Levél ​a királynak 9 csillagozás

Tonke Dragt: Levél a királynak

A ​16 éves Tiuri épp a lovaggá ütése előtti éjszakán rejtélyes megbízatást kap: el kell vinnie egy levelet a szomszédos birodalom királyának – az üzeneten egy ország sorsa múlik. Útja elején még csak nem is sejti, mennyi veszélyes kaland, megpróbáltatás vár rá, és hány ellenséggel kell megküzdenie, ha véghez akarja vinni a feladatot, amivel a Fehérpajzsos Fekete Lovag bízta meg.
A Levél a királynak című lovagregényt a 20. század egyik legjobb ifjúsági könyvének választották Hollandiában, ahol azóta is vezeti a sikerlistákat. Szerzőjét, Tonke Dragtot, irodalmi munkásságának elismeréseként 2001-ben lovaggá ütötték.
A már jól ismert Kolibri Klasszikusok-sorozatban megjelenő Levél a királynak letehetetlenül izgalmas történet, amely itthon is a tizenévesek kedvence lehet.
Kulcs csikordult a zárban. Tiuri hátraugrott. Kinyílt az ajtó, és belépett rajta az egyik Szürke Lovag, leeresztett sisakrostéllyal. Nem szólt semmit, és máris távozott; az ajtót bezárta maga… (tovább)

Eredeti cím: De brief voor de Koning

Eredeti megjelenés éve: 1962

>!
Kolibri, Budapest, 2017
434 oldal · ISBN: 9789634370543 · Fordította: Wekerle Szabolcs
>!
Kolibri, Budapest, 2017
436 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155501654 · Fordította: Wekerle Szabolcs

Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 22

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
Tonke Dragt: Levél a királynak

Nagyon nagy meglepetést okozott nekem ez a könyv. Több okból is, a legutóbbival az imént szembesültem éppen, amikor elkezdtem írni az értékelést. Gondoltam, kicsit utánanézek a szerzőnek. És ezután leesett az állam, a Tonke Dragt név ugyanis egy Antonia „Tonke” Johanna Willemina Dragt nevezetű hölgyet takar!!!!

A következő meglepetés az az információ volt, hogy ez a könyv 1962-ben született! Persze biztos rengeteg értékes és jó könyv van még szerte a világon, amely egyáltalán nem kerül magyarul kiadásra, de tényleg meglepődtem, hogy ez egy 55 éve íródott könyv és most ismerkedhetünk meg csak vele. De igaz a mondás, hogy jobb későn, mint soha, mert egy értékes és szép élménnyel lennénk szegényebbek.

A legnagyobb meglepetés pedig az volt, hogy ennyire szerettem ezt a könyvet. Mert azt gondoltam, hogy elolvasom és talán Titusznak találok egy következő jó kis olvasnivalót, mert nem vagyok éppen lovagregény-rajongó. Igaz, ha jobban belegondolok, nem is olvastam még lovagregényt. Valóban találtam Titusznak egy fantasztikus könyvet, ami szerintem neki is nagyon fog tetszeni, de az igazi nagy húzása az volt a könyvnek, hogy engem is ennyire levett a lábamról. Sőt, kedvenc lett!

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.nl/2017/03/tonke-dragt-level-…

>!
Hintafa P
Tonke Dragt: Levél a királynak

A Levél a királynak Hollandiában 1962-es megjelenése óta sikerlistás kötet, amit több, mint 20 nyelvre fordítottak le. Még átlapozni sem tudtam, amikor P a borítót látva azonnal stoppolta a könyvet. Sajnos három nappal később meggondolta magát és lassú tempómra hivatkozva leváltott, hogy maga vegye kézbe az olvasást. Pedig próbáltam (félgőzzel) győzködni, a közös olvasás számtalan előnyét felsorolva.

Szigorúan ragaszkodott elképzeléséhez, most pedig büszkén kürtölöm világgá, hogy megcsinálta!! És imádta! És egy pillanatra sem hagyott alább lelkesedése, dacára annak, hogy a könyvet a tizenéves korosztálynak ajánlják. Elsősorban persze nem a tartalma miatt, inkább a terjedelemre és a mondanivalóra tekintettel, hiszen az én 8 éves fiamat valószínűleg kevéssé érintette meg a főhős útkeresése. Annál inkább az átélt kalandok, ezek pedig mint tudjuk, addiktívak. A terjdelem pedig? Ha egy történet jó, akkor úgyis suhannak az oldalak. Ebben a fordító Wekerle Szabolcsnak van komoly érdeme, aki mélyen átérezte a történet alaphangulatát. Így a szöveg minden erőltetettség nélkül nyerte el hol elegáns, hol pedig könnyed és vicces stílusát. Mindezekért biztos vagyok benne, hogy P néhány év múlva, -amikor közösen fogjuk a kamaszkor terheit nyögni- újra a kezébe fogja venni Tiuri kalandjait. Mert Tonke Dragt könyve is azok közé tartozik, amelyik bekúszik az ember pórusaiba és csendesen meglapulva munkálkodik. Néha felpattan egy-egy kép, egy kósza mondat, ami nem hagy nyugodni, foglalkoztat, muszáj eltöprengeni a sorok között meghúzódó tartalmon. Az ember azt úgyis érzi, hogy ha még dolga van egy könyvvel.
Folytatás itt: http://hintafa.blog.hu/2017/04/20/tonke_dragt_level_a_k…

3 hozzászólás
>!
Jesper_Olsen
Tonke Dragt: Levél a királynak

Nagyon jó kis olvasmányt találtam, öröm volt esténként olvasni ezt a könyvet. A kalandok némelyike talán kiszámítható, de az alaphelyzet, a küldetés végigkísérése élményt jelentett. Nagyon erős szál benne a barátság is. Külön tetszettek benne az apróbb-nagyobb mellékszereplők, pl. a Bolond, Tirillo vagy éppen Warmen. – Utánanézve már tudom, hogy van folytatása is, szívesen olvasnám Tiuri kalandjainak folytatását, bízva a szerző (aki meglepetésemre írónő!) képességeiben.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Jesper_Olsen 

– Volt egyszer egy ember, aki szivárványt látott – mondta –, pompás szivárványt. Úgy ívelt át az égen, mint egy magas, kecses híd, ám végei a földet érték. A férfi azt mondta magában: elballagok a szivárvány másik végéig! A hídon átsétálhatok a föld másik oldalára…
– Ezt régebben én is ki akartam próbálni – suttogta Piak. – És aztán mi történt?
– A férfi útra kelt – folytatta a bolond –, és hosszan vándorolt. Városok és falvak mellett haladt el, szántóföldeket és sivatagokat szelt át, átkelt háborgó folyókon és sűrű erdőségeken. És alig várta, hogy megpillantsa úti célját. Hiszen ott, ahol a szivárvány véget ér, bizonyára csoda szép, gyönyörűséges minden… Minél közelebb jutott céljához, annál inkább nőtt a vágy a szívében. Ám mire odaért, a szivárvány eltűnt, és az a hely, ahol a földre támaszkodott, épp úgy nézett ki, mint bármely más hely a földön. És a férfi akkor nagyon bánatos lett. Aztán eszébe jutott, mennyi szépséget látott útközben, mennyi élmény érte, mennyit tanult. És akkor megértette, hogy az út nem magáról a szivárványról szólt, hanem a szivárvány kereséséről. Elindult haza; ujjongott, s azt gondolta, biztosan jön majd még újabb szivárvány. És valóban, amikor hazaért, a háza fölött gyönyörű szivárvány húzódott.

370. oldal

>!
Jesper_Olsen

Csak akkor fogod fel, valójában mennyire szeretsz valamit, ha az a valami veszélybe kerül…

375. oldal

>!
Jesper_Olsen

– A szomorúságotokat úgysem tudom elűzni – válaszolta a bolond. – Az embernek olykor szomorúnak kell lennie, hogy jobban értékelhesse később a boldogságot. Ahogyan esőre is szükség van a napsütéses időszakok között.

375. oldal

>!
Jesper_Olsen

Van, aki nem érti, miért indul valaki zarándokútra, de én mindig azt mondom, igen hasznos elfoglaltság, bár a haszna nem mindig mérhető azonnal. Az egyik odahaza marad, és végzi a dolgát, a másik messzire zarándokol, és épp ezzel tesz valami olyat, amit nagyra értékelnek az égiek. Azt szoktam mondani: sosem lehet tudni, mi mire jó?

88. oldal

>!
Jesper_Olsen

[…] ha az ember tanácstalan, mindig az égiek segítségében reménykedik.

88. oldal

>!
Jesper_Olsen

– Nincs pihentetőbb, mint jó társaságban üldögélni, bort iszogatni, és történeteket hallgatni – mondta Ristridin, és megparancsolta az apródjának, hogy kérjen a fogadóstól néhány flaska bort.

148. oldal

>!
Jesper_Olsen

Az ott magasodó sziklafalon piciny feszület függött, alá szabálytalan betűkkel a következő szöveget véste valaki:

Üdvöz légy, zarándok, ki a magas hegyek közé tartasz,
A Jóisten irgalma kísérjen utadon,
Imádkozzál értünk, kik a völgyekben bolyongunk!

179. oldal

>!
Jesper_Olsen

Imádok hegyet mászni, kapaszkodni az emelkedőkön, és kiérni valahová, ahol még nem jártam korábban.

208. oldal

>!
Jesper_Olsen

– Csak azt jegyezzétek meg, hogy azért, mert a gonosz ellen harcoltok, még nem vagytok mindjárt jók! A jó és a gonosz egymás ellenségei, de igen közel is lehetnek egymáshoz.

389. oldal

>!
Jesper_Olsen

– Nincs több titok – mondta Tiuri, miközben ment a Bolonddal az Erdei Kunyhó felé.
A Bolond megállt, és összeráncolta a homlokát.
– Nincs több titok? – kérdezte. Engem úgy hívnak, a Bolond, de azt nem hiszem el, hogy nincs több titok.
Tiuri ránézett, és hirtelen valamiféle tiszteletet érzett a fura szerzet iránt.
– Igazad van – mondta.

417-418. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Anna Woltz: Tess és én – Életem legfurcsább hete
Leonie Kooiker: A boszorkánykönyv
Anna Woltz: Black Box
Guus Kuijer: Mindörökké együtt
Guus Kuijer: Minden dolgok könyve
Christien Boomsma: Boszorkányvér
Thea Beckman: Keresztes hadjárat farmerban
Evelien De Vlieger: Az új barát
Leonie Kooiker: A boszorkánykő
Multatuli: Kamaszévek