Tizenöt kortárs mongol költő verseinek gyűjteményes kötete, amely hosszú ideig váratott magára. A távoli világ, a keleti kultúra, a hatalmas távolságok, az európai, a magyar ember számára alig ismert élet és világszemlélet szólítja meg és varázsolja el a költészet nyelvén az olvasót. Fordítók: Birtalan Ágnes, Buda Ferenc, Kara György, Kovács Levente és Törcsi Levente. A fordítások mellett előszó, utószó, szómagyarázat és életrajzok segítik a kötetben való tájékozódást.
A kötetet Dágvádor reprodukciói színesítik, amikhez Erőss István írt képaláírásokat.
Kilenc égben 11 csillagozás
A művek szerzői: Bjambín Rincsen, Gombodzsavín Mend-Ójó
Várólistára tette 2
Kívánságlistára tette 1
Kiemelt értékelések
Törcsi Levente (szerk.): Kilenc égben 82% Mongol kortárs szépirodalmi antológia
Egy kicsit idegen és távoli, de mégis ismerős. Gondolom elég nehéz lehetett fordítani is, mert úgy érzem, hogy nem mindenütt jön át a mondanivaló, de vannak nagyon megkapó részek is. Vannak benne népköltések, szólások és találós kérdések is. Kedvenceim:
Tökrészegnek szeszt ne szerezz!
Vak marhának kutat ne mutass!
Istenes helynek ördöge sok,
Erényes helynek bűne tömérdek.
Törcsi Levente (szerk.): Kilenc égben 82% Mongol kortárs szépirodalmi antológia
Nagyon kedvelem a mongol irodalmat, így ha módom van rá, beszerzem a hozzája kapcsolódó köteteket. A Törcsi Levente (szerk.): Kilenc égben c. kötete már egy ideje a kívánságlistámon volt, így roppant mód megörültem, mikor a Könyvudvarban tett véletlenszerű látogatásomkor ráakadtam. Ínyenc falat, viszonylag nagy történeti kort ölel fel, népdalokat éppúgy felvonultat, mint kortárs költők remekeit – ez utóbbiból egyébként is hiány van a magyar nyelven kiadott kiadványok berkeiben. Bár valamelyest van rálátásom a mongol irodalomra, így is tudott meglepetéssel szolgálni, érdeklődve figyeltem, hogy a modernebb formákba miképpen kúsznak be a samanisztikus rigmusok, a hagyományos hasonlatok, babonák és átkok. Csupán a versek felosztását és elhelyezését éreztem zavarosnak – szerintem logikusabb lenne egy költőhöz tartozó verseket egymásután elhelyezni, főleg, ha a szétszórásuk nem követ szembeötlő logikát. A kötetvégi függelékek és fotók is átfogó képet adnak a mongol tárgyi kultúráról, laikusoknak is bepillantást ad a hagyományos életmódra. Jó volt, szép volt!
Törcsi Levente (szerk.): Kilenc égben 82% Mongol kortárs szépirodalmi antológia
Ez a könyv miért nem jött még velem soha szembe? Egyszerűen beleszerettem. Volt néhány vers, ami nem igazán fogott meg, de a legtöbb nagyon megtalált (most). Csak ajánlani tudom mindenkinek. (Tessék hozzá a Forrest Gump c. film betétdalát hallgatni.) Ma vettem könyvhéten nagyon olcsón – megnyert magának a borító, érdekes volt a cím, gondoltam ennyit megér akkor is, ha csak egyszeri olvasás lesz belőle. De nem így lett. Biztos vagyok benne, hogy gyakran le fogom venni a polcról, és újraolvasok néhány verset.
Népszerű idézetek
Ma még
füvön sétálok.
Holnap
már belőlem nő.
104. oldal
Törcsi Levente (szerk.): Kilenc égben 82% Mongol kortárs szépirodalmi antológia
Talán, ha negyvenet elérem, akkor megállapodom. Ki tudja, tán szavak kertésze leszek.
21. oldal (B. Rincsen: Talán) · Bjambín Rincsen
Törcsi Levente (szerk.): Kilenc égben 82% Mongol kortárs szépirodalmi antológia
Magában zokog az ember,
mikor a világba zuhan,
és ha elmegy – bár nem kérte –,
mások zokognak érte.
26. oldal (B. Javúhulan: Egy barát emlékére)
Törcsi Levente (szerk.): Kilenc égben 82% Mongol kortárs szépirodalmi antológia
Csend mélyén álmodó virágok
Rezgő leheletét lábammal érintem.
33. oldal
Törcsi Levente (szerk.): Kilenc égben 82% Mongol kortárs szépirodalmi antológia
Mint hangtalan hóesés
A remény halkan terjed.
29. oldal
Törcsi Levente (szerk.): Kilenc égben 82% Mongol kortárs szépirodalmi antológia
Istenes helynek ördöge sok,
Erényes helynek bűne temérdek.
48. oldal
Törcsi Levente (szerk.): Kilenc égben 82% Mongol kortárs szépirodalmi antológia
D. Urjanhaj: Fehér esték pora
Nap anyó melege, mint a kulán-pata szórta selyem por, úgy távolodik egyre messzebb, mígnem a folyó sodrába vész. Október végi esték gyors boszorkányszelének szeszélye után élve maradtan éhező legyek kószálnak az égben, kusza fehér útjuk fakó ürömkóró közt vezet.
Zöld szellőjű sárga bokorban búvik az árnyék. Alig hüvelyknyi fehéres szárnyával árnyakat szegő kései árva veréb verdes, verdesi száradt fűzfa kérgét: tenyerem bizsereg, melege moccan, s a részvét rózsabíbor dallama árad a mellemben, mint nehéz pára. Elfelejtett ének szavához hasonlóan halovány Hold vergődik a hegy tetején elfogyóban. Mint sírni nem akaró akaratlan csordult könnye, szegény, minek is sietett? Hisz a Nap még el sem enyészett. Talán a költöző madarak szárnya szélétől megsuhintva jött sebesen, hogy a Nap köntösének oltalmából kicsit megmelegedjék?
Csendes, tejfehér szél szeszereg a gazdátlan nagy kék ég csúcsához közelítve, s csillogva úgy hullik alá lábra simulni a por, mint hegyikristály finom homokja. Portól ősz ürömvirágfejek rebbennek szét a lábam alatt, s zuhannak együtt a bágyadt holdsugárral az emlékezés kútjába. Kicsi vadréce, kebelet melegítő, simul a mellemhez, és a csillagokra tekintve úgy tűnik, mintha vonuló madarak szárnya szélétől rezdülne a szempillája. A vízi zúgók köve, mint hal csobbant, játszik, s hallom, ahogy kökörcsintő nyújtózik a parti homokba rejtve.
„Be nagyon kék az éjszaka zöldje” – bámul egy borzas, álma kerülte veréb. Szálló por, tej, daruszárny metszette felhőbárány, szándék tengéséből akaratlan csorduló könny… sír föl újszülötten a lélek ölén, ki minden fehérség anyja. Magányos fehér oszlop tartja e fényes fehér porú nagy fehér világot, mint a mellkas lebegő, levegő űr-öröme. Mikor a lélek a Mindent betölti, semmim sincs, amit adhatnék! Jaj, mi fukar, mi szegény vagy te, világom! És ha jót sírnék, hogy a kő is átázzék, aztán elmennék olyan tájra, ahol nincs sírás? Az volna szerencse, az a boldogság! Nevetek már. A mellkasomba fészkelt kényes fehér galambfiók őrzi a vágy kapuját, s a nemfelejtés hófehér fogadalma emelgeti a szárnyát.
A Hold langyos fehér lehelete olyan, mint az eltévedt teveborjú síró hangja. Lefújja, lerázza madárlelkemnek tolla-porát…
Kara György fordítása
76–77. oldal, A lélek zsinegei (Timp, 2006)
Törcsi Levente (szerk.): Kilenc égben 82% Mongol kortárs szépirodalmi antológia
Buda Ferenc – Költő, műfordító. […] Számára „az írás örökös túlélési esély és gyakorlat az elmúlás késleltetésére”. […] Jelentős kötetei: Ébresszen Aranysíp, Varázsének, Kócmadzag, Holt számból búzaszál, Árvaföld, Kimondott szó, kilőtt nyíl, A láthatatlan tolvaj.
135–136. oldal, Utóhang, jegyzetek és életrajzok, A fordítók életrajza – Erőss István, Kara György és Törcsi Levente (Timp, 2006)
Törcsi Levente (szerk.): Kilenc égben 82% Mongol kortárs szépirodalmi antológia
Könnyed gondolataimat, életem sok édes
pillanatát,
Minden létező titkommal együtt
Egyetlen szálba fonja lelkem rokkája,
És elmém nem ismer határt.
28. oldal Már jövök hozzád
Törcsi Levente (szerk.): Kilenc égben 82% Mongol kortárs szépirodalmi antológia
Kék a vászon,
Kedves: te!
Piros a posztó,
Pici vagy te!
Zöld az öved,
Zsenge: te!
Gyöngy a gyolcs és
Gyönyörű: te!
Ékszín? Selyem!
Édes? Te!
Tűzszín a bársony,
Tüzes vagy te!
Hamvas a kendő,
Hamis: te!
Fekete, fehér…
Enyim vagy te!
Népköltés: Kék a vászon
Törcsi Levente (szerk.): Kilenc égben 82% Mongol kortárs szépirodalmi antológia
Hasonló könyvek címkék alapján
- Keresztes László (szerk.): Aranylile mondja tavasszal ·
Összehasonlítás - Rab Zsuzsa (szerk.): Népek költészete ·
Összehasonlítás - Kodolányi János (szerk.): Északi csillagok ·
Összehasonlítás - Király István – Klaniczay Tibor – Pándi Pál – Szabolcsi Miklós (szerk.): Hét évszázad magyar versei ·
Összehasonlítás - Kara György (szerk.): A mongol irodalom kistükre ·
Összehasonlítás - Garai Gábor – Kormos István (szerk.): Magyar versek könyve ·
Összehasonlítás - Borbély Sándor (szerk.): Szívem ·
Összehasonlítás - Ady Endre – József Attila – Radnóti Miklós: Válogatás Ady Endre, József Attila, Radnóti Miklós műveiből 95% ·
Összehasonlítás - Lelkünkből, szeretettel 97% ·
Összehasonlítás - Szerb Antal (szerk.): Száz vers 93% ·
Összehasonlítás