Balkáni ​történetek 1 csillagozás

Tordai Zádor: Balkáni történetek

Ahogyan ​rendje van a házaknak, úgy van rendje a városoknak is. És van hátsó udvaruk. Ebbe a hátsó udvarba kerül mindaz, ami közmegegyezés szerint nem elég tiszta és tisztességes. Ami nem fér bele az általános rendbe, és még inkább az, ami nem is akar abba beilleszkedni… Európában, szinte minden országban, vannak ilyen hátsó udvarok. Igaz, hogy ezeket jól elszigetelik egymástól. De Európának mint egésznek is van hátsó udvara. Ilyent fog össze a Balkán fogalma is. Mi (ki) mindenki) van ezekben a hátsó udvarokban? És hova vezetettvezet ez? Hogyan lett „hátsó udvar” a Balkánból? Mit jelent ez Európa, és mit a Balkán szempontjából? Hogyan vernek gyökeret – lélektani és racionális szempontból tekintve – az előítéletek általában, és egyes esetekben különösen? Milyen eszközeink vannak velük szemben? Hogyan járhatunk „a megértés útjain”? Nem úgy-e leginkább, hogy a lehető legtöbb ismeretet szerezve a fejünket használjuk, gondolkodunk? Erre ad eminens példát ragyogó esszéiben a szerző. Nem… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2004

>!
Múlt és Jövő, Budapest, 2004
264 oldal · ISBN: 963951201X

Kedvencelte 1

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

vargarockzsolt>!
Tordai Zádor: Balkáni történetek

Egy bölcs, tudós ember, filozófus, lassú tempóban és kissé körülményesen magyarázza el, hogy az előítéletek, a tudatlanság és a gonosz indulatok hogyan sodorják az emberi közösségeket zsákutcákba, amelyek végpontján mindig megjelenik a kegyetlenség, a vérontás. Szép, okos és teljesen hatástalan.
A helyszín a Balkán, leginkább a volt Jugoszlávia és Románia. A tanulságok Európa bármely országára vonatkoztathatók volnának, és akikhez eljut ez a könyv, azok könnyedén felismerhetik a párhuzamokat. Természetesen csak azok olvassák az ilyen könyveket, akik amúgy is tisztában vannak ezzel. Akkor minek? Hogy megerősítsük a tudásukat?
Mondok példát.
A kötet kilenc esszét tartalmaz, amelyek közül a negyedik Bosszú és felelősség a halál árnyékában címmel Ismail Kadare regényét, a Kettétört áprilist elemzi kimerítő alapossággal. Az Odüsszeiát és az Ótestamentumot használja fel kiindulópontnak, és ötven oldal után eljut Mikszáth Kálmán A fekete városáig, közben részletes kultúrtörténeti és filozófiai ismereteket olvashatunk a vérbosszú történetéről.
Kicsit hosszú, de nem kell sietni, úgyis reménytelen. Bizonyos csak a halál.

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

vargarockzsolt>!

Hogy a közösségek saját rendjüket minden másénál jobbnak tartják, az csak megnyugtató önigazolás. De erre szükségük is van, mert semmi sem szolgálhatja olyan jól a védekező önfenntartást és a támadó terjeszkedést, mint a felsőbbség tudata. Akár úgy, hogy az kulturális marad (mint a görögöké volt a hellenizmusban), akár úgy, hogy a hatalmi és állami terjeszkedés szellemi megalapozása lesz (mint a Római Birodalom életében).

Mindez persze addig volt természetes (és általános), amíg léteztek valóságos közösségek. Egyes, addig természetes magatartásrendszerek akkor alakultak át előítéletekké, amikor szétfoszlottak a közösségi viszonyok, amikor az azonosság igényének helyét elfoglalta az azonosulás, amikor a felsőbbségérzések is átalakultak annak következtében, hogy alóluk ugyanúgy kicsúszott a (közös) talaj, mint ahogy kicsúszott volt az azonosságigény alól is. Egyes szellemi magatartások továbbá azért is alakultak át előítéletté, mert elvesztették általános érvényüket. Talán ennél is fontosabb volt azonban, hogy a felvilágosodással kibontakozó racionalizmus új szellemi követelmények uralmát hozta, aminek következtében nemcsak az ésszerű gondolkodás igénye szilárdult meg, hanem ez lett minden ítélet és vélemény érvényességének feltétele is. A készen kapott ítéletek gondolkodás nélküli átvétele pedig ellentétbe került a természetessé vált új követelményekkel. Az előítélet fogalmát tehát csak ezeken az alapokon lehet jogosan használni. És csak olyan – közösségi alapjukat vesztett – közös elképzelésekre, amelyek nem értelmes gondolkodásból, nem ismeretre és megértésre irányuló törekvésből, nem tapasztalatok feldolgozásából formálódtak.

24-25. oldal

vargarockzsolt>!

Tetszik, nem tetszik, az előítéletek létezését tudomásul kell venni. Belenyugodni már nehezebb. De nem is kell és nem is szabad. Mert csak addig lehet tűrni őket, amíg törvényeik szerint magukba zártan léteznek, és így passzívak.

Tehát addig, amíg a frusztrációkból fakadó és a gyengeségeket kompenzáló egyéni érzések saját erejükből nem kapcsolódnak közvetlen kölcsönösségekbe. Addig, amíg a személyes frusztrációk csak közvetve éltetik az előítéleteket. Addig, amíg az előítéletek közös gondolatvilága személyes marad és az ellenségességek közvetlenül, csak személyek között bomlanak ki.

27. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Hamvas Béla: Silentium / Titkos jegyzőkönyv / Unicornis
Faludy György: Jegyzetek a kor margójára
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós művei
Bernáth István: Skandináv mitológia
Jászberényi Sándor: Tíz év háború
Hamvas Béla: Fák
Gárdonyi Géza: Mai csodák
Nádasdy Ádám: A csökkenő költőiség
Lénárd Sándor: Egy nap a láthatatlan házban
Kosztolányi Dezső: Nyelv és lélek