Mesél ​az erdő az állatokról, törpékről, óriásokról, csodatündérekről… (Mesél az erdő 4.) 91% 113 csillagozás

Nagyon szép mesék.
Szerettem olvasni.
Ez az első Mesél az erdő könyv, amit elolvastam, de nem az utolsó.
Tetszett a törpék és csodatündérek mesevilága, jópofa egyéniségek a törpék és a tündérek is. A történetek is ötletesek, van mondanivalójuk. Kicsit aggódtam, hogy esetleg a tündérek között lesz gonosz is, de nem így lett, egy kis gonoszkodás és gonoszság között nagy különbség van és itt csak az elsőből van egy kevés. Tetszett az a rész amikor mindenki kívánhatott valami változást a testén, vagy cserélhetett valakivel. Ezt jó lenne az elégedetlenkedő emberekkel is eljátszani.
A mesék csodaszépen vannak illusztrálva, a rajzok sokszor egész oldalakat elfoglalnak és annyira hangulatos a szín és formavilág, legszívesebben ott lenne az ember közöttük, ott élne a kis tök házikóban velük.

Mindig is ez volt a kedvenc részem, imádom a tündéreket. Azt kell mondjam, ebben a könyvben szinten minden rész tetszett, de vannak benne olyanok, amiket nagyon szeretek. Pl. a Lovagi torna, ahol Bamba puszit kap írisztől és olyan édes a képen, ahogy elpirul. Aztán az Eperfagyi, órákig tudnám nézni a nagy süti képet Vanília mesterműveiről. A hangverseny inkább csak megható és felhívja az ajándékozás fontosságára a figyelmet, de úgy, hogy a gesztus maga legyen a fontos, nem az, hogy minél drágább legyen. A tenger királya meg azért volt számomra mindig is érdekes, mert Csalánka a rút tündér, megszépül a víz alatt és a végén ott is marad. És külön szívmelengető volt, amikor írisz megmentette a tücsköket. A rajzok továbbra is gyönyörűek, élmény nézni őket. Csak ajánlani tudom :)

Ezt a tündéres vonalat nem kellett volna erőltetni. Főleg h az egyik a szépségért meg a gazdagságért azt mondja az öreg királyra, h talán majd megszeretem. A másik elvarázsolja magát és eltűnik. A harmadik madárrá változik és felfúródik egy tövisre… és folytathatnám.

Kislányomnak többször olvastam Tony Wolf mesét még régen, most ovisoknak vettem elő ezt a könyvet. Hát nem voltam vele megelégedve, szerintem ők se. Viszont többen már olvasás közben is elaludtak. Akadtak a történetek között (kb. 4-5) nagyon jó kis mesék, volt elejük, történésük, végük. Ám tele van se füle, se farka történetekkel is, aminek ha van is konkrét cselekménye, értelmetlen, de volt közte olyan is, ami elindult ugyan A-ból B-be, de valami oknál a C kötött ki D-ben, és nem volt köze az első felének a másodikhoz, így az egyik félbemaradt, míg a másik el se kezdődött, csak vége lett. Azt gondolom, a négy csillag csak a pár mese miatt, és egy-két másik kötet iránt érzett nosztalgia miatt van…

Hat tündér társul az eddigi szereplőkhöz, s mindegyikük kiveszi a részét az eseményekből. Továbbra is változatosak a mesék és elbűvölőek a rajzok. Aranyos, hogy a könyv végén a tündérek még találós kérdésekben is szerepelnek. A könyv színvonala továbbra is magas és változatosak a mesék. Olvastatják magukat.

Jók ezek az összefonódások, megvannak a tanulságok, kedvesek a rajzok. Nekem lehetne kicsit koherensebb a dolog.
Viszont megtudtam, hogy a tündérek is elérik a nyugdíjas kort ^^

2022. augusztus
Nem tudom miért csípődött be az Eperfagyi c. mese a nagyobbiknak, de azt lassan tudom kívülről… :D

Ez volt az első kötet a sorozatból, ami megvolt nekem, erre emlékszem a legjobban. Különösen a rajzokra, a repülő csodatündérek amíg élek, megmaradnak az emlékezetemben. Arra viszont nem emlékeztem, hogy a történetek egyike-másika kissé keserédes…

Mit is mondhatnék, nem nagyon nyűgözött le a könyv. A történetekben nem igazán fedeztem fel azokat a tanulságokat, amelyektől kedvencemmé válik egy-egy mese. Talán még a holdas és a kívánságos részek tetszettek legjobban ebből a szempontból, de szerintem ezek tanulságaira is olvastam már jobb meséket. A csodatündérek nem igazán voltak szimpatikusak, inkább tudtam volna őket boszorkányoknak elképzelni, mint tündéreknek. Ami viszont egyáltalán nem tetszett, hogy spoiler De nagy pozitívuma a könyvnek: a gyönyörű rajzok!

A sorozatnak ez a leglányosabb, és egyben legszomorkásabb része. Befigyelnek olyan témák, amik igencsak komoly kérdéseket vetnek fel a kicsik részéről. Rendesen megizzasztja az embert asok gyerekkérdés egy-egy fejezet után :D

Az 1990-ben kiadott kötetet olvastam, annak az illusztrációi sokkal jobban tetszenek. A szerző saját képei az illusztrációk, amelyek jelentősen emelik a kötet értékét. A mesék nem annyira különlegesek, de a kötet képanyaga nagyon szép.