Könyörület 51 csillagozás

Toni Morrison: Könyörület

A Nobel-díjas írónő 2008-ban megjelent kilencedik regénye a rasszizmus kialakulásának gyökereit keresi. Az 1600-as évek végének fiatal Amerikájában játszódik, New York közelében, a rabszolgatartás kezdeti időszakában. Nők és férfiak kapcsolatáról szól, mely mindig a nők bántalmazásával végződik egy olyan világban, melyben a nők a „férfiból és a férfiért” vannak, melyben a nők „nem alakíthatják a világot, csak tűrhetik, ahogy a világ alakítja őket.”
Toni Morrison 1993-ban irodalmi Nobel-díjat kapott. Számos regénye közül a legismertebbek: Nagyonkék, A kedves (amelyből nagyjátékfilm is készült), Paradicsom, Szerelem. Magyarul olvasható még a Salamon-ének és a Dzsessz. Írásaival elnyerte az Amerikai Könyvkritikusok Díját és a Pulitzer-díjat is. A Princeton Egyetem nyugalmazott irodalom-professzora.

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
Park, Budapest, 2017
192 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633552186 · Fordította: Lukács Laura
>!
Park, Budapest, 2017
192 oldal · ISBN: 9789633553879 · Fordította: Lukács Laura

Kedvencelte 5

Most olvassa 2

Várólistára tette 70

Kívánságlistára tette 44


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
Toni Morrison: Könyörület

„Mikor idehoznak, Lina a fogam kopásából hét-nyolc évesnek gondol. Azóta nyolcszor főzünk vadszilvából lekvárt, sütünk szilvás lepényt, úgyhogy most tizenhat lehetek.” (10. oldal)

Ez a könyv a szolgaságról szól. Nem pusztán a feketék elnyomásáról* – hanem arról, hogy aki szolga, az bőrszíntől függetlenül be van zárva sorsának végletes determináltságába, és valószínűtlen, hogy valaha megszabadul. Ettől lesz olyan fájdalmasan reménytelen ez a regény: hogy szereplőinek alig van esélye hőssé válni. Hisz hősnek lenni végső soron egy szabadon meghozott autonóm döntés függvénye – de aki szolgaságban él, az képtelen meghozni ezt a döntést, mert senki sem tanította meg rá. Morrison hozza a maga szokásos sűrű, helyenként mágikus szövegvilágát, nézőpontváltásai néha zavarba ejtőek, de mindig erőteljesek: érzékeltetik, milyen vigasztalan is az a világ, ahol egy könyörületes cselekedet csupán törékeny biztonságot hozhat létre, ami az első viharban összeomlik.

* A regény terében ugyanis (a XVII. század vége) még él az adós-rabszolgaság intézménye: akár fehérek is kerülhettek rabszolgasorba, ha elmulasztottak visszafizetni egy hitelt, vagy bűncselekményt követtek az anyaországban. Sajátos tragédia, hogy bár a későbbiekben a fehérek esetében eltörölték ezt az intézményt, de ezzel csak megágyaztak a rasszizmusnak – hisz ami addig szegénységi kérdés volt, és fehéret-feketét egyaránt sújtott, az innentől kezdve „faji kérdés” lett, ami csak a négereket érintette. Az a csepp csoportszolidaritás, ami addig létezett, megszűnt, és átvette helyét a rasszista ideológia: hogy a fehér, akármilyen nyomorult, azért csak többet ér a feketénél, hisz utóbbi akár rabszolga is lehet. És hogy miért lehet rabszolga – hát azért, mert fekete.

3 hozzászólás
giggs85 P>!
Toni Morrison: Könyörület

Ha van olyan alkotó, aki tökéletesen megérdemelte az irodalmi Nobel-díjat, az Toni Morrison, hisz 1993-as díjazásáig megírta a kritikusok szerinti legjobb 20. század végi amerikai regényt, a Kedvest, és az azóta eltelt 25 évben sem lassított: ékes példája ennek a most megjelent Könyörület, amit majd’ 80 évesen írt, és ami színvonalban egy cseppet sem marad el a korábbiaktól.

Az afroamerikai írónőt egész pályafutása alatt két, egymással összefüggő kérdéskör foglalkoztatta, mégpedig a rabszolgaság, illetve a fekete nők helyzete az amerikai történelem során. Ez a mostani könyvében sincs másként, hisz szereplőinek zöme fekete rabszolganő, akik megpróbálnak valahogy felszínen maradni egy rendkívül rideg és kegyetlen világban. Morrison ezúttal visszanyúl a kezdetekhez, az Egyesült Államok megalakulása előtti időkbe, a 17. század végi brit gyarmatok korába. Ez egy viszonylag keveset tárgyalt korszak (a rabszolgasággal foglalkozó művek java része ugyanis a polgárháború környékén játszódik), amit egyébként nagyon pontosan és plasztikusan sikerült ábrázolni a furcsa hatalmi helyzetekkel: az angolok, a spanyolok, a hollandok, sőt a svédek (!) gyarmatosításai kísérletei egészen különös világot eredményeztek, amely még jóval sokszínűbb volt, mint a későbbi angolszász. És ebben az időszakban még akár az adósságukat törleszteni képtelen fehérek is lehettek rabszolgák, ami megint csak pikáns ízt ad a dolognak…

A Könyörület a korábbi Morrison-művekhez képest igen rövid (még kétszáz oldal sincs), és jóval pörgősebb, mint az eddig megszokottak. A történet középpontjában egy „könyörületes tett”, mégpedig az áll, hogy Jacob Vaark, a holland származású kereskedő, a kegyetlen földbirtokos Ortegától annak adósságai fejében elfogad egy rabszolga kislányt, Florenst, és magával viszi a béke szigetének tekinthető birtokára, hogy ott segítsen a ház körül, és talán pótolja nemrég elhunyt gyermekeit. A cselekmény ezután váltott narrációval zajlik, és minden érintett női szereplő megkapja a maga néhány tucat oldalát, miáltal egy pillanatra sem ül le a regény, és villámtempóban haladunk a végkifejlet felé.

Ahogy kerekedik a történet, ráeszmélünk, hogy ebben a világban a nők csak a férfiakhoz fűződő viszonyukban léteznek, önmagukban mit sem érnek, képtelenek egyedül boldogulni – még Rebekka, Vaark felesége esetében sincs ez másként. Megdöbbentő volt azt olvasni, hogy fehér nőként ugyanolyan rakományként érkezett Amerikába, mint az összeláncolt afrikaiak, hiszen leendő férje feleséget „rendelt magának”, hogy legyen asszony a háznál. És sem az asszonyi sorsból, sem a szolga létből lehetetlen kitörni, így fonódik össze a rabszolgaság kérdésköre a feminizmussal. És azt kell mondanom, hogy ez a téma férfiként is lekötött az utolsó oldalig.

Toni Morrison ebben a kései művében is olyan plasztikusan jeleníti meg az egykori világot, mint csak nagyon kevesen, és olyan realizmussal képes visszaadni az akkori kort, ami nélkülöz minden pátoszt és hamis nézőpontot. Nem kínál fel szereplőinek valódi megváltást, csak némi átmeneti enyhülést a gyötrelmek tengerében. A Könyörületet gyakorlatilag mindenkinek tudom ajánlani, mert igazi első vonalbeli munka, és külön jó hír, hogy már nem kell sokat várnunk az újabb Morrison-kötetre sem, mely az Engedjetek hozzám címen fog megjelenni.

Rituga P>!
Toni Morrison: Könyörület

Nem ez volt az első olvasmányom az írónőtől, de ismét megbizonyosodhattam róla, hogy méltán kapott irodalmi Nobel-díjat. Elképesztő, ahogy nem egészen kétszáz oldalba bele tudta varázsolni szereplőinek sorsát, érzelmeik mélységét.
Nagyon érdekes volt a gyarmatosítás koráig visszamenni, a rendezetlen, kaotikus viszonyok között látni a szereplők bizonytalanságát, rezignált elfogadását az élettel, sorsukkal és mindennel szemben. Egy olyan világot megismerni, ahol adósság miatt fehér ember is lehet rabszolga. Ahol a rabszolgák között a nők sorsa még kegyetlenebb és nehezebb. Ahol nem csak a rabszolgák rabok. Ahol a nők csak férfiakkal létezhetnek, önmagukban szánalomra méltók, kiszolgáltatottak.
Eredetiben ugyan nem olvastam, de úgy gondolom Lukács Laura fordítása méltó helyére tette ezt a művet. Valósággal lubickoltam a csodálatos képekben, mondatokban. Régen olvastam ilyen gyönyörűen megírt szöveget. Igazi élmény volt olvasni, a történet mélységén túl is.
Florens sorsán keresztül ismerkedhetünk meg a többi szereplő életével is, láthatjuk egymáshoz fűződő viszonyaikat. Mert a szereplők sorsa is összefonódik. Döntéseik vagy döntéseik hiánya irányítja sorsukat, sodorja őket végzetük felé. Mert végül is egyikük sem találja meg teljesen a boldogságát, noha minden tettüket a szeretet, szerelem, a jobb élet utáni vágy irányítja. Magyarázatként is ezt kapjuk.
Nehéz, de csodálatos könyv, nagyon emberi, szerethető szereplőkkel egy vad, idegen világban, ahol kegyetlen törvények uralkodnak.

Éva_Bátka P>!
Toni Morrison: Könyörület

Csapongó, zaklatott és összezavarodott oldalakkal indult a könyv, amik talán csak azért kellenek, hogy a mostani szabad(abb) életünkből át tudjunk csúszni a 1600-as évek Amerikájába. Nem rabszolgaság ez, csak az élet.. ezek az emberek, férfiak, nők, gyerekek nem válnak rabszolgává. Annak születnek. Sokszor nem is kell, hogy fekete légy, hogy ne legyen semmid… Néha az is elég, ha csak nő vagy.

Francesca P>!
Toni Morrison: Könyörület

Nagyon megérintett, utána két napig csak kolbászoltam a könyves polcunk előtt, semmit nem éreztem méltónak egy következő olvasmánynak.

Elteltem a történettel, a mesélés módjával (fejezetenként változó, időnként kapkodó, lázálomszerű hang), a gyönyörű fordítással. Különösen megérintett az utolsó fejezet, ami számomra valamiféle csúcspont volt, és utána rögtön el kezdtem újra előlről olvasni, mert az első részt is kissé más megvilágításba helyezte.

Toni Morrison lénye egyébként nagyon bejön nekem. Nem olvastam sokat tőle (ez volt a 2. könyvem), de láttam pár dokumentumfilmet meg sok YouTube videót vele, és ez a finom vonású, női erőt és ősanyai minőséget sugárzó nő hozzám lélekben közel áll. off Ebben a történetben is minden nő másképp volt erős, másképp találta meg a túléléshez vezető utat, és persze a legerősebb erő az anyai erő. És ezek a nők az erejüket mégsem élhették meg, mégsem teljesedhettek ki, mert abban a korban, amelyben élnek, a férfinak jogai és előjogai vannak, a nő a férfihoz tartozik és ő érte létezik, tőle függ a biztonsága és kiszolgátatottsága. A nő – akárhol helyezkedjen el a társadalmi ranglétrán – rabszolga.

Miközben olvastam, azt képzeltem, h Toni Morrison ül a tóparti háza teraszán, nézi a vizet, és bugyog fel belőle a történet, mindig egy másik hangot megszólaltatva. Többen írták már előttem, h nehéz követni, hogy ki is beszél éppen – én talán pont ezért kezdtem azt képzelni, h Morrison hangján hallom a történetet. Élőben/színházban valószínűleg jobban követhető lenne a szöveg, erőteljesebben átjönne, mint írásban.

Ibanez P>!
Toni Morrison: Könyörület

„Árvák voltak egytől egyig mindannyian.”

Azt kell mondjam, a kissé csapongó stílus sokat elvett (egy csillagot) a könyv értékéből… a hirtelen váltások egyik szereplőről a másikra (és sorok kellettek, hogy kiderüljön, „ki beszél” kicsit megzavartak, ugyanakkor tényleg jó a kötet, bár végül engem nem is Florens érdekelt, valahogy ő nem került közel a szívemhez. Inkább érdekelt Lina és méginkább Rebekka vonala, az ő történetét találtam a legerősebbnek az egész könyvben, hiszen erről ritkán szólnak a könyvek. Voltaképpen ő is „rabszolga” volt, az apja eladta külföldre feleségnek, de szerencsés is volt, Jacob személyében egy normális férjet kapott. Ugyanígy érdekes volt a rabszolgaként dolgozó fehérek szerepe. A főhősök persze a nők, akik hol ide, hol oda csapódnak és mindenben a férfiaktól függenek. Nekem valami hiányzott mégis a kötetből, a női sors bemutatása (legyen akár rabszolga, akár feleség) sokkal erősebb volt a Kedves Jóisten!-ben, amely ugyan más korszak, de sokkal mélyebbnek éreztem. Talán azért is, mert a Jacob birtokán lévő nők szerencsés helyzetben voltak, még a körülményekhez és a korszakhoz képest felvilágosultabb, emberségesebb gazdával…

„Nem csoda volt. Amit az Isten ad. Hanem könyörület. Amit ember ajánlhat fel.”

Keikorca P>!
Toni Morrison: Könyörület

„Asszonynak lenni itt olyan, mint sosem gyógyuló, nyílt sebnek lenni. Ha a felszín beheged is, alatta fájón lüktet tovább az eleven hús.”

Nekem erről szólt ez a könyv. Nem a (rab)szolgaságról, vagy az indiánként vagy feketeként megjelenő kiszolgáltatottságról. Természetesen ezek is elválaszthatatlanul hozzátapadnak a szereplőkhöz, de valahogy most mégis regényben megjelenő eltérő módon ugyan, de a mégis magányra ítélt női sorsok ragadtak meg. Hiába vagy fehér és erős feleség, vagy öntudatos indián netán, okos és odaadó fekete, ebben a világban nem számít. Lehetsz bárki, boldogság nem adatik. Halvány remény egyetlen szereplőnél mutatkozik, ő viszont teljesen marginális pozícióban van mind emberi, mind női mivoltában. Saját, kreált világa viszont talán menekülést jelenthet számára.

Továbbra is zseniális írónak tartom Morrisont, nagyon élvezem a regényeinek a szerkezetét, ahogy játszik az idővel, s csak lassan lépésről lépésre, ám annál megdöbbentőbb módon bontakozik ki a történet teljes képe.

viidori I>!
Toni Morrison: Könyörület

„Nincs igazság csak béke, ha sokat harcolunk érte”
***

Az 1600-as évek Amerikája kegyetlen hely, ahol nincs igazság, csak valami furcsa rezignált elfogadás, amit akár békének is nevezhetünk. Nincs lázadás, szökés, felháborodás. Minden ami történik valami békés, elfogadó nézőpontból ábrázolódik, kiábrándultságból, hogy az életre ráhatásunk nincs, változtatni nem tudunk, ez jutott. Valahol itt kezdődik a szolgaság, hogy sorsunkon oly keveset változtathatunk, hogy már azt a keveset is minek. Nemcsak a rabszolgalét teszi ezt, hanem a tény, hogy nők, így kerülve halmozottan hátrányos és kiszolgáltatott helyzetbe. És hiába a szenvtelen hangvétel, erős, embert maga alá temető érzelmek tudnak kiömleni a sor(s)ok közül.

oil>!
Toni Morrison: Könyörület

Rövid, villanásszerű, erőteljes kép az Egyesült Államok megszületése előtti időből, amikor hollandok, spanyolok, angolok stb. marakodnak Újvilág javaiért és vallási ideológiák feszülnek egymásnak. Széljegyzet az amerikai „ősbűn” (a rabszolgatartás és az indiánok kiirtása) margójára. Kicsit rövidke, a 200 oldalt sem éri el, szívesen benne maradtam volna még tovább is ebben a vad, nyers és kaotikus világban.

XX73>!
Toni Morrison: Könyörület

Olyan ez, mint egy hömpölygő mesefolyam. Zsúfolt szálláson egymás mellett forgolódók olykor egybefolyó, hagymázas álmai. Sokszor homályos, de néha kivillan egy-egy éles kép, felismerés, de máris reszketve haladunk tovább a forgataggal.

Kíváncsi voltam, vajon a végére megnyugszik-e valamennyire a lelkem, és spoiler


Népszerű idézetek

Rituga P>!

Éjszaka ellopok egy gyertyát. Parazsat viszek cseréptálkába, azzal gyújtom meg. Hogy többet lássak belőled. Mikor már ég, elé tartom a kezem. Úgy nézlek álmodba. Túl hosszan nézlek. Nem vigyázok. A gyertyaláng megégeti a tenyerem. Ha felébredsz, és meglátsz, azt hiszem, meghalok. Elszaladok, akkor még nem tudom, hogy néztél, ahogy nézlek. És mikor végül találkozik a pillantásunk, nem vagyok halott. Életemben most először élek.

48. oldal

Rituga P>!

Csak te vagy. Nincs semmi rajtad kívül. Nem a gyomrom, hanem a szemem éhes. Sose lesz annyi idő, hogy beteljek a nézéseddel, mikor mozogsz.

47. oldal

Overtherainbow>!

Hidegvérrel lemészárolnak anyákat, öregemberek arcát lövik szét jávorszarvasbőgésnél hangosabb muskétáikkal, de feldühödnek, ha egy nem európ a szemükbe néz.

Rituga P>!

Sose mi alakítjuk a világot, mondja. A világ alakít minket.

85. oldal

Rituga P>!

A kezdet a cipővel kezdődik. Gyerekként nem bírok megmaradni mezítláb, folyton cipőért könyörgök, akárkinek a levetett cipője jó, még a legmelegebb napokon is………..Az eredmény, mondja Lina, hogy hasznavehetetlen a lábam, örökre kényes marad, soha nem lesz vastag bőr a talpamon, marhabőrnél kérgesebb, amilyen az élethez kell.

8. oldal

Rituga P>!

Nem láthatod, milyen a hátad, milyen napfénybe, holdfénybe. Én mozdulni se bírok, csak nézem. Kezemmel, szememmel, számmal…….. Csillogva csurog a víz a gerinceden, és megdöbbenek, mert szeretném felnyalogatni.

47. oldal

Keikorca P>!

Az európok rég elszakadtak a föld lelkétől, ezért most a föld testére, anyagára áhítoznak, és csillapíthatatlan az éhségük, mint minden árváé. Megrágják a világot, aztán visszaköpnek valami retteneteset, amitől elpusztulnak mind az ősi népek; erre vannak elrendelve.

66. oldal

FORTUNATA P>!

A földbirtok átvétele után Jacob belátta, hogy nem maradhat egyedül, kell egy társ, nem is akármilyen; olyan feleséget akart, aki nem ül folyton a templomban, képes gyermeket szülni, engedelmes, de nem megalázkodó, írástudó, de nem gőgös, önálló, de gondoskodó. Veszekedős asszony szóba sem jöhetett. És Rebecca éppen olyan volt, amilyennek az első tiszt leírta: eszményi.

FORTUNATA P>!

Baptisták, presbiteriánusok, törzs, hadsereg, család – valami külső védőburokra mindenkinek szüksége van.

Keikorca P>!

Emlékszem, mit mondasz régen, mikor a Gazda még él. Azt, hogy van rabszolga, aki szabadabb, mint egy szabad ember. Az egyik szamárbőrbe bújt oroszlán. A másik oroszlánbőrbe bújt szamár.

183. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Isabel Allende: Kísértetház
Colson Whitehead: A föld alatti vasút
Sue Monk Kidd: Szárnyak nélkül szabadon
Olga Tokarczuk: Az Őskönyv nyomában
Isaac Bashevis Singer: A sátán Gorajban
Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
Anita Amirrezvani: A virágok vére
Tracy Chevalier: Az utolsó szökevény
Lawrence Hill: Valaki ismeri a nevemet
Alex Haley: Gyökerek