A ​hóhér háza 53 csillagozás

Tompa Andrea: A hóhér háza Tompa Andrea: A hóhér háza Tompa Andrea: A hóhér háza

„A Hóhér háza” Kolozsvár regénye, melyben a közelmúlt romániai diktatúrájának mindennapjai elevenednek meg egy kamaszodó lány szemével
Erdély sokféle közege, zavaros származások és előítéletek, amelyben egy kamasz próbál eligazodni, igazságot tenni és (túl)élni. Rendkívül igényes nyelven megírt, kiváló elbeszélőkészséggel rendelkező mű Tompa Andrea első regénye.

>!
Jelenkor, Budapest, 2018
444 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636766481
>!
Jelenkor, Budapest, 2017
444 oldal · ISBN: 9789636767686
>!
Jelenkor, Budapest, 2017
444 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636766481

3 további kiadás


Enciklopédia 6

Helyszínek népszerűség szerint

gettó · antikvárium · Kolozsvár


Kedvencelte 6

Most olvassa 6

Várólistára tette 54

Kívánságlistára tette 36

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Tompa Andrea: A hóhér háza

Nagymi, most új világ jön, érted?, mire a nagymama szelídebben mondta, Már annyiszor volt új világ

Talán azért tud Tompa nagy Kolozsvár-regényt írni: mert nem akar nagy Kolozsvár-regényt írni. Napi egy paradoxon letudva. Nem a Ceaușescu-éra végső éveinek és a romániai rendszerváltásnak az eseményeit akarja megírni, hanem embereket ír meg, akikkel ezek az események történnek (más események mellett, természetesen). Ehhez persze elsősorban embereket kell alkotni, nem pedig népviseletben pompázó székelyeket, akiket mintha most húztak volna ki valami vitrinből, aminek következtében enyhe pálinka- és medveszagukat (már-már!) elnyomja a doh meg a molyirtó odőrje. Embereket, akik éreznek, akiken átszűrődik a történelem – ami önmagában halott anyag –, és élettel telítődik meg. Ezt a feladatot Tompa pazarul végzi el. Kéne tőle tanulni. Egyeseknek. Nem mondom, hogy nem terhes olvasmány, és azt sem mondom, hogy minden elemében tökéletes – de egyes szakaszaiban olyan láttató erő van, hogy bizsereg tőle a gerinc. (Ha van.) Mert ezek a krasznahorkaisan – fejezethosszan – hömpölygő mondatok csak felnagyítják az érzéseket és tapasztalatokat, terheket és sebeket, melyeket a szereplők cipelni kénytelenek, és amelyeket kapnak is és adnak is.

„…mert az ember hóhér, és a teste a háza.”

>!
eme P
Tompa Andrea: A hóhér háza

Az első regény, és mégis: a folytatás. A Fejtől s lábtól századelőt, Trianont és az azt követő éveket megrajzoló világának szerves folytatása az Aranykorban. Hogy mennyire kiéhezett az erdélyi magyarság a téma igényes irodalmi feldolgozására, mi sem bizonyítja jobban, hogy a könyv a második kiadásig hiánycikk volt, könyvtárunk egyetlen példányát másfél év alatt egyszer láttam a polcon, pedig kéthetente kerestem. De nem siettem vele, tudtam megvár. Végül én vártam meg az új kiadást, hogy az én polcomról ne hiányozzon. A második regény mellé tettem, fordított sorrendben. Így is olvastam őket, és azt hiszem, így volt ez jól. Ha megjelenési sorrendben olvasom, talán nem úgy hatott volna rám a Fejtől s lábtól, ahogy tette. A hóhér házában nevet, későbbi sorsot kapott szereplői talán nem tudtak volna ennyire szívemhez nőni, talán nem tudtam volna elfogadni a manapság a szépirodalomban annyira szokatlan happy endet. Mert annak tűnt. Aztán most szétfoszlott az illúzió, picit fájt, de ez is így volt jól.

A hóhér háza egy másik fiatal lány története, az unokáé – aki, bár érzelmileg távolabb áll Kocka nagymamától, mint az anyai nagymitól, karakterében sok szemponból mégis vele áll szorosabb rokonságban, ahogy az apával való kapcsolata is bonyolultabb, mint az anyáéval – ellentétes érzelmektől, lelkiismeret-furdalástól, identitáskereső mozzanatoktól teljes.
Tompa Andrea első regénye rendkívül komplex, és számos olvasási, értelmezési lehetőséget nyújt: egyszerre történelmi regény, családregény, egy kamasz felnőtté válásának regénye, aparegény, a zsarnokság és elnyomás regénye… Lehetne akár kulcsregény is. Képes mást és mást nyújtani kolozsvárinak, erdélyinek, magyarországinak, a korszakot gyerekként, kamaszként vagy felnőttként átélőnek, vagy annak, aki már csak hasonló elbeszélésekből tapasztalhatja meg a rendszerváltás előtti világot. Az önéletrajziság ugyancsak fontos szerepet játszik benne, de távolságtartóan, úgy, hogy az olvasó nem érezzen állandó kényszert arra, hogy Tompa Andreával, a szerzővel azonosítsa a központi szereplőt. Ennek ellenére érzed rajta, hogy egyféle terápia, a traumák kiírása.

A hosszú, fejezetnyi mondatokból álló regény egy saját magát, családját és a közvetlen környezetét megérteni kívánó lány története, egyben a meg nem nevezett félfülünek, mindenki apuskájának diktatúrájáról alkotott remek rajz. Minden fejezet, mint egy novella, az Aranykor egy-egy jellegzetességét mutatja be, anélkül, hogy töredezetté tenné a történetet. Bár jó pár évvel fiatalabb korban, és az erdélyi szemmel nagyvárosnak számító Kolozsvártól és miliőjétől távol, egy kis faluban éltem át a nyolcvanas évek végét és a rendszerváltást, mégis rendkívül pontosan emlékszem szinte minden megidézett apró mozzanatra. Mert a rendszer az ország minden zugában egyformán működött – iskolától áruházig, kisboltig, élelmiszerhiánytól hazafias közmunkáig, felvonulásoktól és éljenzésektől a „Patyomkin-megoldásokig”. A hideg, az áramszünet, a végeérhetetlen sorok, a dolláros üzletek, a pult alatt vásárlások, a külföldről becsempészett boldogságok mindenhol ugyanazok voltak. Mindenhol voltak le- és kihallgatások, ki- és bezárások, megfélemlítések. Voltak halk és visszafogott, a szürkeségből való kitörési kísérletek, szükségmegoldásokból születő kreativitások és így tovább. Ismerős és otthonos regényvilág, minden árnyoldalával együtt.

A történet a 89-es események kezdetén indul, amely egybeeseik a lány nagykorúvá válásával. Egyén és társadalom számára egyszerre érkezik el az idő, amikor nem vezényszóra kell lépni, cselekedni, lélegezni – hanem eljön az „azt csináltok, amit akartok” momentuma. Ebből a nézőpontból, a felnőttkorba jutásból pillantunk vissza a múltba, a saját tapasztalatoktól a szülők és nagyszülők múltjába.
A regényt számtalan metafora, motívum és szimbólum szövi át, kapcsolatot teremtve terek és idők, egyének és közösségek közt, teret adva a több síkú értelmezésnek.
Egyik központi motívum a színház, ezen belül az 1919-ben megszakadt, és sokkal később, 1987-ben, amatőrök, többek közt a főszereplő által leporolt Hamlet-előadás. A lenni vagy nem lenni kérdése állandóan ott bujkál a regény sorai közt, a szereplők életében, legfennebb nem mindig fogalmazódik meg, néha tudat alá fojtódik. A karszámos, egyenruhás, saját testükből, lényükből zsarnokot felépítő, kritikátlan közmegegyezéssel félelmet, hóhér házát kreáló és elhívő tömegembereknek nincs rálátásuk a valóságra. Ahhoz távlat kell. Ahhoz önállóan kell gondolkodni, ki kell lépni az elfogadott szerepből, a beletörődésből. Magadnak kell szerepet választani, alakítani. Egyszerre játszani és nézőnek lenni, látni az életet a kulisszák mögül, a színpadról, a nézőtérről. Valami ilyesmivel kísérletezik főszereplőnk, aki egyszerre éli, szemléli, írja az életet és önmagát.
Tompa Andrea könyvének egyik legnagyobb ereje, hogy rámutat az elnyomó rendszer részét képező egyénre – a személyes felelősségre és felelősségvállalásra. A mozaikként kirakott diktátorarc remek metaforája ennek. Az alávetettség, a megaláztatás, a nyomor képének ez is része – a közreműködő hallgatás.
A többi néma csend.

És annyi minden lenne még – az apa karaktere és a hozzá kapcsolódó értelmezési lehetőségek, a zsidó sorssal való párhuzamok*, az állandóan változó képet mutató, más-más oldalról megvilágított karakterek, az „erdélyiség” egy családban és közvetlen környezetében bemutatott sokarcúsága, a regény remekül eltalált nyelvezete, az intertextualitás…
Nem tökéletes, de rendkívül fontos regénynek tartom. Nem is kell tökéletesnek lennie, ha egyáltalán van ilyen, elég hogy megszólítson. Ez most is sikerült.
Egy dolog zavart benne jobban: a – számomra legalábbis – néha túlzásba vitt magyarázatok, fordítások szövegbe iktatása. Persze értem a miértet, de talán lábjegyzetként jobban működtek volna.

* A kezdő fejezetben, a Kórus…-ban pl. érdekesen fonódik össze két kép: a forradalomban együtt kiáltók hangja a fagyott világban csak a zsidó imaházban melegre lelők kórusával – „mindenki zsidó”. Közben meg ott a Némakórus című rész, mely az összetartozás ellenpólusaként a kizárás, elszakadás, a szétszakadó/szétszakított kapcsolatok, az egymásra nem találás fejezete.

2 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P
Tompa Andrea: A hóhér háza

Biztosan igazak Wass Albert történetei, ha nem is úgy, hogy igazán megtörténtek, hanem igazak bizonyos olvasók gondolataiban, vágyaiban. Létezik Wass Albert univerzum, ahol a természet gyönyörű, a magyar/székely emberek szépen, ízesen és költőien beszélnek, eredendően erkölcsösek, s ha bár esendőek, de bocsánatos vétkeikben is magunkéra ismerhetünk. Létezik jó – ez mi vagyunk –, és létezik az eredendően rossz –, ezek leginkább a románok (és gyakran a zsidók), szóval az idegenek, akik nélkül boldogan élhetnénk édes Erdély földjén. Talán leginkább ez a titka könyvei sikerének.*

Tompa Andrea regénye soha nem érheti el Wass Albert könyveinek népszerűségét. A szerző nem törekszik nemzetkarakterológiák megalkotására, és nem egy mély értelmű, szimbolikus történetet mesél el, amely alkalmas volna az egész magyarság sorsának az ábrázolására. Megelégszik annyival, hogy egy diáklány életéből villant fel néhány jelenetet, a múlt század nyolcvanas éveiből Kolozsvárról, majd a mű felétől rátér a szülők és nagyszülők életének sorsfordulóira is, visszanyúlva ezért az 1900-as évek elejéig, és kitágítva a helyszínt Erdély más városaira is.

Amit kapunk, az tehát egy erdélyi családregény, harmincnyolc fejezetben. Minden egyes fejezet egy történet, egy hosszúmondatban elmesélve, amely a befogadást ugyancsak megnehezíti. Az egyes szám harmadik személyű elbeszélő az elején mindig nekilendül, aztán csak mondja, mondja megállíthatatlanul. Mint ha csak félne, hogy félbeszakítják, ezért sorolja, kántálja az eseményeket egy lélegzetre, akár ha Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét hallanánk.

Igen, persze, a zsarnokságról szó van a regényben. És az ember életét megnyomorító, változó arcú és forrású, de mindig erőszakos politikai hatalom kezdetben még leírható idegenként, amely hol a magyart, hol a zsidót, hol az osztályidegent találja meg üldözendő ellenségként ugyanabban a családban. De a régi históriákat követve rátalálhatunk a kollaboránsokra is, és azokra a családtagokra, akiknek életét az egyéni önsorsrontás tette tönkre. A könyv főszereplője, az 1989-ben tizennyolc éves diáklány számára, talán az ezzel való szembesülés a legnehezebb. Amennyiben a főhőst a szerzővel azonosítjuk, akkor a regény megírását tekinthetjük terápiás aktusnak is, amely során szembenéz családja múltjával, és ezzel saját feldolgozatlan traumáira is megoldást keres.

A regény nem tökéletes. A visszatekintés során van olyan epizód – például az apa naplója –, amely nem igazán szervesül a történetbe. Néhol a hosszú mondatok is döcögnek, és a keresztnéven nevezett szereplők beazonosíthatósága is fejtörést okozhat időnként az olvasónak.

Ezzel szemben állnak a mű értékei. A történetek érdekesek, mulatságos és katartikus eseményekben bővelkednek. Hol nevetni támad kedvünk, hol a meghatottság könnyeit kell törölgetnünk. A beszélők nyelve hiteles, a diákok szlengje épp úgy, mint az idős nagymama tapasztalatok és előítéletek által meghatározott bölcsességei és kiszólásai. A román és az erdélyi magyar nyelv együttélésének, keveredésének megjelenítése, és ennek kiegészítése a család saját használatú, egyedi történetekre visszavezethető kifejezéseivel, eredeti és hiteles nyelvi világot teremt.

Hitelesség. Nem csak a nyelvben, hanem a cselekmény szintjén is. Nem dicső múlt heroikus hősökkel és gonosz ellenségekkel, hanem kíméletlen őszinteséggel elmesélt történetek esendő emberekről. Erények és bűnök kendőzetlen megmutatása egy személyes családtörténetben. Örömök és fájdalmak, amelyek megosztása személyes ismerőssé avatják az olvasót.

Tompa Andrea 1990-ben áttelepült Magyarországra. A beilleszkedése szakmailag sikeresnek mondható: egy színházi lap helyettes főszerkesztője, kritikákkal folyamatosan jelen van az irodalmi közéletben, és ez a regénye határon innen és túl díjakat, és elismerő kritikákat kapott. Én szívesen olvasnék tőle egy új regényt, amelyben áttelepülése és beilleszkedése emberi tapasztalatai is megjelennének.

*Wass Albert könyveinek megítélése ízlés és erkölcs kérdése.

16 hozzászólás
>!
Biedermann_Izabella P
Tompa Andrea: A hóhér háza

Nagyon jó, és nagyon érdekes regény, és sajnos nagyon rosszkor olvastam.
Van, amikor jó olyasmit olvasni, ami hasonlít az életünkre, és van olyan is, amikor nem. Nyilván feldolgozatlan traumára ráolvasni nem szerencsés dolog.
Jó nyelvezetű, érdekes elbeszélésű, kamasztraumának hiteles, erdélyi történetnek, bár nem vagyok otthon a témában, ugyancsak hitelesnek tűnt.
Ami leginkább megfogott ebben a regényben, az volt, hogy az író milyen jól mutatta meg az önkény lélekpusztító erejét, meg azt, ahogyan a dolgok a szocializmusban működtek. Persze Magyarországon más volt a helyzet, mint Romániában, mégis sok dolog volt ismerős a gyerekkoromból: a mindig megfelelés kényszere, az egyenruhába bújtatott egyenélet, a szabályok, a kontroll. Meg az, ahogyan az ember ebből kamaszként kimenekül.
Érdemes elolvasni.

>!
virezma P
Tompa Andrea: A hóhér háza

Úgy látszik, ebben az évben visszatérő téma nálam a kommunizmus meg Erdély és a kommunizmus viszonya. Tompa Andreával először egy Jelenkor-eseményen találkoztam, ahol a folyóirat megmentéséért olvastak föl a nagyok. Akkor tettem várólistára. Fura, valahogy mindig, amikor ránézek, Szirtes Ági jut eszembe róla. Van benne valami szikár. Aztán a másik, amivel felkeltette az érdeklődésem, hogy volt egy interjú vele a Futásról nőknek oldalán, és kiderült, hogy ő is nagy futó. (Van is egy ehhez kapcsolódó jelenet a könyvben.)

Tudom, hogy nem szabad a műveket az életrajzból értelmezni, nem is olvastam el róla többet, mint ami a fülszövegben szerepelt (mellékesen gratulálok annak, aki a 2010-es Kalligram-kiadás borítóját húzta rá a 2015-ös Librire a könyvtárban), mégsem tudom kikapcsolni azt az olvasatot, hogy itt maga a kisebbik lány beszél, aki a távolból, többszörös határátlépéssel visszanéz.

Az első markáns benyomásom, hogy a végtelen hosszú összetett mondatai sodró, zaklatott hangulatot kölcsönöznek a szövegnek. Korábban Hrabalnál láttam hasonlót, akkor azt le is tettem, annyira idegesített. A másik, ami eszembe jutott róla, hogy ez nem is regény, sokkal inkább novelláskötet, és annyira egyben van, kompakt, hogy bármelyik szöveget kiemelhetnénk, és az önmagában állhatna az egész helyett, megteremtené a miliőt, az érzelmi választ. Nem is látom más értelmét annak, hogy mindet megírta, mint hogy meg kellett írnia, talán azért, hogy emléket állítson az apjának, lerójon egy tartozást a valamikori önmaga nevében. De ez csak találgatás.

Több történetet is kiemelhetnék, nagyon jók a szimbólumok és az utalások, például ahogy az iskolás gyerekek a saját testükből rakják ki a diktátor arcát, és ezzel az undorító részeivé válnak, vagy a hiány és a leleményesség történetei, a legtalálóbb mégis a Hamlet előadás visszatérő motívuma, amit mindig csak próbálnak, de sosem mutatnak be, mert a cenzúra nem hagyja, és mert lassanként minden szereplő elhagyja az országot.

Örülök, hogy elolvastam, mert nem sokat tudtam arról a világról. Egészen más perspektívából mutatja be, mint Papp Sándor Zsigmond a Semmi kis életek világában. Kicsit szégyellem magam a tudatlanságomért. Ahogy arra rá is világít, az „erdélyi magyar” mint konstrukció, nem egy eredendően létező adottságot jelöl, olyasmit egységesít, mos össze, ami nincs is, legfeljebb innen a távolból, a farmernadrág és Szűcs Judith-lemezek világából.

>!
cseri P
Tompa Andrea: A hóhér háza

Nem semmi teljesítmény egy elsőkönyves írónőtől. Bár egyáltalán nem szoktam így gondolkodni könyvekről, hogy „teljesítmény”, de most valamiért ezt annak (is) érzem. De ez nem negatív.
Nagyon jól ír Tompa Andrea, ezt mindenképp le kell szögezni. A formával (egy fejezet egy mondat) nem könnyíti meg az olvasó dolgát, de úgy érzem, illett ez a forma a regényhez. De azért nagyon kíváncsi lennék egy fejezetre rendesen tagolva, hogy működik, és mennyiben más az olvasményélmény úgy.
És hát ebben a regényben minden benne van: az egész családja története, az hetvenes-nyolcvanas évekbeli Románia (sőt, korábbi is), a forradalom. Rengeteg trauma… és aki így tudja megírni ezeket, ilyen őszintén és ennyire jól mindemellett, hát az nagy dolog. Biztosan lelkileg sem volt könnyű. Ja igen, még annyit akartam írni, hogy a megírása bizonyára terápia is volt. Meg azt, hogy azért vontam le fél csillagot, mert a végére bizony már tömény volt.

>!
_Andrea_
Tompa Andrea: A hóhér háza

Most már tudom, hogy Erdélyben miért szalad mindenki és miért nem fut! És még sok mást is megértettem olvasás közben. Másfél éve élek Kolozsváron, hallottam ezt-azt, de sosem tudtam igazán összerakni a mozaikokból egy kerek történetet – ez a könyv sokat segített. Különösen kedves volt egy hóstáti házikóban (ami csak hajszál híján úszta meg a ledózerolást) a kezembe venni a kötetet, és a helyszínek többsége is ismerős volt. Nem is tudom, mit kezdtem volna vele korábban, mikor Magyarországról abszolút nem volt rálátásom az itteni állapotokra. Az élmény miatt nagyon megszerettem a regényt – az irodalmiságára viszont nem figyeltem igazán. A most divatos posztmodern gyermekszáj narratívában íródott, lehetne érvelni a gyengéi és erősségei mellet, de nehéz objektíven nézni. A tartalma az, ami igazán nagyot üt.

>!
Bartha_Helga
Tompa Andrea: A hóhér háza

Nagyon hosszú, munkás volt ez az év (tanév), és a vakáció sem akart úgy igazán elindulni, nehezen haladtam vele. Valószínű, hogy ez rá is nyomta a bélyeget az olvasás élményére.
Örülök, hogy először a Fejtől s lábtól-t olvastam, jót tett, hogy időrendi sorrendben jutottam hozzá a családtörténethez. Sokkal kidolgozottabb a második könyve az írónak, A hóhér házá-t nyersebbnek éreztem.
Viszont jó volt vele bejárni a 80-as évekbeli Kolozsvárt! Noha pár évvel fiatalabb vagyok, nagyon sok minden velünk is megtörtént, bár ezt még másképp fogtuk fel, pont a korkülönbség miatt. Ott voltam a felvonulásokon, fagyoskodtam pionírruhában, bár minket más miatt vezényeltek ki masírozni télen, hozzánk nyáron látogatott el a vezér, tikkadtan emelgettük a ki tudja milyen alakzatot adott ki táblákat! Ugyanakkor fel is háborodtam rajta felnőttként, hogy lehet ilyet megtenni egy fiatal diákkal!
Jó könyv volt, már készítem magam az Omertára!

>!
pepege MP
Tompa Andrea: A hóhér háza

Nagy odafigyelést kívánó családregény, melyről semmi többet (és főleg nem jobban!) tudnék írni, mint ahogy @vargarockzsolt tette értékelésében (minden gondolatomat tartalmazza): http://moly.hu/ertekelesek/934184
Olvassátok!!

>!
kaen
Tompa Andrea: A hóhér háza

Oszinten nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog, nem igazan vagyok otthon az erdelyi temakban (plane Kolozsvar kapcsan), sosem jartam a varosban, ami pedig kozponti szereploje a tortenetnek, es az osszes erdelyi magyar / roman szot sem ismertem, amelyeket hasznalt a szerzo, megis elkepesztoen bevonzott a tortenet. Sok rovid fejezet, mindegyik egy-egy, par oldalas mondat, egy felszakado gondolatmenet, nehol mas a kozponti szereplo is, nem teljesen tudatfolyam, de sokszor az; a foszereplo megis adott, a lany, akinek a nevet sem tudjuk meg sose, de aki vegigeli a roman diktaturat kamaszkent, majd 18 evesen, kezdo egyetemistakent 89-et. Ez a pont a regeny eleje es vege, kozben ugralunk az idoben, nehany fejezet erejeig meg a lany alkoholista es fiatalon elhunyt apja is kozponti szerepet kap, ami maris sokkal erthetobbe teszi a viselkedeset, es a kamaszlany es a megvetett, megis szeretett, szegyellt apa viszonyat. A szereplok ertekelese folyamatosan valtozik, ahogy egyre ujabb dolgok derulnek ki roluk, ezt erositi az idoben valo ugralas is; abszolut ujraolvashato konyv is ezaltal. Csak ajanlani tudom.


Népszerű idézetek

>!
vargarockzsolt P

…Mit olvasol a pad alatt?, és már nyúlt is a könyvért, az Üveggyöngyjáték volt, amit Éva most kapott Pestről, a költőtől, Ono pedig hadarva kérdezte: Ce-i asta? (Mi ez?), mire a lány zavartan mondta, hogy Jocul… (Játék), aztán elakadt, nem tudta, hogyan fordítsa a címet, Das Glasperlenspiel , mondta végül komolyan és kicsit büszkén is az eredetit, Ono pedig olyan dühös lett, hogy hirtelen dadogni kezdett, nem csak azért, mert még soha sem tapasztalta, hogy a lány a pad alatt valami mást olvasson és ne rá figyeljen, hanem hirtelen az bőszítette fel, hogy az Üveggyöngyjáték nem jelent meg még románul, s a magyarul olvasó tanítvány valami előnyre tehet szert…

33. oldal

>!
vargarockzsolt P

…Pán istenről szólt a dolgozat, mert Hérodotosz szerint Pán megmondta a futónak, a hírnöknek – angelos a hírnök görög neve, betűzte ki meglepetten –, hogy győzni fognak és vigye meg nyugodtan a hírt: győzni fognak, mert a hírnök Athénból Spártába futott (246 kilométer, egyik nap indult és másnap odaért, aztán fordult is vissza, lehetséges ez egyáltalán?, vagy mese az egész?, és miért nem ment lóval?, tűnődött a lány, és kikereste a kolozsvári atlétikai klub száz éve nyomott évkönyvét, de ott a 100 kilométeres Kolozsvár-Marosvásárhely táv volt a leghosszabb, 246 kilométer az még emberi vagy már isteni táv?), futónak kellett tehát megtennie az utat, közölte egy lábjegyzet, mert ló nem tudta volna, az erdő túl sűrű volt, az ember ugyanis hosszú távon erősebb, mint a ló, és a futó azért ment, hogy segítséget kérjen a marathóni csatához az athéniaknak, de nem róla nevezték el a maratont, betűzte egy másik jegyzetben, és nem is vihetett jó hírt haza, mert a spártaiak egyáltalán nem sietettek segíteni, mert, állították, az előjelek most nem megfelelőek, a holdtöltére várnak, bizonygatták, s a futó tudta, mit jelent rossz hírrel visszatérni: annyi, mint meghalni, ezért amikor megérkezett Athénba, azt mondta királyának: a hegyen találkozott Pán istennel – tényleg találkozott Pánnal vagy csak kitalálta?, tűnődött a lány, a dolgozatában is eldöntetlen maradt a kérdés –, és Pán azt mondta: győzni fogunk, tehát elkezdhetjük a harcot a perzsák ellen, és, tette hozzá a futó, Pán isten csodálkozott (és biztos meg is sértődött, gondolta a lány), amiért nem tőle, az istentől várják a segítséget, pedig ő a múltban is gyakran közbeavatkozott, amikor szükségük volt rá, Pán talán burkoltan arra célzott, hogy miért a messzi spártaiakhoz fordulnak, és nem hozzá, aki mindig ott van kéznél, mert Pheidippidész, foglalkozására nézve görög futó, nem csak futni tudott, de az élete is drága volt – és az is lehet, hogy igazat beszélt, és találkozott az istennel –, és az athéniak is hittek a hírnöknek, mert Pán azt mondta: Nem kell félni, ez volt Pán tanítása: nincs mitől félni…

7-8. oldal

1 hozzászólás
>!
Biedermann_Izabella P

…ezalatt a lány a folyosón, a tanári előtt várt lehajtott fejjel, mint akinek súlyos vétke ügyében tárgyalnak odabent, a tanárok részvéttel néztek rá, amikor elhaladtak mellette, az ősz hajú angoltanár, Fred kacsintott is, amikor elment előtte – azt beszélték, hogy Fredolin tíz évet ült börtönben, és állítólag ott tanult meg egy öreg professzortól ilyen szépen angolul –, Fred, aki még órán is dohányzott, most is szippantott egyet a cigarettájából, sárga harcsabajusza alól kivillantak lófogai, „Dontgivashit”, mondta egy szóban…

50. oldal

>!
vargarockzsolt P

…és a már majdnem felnőtt lány bejárt a rosszul világított főtéri antikváriumba nézelődni, könyvet ritkán vett, amit érdemes lett volna, mind megvolt otthon, új könyveket meg senki sem hozott be, de az áttelepülők könyvei közt – gyakran ismerte fel őket monogramokról vagy dedikálásokról – olykor találni lehetett valamit, és bejárt a főtéri templomba, de az már ilyenkor, bár fűtötték, inkább jégveremhez hasonlított, színházba viszont gyakran ment, ott is kabátban ültek, néha elvették a villanyt, és olyankor valamelyik színész hangosan elkáromkodta magát, s a szinte üres nézőtéren röhögés támadt, néha pedig barátok jöttek fel a tömbházlakásba, és szürke makarónit főztek, paradicsompüréből és szalonnából kecsápot raktak rá, anya kiválóan csinálta, a negyedik emeleti lakás előszobájában az öntöttvas kályha körül szorongtak a párnákon, cigiztek, teát ittak és röhögtek, Lacika utánozta a félfülűt, gyárlátogatási és mezőgazdasági beszédeket tartott, vagy felolvasta a júliusi tézisek tizenhét pontját, a kályhát egyébként fával lehetett fűteni, a szellőztetőbe kötötték be, nagyapa hozta fel három darabban, egyenként ötven kilót nyomott a díszes kályha, és amióta beüzemelték, az ismerősök meg a szomszédok szívesebben jöttek, a lány néha még koncertre is elment a Filharmóniára, bár a fűtetlen teremben alig bírt két órát mozdulatlanul ülni, Hogy tudnak játszani a zenészek ilyen hidegben?

6-7. oldal

Kapcsolódó szócikkek: antikvárium
>!
vargarockzsolt P

Nagymami szegény frigid, mondta a lányoknak részvéttel, azért veszekszik annyit szegény nagyapátokkal, Jucinak sehogy sem fért a fejébe, hogy hogyan lehet frigid valaki a nagyapa mellett, aki állítólag még hatvanöt évesen is felhordta a víkendházba a Kányafőre a nőket, de a mama nem volt hajlandó további részleteket elárulni, a kisebbiket ez a téma nem érdekelte, egyszer azt mondta Jucinak, hogy a mama biztos sok polipot evett leánykorában, attól van ilyen férfifüggősége, olvasta valahol, mert a lányoknak nem szabad polipot enniük, csak ha férjhez mentek, Szerinted anyánk hol evett polipot? – érdeklődött Juci, Lehet, hogy te is örökölted – röhögött a húga, mert Jucinak már volt barátja, aki rendszeresen ott aludt, Egyébként ez szimbólum, ha nem értenéd, ez egy baszk legenda, mire Juci röhögve ismételte, Aha, baszk, ja, hogy baszk! Nagyon vigyázz a szüzességedre, kisbaszk, mert nem kell senkinek! Mindenki rajtad röhög a suliban, hogy állandóan a szüzességről papolsz,

196-197. oldal

1 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P

…mert a költő már tegnapelőtt megkérdezte, hogy mit hozzon neki, amikor sétálni mentek a botanikus kertbe, Mondj valamit, ami nem lehetetlen, mondta, de a szeppent lánynak – miért kéne hozni bármit?, gyanakodott, mintha máris valami csapda lenne – még a lehetetlen sem jutott az eszébe, Akkor mi az, ami nincs otthon? – Csend, vágta rá gyorsan és nevetett zavarában, mert a nővére egész nap a rettenetes új AC/DC lemezét hallgatta, ő meg nem tudott olvasni, és meleg víz, de ez utóbbit elhallgatta, veszélyesnek találta ennyire testi dologgal példálózni a költőnek, és persze ezer dolog nem volt otthon: elsősorban saját szobája nem volt, és a mama sem volt otthon soha, egyfolytában dolgozott és nyaralni sem mennek idén, és csupa disznóság jutott az eszébe: hogy tegnap elfogyott a vatta, pont most, mert három nőnek mindig egyszerre jön meg, és a második napon elfogy a vatta, még szerencse, hogy van egy csomó régi ágynemű a nagymamánál, amit felszabdaltak, a nagymama pedig azzal példálózik, (a mama szerint sajnálja az ágyneműt), hogy a háborúban ez sem volt, kukoricaháncsot meg csutkát használtak, – Csutkát? – tűnődött a lány, mint egy tampont?, mert azt néha kaptak Pestről – Hülye, kapott az alkalmon a nővére, nem beleülnek, hanem rá! Akarod, hogy szedjek neked? – mert az iskola ősszel azzal kezdődik, hogy kukoricaszedésre mennek, de most mégsem kérhet a költőtől vattát, meg a biciklijét is ellopták nemrég, azt sem kérhet – ha nem lopják el a biciklit, a költő sem kísérgeti rendszeresen haza –, és a mama reggel szólt, hagyott egy kis pénzt, hogy kerítsen valahol macskakaját, amit szintén nevetséges lenne tőle kérni, miért nem jut most semmi normális az eszébe, hagyjuk már az egészet, kínos, nem kéne semmit elfogadni, és nem akar a költő merev tekintetébe sem nézni, érzi, hogy a hátán végigfut egy izzadságcsepp, Nos? – várakozott feszülten a költő, s a lány megint veszélyt érzett, és hirtelen kivágta: Kávé – mert végre eszébe jutott, hogy mi lehet elég komoly és felnőttes, mivel lehetne örömet okozni a mamának, Kávé soha nincs,és magában hozzátette a mama minden reggel elismételt mondatát, Na most aztán tényleg az utolsót isszuk, és a lány szélesen mosolygott…

58-59. oldal

>!
vargarockzsolt P

Én leszek az első kerti budis nemzedék – mondta aztán Janó zavarában nevetgélve az alacsony, sima arcú nagybátyjának, aki ki sem látszott a füles karosszékből meg a könyvei közül a Kossuth Lajos utcai udvari lakásában, Úgy érted, hogy nincs vízöblítéses angolvécé? – kérdezett vissza Jenő bácsi szélesen mosolyogva, Egy gonddal kevesebb, legalább nem lesz szag a házban, de miért kérnek ezért ennyit?, mire Janó kelletlenül válaszolt, hogy A kert… nagy kert van a házhoz, holott valójában a kerthez volt egy sötét és nedves lakás, víz és fürdőszoba nélkül, A Hóstátban van, tette hozzá nagybátyja finom, szőrtelen arcát fürkészve, mintha ez lenne a magyarázat arra, hogy miért olyan drága, És mit akarsz te ott csinálni, Janókám? A hóstátiakat amúgy is mind kirakják a kertjükből, ne felejtsd el. Túrni fogod a földet? Marhaság, fiam, egy zsidó nem tud mit kezdeni a földdel, még ha vágyakozik is utána, fél tőle, mert nincs már köze hozzá, rég elszakadt tőle vagy lemondott róla, mert elűzték a földjéről és kétezer éve földönfutó, és mert a könyveket választotta a föld helyett, vagy mit tudom én, miért, de mi nem ismerjük a földet, fiam, a növényeket sem tudjuk megnevezni vagy a természetet, ott állunk némán és szeppenten egy bokor, egy madár vagy kő vagy egy tehén előtt, figyeld meg, egyetlen zsidó írónál sincsenek természetleírások, és Jenő bácsi finom fehér kezével a könyvespolcaira mutatott, és Janó érezte, hogy valami igazság gomolyog abban, amit Jenő bácsi széles mosolyával és hibátlan, új fogsorával magyaráz, apró, ápolt kezével gyorsan gesztikulált hozzá, csakhogy ez nem valami zsidó igazság volt, és ugyan ő sem tudja, hogy hogyan keletkezik egy folyó vagy hegy, hogyan adódnak össze a patakok, rakódnak egymásra a kagylók, milyen hangot ad egy fürj vagy fácán, vagy hogyan lesz a szél, és mi az összefüggés a jó hóstáti föld és a félkilós, kövér, illatos és gerezdes paradicsom között, végül is ő legfeljebb itt, Jenő bácsi társaságában a Kossuth Lajos utcai udvari lakásban (25-ös szám, le fogják bontani), csak itt szokták úgy hinni, hogy ő is zsidó, Paraszt leszel, Janókám, vagy mi? – kérdezte Neumann Jenő bácsi és horkantott nevetve, Ez csak afféle értelmiségi nosztalgia, kedvesem, mondta az öreg, még mindig népszerű ügyvéd

157-158. oldal

7 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P

…káposztából és prézliből káposztafelfújt lett, Globus konzervből vagy halkonzervből és tejfölböl meg mustárból hercsula készült, mert ez volt minden ismeretlen természetű étek keresztneve, egy gezemice, egy máglávájsz, egy összedikicselt szötymög, ahogy Juci mondta, egy masztika, amiben minden isten és ámen, ami ehető volt, benne találtatott, és amit azonnal, olykor állva, kenyér nélkül kinyaltak, egy pipepurc, alkotta Juci a szót, ha apró fasirtszerűségek sültek belőle és bekapta, vagy szmörtyös pipepurc, ha mártásban került az asztalra, de nyáron, ha gyakran esett, egyfolytában rókagombát, hiribet meg nagy fehér lófinggombát ettek…

221-222. oldal

12 hozzászólás
>!
paoloni 

(…) a féltett gyűjtemény csak negyedik osztályban szorult háttérbe egy időre, amikor a szünetben vásárosat játszottak egy új fizetőeszközben, a lehetőleg minél ritkább cukorkás- és csokispapírban, mert az eltűnőben lévő édességek csomagolópapírja hirtelen pénzzé változott az osztályban: a lányok egymás közt adták-vették a fiúkat, mert belőlük kevés volt a negyvennégy fős osztályban, a csúnya vagy kövér rossz tanulók olcsóbbak voltak, a szépek és okosak drágák, és az osztályelső, akire a lány gyűjtött, húsz ritka cukorkáspapírba került, de ő addig üzletelt és folytonos vásárlásaival-eladásaival addig élénkítette a nagyszünetekben a piacot, amíg egy nap meg nem vásárolta a legszebb, legmagasabb éltanulót, magát Zölde Fejér Attilát, akinek bizsergető neve, mindig a magyar zászlóra emlékeztette, (…) és a játék számára le is zárult, mert megszerezte a legszebb fiút, és semennyiért sem volt hajlandó továbbadni, (…)

>!
vargarockzsolt P

…Klári sietősen lapoz az utolsó előtti oldalra, egyik felén az új Magyar bolthálózat terjedelmes, keretes hirdetését olvassa, jobb felén az apróhirdetés több hasábja közt keresni kezdi a sajátját: „Kabát sovány férfira eladó”, „Bármilyen ügyet elintézek Bukarestben”, „Kenyér- és lisztjegyeket elvesztettem a Fellegvár úton, Goldstein és Friedman névre kiállítva”, „Pénzt szeretnék rokonaimnak küldeni Brassóba, Kvárt kifizetem illető személynek pengőben, ott átadják lejben”, „Villanyondolálást vállal özv. Tompáné, Mussolini út 12.”, „Eltűnt egy hónappal előtte Vajda Ágoston elmebeteg 20 éves fiú – Aggódó édesanyja”, „Örökbe adnám egészséges, 6 hónapos kisfiamat árvaság miatt, szerető szülőnek. Érdeklődni Kvárt, Kővári L. u. 28 alatt”, és a várandós Klári kezében megremeg az újság, Lacijáról ő sem hallott több hónapja, „Nem árja családban elegáns lakásban elhelyezkedhet úrinő, úrilány vagy diáklány, cím a kiadóban”, „Horthy- és Bocskay-sapkák készen kaphatók a Fortuna kalapszalonban”, „Magyar Zsidó Törvények beszerezhetők dr. Mandel fordítóirodában…

251. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Bálint Tibor: Zokogó majom
Cserna-Szabó András: Szíved helyén épül már a Halálcsillag
Máté Angi: Mamó
Kozma Mária: Régiségek Csíkországból
Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér / Engedjétek hozzám jönni a szavakat
Méhes György: Gina
Jehan Calvus: Bumgártész
Móra Ferenc: Rab ember fiai
György Péter: Állatkert Kolozsváron
Wass Albert: A funtineli boszorkány