Szellemlány (Szellemlány-trilógia 1.) 76% 249 csillagozás

„Más testében létezni olyan, mint amikor a túlsúlyos ember gyomrára gyűrűt helyeznek, hogy fogyjon. Rengeteg kilót leadhat, de odabent ugyanaz a bizonytalan kövér kislány marad. Ugyanaz a dió, csak más héjban.”

Nem gondoltam volna, hogy ilyen érzelmi hullámvasútra váltok jegyet, mikor elkezdtem olvasni a könyvet.
Meg kell hagyni, a kötet külső kivitelezése páratlan, pedig több ezer példány megfordult már a kezeimben.
Eleve ott kezdődik, hogy kemény borítású, gyönyörűen összeragasztott, a borító terv egy gótikus stílusú, de egyben egy apró szarkazmussal díszített remekmű.
Elképesztően tetszik, és lehet giccsesnek tűnik elsőre, de sokkal jobb az ilyen, mint a sok mai puha táblás, melyet már szinte kesztyűbe fogok meg és így is szétesik sajnos több esetben.

A belseje viszont elég zűrös.

Főszereplőnk Charlotte, nem volt az elején a kedvencem, hogy finoman fogalmazzak, az önzősége és a hisztije miatt ki nem állhattam.
Sokszor dühös voltam, hogy a szüleit miért nem hiányolja, aztán erre is fény derült, picit engedettebb lettem felé, de még mindig dühített és valahol a vége felé rájöttem, hogy mi a bajom vele.
Csak a felszínt kapargatom, mint olvasó, hogy mennyire nem áll ki azért amiért kellene, de ha velem is ez történne, vajon én hogyan állnám a „sarat”?
Végül rájöttem, nem ítélhetem el, nincs jogom hozzá.
Mert azon fájdalom, amin ő kesergett és amiért harcolt egész végig, mindannyiunk fájdalma, akiknek keresztül kellett ezen mennie. Az, hogy nem vagyunk ennyire „megszállottak” csak a személyiségünk dönti el.
És végül elkezdtem értékelni, hogy mennyire makacs és kitartó, és azt is, hogy minden melléfogására jutott pozitív is.
Amit nem maga miatt tett, hanem azért, hogy legyen másnak eredménye.

Viszont, akit külön kiszeretnék emelni, nem más, mint Scarlett.
Nagyon sok van belőle a mi való világunkban is, sokszor mi magunk vagyunk azok.
Az ő karaktere is sokat fejlődött, de egyben jó pár döntését megértettem, mert én is megtettem, csak „szellemeskedés” nélkül.

A cselekményszál kicsit sablonos, van benne romantika, és igen megvan benne az a bizonyos rózsaszín buborék és a klisék sem hiányoznak.

Mégis el kell ismernem, semmivel sem rosszabb, mint a mai úgy rajongott ifjúsági könyvek, csak kicsit parásabb kivitelben.
És igen is van benne humor, sok különlegesség, egy olyan világ felépítés, amit még nem olvastam, sok karakter még ha nem is volt a kedvencem fejlődött, és sok sok kérdésre nem kaptam választ.

A fejezetek kezdetén megbúvik egy árny rajz, ami gyönyörű és egy – egy híresebb embertől idézet.
A következő oldalon pedig egy olyan bölcsesség, ami finoman szólva is megfontolandó.
Tehát nem csak szórakoztat, de okít is.

Úgy gondolom egy egyedi kötetnek ez a dolga, hogy kiszorítsa a hétköznapokat és beengedjen egy olyan világba, ahol én szívesen léteznék, hogy te mit gondolsz erről, eldöntöd, persze ha van merszed elolvasni a könyvet!

Nagyon tanulságos olvasásnak tartom, és bár nem hittem volna, de megy azon polcom lakói közé, amiket nem egyszer akarok olvasni.

„Az igazság azonban az, hogy ismerőseink, barátaink és szeretteink tovább élnek, és általuk mi magunk is. Nem arra fognak emlékezni, amid volt, hanem arra, amit tőled kaptak. Nem az a lényeg, hogyan néztél ki, hanem az, hogyan éltél. És ne csak a nevedre emlékezzenek, hanem a történetedre is.”

Kedvenc!♥

Charlotte egy igazi lúzer a való életben, és ahogy sorsa úgy hozza, hogy megkapja párnak fizikából azt a fiút aki neki a legjobban tetszik, meghal. A túlvilágon miközben elvégezetlen ügyét keresi a többi szellemmel együtt, próbál kapcsolatba kerülni Damen-nel, szerelmével.
Mindig is érdekelt a halál utáni élet, és a szellemek világa. Nem is volt kérdés hogy kiveszem e, amikor megláttam a könyvtár polcain. Először a borítója tetszett meg, majd a fülszövege is magával ragadott. Története igazán érdekes volt, és teljes kikapcsolódást tudott nyújtani fordulataival, humorával. Remek kivitelezések, illusztrációk találhatók meg benne. A fejezeteknél mindig volt egy remek idézet a szellem világról, és egy kis bátorító írói jegyzet, tanács, különböző dolgokkal kapcsolatban. Ezek nagy segítséget nyújtottak nekem is az életben. Nagyon lehetett érezni a 2010-es évek jellemzőit, de szerintem most is megállja a helyét a mai fiatalok körében is. A baj az, hogy nem tudom eldönteni hogy hány éves kortól ajánlanám. Sok esetben javasolnám 9 évesnek is, de van, hogy inkább a 14-15 felé húz a mérce, vagy annál nagyobbra.
Írói stílusa rengetegszer juttatta eszembe a Szent Johanna Gimit, cselekménye pedig a Casper és a Komfortos Mennyország című filmeket.
Csak ajánlani tudom, mert igazán érdekes és minden ember fantáziáját megmozgatja. Aranyos, szerethető cselekménnyel megalkotott regény. ☺️

Szellemlány-trilógia 1

Jó könyv volt, érdekes és izgalmas, nagyon tetszett.
Charlotte aranyos és kedves szereplő volt, aki életében is láthatatlan volt, nem csak az értelmetlen halála után. Szívszorító volt ahogy küzdött a láthatóságért és a legnépszerűbb fiú szerelméért, aki persze a legnépszerűbb lánnyal járt.
Természetesen a történetben szereplő gimiben is klikkek voltak.
Scarlett is nagyon aranyos volt és persze Damen tényleg tartalmasabb fiúnak bizonyult, ahogy a főszereplő lány gondolta.
Nagyon érdekes volt a szerző által bárázolt halál utáni világ és sokáig nem tudtam hová fog kilyukadni a mese. Végül az önfeláldozás győzött a továbblépésnek ez volt a kulcsa.

Nagyon morbid történet, és nem a halál miatt, hanem azért, ahogy görbe tükröt mutat nekünk az emberi gyarlóságról.

Az első gondolatom az volt, amikor ezt a könyvet a kezembe vehettem, hogy egyszerűen gyönyörű. A borítója nagyon nagy ötlet. Már megszámolni sem tudom, hogy hányszor bámultam meg és nyitogattam-zárogattam a könyvet, mint valami hü***gyerek. A könyv belső része is valami csodaszép. Az egész könyv nagyon egyedi. Mást nem tudok rá mondani, mint azt, hogy elvarázsolt. De ennyit a külcsínről. Nézzük, hogyan vizsgázik a belbecs. Szórakoztató, bűbájos, néhol bugyutácska, máskor bölcselkedésekkel megtüzdelt szöveget olvashatunk. Tetszett? Igen, határozottan. A történet alapötlete nagyon jó. A lány, akit észre sem vesznek, aki a pomponlányok mellett szürke kis egér és fel akarja magára hívni a figyelmet, főként egy bizonyos fiú figyelmét. És a siker kapujában bekövetkezik a halál. A befejezetlen ügyeket pedig be kell fejezni. Ennek pedig eléggé szellemesen fog neki a főhősnő. A pomponlányok nagyon idegesítettek, Scarlet érdekes és kedvelhető szereplő, Charlotte pedig a maga csetlő-botló módján nagyon szimpatikus. Kár, hogy nem vagyok valamennyivel fiatalabb, mert akkor teljesen elmerülve tudtam volna olvasni a könyvet. Kinőve ebből a korból már vannak kifogásaim a történettel kapcsolatban, de nem sok. Ez egy ifjúsági regény, ami a fiataloknak szól. Nagyon sok olyan mondat és következtetés van benne, amelyet ha a fiatalok megfogadnak, akkor teljesebbé teheti az életüket, de mindenképp hasznukra válik.
Búcsúzóul az egyik kedvenc idézetem: „A barátok olyanok, mint a csillagok. Nem mindig látod őket, de tudod, hogy veled vannak.”
Nagyon-nagyon köszönöm a könyvet @mama_gold-nak!

Nem is tudom hol kezdjem…
Talán optikai szemlélettel és a kezdeném:
1.Ez a könyv gyönyörű, kivéve persze a megtévesztő borítót ami aztán szépszóval kifejezve csak egy picurit rusnyácska…

2.De viszont belül minden egyes oldal gyönyörű, hiába van többnyire minden oldalon ugyanaz, hiszen szerintem így a legtöbb embernek sokkal több kedvet ad a könyvnek az olvasására mintha csak egy betűnégyzet lenne.

3. A fejezeteknél lévő képek nagyon aranyosak, különösen tetszett, hogy csak egy 'árnyék' van ott.

4.A fejezeteknél lévő idézetek is megfogtak mennyi idő lehetett ezt a szegény írónőnek kikeresni? ,illetve a fejezet indító kis motivációs 'kártyák' (?) is nagyon ötletesek, bátorítóak, olykor szomorúak voltak… :)

Pozitívumok:
-Megnyerő, részletes, személyiségdús karakterek,
-érdekes csavarok, (már a tizedik oldalon),
-érdekes történet, nem ágazik el az alapsztoritól,
-szarkazmus/irónia/humor kellő mennyiségben,
-érdekes párbeszédek
-fontos tanulságok, érdekességek a nagyvilágból, itt-ott a könyvben elrejtve :))
-spoiler

Negatívumok:
-Nyáltengerbe fulladt sztori (minusz fél csillag)
-sok főrib*anc
-néhol kiszámítható csavarok

Mindenesetre nagyon várom augusztus végét, hogy kinyíljanak a könyvtárok és, hogy rohanhassak a következő részért :D

UI.: köszönöm az RR kihívás gazdájának, @rhysciar -nak, a kihívást mert, ha nem lett volna a kihívás akkor ez a kötet sem kerül a kezembe semelyik könyvtár polcáról :)))

Előre leszögezem, amit ha jól láttam, már többen is megtettek: a könyv gyönyörű. Szerintem ez volt az, ami rávett arra, hogy kívánságlistára tegyem, utána pedig kölcsönkérjem egy barátnőmtől. Amíg végtére is nem bántam meg.
Az alapötlet egyébként tetszik: van egy láthatatlan lány, aki semmire sem vágyik jobban, minthogy népszerű legyen, és elnyerje a srác tetszését. Aztán közbelép a gumimaci… ezt amúgy nem egészen akartam elhinni:D Charlotte egyébként nagyon idegesített. Állandóan mást csinált, mint amit kellett volna, és soha sem hallgatott senkire tanácsára sem. Aztán az utolsó 2 fejezetben, ahol végre belátta, mi az ő befejezetlen ügye, megváltozott, pozitív irányba fejlődött, és egészen szimpatikus szereplővé vált.
Scarletet és Damont is kedveltem, mindketten aranyos és megérdemlik a boldogságot.
Habár a holtakat nem igazán ismerhettük meg, amikor szerepeltek, akkor igazán szórakoztató jeleneteket alkottak. egyébként azt ne mondja nekem senki, hogy ha valaki szellemet lát, akkor azt ilyen könnyen megemészti:"D Önmagában véve humoros, könnyed olvasmány, néhány bölcsességgel megspékelve, de már eleve a külseje és a benne lévők rajzok és idézetek miatt is megéri kézbe venni.:)

Rég szemeztem már a könyvvel, de amint elkezdtem olvasni, kb. 30-40 oldal után abbahagytam, mert nem tetszett. Aztán most, nem is tudom már mennyi időre rá, rászántam magam, és rájöttem, hogy nem is volt olyan rossz, még élveztem is.
Charlotte nagyon nem volt szimpatikus az elejétől kezdve, én valahogy mindent másként csináltam volna. De hát nem is én vagyok a főszereplője a könyvnek, és ilyen emberek is léteznek. A többi „jó” szereplővel meg voltam elégedve. (:
A vége sokat segített az egészen, kíváncsi vagyok, hogyan lehet ezt folytatni.
A borító, a fejezetek elején lévő idézetek nagyon tetszettek. (:

Aranyos mese barátságról, elengedésről, felelősségről. Imádtam a regény stílusát (Hawthorne kastély, Scarlet szobája és ízlése, na meg Charlotte vezetékneve). Charlotte néha idegesített a hebehurgyaságával, de hát nem én vagyok a könyv célközönsége.
Mekkora szívás már, halál után is az iskolapadban senyvedni.
(Bővebben majd a linkeknél.)

A vége mindent visz *_*
A kedvenc szereplőm Pam.
Szellemlány végig nyafog és mindig mindent másra ken.
Ő soha nem csinált semmit mindig más a hibás.
De a végén rájön hogy egységben az erő :-)