A ​kedves (Kedves-trilógia 1.) 67 csillagozás

Toni Morrison: A kedves

Büszke és önálló gondolkodású asszony Sethe, a szökött rabszolga, az anyaság megtestesítője – neve a bibliai ősatyára, Sétre utal –, akinek csak negyedik gyermeke születése után jut osztályrészül egy csöppnyi boldogság, összesen huszonnyolc nap. Számára a jövő értelme abban áll, hogy féken tartsa a múltat, miközben iszonyatos erőfeszítéssel igyekszik megmenteni gyermekeit a fizikai és érzelmi megpróbáltatásoktól… Megtörtént esemény, egy hatalmas vihart kavaró gyilkosság lobbantotta lángra a Nobel-díjas amerikai írónő képzeletét. Műve egyrészt történelmi regény sokszereplős sorsábrázolással, másrészt lélegzetelállítóan igaz kísértethistória – mert az igazság teljes feltárása során egymás mellé kell kerülnie a fantáziának, a valóságnak és a lehetségesnek. Toni Morrison remekművében ott van az Exodus robaja és az altatódal idilli csendje.

Toni Morrison: Beloved

Eredeti mű

Eredeti megjelenés éve: 1987

>!
Novella, Budapest, 2007
422 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639442856 · Fordította: M. Nagy Miklós

Kedvencelte 7

Most olvassa 4

Várólistára tette 152

Kívánságlistára tette 84

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
olvasóbarát P
Toni Morrison: A kedves

„Semmit sem lehet várni egy olyan világtól, ahol akkor is probléma vagy, ha te vagy a megoldás.”

A Nobel-díj 1993. évi díjazottja nagyon kemény könyvet ír azokról a változásokról, amelyek a négerek sorsát érintették. Észak és dél, a szabadság és a szolgaság küzdelme kemény harc volt, minden színes bőrű, férfi, nő, gyerek megszenvedte. A történet nem csak a négerekről szól, megemlíti az indiánokat is, az ő helyzetük sem volt irigylésre méltó. Egy valóban megtörtént bűnügyből indulva alkotó fantáziával hozta létre művét. Rengeteg, elviselhetetlen szenvedést ábrázol, de talál feloldást a szeretetben, az odafigyelésben.
„Az ember nem olyan, mint egy átkozott fejsze. Hogy csak üt vág, csapkod a nap minden átkozott percében. Vannak dolgok, amikkel nem tud megbirkózni. Dolgok, amiket nem tud kivágni, mert belül vannak.”
Nem könnyen olvasható kötet, többször éreztem azt, hogy ezt már ember nem bírhatja ki és azt is, hogy a fehér ember mennyi bánatot képes okozni és mennyi bűnt elkövetni.
A díj odaítélésének indoklása ez volt: „Regényeiben a gazdag képzelőerő és költői megjelenítés az amerikai valóság egyik lényegi vonatkozását kelti életre” – erre a kötetre ez mindenképpen igaz.

>!
ppeva P
Toni Morrison: A kedves

Nehéz egy könyv, az biztos. Nemcsak a téma nehéz, hanem mint olvasmány is.
A témával még megbirkóznék, de a stílus annyira idegen volt tőlem, hogy idegesített. Ezek a lila, túlcsavart, túlcicomázott mondatok! A szóvirágok, a rejtélyeskedés!
Tudom, egy Nobel-díjas íróról beszélek, de ez van, nekem nem tetszett. Megint azt érzem, hogy a kevesebb több. Kevesebb oldal, kevesebb mágia, kevesebb ködbe burkolás. És akkor nem úgy éreztem volna esténként, hogy na, nagy sóhaj, folytassuk, csak nem fogom szégyenszemre félbehagyni, előbb-utóbb csak a végére érek. És most a végére értem, „munka” befejezve, visszatehetem a polcra, visszavihetem a könyvtárba. Nagy sóhaj. Én olvasni szeretek, nem robotolni egy könyv fölött.
Mégse volt azért értelmetlen végigolvasni, mert a fejemben összesűrűsödött azzá a rövid, de szomorú és tragikus történetté, ami így végiggondolhatóvá, fogyaszthatóvá vált, ami gondolatokat ébresztett, elgondolkoztatott meg elborzasztott. Mert ez a könyv nem a Tamás bátya kunyhója.

2 hozzászólás
>!
pepege P
Toni Morrison: A kedves

Jobban tetszett, mint a Nagyonkék, de ennek is ugyanolyan nehezen emészthető stílusa van, mint amit már Morrisontól megszokhattunk. Nagy odafigyelést igényel, mikor kiről van szó, ki beszél, kinek a gondolatait olvashatjuk éppen. Sokszor félszavakból, vagyis inkább félmondatokból, kellett összerakni az eseményeket, a regény tele van ki nem mondott fájdalmakkal, szomorúsággal, de tudjuk, hogy léteznek. Jogosan kapta meg a díjakat, de nem az én könyvem, vagy csak rosszkor találkoztunk.

>!
Vivarumba
Toni Morrison: A kedves

Végre egy „kortárs?” mű, ami anélkül brutális, kegyetlen és megrázó, hogy olvasóként közben kénytelen legyek térdig gázolni a hömpölygő vérfolyamban, Neo-t megszégyenítő akrobatikus módon elhajolni a különböző irányokból felém süvítő nemiszervek zápora elől, és ne kelljen minden utcasarkon lopva kilesnem, mikor tűnik fel egy újabb trancsírozós, kínozgatós pszichopata gyilkos. Na de vissza a könyvhöz :-) Prózában elbeszélt jajongó blues misztikus felhanggal. Tetszett, hogy a szereplők igazi „átlagos” kisemberek, szökött vagy felszabadított rabszolgák a földekről, mindenféle extra kvalitások nélkül. A misztikus szálat ugyan, csak a partvonalról figyeltem, kevésbé tudtam ráhangolódni vagy megérteni, de úgy érzem a könyv szerves és elidegeníthetetlen részét képezi. Nem hallgat el semmit, minden borzalmat elmond, amit egy rabszolga kénytelen lehet átélni, de ezt vagy sallangmentesen és egyszerűen közli, vagy lírai képekben tárja fel szenvedésük minden egyes sebét. Igazi virágnyelven beszél, talán nem is értettem meg mindent Pl. a hátán virágzó fa nőtt kifejezést néhány éve talán nem tudtam volna hova tenni, de valamikor nem is olyan régen hallottam (talán a Django-ban), hogy a megkorbácsolt háton lévő hegeket hasonlítják hozzá… Toni Morrison, szerintem mi még fogunk találkozni!

>!
szallosas P
Toni Morrison: A kedves

Elèg sötèt volt ez a könyv. Sokáig azt hittem, hogy olyan mint egy feneketlen kút. Bár nèha meg lehetett kapaszkodni, aztán leèrtem a vègère, ès rájöttem, hogy tènyleg egy feneketlen kútba estem Kedvessel. Vagy mègsem?

>!
BabusM
Toni Morrison: A kedves

Nem tetszett. Kicsit úgy vagyok vele, mint Oksanen Tisztogatásával: nem igazán értem, miért díjazták ennyi és ilyen komoly díjakkal ezt a regényt. Az eleje kifejezetten olvashatatlan. A vége már jobb, de sokszor tűnik mesterkéltnek, művészkedőnek. Amikor cselekményes részekre vált át, akkor olvasmányos, de állandóan visszatér amolyan „művészinek szánt elvont” szövegekre. De hát amikor egy könyv azzal kezdődik, hogy az író egy hosszabb bevezetéssel már kezdi magyarázni meg mitizálni a saját regényét, akkor eleve kezdhetünk gyanakodni. Talán a későbbi regényei kiforrottabbak már, de nem igazán kaptam kedvet az olvasásához.

>!
Novella, Budapest, 2007
422 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639442856 · Fordította: M. Nagy Miklós
>!
zsoltika
Toni Morrison: A kedves

Nehéz erről a könyvről írnom, annyi minden (és úgy) volt benne, hogy az sokszor gyomorbavágott, néha pedig egy marék lepke repült tőle körülöttem. Ahogy ábrázolta a fájdalamat, szenvedést és megaláztatás(oka)t, nem csak megérteni, hanem érezni is lehetett. A próza költői szépségéről lehetne még regélni, de ez megint szubjektív. Az anya-lány kapcsolat (és itt a mellékfőszereplő Denverre gondolva). S noha olvastam róla, hogy ez az erős női szereplőkről szól, de Paul D. éppúgy nagyon erős karakter, ahogy Stamp Paid is. Eleve ahogy a mellékszereplő karakterek a pár mondatból összedobva összeállnak. Ez egy lenyűgöző könyv. 5/5 (Nincs meg valakinek a belőle forgatott film?)

>!
Lily_Sz
Toni Morrison: A kedves

Rettentően gyönyörű, örvénylően sötéten szép.
Nagyon nehéz mű.
Arról szól, ami ki- és elmondhatatlan.
A fájdalmak, gyötrelmek olyan nemzedékeken átívelő láncáról, amit mi, itt és most, nem tudunk elképzelni, átérezni, befogadni. És mégis, az életről szól, és nem a halálról, a reménytelenség ellen való küzdésről.
Dallama, ritmusa van ennek a műnek, ami végig benne lüktet: egy dob vagy a szív. Rabszolgaság, szabadság, halál, születés.
Ha élsz, remélsz, mert
„Semmit sem lehet várni egy olyan világtól, ahol akkor is probléma vagy, ha te vagy a megoldás.”

>!
Novella, Budapest, 2007
422 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639442856 · Fordította: M. Nagy Miklós
>!
remenant
Toni Morrison: A kedves

Nem egyszerű olvasmány, gyakran eltévedtem a visszaemlékezések, eszmefuttatások, szemszögváltások dzsungelében, de mindenképp megérte, bármilyen banálisan hangzik: nagyon lebilincselő, nagyon különleges – és nagyon kegyetlen. Tartottam ettől a könyvtől, de egészen máshogy szólaltatta meg a felütött témát, mint azt vártam, a karakterek íze mellett megfért a gyomorszorító, kizsigerelő líraiság, tudott úgy beszélni brutalitásról, megaláztatásról, hogy az beleragadt az ember torkába, tudott úgy csontig borzongatni és teljesen elszakadni a valóságtól, hogy mégis hús-vér maradjon. Rettentően tetszik az író stílusa és ahogy a szereplőivel bánik, muszáj olvasnom még tőle.

>!
renta
Toni Morrison: A kedves

Ez a könyv olyan, mint egy rémálom. Abból a fajtából, ami rátelepszik a mellkasodra, a súlyától amúgy is alig kapsz levegőt, de még szívja-szorítja is ki belőled a szuszt, és nem szabadulhatsz, mert nincs olyan erő, ami kirángatna. De talán nem is akarsz kiszállni.
Furcsa delej ez.
Nehezen megfogható a regény vonzása. Én nem nagyon tudom eldönteni, hogy azonnal meg kell szereznem az írónő összes regényét, vagy többet érinteni sem szeretném a könyveit.
Néhány hónapja olvastam, de azóta is kísért, és mégis alig tudok róla bármit is írni.
Ez a könyv olyan, mint egy nyomasztó, izzasztó rémálom. Ez a könyv maga A Kedves.


Népszerű idézetek

>!
Dana

Semmit sem lehet várni egy olyan világtól, ahol akkor is probléma vagy, ha te vagy a megoldás.

>!
Kittili

Ami igazságos, az nem biztos, hogy helyes is.

392. oldal

>!
Miestas

Van elég gondja az embernek a mindennapi életével is. A jövő csak egy napnyugta; a múlt olyan dolog, amit magunk mögött kell hagyni. És ha nem akar mögöttünk maradni, akkor nincs mese, el kell tiporni. Akár rabszolga vagy, akár szabad, minden egyes nap egy újabb próbatétel.

393. oldal

>!
szallosas P

Az ember nem olyan, mint egy átkozott fejsze. Hogy csak üt vág, csapkod a nap minden átkozott percében. Vannak dolgok, amikkel nem tud megbirkózni. Dolgok, amiket nem tud kivágni, mert belül vannak.

117-118. oldal

>!
Miestas

Az a 124-es volt ez, ami előtt Sethe lemászott a szekérről a mellére kötözött újszülött csecsemőjével, és először érezte anyósának széles karját. Az anyósáét, aki már eljutott Cincinnatibe. S aki úgy döntött, hogy mivel a rabszolgaélet „tönkretette a lábait, a hátát, a fejét, a szemét, a kezeit, a veséjét, a méhét és a nyelvét”, nem maradt más, amiből megélhet, mint a szíve – melyet azonnal munkába is állított.

143. oldal

>!
ppeva P

– Mondj meg nekem valamit, Stamp. – Paul D. fátyolos szemmel nézett rá. – Ezt az egyet mondd meg nekem. Mennyit kell elviselnie egy niggernek? Mondd meg. Mennyit?
– Amennyit csak bír – mondta Stamp Paid. – Amennyit csak bír.

362. oldal

>!
zsoltika

És egész idő alatt, bármit csináltak éppen – mondjuk, Denver letörölte a verejtéket a homlokáról, vagy megállt, hogy bekösse a cipőjét; vagy Paul D. belerúgott egy kőbe, vagy odahajolt, hogy megsimogassa egy kisgyerek arcát, aki az anyja vállához bújt –, a három árnyék, amely a lábukból lövellt ki balra, egész idő alatt egymás kezét fogta. Senki nem vette ezt észre Sethén kívül, s aztán már ő sem figyelte, miután eldöntötte, hogy jó jel. Ez lesz az élet. Hát, talán.

85. oldal

>!
Miestas

Nem volt felkészülve erre, de remélte, hogy Paul D. elnézi neki – emlékezett ugyan a vágyra, de elfelejtette, hogyan működik; hogyan kapaszkodik a kéz, tehetetlenül; hogyan alakul át a vakság, hogy ami a szemébe villan, az mind csak hely, ahol le lehet feküdni, s minden más – kilincs, pánt, kapocs, a sarokban gubbasztó szomorúság és az idő múlása – fölös fodrozódás.

44. oldal

>!
Miestas

Sethének csudás szerencséje volt: hat egész éven át a felesége lehetett annak a „valaki”-fiúnak, aki minden egyes gyerekének az apja volt.

29. oldal

>!
Cinka00

Megtettem. Mindannyiunkat kijuttattam. Halle nélkül. Egészen addig az volt az egyetlen dolog, amit valaha egymagam csináltam. Eldöntöttem. És minden úgy sikerült, ahogyan kellett. Itt voltunk. Minden egyes gyerekem és én magam is. Megszültem őket, és kihoztam őket onnan, és nem is csak úgy véletlenül. (…) Úgy éreztem, jobban szeretem őket, miután idejöttünk. Vagy talán nem tudtam őket rendesen szeretni Kentuckyban, mert nem az enyémek voltak, hogy szerethessem őket.


A sorozat következő kötete

Kedves-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Isabel Allende: Kísértetház
Colson Whitehead: A föld alatti vasút
Sue Monk Kidd: Szárnyak nélkül szabadon
Jean M. Auel: A Barlangi Medve népe
Alice Walker: Kedves Jóisten
Alice Walker: Bíborszín
Alex Haley: Gyökerek
Alejo Carpentier: Földi királyság
Francine Rivers: Hang a szélben