Lindbergh (Lindbergh 1.) 96% 127 csillagozás

Nos ez tipikusan az a könyv, amit egy felnőtt sokkal többre értékel, mint egy kisgyerek. Bár úgy vélem, hogy a célközönség – főként a nagyobb óvodás és kisiskolás korosztály – is élvezettel hallgatja a bátor kisegér történetét, azonban a mesélő felnőttek számára is maradandó vizuális élményt nyújt ez az albumszerű kis kötet. A csodaszép, részletgazdag és rendkívül valósághű illusztrációk megelevenítik az olvasó előtt a 20. század eleji Hamburg és New York világát egy kisegér szemüvegén keresztül nézve. A mértani pontosságú, skicc szerű repülőgép modell rajzokon keresztül pedig bepillantást nyerhetünk az első igazi repülőgépek létrejöttének alkotási folyamatába is. A gyakran teljes oldalnyi gyönyörű képek teljesen magukkal ragadtak, némelyiket akár órákig is képes lettem volna nézegetni, ha a gyerek nem szól rám, hogy haladjunk már. Nem csoda, hogy németországi megjelenésekor elnyerte a legszebb mesekönyv díját.

Gyönyörű ez a könyv. Akarom, hogy a polcomon legyen!
És akarok egy repülőt és egy kisegeret is.
Vagy egy repülő kisegeret!

Torben Kuhlmann sürgősen rajzoljon még mesekönyveket! Az sem baj, ha a mesék megírását másra hagyja. Van egy páros oldal, amin csak bőröndök vannak, azt úgy egy percig néztem. Szerintem a világon senki nem rajzolt még ilyen szép bőröndöket, és akkor a többiről még nem is beszéltem!

Ez a könyv gyönyörű szép! A sztori maga annyira nem különleges, de az is aranyos, pláne a csattanót olvasva, viszont annyira lenyűgöztek a képek, hogy vissza-visszalapoztam, és újra megnéztem őket. Az egér cukorfalat benne, a baglyok rémisztőek, az egész részletes és kidolgozott, a gépeket is nagyon értékeltem benne. Olyan festményszerű élményt ad. A végén van egy kis összefoglaló az első repülésekről, szóval még ismeretterjesztő is. A záróakkordból pedig megtudtam, hogy ez a szerző fiatalember diplomamunkája. Bárcsak mindenki úgy hagyná el az iskolát, hogy valami ilyesmi hagy örökül. Imádom.

Gyönyörűen festett képek, egyszerűségében felemelő kis történettel kombinálva. A részletgazdag rajzok felett percekig mélázhat az ember, az olvasás befejeztével pedig nincs olyan gyerek (felnőtt), aki ne akarna többet tudni az első repülőgépekről és a repülés történetéről. Külön tetszett, hogy az illusztrációk hol tablószerűek, hol szabályos, képeslapszerű panelek, hol egyfajta képregénytechnikát alkalmaznak, miközben a stílus és színvilág egy pillanatra sem esik ki az alaptónusból.

Gyerekkorom egyik meghatározó mesekönyve jutott egyébként eszembe, mert sok szempontból hasonlít egymásra a két kötet. Ez a szintén gyönyörűen festett, manós könyv holland nyelven volt családunk birtokában (magyarul csak 10 éve jelent meg). Különleges alkalmakkor az ölembe vehettem, és „olvasgathattam”. Érthető okokból a szövegből egy mukkot sem értettem, mégis órákig hozzám se lehetett szólni ilyenkor, és a mai napig világosan emlékszem az egész „történetre” a fejemben. :)
Szóval csak arra akarok kilyukadni, hogy van az a műfaj, ahol a szöveg akár el is hagyható, és a történetet megkapjuk teljes komplexitásában. A Lindbergh végén egyébként kiderül, hogy ez a grafikus-szerző diplomamunkája volt. Hát le a kalappal! Reméljük, Torben a szakmában marad!

Tüneményes és egyszerű könyv egy tüneményes és egyszerű kisegérről, aki nagyot mert álmodni. :)

A leggyönyörűbb könyvek egyike amelyik valaha a kezemben volt.
Már az Armstrong olvasása után vágytam a sorozat ezen kötetére is, és nem okozott csalódást: a repülni vágyó kisegér csodálatos és meseszép kalandjai méltó emléket állítanak Charles Lindbergh pilótának.
Kíváncsian várom, hogy Kuhlmann még két megjelent kötete is megjelenik-e magyarul.

Fantasztikus!!! Csak a felét olvastam el a gyerekeknek esti mese gyanánt, mert annyira sok idő eltelt a képek nézegetése közben, hogy megbeszéltük majd holnap folytatjuk…
Ki kellett csempésznem a gyerekszobàból, hogy be tudjam fejezni.

Egészen csodálatosan, szépséges szakdolgozat (wow, ez egy szakdolgozat, lepadlózom!), ahol a szövegen felüli értéket az illusztráció képviseli.
Hihetetlenül részletgazdag, és többször is megijeszti gyanútlan olvasóját. (mondjuk ettől függetlenül gyermek, felnőtt kezébe egyaránt való) Életkorilag 6 éves kor felettinek ajánlanám, aki már értékeli a rajzok kifinomultságát is.

„Hangoskönyv”-ként olvastam: F. lányom olvasta fel Brunonak, V. lányomnak és nekem. Bruno F. ölében ült, nézte a képeket, és minden oldal végén felmutatták vagy körbeadták a könyvet, hogy megnézhessük mi is. Nagyon tetszett, aranyos a szöveg, gyönyörűek a képek, utána még mindenki egyenként végiglapozgatta a könyvet, újra megcsodáltuk a képeket.
Érdekes, hogy Brunonak (6 és fél éves) is tetszett ugyan a könyv, de mi felnőttek sokkal jobban el voltunk ragadtatva tőle, mint ő.