Levél ​a királynak (Levél a királynak 1.) 90% 133 csillagozás

Nagyon nagy meglepetést okozott nekem ez a könyv. Több okból is, a legutóbbival az imént szembesültem éppen, amikor elkezdtem írni az értékelést. Gondoltam, kicsit utánanézek a szerzőnek. És ezután leesett az állam, a Tonke Dragt név ugyanis egy Antonia „Tonke” Johanna Willemina Dragt nevezetű hölgyet takar!!!!

A következő meglepetés az az információ volt, hogy ez a könyv 1962-ben született! Persze biztos rengeteg értékes és jó könyv van még szerte a világon, amely egyáltalán nem kerül magyarul kiadásra, de tényleg meglepődtem, hogy ez egy 55 éve íródott könyv és most ismerkedhetünk meg csak vele. De igaz a mondás, hogy jobb későn, mint soha, mert egy értékes és szép élménnyel lennénk szegényebbek.

A legnagyobb meglepetés pedig az volt, hogy ennyire szerettem ezt a könyvet. Mert azt gondoltam, hogy elolvasom és talán Titusznak találok egy következő jó kis olvasnivalót, mert nem vagyok éppen lovagregény-rajongó. Igaz, ha jobban belegondolok, nem is olvastam még lovagregényt. Valóban találtam Titusznak egy fantasztikus könyvet, ami szerintem neki is nagyon fog tetszeni, de az igazi nagy húzása az volt a könyvnek, hogy engem is ennyire levett a lábamról. Sőt, kedvenc lett!

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.nl/2017/03/tonke-dragt-level-…

Csodás történet. Imádtam! Az írónő egy fantasztikus kalandra invitálja a olvasót. Szuper karaterek, izgalmas kalandok elejétől a végéig, egyszerűen nem hagyja unatkozni az olvasót. Nagyon szeretem az ilyen lovagos, utazgatós történeteket. Nagyon örülök, hogy elolvastam. Szinte már úgy érzem, hogy én is megjártam ezt a hosszú utat Tiuri-val együtt. Nem kérdés, hogy hamarosan olvasom a következő részt.

Életem első lovagregénye… eddig még csak filmeken láttam lovagokat, és de nagyon érdekes volt egy majdnem lovaggá ütött, fiatal lovag kalandjairól olvasni! Rendkívül olvasmányos, könnyű nyelvezetű a könyv, munka mellett is két nap alatt elolvastam – pedig 552 oldalas! Maga a cselekmény elég pörgős volt, akadtak a könyvben számomra váratlan fordulatok, de néha tudtam előre, hogy mi következik. Eleinte furcsa volt, hogy Tiuri mennyire becsületes és őszinte, még az spoiler sem hazudik, hogy mentse az irháját! Aztán rájöttem, hogy igazi lovagként viselkedett a történet elejétől fogva, pedig ugye a lovaggá ütése előtti utolsó próbáról szökött meg… Nagyon szimpatikus és szerethető karakter, és még így is van hova fejlődnie a regény végére.

Kedvenc részeim: Tirillo (történetei, szövege); Piak kiszabadítása; Mistrinaut vára és a Szürke Lovagok

Könyv / sorozat / film:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2020/06/level-a-k…

Borítómustra:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2020/06/boritomus…

Jaj, de jó volt! Annyira jó egy olyan „mesét” olvasni, ahol a jó és rossz harcából, az előbbiek kerülnek ki győztesen:)
Magával ragadó, fontos értékekkel bíró ifjúsági regény ez! Örülök, hogy a kezembe került. Egyik régi kollégám ajánlotta, aki három fiának olvasta fel.
Adélt ebből most kihagytam, de egy-két év múlva biztosan ráveszem, hogy vesse bele magát Tiuri kalandjaiba!
Jöhet a folytatás! Tuti, hogy idén:)

A Levél a királynak Hollandiában 1962-es megjelenése óta sikerlistás kötet, amit több, mint 20 nyelvre fordítottak le. Még átlapozni sem tudtam, amikor P a borítót látva azonnal stoppolta a könyvet. Sajnos három nappal később meggondolta magát és lassú tempómra hivatkozva leváltott, hogy maga vegye kézbe az olvasást. Pedig próbáltam (félgőzzel) győzködni, a közös olvasás számtalan előnyét felsorolva.

Szigorúan ragaszkodott elképzeléséhez, most pedig büszkén kürtölöm világgá, hogy megcsinálta!! És imádta! És egy pillanatra sem hagyott alább lelkesedése, dacára annak, hogy a könyvet a tizenéves korosztálynak ajánlják. Elsősorban persze nem a tartalma miatt, inkább a terjedelemre és a mondanivalóra tekintettel, hiszen az én 8 éves fiamat valószínűleg kevéssé érintette meg a főhős útkeresése. Annál inkább az átélt kalandok, ezek pedig mint tudjuk, addiktívak. A terjdelem pedig? Ha egy történet jó, akkor úgyis suhannak az oldalak. Ebben a fordító Wekerle Szabolcsnak van komoly érdeme, aki mélyen átérezte a történet alaphangulatát. Így a szöveg minden erőltetettség nélkül nyerte el hol elegáns, hol pedig könnyed és vicces stílusát. Mindezekért biztos vagyok benne, hogy P néhány év múlva, -amikor közösen fogjuk a kamaszkor terheit nyögni- újra a kezébe fogja venni Tiuri kalandjait. Mert Tonke Dragt könyve is azok közé tartozik, amelyik bekúszik az ember pórusaiba és csendesen meglapulva munkálkodik. Néha felpattan egy-egy kép, egy kósza mondat, ami nem hagy nyugodni, foglalkoztat, muszáj eltöprengeni a sorok között meghúzódó tartalmon. Az ember azt úgyis érzi, hogy ha még dolga van egy könyvvel.
Folytatás itt: http://hintafa.blog.hu/2017/04/20/tonke_dragt_level_a_k…

Tonke Dragt regénye rögtön egy morális dilemmával indít. Mi a fontosabb a tizenhat éves Tiuri számára: hogy lovaggá üssék, még ha ehhez a lelkiismerete ellen is kell cselekedjen, vagy hogy lovaghoz méltóan viselkedjen, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy nem válhat igazi lovaggá? Ez a kezdés rögtön gondolkodásra készteti az olvasót is. Vajon mi hajlandóak lennénk feladni a legnagyobb álmunkat azért, hogy azt tegyük, amit helyesnek ítélünk?

A Levél a királynak tipikus lovagregény, olyan témákat állít a középpontba, mint a becsület, bajtársiasság, bátorság és hűség, így a történet tökéletesen illeszkedik abba az irányzatba, mely a lovagi kor romantizált képét jeleníti meg, a kor eszményeit és értékeit hangsúlyozza. A cselekmény lovagregényhez illően fordulatos, az elbeszélésmód olvasmányos, nem jellemzőek rá a bonyolult mondatok, de látszólagos egyszerűsége ellenére gyakran kerülnek elő a történetben komoly és elgondolkodtató témák is. Az pedig különösen tetszett, hogy a regényben gyakorlatilag nincs romantikus szál, Dragt sokkal inkább a barátok közötti kapcsolatra fekteti a hangsúlyt.

Bár nagyon megkedveltem Tiurit, csodáltam a kitartását és bátorságát, és megszerettem a közvetlen és hűséges Piakot is, Unauwen király lovagjai voltak a kedvenceim a történetben, közülük is Forèstèrrai Edwinem.

A Levél a királynak úgy hiányzott a lelkemnek, mint szárazságban a virágnak az esővíz. A történet könnyűszerrel magával ragadott, és egy olyan világba repített el, ahol csodásan éreztem magamat: Tiurival és Piakkal középkori városokban sétálhattam és megpihenhettem a hegyek fenséges magaslatán, és velük együtt csodálhattam a király hűséges és bátor lovagjait. Egy dolog biztos, ha a két fiú visszatér Unauwenbe, ismét velük tartok majd én is.

Bővebben: https://florathesweaterist.wordpress.com/2020/06/15/ton…

+ az íróról és „olvassunk holland szerzőktől” könyvajánló: https://florathesweaterist.wordpress.com/2020/06/13/a-s…

Aztapaszta, jó nagyot csalódtam. :D Én is hibás vagyok, mert elfelejtettem az ajánlást, miszerint ez egy „gyermekkönyv iskolásoknak”. 10-11 éves kortól lehet olvasni – egy évtizeddel idősebb vagyok, és úgy tűnik ez pont elég idő volt ahhoz, hogy ne tudjam szeretni azt, ami itt történt.
A stílus, huh, nem igazán csúszott. Beszélgetés közben, egy mondat közepén zárójelben megjegyezni valamit nem csak a szememnek fájt, hanem értelmét sem láttam. Nem erre van a kötőjel? És ezt az E/3-as beszédmód E/1-es gondolatokkal fűszerezve csak még rosszabbá tette. Sajnos a fordítást sem élveztem mindig – például emberre "emez"ként utalni többször is teljesen kizökkentően hatott rám.
Szükségtelen gyakran elgondolkodni a történéseken, mert minden legalább kétszer le van írva. A szereplőkkel egyáltalán nem kerültem egy oldalra, végig kívülállónak éreztem magam. Csak az ösztönzött már az elejétől kezdve, hogy megtudjam, mi van abban ****** a levélben. És bakker spoiler – tényleg erre vártam 500 oldalt?
A filmes borítót meg aztán végképp nem értem. Halál komolyan kérdezem, kik ezek az emberek? :DD Tiuri és Piak az egyetlenek, akik gyerekkorúak és logikusan szerepelhetnek rajta, de a többieket honnan szedték? Muszáj lesz megnéznem a sorozatot, hogy ezt kideríthessem, különben biztosan nem hagy aludni ez a rejtély, lol.
Röviden összefoglalva: nem esett jól a történet, túlságosan el lett nyújtva az, amit Tiuri is képes volt 1 (!) mondatban összefoglalni. Viszont, mivel nem én vagyok a célközönség, ezért nem tekinthető annyira mérvadónak a véleményem. Minél fiatalabb korban érdemes elolvasni, különben valami hasonló lesz a vége.

Izgalmas lovagregény gyerekeknek, csak ajánlani tudom.

Tonke Dragt nevét korábban soha nem hallottam még, ami kicsit szomorú abból a szempontból, hogy a holland írónő az ifjúsági irodalom egyik elismert képviselője. A Levél a királynak című regényt az eredeti megjelenés után több, mint ötven évvel adták ki először hazánkban, viszont a sikerét jól mutatja, hogy az azóta eltelt alig három évben már a harmadik kiadást tarthatjuk a kezünkben. Mivel az ifjúsági irodalom nagyon közel áll a szívemhez, örültem, hogy a Kolibri új megjelenése kapcsán megismerhetem végre ezt a történetet, ráadásul egy műfaji szempontból ritka és különleges olvasmánnyal lehettem gazdagabb. (…)
(…) A könyv igazi ifjúsági regény, mégpedig abból a fajtából, ami elsősorban a kalandot, a bajtársiasságot és az egyéb lovagi erényeket helyezi a középpontba. Az alternatív középkori helyszínen játszódó történetben megismerjük a területet alkotó három királyságot, az azok szolgálatában álló lovagokat, később pedig megtudjuk, miféle ármányok és cselszövés húzódnak a birodalmak között. A cselekmény szinte teljes egészében ezt a küldetést és utazást írja le, melynek során Tiuri számtalan nehézséggel néz szembe, rengeteg körülmény akadályozza őt célja teljesítésében, ugyanakkor mindig akad egy-két segítő is, akik révén sikerrel veszi ezeket az akadályokat. Nekem most nagyon jól esett ez a kicsit fekete-fehér világ, ahol a jó jó, a rossz rossz, a főszereplő ifjú pedig végig tiszta szívvel és becsülettel áll ki küldetése és elvei mellett. Nem mondanám túlságosan komplexnek sem a cselekményt vagy a fordulatokat, sem a felépített világot, viszont ebben az esetben ez nem hanyagság, inkább elegáns és esszenciális egyszerűség, ami csak felerősíti azokat az értékeket, amiket az írónő át szeretett volna adni az ifjúságnak. Ebből a történetből sokat tanulhatunk a bátorságról, a hűségről és a becsületről, pontosan olyan stílusban és bonyolultsággal, ami egy kiskamasz számára tökéletes olvasmánnyá teszi. Ugyanakkor a képszerű jelenetek, a csodás tájakon való barangolás és a küldetés izgalma az idősebb olvasókat is magával ragadja, és szinte észre sem vesszük, hogyan fogynak a lapok ebben a terjedelmes kötetben. (…)
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2020/06/level-kiralynak…

Tiuri – Merész Tiuri lovag fia – éppen a lovaggá ütése előtte éjszakát virrasztja át, amikor sürgető küldetésre kérik. Tiuri – kockáztatva, hogy így talán soha nem lehet belőle lovag – elvállalja a nemes küldetést, és ezzel megkezdődik a nagy kaland vad vidékeken át, miközben kegyelmet nem ismerő Vörös Lovasok loholnak a nyomában, változatos cselekkel igyekezve eltenni őt láb alól, és az út során nem tudhatja ki barát és ki ellenség. Egyedül egy hegyi fiút avat be a titkába, akinek bátorságában, hűségében és szolgálatkészségében megbízhat és így ketten vágnak neki a veszedelmes küldetésnek, hogy elvigyenek egy létfontosságú levelet a szomszédos királyság uralkodójának.

Engem teljes mértékben meggyőzött ez a hamisítatlan régi vágású ifjúsági lovagregény. Arról nem is beszélve, hogy hangulatában, ritmusában, történetvezetésében határozottan emlékeztett a Gyűrűk Urára, annak könnyedebb első kötetére, A Gyűrű Szövetségére. És ahogyan a Gyűrűk Ura is, ez sem szűkölködik mondanivalóban, szerethető szereplőkben és szép karakterpillanatokban.
A Vadonjáró tanítványa sorozat kedvelőinek is ajánlom!