean Cocteau · Jean Lurçat · Jean Marais
Várólistára tette 3
Kívánságlistára tette 4
Kiemelt értékelések
Torday Alíz az 1968. májusi diáklázadás idején érkezett Párizsba, mely általános sztrájkba torkollt. [Bár a munkások megkapták a fizetésemelést, az egyetemisták jobb körülményekért kezdett lázongása sajnos elbukott. (Oszd meg és uralkodj!) De Gaulle csak annyit engedett, hogy az egyetemek nagyobb autonómiát kaptak.]
Igazából újságíróként ösztöndíjjal látogatott Franciaországba, hogy szerelmét, a faliszőnyegeket tanulmányozhassa. Töredezett nyelvtudással és nagy lelkesedéssel vetette bele magát a kárpitok és bútorok és porcelánok és szebbnél szebb kézműves gyönyörűség világába. A könyv nagyobbik része a faliszőnyegek tanulmányozása őshonos környezetükben (páratartalomra és hőmérsékletre kínosan ügyelő hideg kőpadlójú múzeumok világába kalauzol), de tetten érhetjük magukat a modern művészeket is és a szériatermelésre ráállt turistagiccs gyártókat egyaránt. A kisebbik fele pedig a bútorok és ülőbútorok, porcelánok „dicsérete”. És hogy mi az, ami vonzott benne, ami miatt kézbe vettem és ami miatt alig volt kedvem egyáltalában letenni? Először is a külcsín. Ez a könyv gyönyörű. Kívül és belül. Aztán meg olyan szépséget és nyugalmat áraszt, hogy számomra – aki tényleg rengeteget olvasok – is oly módon volt vonzó, ami ritkaságszámba megy. Torday Aliz nagyon ügyesen ír. Olyan kedvesség, nyugalom, egyszerűség jellemzi, ami kevés írót. Mondom ezt annak ellenére, hogy tudom, csak olyan jellegű írásai jelentek meg, melyek nem nevezhetőek szépirodalomnak. Én mégis ebbe a kategóriába sorolom ezt a könyvet. Ahogy a kezembe vettem, elárasztott a fenséges, vegytiszta béke. Akartam jelen lenni, amikor megtekinti a számára sokat jelentő műalkotásokat, amikor utoléri és felkeresi a modern kézműves (művész) alkotókat, amikor nem tud franciául enni, amikor Maigret „felügyelő” szívjóságból (?) magával viszi megmutatni a francia értékeket, amikor a tengerrel és a tenger gyümölcseivel való első meghatározó találkozása megtörténik.
Egyszóval megéri nyitottnak lenni. Ha vonzz valami, tessék kézbe venni és elolvasni még akkor is, ha első blikkre azt mondod, ez engem nem érdekel, ez nem az én témám, nem az én érdeklődési köröm. De. Ez az én világom volt, annak ellenére, hogy egyetlen dokumentált kapcsolódási pontom a (míves) faliszőnyegekhez.
Népszerű idézetek
Már régen gyanítottam, bár a szavakból élek magam is, hogy vissza kellene egyszerűsödnünk. El kellene egyszer veszítenünk a szavakat, s vissza kellene adnunk a gesztusoknak az uralmat.
Mert a mozdulat, a szavak nélkül kifejező, a szemmel, mimikával fogalmazható gondolat nem lehet hazug. Nem teljesíthet elvárásokat, nem mutathat mást a felszínen, mint a mélyben, hisz a mozdulat a cselekvésben közvetlenül vesz részt, célját közvetlenül teljesíti, nem fedik szavak, nem borítják be mondatok.
A mozdulatok őszinteségét szeretem, az állatok őszinteségét, a gyermekek, az emberi ösztönök őszinteségét.
159-160. oldal
Úgy vagyok az emberekkel, hogy mindig fokozott figyelemmel ügyelek arra, aki nem rokonszenves nekem. És bár hiszek az első látásra feltámadó rokonszenvben, vigyázok, nehogy az ok nélküli ellenszenv hatalmába kerítsen. Odafigyelek rá, többet beszélek vele, kedvesebb vagyok hozzá, mint azokhoz, akik e megismerés nélkül is rokonszenvesek.
Biztos, hogy ez is valamiféle önzésből táplálkozik. A megismeréssel ugyanis meg szeretném találni a hibát, azt az önigazolást, amely megérzéseimet igazolja. De a megismerés fokozottabb megértést is hozhat.
93. oldal
A háttér „izabellaszín”. (Izabella spanyol hercegnő fogadalmat tett, amikor férje, Albrecht osztrák főherceg Ostende ostromára indult, hogy amíg haza nem tér, nem vált inget. A főherceg nagyon soká nem tért haza. Izabella fehérneműjének színét divatszínné nyilvánították. Ez a koszos, sötét hatású háttérszín a vörös, barna, drapp és kék keverékéből állt össze.)
53. oldal
Az egyik szállodát Aubussonban Le Chapitre-nak hívják. Első látásra feltűnt: hogy a csudába hívhatnak egy szállodát „A fejezet”-nek? És minek a fejezete: detektívregényé, érzelgős szerelmi történeté vagy tudományos munkáé? Vagy éppen egy fejezet a szőnyegszövés történetéből?
83. oldal
Az a fajta vadászszenvedély fogott el, ami könyvtáros koromban is hatalmába kerített. Amiért érdemes volt könyvtárosnak lenni. Mert a hivatásomat illetően nagyon sokáig tanácstalan voltam. Jézus Krisztus abban a korban már rég meghalt az emberiségért, mire énbennem valami jól használható hivatástudat kifejlődött. (Azóta tudom, hogy írnom kell. Jól, rosszul, jót, rosszat, rövidet, hosszat, mindegy. Írni – mint hajózni – szükséges.
125. oldal
És ezek után megállt a tudományom. Mert a következő faliszőnyeg a Költészet címet viseli ugyan, de míg az előzőekben régi versemlékek bukkantak fel bennem, hivatlanul, most némán állok ismeretlen rendeltetésű szimbólumok előtt. Lurçat itt arról beszél, hogy az általa nagyra becsült Rainer Maria Rilke a Nyilas jegyében született, s hogy végeredményben minden embert a négy elem határoz meg, és a zodiákus, égövi lejek… stb. De a kiemelt alak, a költő, a Nyilas figurája mellett csak további kilenc jegyet vélek felismerhetőnek, s egyáltalán nem tisztázott a többi hiánya, vagy ezek miértje. Az egész szőnyeg zavaros, mintha valaki kábítószeres révületben készítette volna, s mint ilyen – ha már költészet – Coleridge-et juttatja eszembe, a Kubla Khánt, amely (azt hiszem) ópiummámorban fogant.
(Mert láttam én már zodiákus jegyeket, olyan konstruktív megfogalmazásban, hogy csak ámultam, mert éppen írótól származtak. Jean Cocteau – aki ugyan tehetségét nemcsak az írásban mutatta meg – tervezte ezt a zodiákus sorozatot, érdekessége volt, hogy vonalzóval, körzővel készült! Figurái – a Kos, az Ikrek, a Bika vagy a Szűz – igen kifejezőek voltak. S mindezt törülközőn láttam!!! Mert az égövi jegyekkel Cocteau-módra szőtt frottírtörülközőket mindenki születési dátumának megfelelően megvásárolhatta. Ó, művészet, ó, szellem, amint kimegy az utcára… prostituált lesz. De legalábbis törülköző.)
65. oldal
A szálloda neve is igen vonzó volt. Grand Hotel du Marais. A Marais szó hallatán szívesebben asszociáltam Jean Marais-ra, mint a „mocsár”-ra. Így aztán gyanútlanul léptem be a Nagy Mocsár Hotel kapuján.
26. oldal
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Szvoboda Dománszky Gabriella: A magyar biedermeier ·
Összehasonlítás - Somlai Tibor: Volt és nincs ·
Összehasonlítás - Somlai Tibor: Távol és közel ·
Összehasonlítás - Voit Pál (szerk.): Régiségek könyve ·
Összehasonlítás - Preisich Anikó: Otthon a lakásban ·
Összehasonlítás - Fajcsák Györgyi: Az örömök kertje ·
Összehasonlítás - Julie Savill: 101 konyha ·
Összehasonlítás - Szögi Mihály: Virágos verandák ·
Összehasonlítás - Herczeg Ferencné: Horgoljunk spárgából, raffiából, műanyagszálból ·
Összehasonlítás - Zolnai Béla: A magyar biedermeier ·
Összehasonlítás