Hangolás ​1. – Észt költők verses beszélgetése 6 csillagozás

Tõnu Õnnepalu – Lauri Sommer: Hangolás 1. – Észt költők verses beszélgetése

Szívzsebbe ​passzoló kötet. Kertbe, szigetre, vízpartra, bor mellé jó olvasmány. Békés, természetközeli. Naplózott észlelés.

A Pluralica Tõnu Õnnepalu és Lauri Sommer költők kötetével indítja el Hangolás című sorozatát, mely olyan beszélgetőköteteket foglal magában, amikben az adott szerzők munkái folytatnak egymással párbeszédet. Jelen kötetben kortárs észt költők versei teszik ezt.

Tõnu Õnnepalu az észt költészet vezető egyénisége, az utóbbi évtizedek egyik költői példaképe. Ekként tekint rá Lauri Sommer is, a 90-es években induló költő és zenész. Költészetüket a természet, az abban gyökerező képek szervezik, nem pedig a forma, vagy éppen a társadalmi rendszer kritikája. Hangjuk őszinte, belsőséges, sokszor egybeolvad jelen kötet versnaplószerű felépítésében.

A két észt költő teljes életművéből válogatott verseket hazai költők ágyazták be a magyar nyelvbe. Tõnu Õnnepalu költeményei Jász Attila, míg Lauri Sommer versei Weiner Sennyey Tibor hangján szólalnak… (tovább)

>!
Pluralica, Budapest, 2010
176 oldal · ISBN: 9789630693202 · Fordította: Jász Attila, Weiner Sennyey Tibor, Segesdi Móni

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

PusKatus P>!
Tõnu Õnnepalu – Lauri Sommer: Hangolás 1. – Észt költők verses beszélgetése

A versek eredetijét ismertem már, kíváncsi voltam, hogy milyenek is lettek a magyar fordítások, azt kell, hogy mondjam, nagyon jók. Nem könnyű versek, emészteni kell őket, de én ezt szeretem.


Népszerű idézetek

Bori_L>!

Turbolyamező alkonyi fényben: világít,
mint a hó, ami néhány hónap múlva esedékes.
Az élet időpocsékolásnak tűnik.
Nincsen ambícióm semmire.
Minek akkor még ezzel is késlekedni?
Havat látni a valóságban is?
Ez egy nagyon furcsa vágy, a látás vágya:
látni, látni, látni, látni.
Ám van egy még erősebb vágy: aludni.

36. oldal

Bori_L>!

Mennyivel könnyebb lenne úgy élni,
ha tényleg azt mondanánk, amit gondolunk,
nem azt, amit okos dolognak tartunk.
Butaság lenne többnyire mindkettő,
de akkor mi van. Okosak akarunk lenni,
tudatosan féligazságokat mondunk,
és nagyon tudatosan csak fél életet élünk.
Ennek végeredménye nem is lehet már,
mint ez a világ, aminek amúgy nincs is olyan sok hibája.
Esős nyáron is lehetnek tiszta éjszakák.
Ám a fáradtság, az bizony fáradtság.

45. oldal (Július 2. (szerda))

PusKatus P>!

idő rozsdája falja az ezüst ígéretet
láttam vágyaim madarait érkezni
erős napsütéstől tikkadtan fűbe halni
lábaim előtt de csakhamar
bekerítettek tetemeik már Téged is
nem szeretnék Belőled temetőőrt nevelni
kinek lábai elé tollak és könnyek hullnak
inkább magam lennék az, magányom
sarkán megállva karonfogva Hatalmas Vággyal Utánad
a madarak azonban látják előre saját tollaikat
rozsdásodni az évek alatt
tántorog óhajom az Olajhegyre
és idő rozsdája falja az ezüst ígéretet

Lauri Sommer: 26

Bori_L>!

Repceföldek könnyű ködében
hazafelé sétálva
szúrás járta át a szívem.
Összerezzentem a fájdalomtól:
most van hát az utolsó órám?
A hely jó, éltem is.
Valami úgyis mindig félbemarad,
meg aztán hagyni is kell másoknak.
Csak azt sajnálom, hogy mégse
mondtam meg neki szemtől-szembe,
mennyire szeretem. Csak ennyit.

55. oldal (Rapsipõldude vahel kerges udus)


Hasonló könyvek címkék alapján

Kristiina Ehin: Szívemen a dalok, akár a kövek
Jaan Kaplinski: Meztelen juharfák
Doris Kareva: Tavaszban élek
Romhányi József: Nagy szamárfül
Fodor Ákos: Addig is
Petri György: Összegyűjtött versek
Fodor Ákos: Buddha Weimarban
Platon Karataev – Balla Gergely: Partért kiáltó
Röhrig Géza: Angyalvakond