Reményik Sándor és Áprily Lajos mellett Tompa László a helikoni triász harmadik tagja. Versei egy szenvedélyes, magányos lélek önvallomásai. Költészetében erõs a kijutni akarás vágya Erdély hegyeinek bezártságából, a kisváros szûkös, kicsinyes életviszonyaiból nagyobb, hatalmasabb életlehetõségek közé. Verseiben tükrözõdõ sajátos magánya a vidék magyar magánya, a tehetség körül terülõ közönysivatag. S ez a magány rendre mind jobban felérzõdik és elmélyül, mert észreveszi, hogy nem az õ egyéni magánya csak, de magánya egy népnek, amelybõl való, amellyel lelkileg is egy, a székelynek. Tompa László képviseli leginkább azt a magatartásmodellt, mely a kisebbségi lét nyomasztó valóságát elkerülhetetlen kényszerûségként fogta fel, és lírájában a sorson erõt vevõ helytállást kötelezõ emberi-erkölcsi törvénnyé kovácsolta. Rá, az egyénre és költõre, valamint a sorstársaira nehezedõ nyomás préselte, alakította ki nagy verseit, hozta létre motívumrendszerét az erdélyi magyarság – mint… (tovább)
Erdélyi végzet alatt 0 csillagozás
Hasonló könyvek címkék alapján
- Kányádi Sándor: Felemás őszi versek 93% ·
Összehasonlítás - Wass Albert: Erdély magyar föld ·
Összehasonlítás - Reményik Sándor: Havasi feszület ·
Összehasonlítás - Szőcs Géza: Nyestbeszéd ·
Összehasonlítás - Reményik Sándor: Hátrahagyott versek ·
Összehasonlítás - Dsida Jenő: Ének az egész világnak ·
Összehasonlítás - Dsida Jenő: Dsida Jenő válogatott versei 87% ·
Összehasonlítás - Áprily Lajos: Őszi muzsika ·
Összehasonlítás - Fekete Vince – Lövétei Lázár László (szerk.): Erdélyi szép szó ·
Összehasonlítás - Muszka Sándor: Múzsák, trágyás szekérrel ·
Összehasonlítás