Fejtől ​s lábtól 122 csillagozás

Kettő orvos Erdélyben
Tompa Andrea: Fejtől s lábtól Tompa Andrea: Fejtől s lábtól

„…meg ​lehet, meg kell írni a ’87-es spirituális erő maradékának előzményeit és magyarázatát, a semmi máshoz nem hasonlítható erdélyi polgárság, az erdélyi urbanitás gazdag, sokszínű hagyományaival. Így született meg, Fejtől s lábtól címmel két orvos párhuzamos életrajza. Míg az első könyv, A hóhér háza egy magányos leány huszadik századvégi bildungsromanja, addig az új regény egy magányos férfi és egy magányos leány különös kettősét rajzolja meg száz évvel előbb. Felváltva beszélnek hozzánk: a Brassó közeli aljegyző fia és az enyedi zsidó kereskedő lánya. Kolozsvár olvasztótégelyében. Igen, lehetne e könyv romantikus példázat, de nem az. Hőseink első találkozásának emlékét kiradírozza az összeomlás, az új időszámításban mellékesen, véletlenszerűen sodródnak megint, mintegy először, egymás mellé. Az igazi nagy, szenvedélyes találkozás a tudásra és hasznos működésre szomjas lelkeké Kolozsvárral, a polgári Erdély kultúrájával, szellemi potenciáljával, a fejlődés igézetével. És ennek… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Jelenkor, Budapest, 2018
544 oldal · ISBN: 9789636768195
>!
Jelenkor, Budapest, 2018
544 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636768195
>!
Kalligram, Pozsony, 2013
488 oldal · ISBN: 9788081016875

1 további kiadás


Enciklopédia 9

Helyszínek népszerűség szerint

Herkulesfürdő


Kedvencelte 30

Most olvassa 25

Várólistára tette 115

Kívánságlistára tette 70

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
vargarockzsolt P
Tompa Andrea: Fejtől s lábtól

Tompa Andrea: Fejtől s lábtól Kettő orvos Erdélyben

Voltam a nejemmel a Szépművészeti Múzeumban, a Caravaggiótól Canalettóig című festészeti kiállításon, hát ne tudd meg! Vagy húsz hatalmas terem, tele barokk és rokokó képekkel, egy Szüz Mária ölében a kis Jézussal, egy lefejezett Keresztelő Szent János, egy lenyilazott Szent Sebestyén, aztán megint. Mária, Jézus, János és Sebestyén, és így tovább, száznegyven kép egymás után. Rengeteg!
Na, ez nekem tíz perc volt. Öt, amíg átsuhantam rajta, aztán még visszaléptem, mert találtam két csendéletet, ami tetszett, azokat hosszasan bámultam: még öt percig. (Mellékszál, de azért az egyiket megmutatom, nagyon trükkös kis kép, egy szekrény, különböző tárgyakkal, 1690-ből, a Medici család tulajdona volt, ki is lehet nagyítani, korai fotórealizmus:
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/8/82/Cab…
Ezt csak azért meséltem el, hogy lásd, hatékony pali vagyok, szeretek haladni a dolgokkal, és a könyvekben is ezt szeretem.
A nejem viszont másfél óráig ácsorgott a képek előtt, mindent alaposan megtekintett, elolvasott, amíg én kint vártam rá.

Na, szóval ezt a könyvet inkább a nejemnek írták, 486 oldal, lassú, hosszú, lehet benne nézelődni.

Miről is szól? Két orvosról, egy férfiről és egy nőről, az 1910-es és 1920-as évekből, Erdélyből.
Ne olyan Wass Alberteset várjál, ahol van a szép táj, és a magyarok jók, a románok meg a zsidók rosszak, hanem inkább olyan Závadásat, ami liberális, és van benne egy csomó szociológiai, meg kultúrtörténeti leírás.

Ez így elég ijesztően hangzik, de azért olvasható, bár én a felénél majdnem abba hagytam. Ez az én hibám, mert nem érdekel eléggé az orvostudomány, meg a fürdőkultúra története a 20. század elejéről, Erdélyből. Ennyire mélyen azért én, magamtól, nem mentem volna bele.

Van aztán benne a szerelmi szál, ami elég érdekesen van megoldva: a két szereplőt alaposan megismerjük, mielőtt összejönnének. Tulajdonképpen végig, az egész könyvben, az ő naplóikat, belső monológjaikat olvashatjuk.
A nő, hát én őt úgy képzeltem el, mint Tompa Andreát*, aki nagyon okos és érzékeny ember, viszont nem indulhatna egy szépségversenyen. (Szemben velem, aki állandóan férfi szépségversenyeken indulok.) Baromi jó humora van, én legalábbis jól mulattam a szövegein, a bemondásain, az öniróniáján, és nagyon drukkoltam neki, hogy sikerüljön az élete. (Természetesen csak a regényben, mert az életben nem ismerem.)
A férfi viszont elég halovány figura volt. Olyan mulya, feminin alkat, aki elég nehezen szedi össze magát. Az ellentétek kiegészítik egymást? A fene tudja.

A könyv stílusa tökéletes: egyszerre korhű és érthető, plasztikus és választékos, és a szereplők egyedi élettörténetéhez is illeszkedik.

A könyvről a profi kritikusok csupa jót írtak, voltak olyan ranglisták, ahol a 2013-as év egyik (második) legjobb könyvének választották, csatoltam is egy csomó (kilenc) linket, ahol meg lehet ezeket (a kritikákat) nézni. Mind hosszú, alapos dolgozat, ami mutatja, hogy nem lehet ezt a könyvet olyan egyszerűen elintézni.

Visszatérve a Szépművészeti Múzeum kiállítására, amíg a nejem a Caravaggio és Canaletto képeket nézegette, addig én az artmagazin egy számát olvasgattam. Volt benne egy cikk (http://www.artmagazin.hu/artmagazin_hirek/a_carroda_es_… ) egy másik Erdélyből elszármazott alkotóról, Csákány Istvánról, aki 1978-ban, Sepsiszentgyörgyön született. Őt most az egyik legérdekesebb magyar képzőművésznek tartják a nyugati művészeti kritikusok. A 2012-es Kassel-i Documenta fesztiválon (a nemzetközi kortárs művészet legrangosabb száznapos kiállítása) szerepelt egy installációjával, amely – nem túlzás – világhírnevet szerzett neki. Az ő művészete nemzetközi. Tompa Andrea könyve valószínűleg lefordíthatatlan, vagy legalábbis annyi lábjegyzetet, magyarázó szöveget követelne, hogy irodalmi alkotásként biztosan élvezhetetlen lenne. Ez a könyv, a benne szereplő történetek, csak a miénk, magyaroké. (Talán románra lenne érdemes lefordítani!) Aki számára fontos a nemzeti önismeret, és nem riad vissza az igényesen megírt, lassú prózától, annak a Fejtől s lábtól erősen ajánlott.

*Tompa Andrea: https://www.google.hu/search…

58 hozzászólás
>!
Juci P
Tompa Andrea: Fejtől s lábtól

Tompa Andrea: Fejtől s lábtól Kettő orvos Erdélyben

Olyan belemerülni ebbe a regénybe, mint amikor beszállsz a gyógyvizes medencébe, és azt érzed, hogy aaaaaaaahhh. Úgy simogat. Pedig nem pihepuha babarózsaszín izé. Csak valahogy olyan szépen meg vannak formálva ezek a mondatok, annyira életszerűek és olyan hitelesnek tűnnek, hogy simán elhiszem, hogy száz éve élő emberek tényleg így beszéltek és gondolkodtak (és ebben nemcsak a száz éve a hangsúlyos, hanem az élő is).
Ráérős könyv, ez tény. Nem egy gyors, frissítő zuhany, hanem hosszú, meditatív fürdőzés. Merengés a világ állapotáról, vagy legalábbis a világ egy kis szeletének állapotáról, ahol békebeli csönd zizeg, hogy aztán meglepetésszerűen, szinte előjel nélkül kavarja fel a háború szele, és megváltozzon minden örökre.
Nagyon szerettem az ismerős érzést, amit adott. Főleg az idealista fiatal nő gondolatait, aki mindenféle ügy iránt lelkesedik, és egész életét az emberiség javán való munkálkodásnak szeretné szentelni, és küzd önmagának mint szexuális lénynek az elfogadásával, és ahogy ironizál saját magán, és ahogy az évek folyamán az idealista fiatal lányból egy realista, érett nő lesz, akire büszke lehet az a fiatal lány, aki volt (ez a része már nem feltétlenül volt ismerős :D). De érdekes volt figyelni a férfi főszereplőt is, akit más vonalú pályán vitt végig az élet (bár nem kevés hasonlóság volt a történetükben, pl. a nemi szerepekkel és – ezzel összefüggésben – a szülői elvárásokkal való megküzdés terén), ami szintén tanulságos volt.
Több szinten is működik a regény: orvostörténeti dokumentumként, gendertanulmányként, allegorikus történelmi elbeszélésként, társadalmi körképként, a zsidó/magyar/erdélyi identitáson való töprengésként, végig nagyon nyitott, befogadó szellemben. Fontos és szép könyv, igazi szellemi-lelki táplálék, amit jóllakva teszel le.

5 hozzászólás
>!
eme P
Tompa Andrea: Fejtől s lábtól

Tompa Andrea: Fejtől s lábtól Kettő orvos Erdélyben

olyan az a hang, mint a moha a nyári erdőn, csak rá kell feküdni s kész

Vagy mint a víztükrön való lebegés. Gyógyszer és boldogság.
Voltatok már úgy, hogy álmotokban visszaköszönt egy épp olvasott könyv? Velem először történt meg. Szándékosan sokáig vártam az olvasással, szükségem volt pár szabadabb napra, hogy elmerülhessek benne, hogy nyugodtan ízlelhessem, emésztgethessem. Olyannyira sikerült, hogy egy reggel, félálomból az ébredés felé evickélve azon vettem észre magam, hogy a könyv hangján álmodom. Azon a szándékosan túlarchaizált, ringató hangon, amely az olvasás idejére annyira belém ivódott, hogy nemcsak ébren zsongott bennem, de végül, úgy tűnik, kis időre még az álmaimba is beférkőzött. Akkor kellett volna írni erről a regényről, akkor, amikor még beszéltem a nyelvén, amikor még a világában laktam. Na, szerusz.

Persze nemcsak a nyelvezet miatt lett kedvenc. Minden apró részletét szerettem. És a részletekből kialakuló, körüljárható, különböző nézőpontokból más-más arcot mutató egészet is. Nem untatott, nem éreztem túlírtnak, nem zavartak a szereplői szólamok behatárolhatóságának kérdései (napló? memoár? tudatfolyam? belső monológ? stb.). Ráfeküdtem s kész. Hagytam magam ringatni, sodorni, néha alábukni majd felmerülni – és gyógyítani. Otthon éreztem magam benne. A századelő látszólag kényelmes nyugalmában, generációs konfliktusokban, orvosi egyetemen, a Kőrben, az erdélyi fürdőkben, még a háborús zűrzavarban és a phantomfájdalmakban is. Szerettem a humorát, az elbeszélők iróniára és öniróniára való készségét, azt, hogy egészségesen vagy legalábbis a gyógyulásra és gyógyításra koncentrálva próbál szembenézni egyéni, társadalmi, történelmi sebekkel és csonkokkal. Szerettem a kettő, egymást jin és jangként kiegészítő főszereplőt, azokat is, akik kezdetben voltak, de azokat is akikké váltak. Ellentétek, melyek hordozva valamit a másikból is, végül spoiler
Megnyugvás. Gyógyulás.

Egyik legnagyobb könyvélményem az utóbbi időből. Újraolvasós, mert minden rétegét, olvasatát, összefüggését nem biztos, hogy egyszerre fel tudod térképezni, és újraolvasós, mert elkerülhetetlen fantomfájdalmat okoz, amint letetted a kezedből.

4 hozzászólás
>!
olvasóbarát P
Tompa Andrea: Fejtől s lábtól

Tompa Andrea: Fejtől s lábtól Kettő orvos Erdélyben

Nekem Száraz Miklós György Lovak a ködben című kötete az etalon, ő tud ilyen részletesen, gyönyörű mondatokkal írni Erdélyről, a Felvidékről, magyar lakta településekről, most felsorakozott mellé Tompa Andrea műve. Ez volt az első, amit tőle olvastam, de semmiképpen nem az utolsó, figyelni, olvasni fogom a köteteit. Nagyon nagy kutatómunka előzhette meg a regény megírását és jól használja, alkalmazza ezeket az összegyűjtött anyagokat az író a történetmesélésben, A kitömött barbár című kötettel ellentétben példásan. A nagyon szép mondatokkal megrajzolt kötet néhol talán túlzottan részletesen beszél Erdély társadalmi állapotairól, sokszínű nemzetiségéről, hagyományairól (7 nemzetiség, 7 vallás). Néhol lapoztam is egy-egy oldalt, különösen a fürdők bemutatásánál és a fürdőkultúra kialakítására tett kísérletek nagyon részletes boncolgatásánál, de nem mondanám, hogy ez felesleges, mert csak így tudja kifejezni a nagy akarást, a lehetőségek szűkítő kereteit és a magyarokra sokszor jellemző helyben toporgást, „ténsasszony feneket kerítve döntünk”. Viszont nagyon érdekes volt olvasni a plasztikai sebészet kezdeteiről, kialakulásáról, elterjedéséről, a homeopátiáról, és egyéb alternatív gyógymódokról, amelyekről azóta is megoszlik a vélemény.
Mindig szerettem a több szempontú megközelítést, ebben a kötetben párhuzamos életrajzi regény bontakozik ki előttünk: a Brassó közeli aljegyző fia és az enyedi zsidó kereskedő lánya orvosi tanulmányait, és a hivatásukban, különböző orvosi szakterületeken szerzett, és magánéleti tapasztalatait ismerhetjük meg. A lány története a női egyenjogúság területén is sok tapasztalatot felvonultat, ő példásan küzd a tanulás, fürdőügyi ösztöndíj megszerzése, a női orvos elfogadtatásának céljáért. Harcot vív az alkoholizmus, a dohányzás ellen szakmai dolgozataival, megismerhetjük a különböző jótékonysági csoportok (néha kissé ellentmondásos) tevékenységét is.
A nyelv archaizáló (a címben is tetten érhető), amihez lassanként hozzászokik az olvasó (kisdég, későbbecskén, kuvert, szevusz) Az orvosi, gyógyászati leírások is meglehetősen részletesen megismerhetőek, egy laikus számára talán túlzottan, de a kötet orvostörténeti szempontból is összegyűjti a tudnivalókat. A háború, a csonkolt országban élés lehetőségei, az egyetem Szegedre települése, a szakmai továbbképzések, kapcsolattartási lehetőségek területén szintén sok kérdésre keresi a választ a szerző. Többször elgondolkodtam rajta, hogy miért nem tudhatjuk a szereplők nevét (nekem általában fontos a jó névválasztás), de arra a következtetésre jutottam, hogy így általánosabb képet rajzol az orvostársadalomról bárki lehet a medikus, vagy medika. Mindenkinek ajánlom, aki a téma iránt érdeklődik, de lassan, nyugodtan kell olvasni, időt hagyva a szövegnek, hogy hasson ránk.

>!
ppeva P
Tompa Andrea: Fejtől s lábtól

Tompa Andrea: Fejtől s lábtól Kettő orvos Erdélyben

Nem gyorsolvasásra való könyv, még az ilyen betűfaló-könyvzabáló-könyvtárhabzsoló molynak se, mint én vagyok. Azt a 19-20. század fordulóján járatos tempót kényszeríti az emberre, amikor még lassan járt az élet. Gyalog, szekéren, biciklin meg lassú vonaton. Még szabadságon, szabadon rendelkezve az idővel, is beletartott 5 napba, míg kiolvastam. Lehetett volna persze még sokkal lassabban is olvasni, de képes voltam még éjjel, ha felébredtem, akkor is bele-belemerülgetni. Nehéz volt megválni tőle, folyton vártam, mikor olvashatom tovább.
Alapjában nem szeretem az orvosregényeket, a Vészhelyzet és társai szerű történeteket. De ez annyira komplett és komplex volt, hogy simán befogadtam a boncolós-műtős-kórházas részeket is, sőt. Belesimultak a történelmi, T. előtti és utáni, személyes mindennapi, fürdőtörténeti, egyetemi, Kolozsvár- és Zajzon-történeti, női és férfi létet bemutató mesélésekbe. Ettől lett számomra szinte személyes élmény az egész könyv, hogy elmesélték nekem az életüket, ez a kettő fiatal orvos, az egyik férfi, a másik nem.
És ami a legnagyobb dicséret: folyton elfeledkeztem arról, hogy kortárs író regényét olvasom! Annyira jó volt, teljesen beleéltem magam a korba, a gondolkodásba, csak nagy ritkán jutott eszembe, hogy jé, hát ez nem is akkor íródott. Ezt azért kevesek tudják, így leírni és elmondani. Élmény ez a könyv.

>!
Maya
Tompa Andrea: Fejtől s lábtól

Tompa Andrea: Fejtől s lábtól Kettő orvos Erdélyben

Volt egyszer egy könyvbemutató a Lábasházban. (Ennek a könyvnek a bemutatója.) Nagyon megfogott, ahogy Tompa Andrea beszélt. Elhatároztam, hogy elolvasom a könyvet. Aztán, szokás szerint halogattam. De most valahogy sort kerítettem rá. Megérte. Hamarabb kellett volna. Azonnal írni kellett volna róla, már olvasás közben írni kellett volna.
Olyan igazi minden. Mintha én civakodnék apámmal, hogy járhatok-e orvosira, mintha én utaznék egy letűnt korban fürdőről-fürdőre, véletlenül találkoznék valakivel, akitől aztán nagyon gyorsan el is sodor a háború.
Ketten párhuzamosan mesélnek. Közben fejlődnek. Néha mindketten elhallgatnak dolgokat. S míg ők azon töprengenek, hogy mi lett volna ha… átrajzolódik a térkép.

>!
barathkatalin I
Tompa Andrea: Fejtől s lábtól

Tompa Andrea: Fejtől s lábtól Kettő orvos Erdélyben

Kivételes olvasmányélmény. Úgy nagylelkű az olvasóhoz, hogy közben egy centit sem enged az igényességből. Több szempontból is bravúros: egyrészt képes úgy beszélni Trianonról, testről és szerelemről, hogy egy pillanatig sem kínos vagy nevetséges, másrészt (az előbbivel összefüggésben) a mesterségesen antikolt nyelvezet olyan gyomrosokat ad a gyors olvasáshoz és cinikus/pesszimista világú történetekhez szokott olvasónak, hogy közben visongani kell a gyönyörűségtől: lám, lám, ezt tudja a magyar nyelv (no meg a szerző).

10 hozzászólás
>!
Bélabá P
Tompa Andrea: Fejtől s lábtól

Tompa Andrea: Fejtől s lábtól Kettő orvos Erdélyben

Kisdég bajban vagyok a könyv értékelésével: tetszett is meg nem is, ahogy népmesei fordulattal szokás mondani. Tetszett a téma, a korszak (nagyjából 1910–1921. közötti időszakot jár be), ami kevésbé tetszett, az a nehézkes, korhű nyelvezet. Nagyon lassan tudtam emiatt haladni, és ez némileg rontott az összhatáson. Azért elismerés jár Tompa Andreának, hogy ezt a bonyolult nyelvezetet bevállalta, plusz a téma és kor is sok kutatómunkát követelhetett meg tőle. Két kolozsvári orvos, egy férfi és egy nő szemszögéből látjuk a korabeli helyzetet a ’10-es évek legelején, majd a Nagy háború helyi momentumait, a sérültek ellátását, a politikai változásokat. Ez kétséget kizáróan érdekes volt és noha nem kerek a történetfolyam, a vége sejtelmes és számomra furcsa mai szemmel nézve.
Szinte a kétharmadától ingáztam a 4 és 4,5 csillag között, a vége kisdég érdekesebbre sikerült, ezért éppeg 4,5 (4,4 pont). Akit érdekel a medicina és fürdőcultura, nekik javallott olvasmány.

>!
encsy_eszter
Tompa Andrea: Fejtől s lábtól

Tompa Andrea: Fejtől s lábtól Kettő orvos Erdélyben

Talán nem vétek nagyot, ha azt írom: nagyregény. Tolsztojt, Dosztojevszkijt olvastam utoljára ilyen hosszasan, ilyen rágódva. Egészen apró pontokra közelít rá: kettő orvosra, és széttartó-összefonódó életük részleteire. Közben pedig történelmi időkben járunk-kelünk, az Ember és nem a Hatalom szemüvegén keresztül vizsgáljuk a világot. Hihetetlen világ, rémes világ, vagy más szóval: haza.
Elképesztett és abszolút megnyert Tompa Andrea aprólékossága, kutatómunkája (nyilvánvalóan óriási felhalmozott tudásanyag és sok-sok kutakodás áll a regény mögött), az általa használt nyelv, a karakterek kidolgozottsága.
Monumentális és aprólékos, egyszerűen zseniális, ahogy ezt a két dolgot szintézisbe hozza. Mint egy hatalmas festmény, amit évek alatt sem lehet egészen megismerni, a szem mindig talál rajta valami újat, izgalmasat, néznivalót.

Furcsa, hogy helyenként éppen az aprólékosság bosszantott egy kicsit, néhány fürdőkkel kapcsolatos hosszasabb leírásnál elvesztettem a türelmemet (és bevallom, az érdeklődésemet is). Annyira apró „hiba” ez azonban számomra, hogy ha lehet, csak negyed csillagot vonnék le érte. Mert minden más tekintetben páratlan könyv, sosem olvastam még hozzá foghatót, és ki tudja, hogy fogok-e valaha.
Az egészen biztos, hogy egyetlen mű elolvasása után Tompa Andrea-rajongó lettem. :)

1 hozzászólás
>!
ddani P
Tompa Andrea: Fejtől s lábtól

Tompa Andrea: Fejtől s lábtól Kettő orvos Erdélyben

Csupa jót hallottam erről a könyvről, és hosszasan olvasgattam, apránként. Különös dolog ez, hogy orvosok, és történelem, és Erdély – ami nekem amellett, hogy szép emlékű táborhely nagyon is konkrétan, de emellett mindig is valami misztikus izével körülvett szimbólum, mitagadás: másoké. Egy érthetetlen dolog, amiből most azt hiszem kaptam eleget a tájékozódáshoz*. Az orvostudományi meg fürdőfejlesztési részek azt hittem jobban fognak érdekelni, de a végeláthatatlan világháborús és poszt-Trianonos politikai mizériát eléggé púpos kanalakkal mérik a szereplők mind, mikor pedig sokkal érdekesebb lenne a személyesebb dolgaikkal foglalkoznom, olvasóként – szerencsére az emberi tényező itt azért mégis túlragyogja az aktuális bigyókat. Igaz, egy darabig nem esett le a tantusz, hogy két férfi elbeszélő is van az egy női mellett, de nyilván szándékos, hogy nehéz viszonylag szétszálazni, hogy épp ki mesél**, olyan egységes a nyelvezet. Az a hiper-hitelesnek ható, archaikus és hát „ízes” nyelvezet, na ez volt a fő feature ebben a könyvben, ettől lett igazán érdekes nekem, delikát csemege.*** Hogy ez a remek mondatfűzés és dikció ilyen tartalmas is, az egyszerűen szuper.
Gyors összefoglaló benyomás a hosszabb-részletesebb tartalomról: a száz évvel ezelőtti progresszív modernség meglehetősen hasonlít a maihoz. Hm.
A szerelmi szál kényelmetlenül szívhezszóló, miután annyit a tárgyilagos, orvosi-klinikális nézőpont felé tolódtunk, tolódtak – hát ez igen romantikusra kerekedett. Valahogy elfér, annyi rossz között, mint ellenpont. Ha már szabódni kell az ilyesmiért, egyáltalán.
Tompa Andrea nagyon összeszedett, részletes, beleélhető, és szórakoztató szöveget adott nekünk – hát, köszönjük szépen.

*És ezennel hivatalosan is megúszom Wass Albert olvasását, kétlem, hogy ehhez még sok érdemit hozzá lehetne.
** Ez meg a Trainspotting-ot idézte fel nekem, speciel.
*** Na tessék, hát tulajdonképpen ez is, mint a Welsh könyvénél. na jó, több párhuzamot már semmiképp! Félrevisz. Bár csak valamennyire: a sírvamulatós skót nemzettudat ott is valamelyest összevág emez magyarokéval…


Népszerű idézetek

>!
eme P

olyan az a hang, mint a moha a nyári erdőn, csak rá kell feküdni s kész.

461. oldal

Tompa Andrea: Fejtől s lábtól Kettő orvos Erdélyben

>!
sophie P

Ki otthon lett megszülve, még abba sem bízhat szegény, hogy el lett cserélve, s őneki voltaképpen mások a szülei.

34. oldal

Tompa Andrea: Fejtől s lábtól Kettő orvos Erdélyben

1 hozzászólás
>!
eme P

Az ember bellül magában lakik otthon, nem a ház teszi.

221. oldal

Tompa Andrea: Fejtől s lábtól Kettő orvos Erdélyben

>!
eme P

minden erdélyi ügy csak beszéd és véget nem érő beszéd, nincsenek tettek, melyek követni méltók temérdek szavainkat.

154. oldal

Tompa Andrea: Fejtől s lábtól Kettő orvos Erdélyben

>!
eme P

Betérek egy gyógytárba. Itten egész máshogyan nevezik a kézi gyógyszereket, mit az ember otthon megszokott. Igaz, még Kolozsvárt is más, mint Brassóban. Egy hibátlan öltönybe s arany gyűrűvel felékszerezett patikárius, kit inkább főpincérnek néz az ember valamely komoly kávéházban, elébb egy nagy táblára mutat, hol reklámbetűkkel hirdetnek valamely afrikai kola diót s a belőle készült gyógyszert. Őnála kapható kola-elixir, kola-kétszersült, kola-liszt, kola-gummi. Nagyon nagy találmány, állítja, most mind ezt veszik, főfájásra, gyengeségre, emésztésre, roborálni, s erőtápszer gyanánt is a gyermeknek. Amerikába már csak azt eszik. Annyit beszél, hasad szét a fejem, alig figyelek. Nem kezdek vitatkozni, holott már nekem is volt egy első vizsgám gyógyszerészetből, s abban dió nem volt, csak a zöld levél főzete s héjja. Kérem őt, inkább valamely egyszerű pastillát adjon, mit ismerek. Akkor a beretvást javasolja vagy a Richter Gedeonnak a porát. Hát jó. Még nem hallottam a Beretvást, azt adja. Egy húszat kér érte. Nézek, mint a sült hal. Aztán csak megveszem. Minek az embernek ennyi rengeteg féle s még idegenből is hozott készítmény. De mostan én ezzel nem tudok törődni, ezzel a rengeteg gyógyszerrel, fáj nekem ahhoz a fejem, hogy gondolkozzak rajta.

69. oldal

Tompa Andrea: Fejtől s lábtól Kettő orvos Erdélyben

4 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P

Én a szabad erdélyi szellem híve vagyok, és soha nem fogtam törvényileg sem magyar ember pártját, ha nem volna igaza, ismersz, s eleget bizonyítottam. De én odáig azért nem folyamodnék, hogy románokat tegyek rectornak, vagy görög katólikusokat vagy izraelitákat, tehát hogy zsidót, mert szerintem ez az erdélyi magyar szellem rovására menne, mit nekünk legszentebb feladatul hagytak megőrizni. Sőt hallom, még újabban nőket is felvesznek az orvosi karra, a törvény engedi, hogyne, s nem csak rendkívüli, de már rendes hallgatónak is, doctorátusi kilátásokkal, hogy ott ezek a nők a tudomány oltárán áldozzák fel életüket. Szerény véleményem és kedves édesanyád véleménye szerint is a legfőbb női kötelezettség, az anyai hivatás rovására megy az ilyesmi, mert a női sors a tanulás által nagyon is el lessz hanyagolva. Ráadásul hallom, hogy izraelita nők is vannak már ott a kolozsvári egyetemen is, amit igen furcsállok, hogy idáig lehessen meglazítani a liberalizmus gyeplőit.

14. oldal

Tompa Andrea: Fejtől s lábtól Kettő orvos Erdélyben

12 hozzászólás
>!
encsy_eszter

Akkor reám tör az ijedség ellenben, hogy nem az, hogy kitört a háború, s a világ felfordulás, mi engem s másokat emberhalállal fenyeget. Nem. Hanem hogy ténylegessen kitört, és én még nem is csókolództam.

247. oldal

Tompa Andrea: Fejtől s lábtól Kettő orvos Erdélyben

1 hozzászólás
>!
rakétaember

Csend van, nem igen beszélgetünk, nincsen is miről, vagy ha szólunk, inkább úgy rébuszokba, ahogy a székely beszél, szimbólumokkal, hogy senki meg se értse, s csak figyelgetünk, s nem történik velünk semmi a világon. Csak szépen öregszünk itten, a testnek megy a vénülése minden órában, ahogy mi azt tanultuk, aztán majd csak kimúlunk, s azt is csendbe.

403. oldal

Tompa Andrea: Fejtől s lábtól Kettő orvos Erdélyben

>!
Gyöngyi69

Irtózatos, hogy mi orvost s kórházat szidalmazó cikkely van leközölve, minden igazságot nélkülöző megfogalmazási móddal. Mintha mindég az orvos meg az orvos volna a felelőse annak, hogy oly nagy szegénységben vannak az emberek itten, meg nincsen a szegény embernek gyógyszere, ágya, jó levegőjű szobája, s a kórházak is mind telve vannak.

52. oldal

Tompa Andrea: Fejtől s lábtól Kettő orvos Erdélyben

>!
ddani P

Fordítottam, bár jóformán semmit meg nem értettem, de attól még az ember le tudja azt fordítani, nem kell azt mind tudni s elképzelni, mit az ember magyarít, elég, ha tudja a szókat.

44. oldal Orvosos

Tompa Andrea: Fejtől s lábtól Kettő orvos Erdélyben

Kapcsolódó szócikkek: fordítás
1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Bálint Tibor: Zokogó majom
Méhes György: Gina
Wass Albert: Kard és kasza
Szilágyi István: Kő hull apadó kútba
Kemény János: Víziboszorkány
Bánffy Miklós: Milolu
Kolozsvári Grandpierre Emil: A rosta
Oltyán László: Fapapucsos messiások
Bleeding Bride: A téboly kertje
Szilágyi István: Katlanváros