Mesél ​az erdő az állatokról (Mesél az erdő 1.) 96% 254 csillagozás

Tony Wolf abszolút a gyermekkorom hőse, de szerintem a mesél időtállók, valószínűleg ezért is jelenek meg időről időre új kiadásban. A sorozat első kötete nem a főkedvencem, de színvonalában tökéletesen illeszkedik a többihez. A 13 mesét tartalmazó kötet gyönyörűen és aprólékosan rajzolt, minden ízében színes és vidám. A mesék nem bonyolultak, rövidek, egy esti történetre épp elegek. Kicsit idealizálva mutatja be az erdő állatait, de azért sok érdekességet megtudni a mesékből. Tanít, a természetről (nővényekről, csillagképekről évszakokról), de ami még fontosabb az összetartásról a munkáról, a barátságról is mesél. Az erdei állatok nagyon találékonyak, a kidőlt fát háznak, az eldobott fapapucsot hajónak, a kidobott üvegeket és a befőttesüveget cukrászdának és melegháznak használják. Minden mese az segítségnyújtásról, és a közösségről szól. Nagyon szerethető könyv, az egyetlen hátránya, hogy az utolsó mese félbemaradt.

„Aki az erdőben él, tudja, hogy az élet itt nem könnyű, ha pedig sok a szöveg, nem megy a dolog.”

Meglepődtem, hogy mennyire ismerősek voltak a mesék, pedig biztosan állíthatom, hogy nekem ez a mesekönyv nem volt meg. Ezt a példányt is úgy tudtam megvenni, hogy végre újabb nyomást élt meg, ellenben nagyon örülök, hogy végre a polcom egyik értékes lakója lett.

Az erdőben élők tizenhárom mesén keresztül mutatják be kis életüket. Rendkívül kedves és bájos volt olvasni az összetartásukat, hogy mindenki kivette a részét a munkából, vagy az éppen aktuális bajba jutottnak nyújtott segítő kezet.

Kedvencem a hernyó és a béka. Mondjuk az előbbit nagyon sajnáltam.

Azt hiszem még párszor kézbe fogom venni és csak ajánlani tudom.

Nagyon szeretem Tony Wolf meséit. Aranyosak, bájosak. Szeretem olvasni, immár kitudja hányadszorra! A rajzok magukért beszélnek.

Férfiasan bevallom, moly előtt én nem ismertem ezt a mesekönyvet, mint oly sok másikat sem. Milyen jó, ha az ember fiának gyermeke van, és ő is azzá lehet a mesékkel. :)
Nagyszerű kis könyv Tony Wolf fantasztikusan szép illusztrációival. Néha csak néztük a képeket perceken keresztül, kisfiam magyarázott, hogy mi merre van, én meg csak gyönyörködtem benne.
A mesék pedig nagyon jók, tanulságosak, és aranyosak. Az erdő lakói a szívemhez nőttek, biztos nem először olvastam róluk. Józsi a holló az erdő szarkája lett a kedvencem. :) Egy okos kis bölcsisnek már simán mesélhető, de inkább óvodásoknak ajánlott.
Csodaszép könyv! Köszönet a Manó könyveknek, az újra kiadásért.

Véget ért a hajsza, hogy a sorozat hiányzó részeit a használtkönyvek piacán kínlódjuk össze. De az irreálisan magas áron gazdát cserélő, néha megviselt könyvekkel nem csak ez volt a gond. A régi és az új kiadásokat összehasonlítva kiderült, hogy a fordítás felfrissült és az előző megjelenések tévelygései, a régi szöveg kellemetlen döccenései, fordítási következetlenségei, botladozásai elsimultak. Hagyjuk is ennyiben a dicstelen múltat.
Ami viszont cseppet sem változott, az Tony Wolf alias Antonio Lupatelli rajzainak hatása. Az első kötetben a kedves, barátságos és végtelenül békés erdei állatkák tavasztól tavaszig tartó egy évének mindennapjaiban veszünk részt. Csupa ártatlan kis történésnek vagyunk tanúi: medencét ásnak, lagzit ülnek, málnát szüretelnek, csillaghullást néznek. Rövid és egyszerű történetek, de szívvel, kedvességgel vannak megtöltve.
A szerző az állatok közösségét változatosan alkotta meg. Van közöttük lusta, szorgalmas, félénk, házsártos, huncut, akiknek lehet drukkolni, időnként nevetni rajtuk és elámulni furfangjukon.
Természetesen Tony Wolf illlusztrációi adják a mesék igazi erejét. A erdő lakóinak élénk színekben pompázó kedves alakjait a szerző találékony, olykor furgfangos ötletei varázsolják izgalmassá és óvják meg a giccstől. Mély nyomot hagynak a fantáziában, az erdei élet varázslatos hangulatát domborítják ki, ahogy fapapucsból csónakot készítenek, borsóhéjakból hidat, vagy korhadt fából lakályos otthont. Az igazán cifra kalandok pedig a folytatásban várhatók.
Bővebben itt: http://hintafa.blog.hu/2017/09/26/tony_wolf_mesel_az_er…

Egy csodálatos sorozat három kötete került a kezembe. Mind a három könyv kedves meséket és gyönyörű illusztrációkat tartalmaz. A rajzok illenek a mesékhez és mágnesként vonzák a tekintetet. Ezért azt gondolom, hogy már kb. hároméves kortól is mesélhetjük a gyerekeknek, mert talán még a meséket nem is értik annyira (Ebben azért nem vagyok ám biztos! ), a rajzok akkor is lekötik a figyelmüket.
spoiler

Nagyon szép és jók a mesék is. Semmi komolyabb konfliktus, csak kedves mindennapok. Hogy miért maradt ki nekem ez gyerekként?
Ja, előre szólok, hogy akkora cliffhanger a vége, hogy alig bírtam ágyba dumálni a gyereket. Ne az utolsó mese legyen az utolsó estimese, ha rám hallgattok… :D

Kezdjük ott, h „a törtènet folytatàsàt megtudhatod a következő könyvünkből”-èrt orrba tudnèk valakit vàgni. Most komolyan gyerekkönyvekkel kell szòrakozni?
Jò, mèly levegő, elengedtem…
Imàdtam! A rajzok csodàsak, a törtènetek aranyosak, a magyar fordìtàs is tetszik, különösen a süntestvèrek nevei: Tüsi ès Böki.

Sajnálom, hogy nekem ez kimaradt gyerekként!
De most mindent bepótolok ^^

Nagyon szuper. Szép a kivitelesés is.